Világ Ifjúsága, 1978 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám

BUDAPEST, 1978. JANUÁR 20-22. EURÓPAI IFJÚSÁGI LESZERELÉSI KONFERENCIA Egy szárnyasrakéta félmillió dollárba kerül, egy Minuteman típusú interkonti­nentális rakéta ára 10 millió dollár, egy B—1-es szuperszonikus bombázóé 90 mil­lió, egy új Trident típusú atom-tenger­alattjáróé pedig másfél milliárd dollár! És a fegyverkezésre fordított összegek év­ről évre növekednek, a tőkés országokban az állami kiadásoknak mind nagyobb ré­szét fordítják katonai kutatásokra és had­felszerelésekre. Már közhelynek tűnnek a példák: hány is­kolát, kórházat, lakóházat lehetne építeni egy rakéta, egy atom-tengeralattjáró árán? Ha belelapozunk a világ legkülönbözőbb országaiból szerkesztőségünkbe érkező if­júsági magazinokba, kiadványokba, ha el­olvassuk a nemzetközi és nemzeti ifjúsági találkozók, konferenciák, demonstrációk határozatait, avagy a hazánkban járt kül­földi fiatalokkal beszélünk — állandóan visszatérő kérdés: a hadikiadások növeke­dése közvetlenül rontja a fiatalok érvé­nyesülésének lehetőségeit. A tudomány és az oktatás fejlesztése például minden or­szágban megköveteli az oktatásra fordí­­­tott összegek folyamatos növelését. Az ENSZ és az UNESCO statisztikái azt mu­tatják, hogy az oktatásra 1980-ban négy­szer akkora összeget kellene fordítani, mint 1970-ben. Csak így tarthatnak lépést a tudományos-technikai forradalom egyre nagyobb követelményeivel. A fegyverke­zésre fordítottt kiadások növelése ezt nem teszi lehetővé. A munkásifjúságot is sújt­ják a hadikiadások, hiszen lehetetlenné teszik új munkahelyek létesítését. Érdemes megjegyezni, hogy az Európai Ifjúsági Le­szerelési Konferenciát előkészítő bonni szemináriumon a résztvevők többsége el­utasította azt a burzsoá elméletet, hogy a fegyverkezés a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság biztosítéka. Éppen a le­szerelés nyomán felszabaduló hatalmas összegek tennék lehetővé az ifjúság szo­ciális és gazdasági helyzetének javítását, s a fiatalok foglalkoztatásának megoldá­sát a tőkés országokban. Nem véletlen te­hát, hogy a nemzetközi ifjúsági mozgalom­ban az utóbbi esztendőkben növekvő ér­deklődés tapasztalható a leszerelés iránt, és mind többen helyezik akcióik közép­pontjába ezt a kérdést. Az 1976 nyarán Varsóban széles körű részvétellel megren­dezett Európai Ifjúsági és Diáktalálkozón pedig felvetődött az Európai Ifjúsági Le­szerelési Konferencia gondolata. Ifjúsági és diákszervezetek egész sora támogatta egy ilyen találkozó összehívását, többek között az 1976-ban Helsinkiben megrende­zett Leszerelési Világkonferencia ifjúsági kerekasztal-konferenciája, a Keszthelyen széles politikai részvétellel szervezett if­júsági és diáktanácskozások, vagy a Diá­kok és a leszerelés címmel Genfben ren­dezett nemzetközi kerekasztal-konferen­­cia. A varsói Európai Ifjúsági és Diáktalálkozó nagyszerű példát mutatott arra, hogy le­hetséges és szükséges, sőt eredményes a párbeszéd a különböző politikai álláspon­tot képviselő ifjúsági és diákszervezetek között. A varsói találkozó lefektette egy széles körű európai együttműködés alap­jait, megteremtette a lehetőséget közös ak­ciókra! A Budapesten január 20-án kezdő­dő Európai Ifjúsági Leszerelési Konferen­cia pedig továbbléphet előre az előkészí­tésben részt vett szervezeteket egyaránt foglalkoztató konkrét kérdésben: mit te­gyenek kontinensünk fiataljai a leszerelés érdekében! Tehát az ifjúságot érintő fon­tos kérdés legsürgetőbb feladatait tűzi na­pirendre: a politikai enyhülés folyamatá­nak kiterjesztését katonai térre, a harcot a leszerelésre vonatkozó nemzetközi szer­ződések betartásáért, a további erőfeszíté­sek a folyamatban levő leszerelési tár­gyalások — mint a stratégiai és a nukleá­ris fegyverek korlátozásával foglalkozó megbeszélések — sikeres befejezéséért! Már az előkészítő megbeszéléseken szá­mos hasznos javaslat formálódott az euró­pai ifjúsági és diákszervezetek együttmű­ködésére és közös akcióikra a fegyverke­zési hajsza csökkentése érdekében, az új tömegpusztító eszközök gyártásának be­tiltásáért, a fegyveres erők csökkentéséért. A fiatalok szervezetei sokat tehetnek azért, hogy a különböző politikai pártok és más szervezetek hozzájáruljanak a leszerelési intézkedésekhez, hogy valóra váltsák az európai biztonsági konferencia helsinki zá­ródokumentumában foglalt célkitűzéseket. Ebben az évben a Havannában megrende­zésre kerülő XI. Világifjúsági és Diákta­lálkozó is demonstrálja majd az ifjúság válaszát a fegyverkezés csökkentését szor­galmazó tennivalókra. Amikor lapunk elhagyja a nyomdagépet, január első napjaiban Budapesten az elő­készítésben részt vevő szervezetek kül­döttei megfogalmazzák majd az Európai Ifjúsági Leszerelési Konferencia záródoku­mentumának tervezetét, és január 20-án széles részvétellel megkezdődhet a nagy tanácskozás. Huszonhat európai ország if­júsági és diákszervezeteinek kezdeménye­­zéséhez minden eddiginél szélesebb körben csatlakoztak kontinensünk ifjúságának a legkülönbözőbb szövetségei — kommunis­ták és szocialisták, liberálisok és katoliku­sok, szociáldemokraták és radikálisok, szakszervezeti fiatalok és cserkészek, nem­zeti és nemzetközi szervezetek. A meghí­vottak között van a Demokratikus Ifjúsá­gi Világszövetség és a Nemzetközi Diák­­szövetség, az Európai Nemzeti Ifjúsági Bizottságok Tanácsa (CENYC) és a Szo­cialista Ifjúság Nemzetközi Szövetsége (IUSY) — hogy csak néhányat említsünk a legjelentősebbek közül. A széles körű részvétel is mutatja, milyen fontos kér­désről hallatják majd szavukat Budapesten Európa fiataljai. Ifjúságunk és kommunista ifjúsági szö­vetségünk, a KISZ, már az előkészületek során is bebizonyította, hogy nemcsak a a konferencia jó vendéglátója kíván lép­ni, hanem igyekszik elősegíteni a tanács­kozás eredményességét, részt vállal a kö­zös akciók kimunkálásában, az egyetértés megteremtésében. Az Európai Ifjúsági Le­szerelési Konferencia résztvevői arról is meggyőződhetnek majd, hogy a magyar fiatalok nemcsak jelszavakban, hanem mindennapi tetteikben is bizonyítják, hogy a­ leszerelésért vívott küzdelemben számít­hatnak rájuk mindazok, akik Európa bé­kéjét és biztonságát szívükön viselik.

Next