Világ Ifjúsága, 1978 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám
BUDAPEST, 1978. JANUÁR 20-22. EURÓPAI IFJÚSÁGI LESZERELÉSI KONFERENCIA Egy szárnyasrakéta félmillió dollárba kerül, egy Minuteman típusú interkontinentális rakéta ára 10 millió dollár, egy B—1-es szuperszonikus bombázóé 90 millió, egy új Trident típusú atom-tengeralattjáróé pedig másfél milliárd dollár! És a fegyverkezésre fordított összegek évről évre növekednek, a tőkés országokban az állami kiadásoknak mind nagyobb részét fordítják katonai kutatásokra és hadfelszerelésekre. Már közhelynek tűnnek a példák: hány iskolát, kórházat, lakóházat lehetne építeni egy rakéta, egy atom-tengeralattjáró árán? Ha belelapozunk a világ legkülönbözőbb országaiból szerkesztőségünkbe érkező ifjúsági magazinokba, kiadványokba, ha elolvassuk a nemzetközi és nemzeti ifjúsági találkozók, konferenciák, demonstrációk határozatait, avagy a hazánkban járt külföldi fiatalokkal beszélünk — állandóan visszatérő kérdés: a hadikiadások növekedése közvetlenül rontja a fiatalok érvényesülésének lehetőségeit. A tudomány és az oktatás fejlesztése például minden országban megköveteli az oktatásra fordított összegek folyamatos növelését. Az ENSZ és az UNESCO statisztikái azt mutatják, hogy az oktatásra 1980-ban négyszer akkora összeget kellene fordítani, mint 1970-ben. Csak így tarthatnak lépést a tudományos-technikai forradalom egyre nagyobb követelményeivel. A fegyverkezésre fordítottt kiadások növelése ezt nem teszi lehetővé. A munkásifjúságot is sújtják a hadikiadások, hiszen lehetetlenné teszik új munkahelyek létesítését. Érdemes megjegyezni, hogy az Európai Ifjúsági Leszerelési Konferenciát előkészítő bonni szemináriumon a résztvevők többsége elutasította azt a burzsoá elméletet, hogy a fegyverkezés a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság biztosítéka. Éppen a leszerelés nyomán felszabaduló hatalmas összegek tennék lehetővé az ifjúság szociális és gazdasági helyzetének javítását, s a fiatalok foglalkoztatásának megoldását a tőkés országokban. Nem véletlen tehát, hogy a nemzetközi ifjúsági mozgalomban az utóbbi esztendőkben növekvő érdeklődés tapasztalható a leszerelés iránt, és mind többen helyezik akcióik középpontjába ezt a kérdést. Az 1976 nyarán Varsóban széles körű részvétellel megrendezett Európai Ifjúsági és Diáktalálkozón pedig felvetődött az Európai Ifjúsági Leszerelési Konferencia gondolata. Ifjúsági és diákszervezetek egész sora támogatta egy ilyen találkozó összehívását, többek között az 1976-ban Helsinkiben megrendezett Leszerelési Világkonferencia ifjúsági kerekasztal-konferenciája, a Keszthelyen széles politikai részvétellel szervezett ifjúsági és diáktanácskozások, vagy a Diákok és a leszerelés címmel Genfben rendezett nemzetközi kerekasztal-konferencia. A varsói Európai Ifjúsági és Diáktalálkozó nagyszerű példát mutatott arra, hogy lehetséges és szükséges, sőt eredményes a párbeszéd a különböző politikai álláspontot képviselő ifjúsági és diákszervezetek között. A varsói találkozó lefektette egy széles körű európai együttműködés alapjait, megteremtette a lehetőséget közös akciókra! A Budapesten január 20-án kezdődő Európai Ifjúsági Leszerelési Konferencia pedig továbbléphet előre az előkészítésben részt vett szervezeteket egyaránt foglalkoztató konkrét kérdésben: mit tegyenek kontinensünk fiataljai a leszerelés érdekében! Tehát az ifjúságot érintő fontos kérdés legsürgetőbb feladatait tűzi napirendre: a politikai enyhülés folyamatának kiterjesztését katonai térre, a harcot a leszerelésre vonatkozó nemzetközi szerződések betartásáért, a további erőfeszítések a folyamatban levő leszerelési tárgyalások — mint a stratégiai és a nukleáris fegyverek korlátozásával foglalkozó megbeszélések — sikeres befejezéséért! Már az előkészítő megbeszéléseken számos hasznos javaslat formálódott az európai ifjúsági és diákszervezetek együttműködésére és közös akcióikra a fegyverkezési hajsza csökkentése érdekében, az új tömegpusztító eszközök gyártásának betiltásáért, a fegyveres erők csökkentéséért. A fiatalok szervezetei sokat tehetnek azért, hogy a különböző politikai pártok és más szervezetek hozzájáruljanak a leszerelési intézkedésekhez, hogy valóra váltsák az európai biztonsági konferencia helsinki záródokumentumában foglalt célkitűzéseket. Ebben az évben a Havannában megrendezésre kerülő XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó is demonstrálja majd az ifjúság válaszát a fegyverkezés csökkentését szorgalmazó tennivalókra. Amikor lapunk elhagyja a nyomdagépet, január első napjaiban Budapesten az előkészítésben részt vevő szervezetek küldöttei megfogalmazzák majd az Európai Ifjúsági Leszerelési Konferencia záródokumentumának tervezetét, és január 20-án széles részvétellel megkezdődhet a nagy tanácskozás. Huszonhat európai ország ifjúsági és diákszervezeteinek kezdeményezéséhez minden eddiginél szélesebb körben csatlakoztak kontinensünk ifjúságának a legkülönbözőbb szövetségei — kommunisták és szocialisták, liberálisok és katolikusok, szociáldemokraták és radikálisok, szakszervezeti fiatalok és cserkészek, nemzeti és nemzetközi szervezetek. A meghívottak között van a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség, az Európai Nemzeti Ifjúsági Bizottságok Tanácsa (CENYC) és a Szocialista Ifjúság Nemzetközi Szövetsége (IUSY) — hogy csak néhányat említsünk a legjelentősebbek közül. A széles körű részvétel is mutatja, milyen fontos kérdésről hallatják majd szavukat Budapesten Európa fiataljai. Ifjúságunk és kommunista ifjúsági szövetségünk, a KISZ, már az előkészületek során is bebizonyította, hogy nemcsak a a konferencia jó vendéglátója kíván lépni, hanem igyekszik elősegíteni a tanácskozás eredményességét, részt vállal a közös akciók kimunkálásában, az egyetértés megteremtésében. Az Európai Ifjúsági Leszerelési Konferencia résztvevői arról is meggyőződhetnek majd, hogy a magyar fiatalok nemcsak jelszavakban, hanem mindennapi tetteikben is bizonyítják, hogy a leszerelésért vívott küzdelemben számíthatnak rájuk mindazok, akik Európa békéjét és biztonságát szívükön viselik.