Világ Ifjúsága, 1990 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám
Kedves Olvasók! (Mármint Önök közül azok, akiket érdekel az a gigantikus játék, amelyet labdarúgásnak neveznek, nem a magyar, persze ...) Kérdezzük: emlékeznek-e még Jorge Burruchagára ? Nagy a gyanúnk, hogy nem, pedig négy esztendőt kellene csupán viszszalapozniok a sportlapok összegyűjtött köteteiben, hogy ráleljenek erre az akkor oly márkás névre, az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokság hősére. Ha hiszik, ha nem: Jorge Burruchaga, az argentin válogatott játékosa — akkor Franciaországban, a Nantes csapatában játszott csatárt — a földkerekség legdíszesebb trófeáját, a Rímet Kupát jelentő gólt lőtte azon a tikkasztó nyári napon az Azték stadionban. Néhány perccel a befejezés előtt, 2-2-nél az NSZK nagyszerű kapusának, Schumachernek a hálójába. Burruchaga neve azért jutott eszünkbe, mert újra világfesztivál előtt áll a földkerekség huszonnégy legjobb válogatottja. 1990. június 9-től egy hónapon át ismét eleddig szinte teljesen ismeretlen neveket tanul majd meg tisztelni és becsülni a publikum. A futballüzlet jelenlegi gigantikus voltából kiindulva mondhatjuk: egy jósnő dollármilliárdokat kereshetne azzal, ha a játékok kezdete előtt akár csak néhány nappal is meg tudná mondani, hogy ki lesz 1990 Burruchagája. Talán a tejfölszőke holland középcsatár Kieft, aki a PSV Eindhovenben remekel hétről hétre, s aki Gullit, Van Basten és Rijkaard között játszva olyan, mint volt — mondjuk — Hidegkúti Puskásék idején? Esetleg a klasszisok piacán méregdrága primőráruként számon tartott brazil csodagyerek Be belő, akiről a szakértők azt mondják, hogy Pelé az ő futballcipőjét sem köthetné meg? Vagy a Maradona árnyékában csendben óriássá nőtt argentin Chaniggia, aki esztendők óta éppen a Mondiale helyszínén, Olaszországban, az Atalanta csapatában kergeti őrületbe a tálján védőket? Persze az is lehet, hogy a mindig azúrkék itáliai égboltot színezi majd még varázslatosabbá egy hazai játékos, egy bizonyos Donadoni, aki néhány hónappal ezelőtt a Milan egyik kupamérkőzésén csak a csodának és az azonnali orvosi beavatkozásnak köszönhette életét, de akiről már az 1988-as Európa-bajnokságon azt mondták: két év múlva ez a fiú lesz a világ futballpályáinak többszörösen megkoronázott királya! A királyságra esélyesek névsorának végére egy eleddig a kontinensen szinte teljesen ismeretlen név, Steven Bull neve kívánkozik. ő (és most tessék megfogódzkodni!) az angol második ligás Wolverhampton Wanderers aranysárga-fekete mezében művel varázslatos dolgokat a ködös városok legkülönbözőbb stadionjaiban. „NB II-es” játékos létére vívott ki helyet Robson kapitány Olaszországba készülő válogatottjában! Kiest? Bebeto? Chaniggia? Donadoni? Bull? Jósnő, most segíts ... Igaz, akármit is mondasz, mi nem hiszünk neked. Te azt sem tudtad 1986- ban, hogy Jorge Burruchaga a világon van ... K. L. Chaniggia: Maradona árnyékában ... egyelőre ! Kiest: lehet, hogy júliusban már nem Gullitot, hanem őt emlegetjük? (FOTÓ: ARPA BUDAPEST)