Világ Ifjúsága, 1990 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám

Kedves Olvasók! (Már­mint Önök közül azok, akiket érdekel az a gigan­tikus játék, amelyet lab­darúgásnak neveznek, nem a magyar, persze ...) Kérdezzük: emlékeznek-e még Jorge Burruchagára ? Nagy a gyanúnk, hogy nem, pedig négy eszten­dőt kellene csupán visz­­szalapozniok a sportlapok összegyűjtött köteteiben, hogy ráleljenek erre az akkor oly márkás névre, az 1986-os mexikói labda­rúgó-világbajnokság hő­sére. Ha hiszik, ha nem: Jorge Burruchaga, az argentin válogatott játékosa — ak­kor Franciaországban, a Nantes csapatában játszott csatárt — a földkerekség legdíszesebb trófeáját, a Rímet Kupát jelentő gólt lőtte azon a tikkasztó nyá­ri napon az Azték sta­dionban. Néhány perccel a befejezés előtt, 2-2-nél az NSZK nagyszerű kapu­sának, Schumachernek a hálójába. Burruchaga neve azért ju­tott eszünkbe, mert újra világfesztivál előtt áll a földkerekség huszonnégy legjobb válogatottja. 1990. június 9-től egy hónapon át ismét eleddig szinte tel­jesen ismeretlen neveket tanul majd meg tisztelni és becsülni a publikum. A futballüzlet jelenlegi gi­gantikus voltából kiindul­va mondhatjuk: egy jósnő dollármilliárdokat keres­hetne azzal, ha a játékok kezdete előtt akár csak néhány nappal is meg tudná mondani, hogy ki lesz 1990 Burruchagája. Talán a tejfölszőke hol­land középcsatár Kieft, aki a PSV Eindhovenben remekel hétről hétre, s aki Gullit, Van Basten és Rijkaard között játszva olyan, mint volt — mond­juk — Hidegkúti Puská­sék idején? Esetleg a klasszisok piacán méreg­drága primőráruként szá­mon tartott brazil csoda­gyerek Be belő, akiről a szakértők azt mondják, hogy Pelé az ő futballci­­pőjét sem köthetné meg? Vagy a Maradona árnyé­kában csendben óriássá nőtt argentin Chaniggia, aki esztendők óta éppen a Mondiale helyszínén, Olaszországban, az Atalan­­ta csapatában kergeti őrü­letbe a tálján védőket? Persze az is lehet, hogy a mindig azúrkék itáliai ég­boltot színezi majd még varázslatosabbá egy hazai játékos, egy bizonyos Do­­nadoni, aki néhány hó­nappal ezelőtt a Milan egyik kupamérkőzésén csak a csodának és az azonnali orvosi beavatko­zásnak köszönhette életét, de akiről már az 1988-as Európa-bajnokságon azt mondták: két év múlva ez a fiú lesz a világ futball­­pályáinak többszörösen megkoronázott királya! A királyságra esélyesek névsorának végére egy el­eddig a kontinensen szin­te teljesen ismeretlen név, Steven Bull neve kíván­kozik. ő (és most tessék megfogódzkodni!) az an­gol második ligás Wolver­hampton Wanderers arany­sárga-fekete mezében mű­vel varázslatos dolgokat a ködös városok legkülönbö­zőbb stadionjaiban. „NB II-es” játékos létére vívott ki helyet Robson kapitány Olaszországba készülő vá­logatottjában! Kiest? Bebeto? Chaniggia? Donadoni? Bull? Jósnő, most segíts ... Igaz, akármit is mondasz, mi nem hiszünk neked. Te azt sem tudtad 1986- ban, hogy Jorge Burru­chaga a világon van ... K. L. Chaniggia: Maradona árnyékában ... egyelőre ! Kiest: lehet, hogy júliusban már nem Gullitot, hanem őt emlegetjük? (FOTÓ: ARPA BUDAPEST)

Next