Világirodalmi lexikon 19. Kiegészító kötet A-Z (1996)
B - Bopp Léon - Bopp Raul - Bor Jan Elen - Bor Josef - Bor Matej
ben a színházművészet alapvető módszertani problémáival és más művészeti ágakhoz való viszonyával foglalkozott. A színháztörténet periodizációjának és kultúrtörténetének is helyet adott cikkeiben. A szocialista korszak ideológiája követelményeinek tett eleget Dráma proti atlaku (’Dráma az elnyomás ellen’, 1980) c. kötetében, melyben az osztályharc mibenlétét követte nyomon, és azon világirodalmi művekkel foglalkozott, amelyek a tömegfelkelésekre és a munkásmegmozdulásokra reagáltak. A Tudományos és szakma művei mellett számos rádió- és tévéjátékot is írt, melyeket Zábavky s nesmrtel’nymi (’Mulatságok a halhatatlanokkal’, 1970) c. kötetében adott ki. Számos — a történelmi hűségre gondot fordító - prózai művében a világirodalom nagyjainak sorsával, életével foglalkozik. A világirodalom legkiemelkedőbb szerzőinek (Shakespeare, Nestroy, Steinbeck, Hauptmann, Conrad, Saint-Exupéry, Maeterlinck) művészi igényű fordítója. Modern americki dráma (’A modern amerikai dráma’, 1964) c. válogatást állított össze O’Neill, Th. Wilder, T. Williams és A. Miller műveiből. Művei még: Kontakty (’Kontaktusok’, tan.-ok, 1965); Dni súzvuku (’Az összhang napjai’, esszék, 1973, 1982); Nás Faust (’A mi Faustunk’, rádiójátékok, 1982); Dráma a divadlo sveta (’A világ drámája és színháza’, tan.-ok, 1985). O írod.: J. Pasteka: Jubileum Jána Boora (Slovenské divadlo, 1975, 23.); S. Magai: Nás host’, Ján Boor (Revue svetovej literatúry, 1978, 3.); Hamberger Judit Bopp, Léon (sGenf, 1977) . Főbb művei még: Psychologie des Fleurs du Mal (’A Romlás virágai pszichológiája’, esszék, 1964—69); Contre la guerre et contre la misère (’A háború és a nyomor ellen’, esszé, 1973). Bopp, Raul (fRio de Janeiro, 1984) Bor, Jan Elen (írói név), Ernest Zatko (családi név). (Zsámbokrét, ma: Zabokreky, 1907. febr. 6.-Lanús Oeste, Argentína, 1991. márc. 7.): szlovák irodalomkritikus, publicista, műfordító. 1932-ben a prágai teológián végzett, majd a pozsonyi Komenskÿ Egyetemen filozófiát és romanisztikát hallgatott. 1936-ban végzett, az egyetemen maradt, ott oktatott. 1944-ben egyetemi doktor lett. 1945-ben emigrált, 1948-ban Argentínában telepedett le. Első kötete (Návrat k minulosti, ’Visszatérés a múlthoz’, 1933) filozofikus esszéket tartalmaz. A következő évben két irodalomelméleti művet adott ki (Rozlicnosti, ’Különbözőségek’, 1934; Poézia povojnového Slovenska, ’A háború utáni Szlovákia költészete’, 1934). Az elsőben az európai modernista és avantgarde irányzatokról ad átfogó képet, a másodikban a szlovák költészet 1918 utáni időszakát tekinti át. 1940-ben Rimbaud-ról írt nagy esszét, és az európai irodalomtudomány módszereit vázolta Metóda literárnej vedy (’Az irodalomtudomány módszere’) c. kötetében. Lyrickÿ novelista Tido J. Gáspár (’Tido J. Gáspár, a lírai novellista’, 1942) c. monográfiájában és Na prelome dejín (’A történelem fordulóján’, 1945) c. esszékötetében szlovák írók és költők portréit rajzolta meg. Zápisky starého studenta (’Egy öreg diák feljegyzései’, 1940) c. önéletrajzot, egy másik műben pedig a fasiszta politikus, V. Tuka életrajzát írta meg; ez utóbbit 1944-ben németül is kiadták. Az emigrációban aktívan szervezte a szlovák irodalmi életet. Tagja lett a clevelandi Szlovák Intézetnek és az argentin írók szövetségének is. Több szlovák költő és irodalmi személyiség életművével (R. Dilong, K. Mlynarovic, E. Vesnin) foglalkozott. Mint a ferences rend történetének kutatója, ilyen témájú tanulmányköteteket is kiadott. 1976-ban jelent meg Spev slovenskej domovine (’Dal szlovák hazámnak’) c. könyve. ( írod.: Csorba T.: Recenzió A háború utáni Szlovákia költészete c. műről (Új Élet, 1935, 2-3.); Krammer J.: Szlovák könyvek (Új Élet, 1940, 11.); J. Hvisc—V. Marcok-Mária Bátorová stb.: Biele miesta v slovenskej literatúre (1991). Hornberger Judit Bor, Josef (írói név); Josef Bondy (eredeti név); (1906. júl. 2—1968?), cseh író. 1924- ben Brnóban a jogi karon végzett, 1929-ben szerezte meg a doktorátust. Védőügyvédként dolgozott. 1942-től a terezíni fogolytáborban, majd a buchenwaldi koncentrációs táborban sínylődött, s itt vesztette el egész családját. 1945 után a védelmi minisztérium alkalmazta, majd 1952-től a kohóipari tervezésben helyezkedett el. O írásművészetének legmeghatározóbb motívumai a zsidóságnak a német koncentrációs táborokban való megaláztatásai és borzalmai. Opusténá panenka (reg., 1961; Várhegyi P., A gazdátlan baba, 1964) c. regénye a terezíni gettó autobiografikus jegyekkel teli, megrázó krónikája. Második műve, a Terezínské rekviem (’A terezíni rekviem’, elb.-ek, 1963) az előzővel azonos témájú, mély humanizmussal az élet és a művészet erejéről vall benne. O írod.: Sándor L: Terezini rekviem (Nagyv, 1964, 6.). Hornberger Judit Bor, Matej (Radovljica, 1993. szept. 29.) . Egyéb főbb művei: A Wanderer in the