Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-09-21 / 76. szám
behozott rendnek tartósságát, soha sem biztosithatják. A rend ingadozó, mihelyt annak fentartása a nép tömegére bízatik, ’s mihelyt kizáró hatalommal bír, hogy a törvényeken változásokat tehessen, vagy azokat végkép megsemmisíthesse.—A törvényszékek az egyéneknek, a tulajdonnak ott elég biztosságot nem nyjthatnak- hol a köznép véleménye ’s hatalomkenye szabályozzza a bírákat, hol a műveletlen tömeg tetszésétől függ a bírónak sorsa és állása. — Democratiában a megosztott status hatalomért új mindennemű párt. Elégul ellenséges agyarkodás magvai hintetnek, a hatalom után szomjazó testvérek között. Egyik párt a másikat megsemmisítni kívánja, és a győzött rész lerázásában leli maga dicsőségét. A status zűrzavarba lő. A factiók fejei békés polgárok ellen erőszakhoz nyúlnak. A nép statusérdek elleni lépésekre vezettetik. Az éretlen tömeg, mint tudjuk, ravaszfogású szónokok által mindenre rábírható ,s így a törvények és intézetek változtatására is. Az élő törvények tehát a győzedelmes rész gyűlölsége által eltöröltetnek. De a remélt boldogság élvezhetése helyett, a szegény csalatkozott nép nemritkán az önkény súlyos járma alatt nyög. A democratiát szerető pártnak az oligarchia elleni háborúiból keletkezik a zsarnoksig. — A pártok főnökei értik azon mesterséget, — a nép tömegét szép ígéretek, vagy erő által is odabirni, hogy eleinte ők vityék és vihessék a kormányt.— A zsarnokság azonban folyvást szemügygyel tartja a népet, ’s azokat, kikről látja, hogy rabjai lenni nem akarnak, örömest feláldozza minden megragadható alkalommal. Az uralkodás utáni vágy, és a bosszúállástóli félelem növeli az erőszakoskodásokat. — Az erőszakoskodás szüli az ellenszegülést, ’s innen származnak az uj háborúk, mellyek az önkény legyőzését czélozzák. Tiszta democratiában a tévedés’s gyarlóság háborítja az egyenlőséget, mihelyt egyes személyek erény’s érdem által, másokat felűlhaladnak. Azon feladat, hogy legjobb legbölcsebb polgárok védik a közszabadságot ’s viszik a státuskormányt, nem alapul szükséges kép a demográfia természetében. Ol lyegyenek, kik a nagy emberek hírét gyűlölik, ’s azokban magokat mintegy megsértve találják- azt kürtölik a néptömegnek, hogy az előbbkelők túlnnyomósága veszedelmes! Ezen elvnél fogva a kormánytól eltaszíttatnak olly hazafiak is, kik a statusnak ’s az emberiségnek érdemök ’s erényök szerint legragyogóbb érdemekkel szolgálhatnának. — Ha régi példákkal élni szabad, az olly magas erényü Themistoclest, Aristidest és Cymont ki űzte ki hazájából? ki küldötte számkivetésbe? nemde az éretlen néptömeg! És csak új veszedelmek által győzetett meg a nép arról, hogy a mondott bajnokok számkivetését eszközlő párthősök nem volának képesek az eltávolítottak helyeit érdem szerint pótolni. — Fokonkint nőtt a régi statusoknál is a democratiákbani forradalom, és ez vezette sírba a nemzet függetlenségét; a nép uralkodása nem vola képes a statusokat belsőkép megerősitni, annál kevésbbé azokat a külhatalom ellen védelmezni. — A pártok hadai közben elvesztették bajnokságukat, jellemnagyságukat, ’s valódi hazaszeretetüket.— Elhangzott azon egyes nagy férfiak szava, kik az elszenderült nemzeti lelket felébreszteni igyekeztek.— A derék Demosthnesnek a görög respublicában dörgő intéseit is ellátta az átozott szél! De hamar mégis érzé annik sulyos következményit, mert egész status elveszté méltóságát, nagyságát, különösen miután más nemzetek hadaira ’s hajóira szorult a belső csend megalapíthatása végett.—igen bölcsen jegyzi mg egy németiró: .Warnende Zeichen der Democrativ bleiben die unsichere, kraftlose Ausübung de Staatsgewalt durch Behörden ohne Selbstständigkeit, das unruhige Schwacken, die Kathlosigkeit der Volksversammlungen, das Auftrekten der Ehrsüchtigen, Eigennützigen und Gewalthätigen als Volksführer, das Eindringen der Ununterrichteten in die öffentlichen Ämter, und in die Jussitz Verwaltung. — Die Aufregung des Parteihasses und des Neides gegen die Tugend, das Verdienst um das Talent, Verfolgung der Reichen.“’sat. Máskép álltak a római hajdani nép körülményei — más nemzetek irányában. Alkotmányuk rendithetlen vala; — mert a római kormány ereje a polgári társaság elemeinek különnemű, de arányos szinvegyületében velezett. — A consulok méltóságában létező királyi főhatalom, a független senatussal szövetkezve erőt, egyességet szilit! A tisztviselők tekintete mozgásba tette a status erőművének minden kerekeit; a tribusok és centuriák szabadságot terjesztettek a népnek felsőbb és legalsóbb osztályira.— A monarchiai, aristocratiai és democratiai formáknak szerencsés vegyületéből keletkezik — minden statusnak boldogsága, szabadsága, nagysága. És miután hizám alkotmánya a királyi hatalmat felséges jó Urunkban , az aristocratiát Magyarország mindenrendű nemesiben és a Democratiának némelly elemeit s elveit a szabad királyi városokban birja, tiszteli, — lehessen, hogy józan haladás mellett ne boldoguljon! Illy liberalismust , illy haladást én is szeretek, ragaszkodom hozzá ’s vívok is mellette. Nikolits Izidor: Fővárosi hírek. Pe -1,September 2 Id.Az építészet kétségtelenül azon művészet, melly városunkban jelenleg leginkább virágzik , ’s mellynek viszont városunk nemcsak disztani vagy ízlés nemesülési szempontból , de anyagi tekintetben is legtöbbet köszönhet, mivel általa a dolgozó osztály keresetre, az általános pénzforgásélénkségre tesz szert. Az építkezések közt most feltűnőbb a városház, nemcsak azért, hogy nagyszerű sztyri látszanak ígérni falai, hanem azon oknál fogva is, hogy majd hihetlen gyorsasággal emelkedik. Ki egy két nap nem járt az épülő városház közelében, bámulva látja az előhaladt munka szembetűnő eredményeit, é s azt hinné, hogy a falak csak úgy nőnek ég felé. Eddig már egy emelet áll készen , s ha aránylag illy gyorsan folytatják, ez ősszel talán még kalapját, azaz tetejét is fölteszik. A városház közelsége az által is csinosból, hogy a kigyó-utczát szép négyszögű kövekkel rakják ki, hisszük, hogy majd az épület elkészülendése után a városház tere is nyerem e tekintetben némi, — de ne csak némi, hanem alapos orvoslást, mert bizony annak épen nem ártana. — A váczi utczában van egy bolt, ajtaja felett czimernév, melly megérdemli a helyesirást kedvelők figyelmét. Egy ideig eltűnt volt e czimernév, ’s azt hívők, az irásfestő megszánta sántikáló művét, ’s azt kijavításra vitte el; de az istenek nem úgy akarák: — feltűnt ismét a bolt ajtaja felett a kérdéses irás ’s most is csak amúgy sandán kacsingat le az elmenőkre: A Zrínyihez. Szegény magyar nyelvünk ! még csak egy czimnernévben sem tudnak téged megbecsülni , hogy néhány betűből álló szócskát hibátlanul írnának fővárosunk egyik fő- és diszutczájában. — Haladunk és tisztulunk! Míg a város némelly utczáit legalább néha sepergetik, ’s a szemétszekér házról házra jár, az udvarokat a szeméttárlatoktól megszabadítandó, azalatt vannak utczáink, hol a házak kötelessége a szemetet az utczára hordani. Hja a várost fel kell tölteni , mivel lehetne pedig ezt a roppant városban czélirányosban tenni, mint szeméttel ? Ne csudáljuk aztán , ha fővárosunk olly magasra emelkedik. . . Budáról meglepő esetrel tudósittatunk. Itt ugyanis a vizi városban lilikén kettős gyilkolás történt, és áldozatul egy szerelmes pár esett. Egy fiatal hadnagy , kinek összekelése egy budai katonatiszt igen csinos leányával az ifjú rokonai által huzamos idő óta elleneztetett, a mondott nap reggelén egyenruhába öltözve ’s kedvesét menyasszonyilag diszesitve templomba mentek, hogy meggyónjanak; onnét visszajővén mindketten leveleket írtak illetőikhez, ’s az alatt, míg a leány anyja e leveleket postára vivé, a vőlegény menyasszonya szájába lőtt, magát pedig gyilokkal akará keresztül szúrni, de ez nem sikerülvén , szinte golyóval vetett véget életének. Az összecsődült háznép ’s a visszatért anya mindkettőt vérben fürödve ’s lelketlenül találták. A lányka, mondják , egész reggel igen jó kedvű volt, ’s még az eset előtt fél órával is dalolt, tánczolt a szomszéd konyhában , ’s dicsekvék barátnéinak, hogy még az nap menyasszony leend. — Illy adatok, mellyek pedig, fájdalom, honunkban épen nem ritkák, figyelmet érdemelnek mindazok részérül, kik az öngyilkosság hajlamának naponkinti terjedését akadályozni hivatvak és kötelezőek. Társas viszonyaink közjelei közé tartozik ez mindenesetre, és kívánatos, hogy a baj okainak — mert ezek vajmi sokfélék — elhárítására összehatólag munkálkodjanak mindazon egyesek és testületek, mellyek a közszellem és néperkölcs iránymutatóját közvetve vagy közvetlenül igazgatják. A helybeli testgyakorlati iskola növendékei tegnapelőtt d uktázták, próbamutatványaikat a Beleznay-féle kertben, igen számos néző jelenlétében. Clair Ignacz oktató úr valóban bámulatos testi ügyességet és hajladékonyságot tud kifejteni növendékeinél; ’s egy illy próbatet mindenkit meggyőz illy intézeteknek nem civik hasznosságáról, hanem nagyobb városokban szükséges voltáról is. — Megjelent legközelebb 11 affensberger hazánkfiának nagyszerű földrajz-vállalatának hazánkat ábrázoló második táblája, és egy újabb statistiai táblázata. Míg bővebb ismertethetését adjuk e maga nemében egyetlen és igen jeles vállalatnak, úgyszinte az eddig kijött műlapoknak is, csak annyit jegyzünk meg, hogy hazánk állodalmi ismeretére soha könnyebben nem tehet szert senki, mint e művek megszerzése által. ’S ez , a honismertetés könnyűsége, úgy hisszük elég ok leend arra , hogy az előfizetéshez minél többen járuljanak, anynyival is inkább, minthogy a műnek ára az előfizetés idejének lefolyta után t. i. October elsejétől kezdve 4 forint 20 krajcrár helyett 6 forint leend ezüst pénzben. — Az illető orvosi osztály figyelmébe ajánlandó még Miszly Mátyás gyógytanár, szemészmester és fogorvos urnak e napokban megjelent következő szaktudományi munkája: „Körömkor, vagy az emberi köröm minden nyaralásnak alapos gyógymódja.“ Ara 24 kr. p. p. — A Nemzeti Színházban jövő szombaton, September 24-én Carl Henriette f. a. porosz kir. udv. kamaraénekesnő jutalomjátékául bérletszünéssel adatik. „Temparus“ nagy opera , 3 fölvonásban. Irta Marini G. M. olaszból fordította Nem Ferencz. Zenéjét Szerzette Nicolai Otto. A jutalmazandó énekesnő Rebekka szerepében először lesz szerencsés föllépni. — I Nemrég került ki sajtó alul Nagy Ign. munkáinak három első kötete illy czimmel: T e s z é- I 1 - e k. Az 1 kötet v. rész tartalma : Hitrabság. Te- Ikintetes ur és fia. A menyasszony. Hahahahahaha! I S°bri. Tátra csodája. A Ild. kötete: A rémvadász. Úti kaland. A pogány esküje. Piros tojások. Vért vérért. A hölgy rabló. Villámhegy. Regatta. Néhűség. A Iudik kötete : Az élő halott. Nincs boszorkány. Nagyságos Asszony és lánya. Benita , Hunyadi védangyala. Niagara menyasszonya. Bűn és bünhödés. Ezen beszélyek részint egészen újak, részint már más szép literatúrai folyóiratokban közlöttek. Óhajtanék, hogy ezen eredeti magyar beszélykoszorú , mellyekre nézve eddig literaturánk olly igen parlag, a szépnemnél szivképző és lélekderítő olvasmányul szolgálhasson ! A nyomtatás csinos ára a 3 kötetnek 30. forint. Festi gyermekkórház egyesület. Azon élénk részvét, melly a gyermekkórház mindennemű érdekei és igyekezetei iránt, nemcsak a két testvérvárosban, hanem az egész hazában is, mutatkozik, bátorítja a nevezett választmányt Budapest lelkes hölgykoszoruját egész tisztelettel felszólítani , hogy jövő novemberben tartandó tánczmulatság érdeke nevelésére valamelly ezüst vagy ékszer tárgyat kegyesen ajándékozni ’s azteczélra Grasselli Antal kereskedésébe (váczi utcza Parkfriederféle ház ,a levélhez czimzett szegletboltba) i. é. november elsejéig elküldeni méltóztassék. Miután az igazgató választmánynak jótékony működése folyama alatt, többször volt szerencséje tapasztalni, miszerint az irgalmasság és emberszeretet érzete legfőkép a gyöngéd nőnem tulajdona , szabadságot vesz magának annak e jótékony intézet érdekei előmozdítását teljes bizalommal ajánlani, annál is inkább, mivel az említett vállalat kedvező eredménye által a szenvedő emberiség ime védhelyének jövendője állandóan és szilárdul megállapitatik ’s valódi czéljának magas rendeltetése értelmében megfelelni képes leend. Pesten, September 1. 1842. Az igazgató választmány nevében: Frankenburg Adolf m. k. egyesületi titoknok. A XIX.dik század Óriása! — Hittük hogy mióta kereszt diszlik a kéthalmu város fölött, a mythologia országa elenyészett, ’s ime — „risum teneatis amici, a Pesti H.szerkesztője 177ik számában óriáskint hánykolódik, száz meg száz embernyi erővel kérkedvén egyszersmind minket gyáváknak mondani méltóztatván! — Százak meg százak — Pesti H. szerkesztője ; — mert mit ő óriássága Füredről irt, azt ,százan meg százak ajkairól hallotta ; ’s mivel megnevezni egyet sem tudott, következik , hogy ,százan meg százan, az ő gigászi magasságában központosulnak, vagy mint irtuk 1OOX 100 — Pesti H. szerkesztője. — Ha jól emlékeztink, Parádrók czikkében szinte ,százak-kal identifíkálta magát, ’s igy inkább erősödünk véleményünkben, hogy a P. H. szerkesztője mythologiát álmodik erős személyében, ’s a mennyköveket kovácsoló egyik cyelops-legényül szeretne tekintetni.—■ De szerkesztő úr, az ámitgatás és mesék napja régen lejárt, ’s a mai derült Világban kérkedő hánykolódások hitelt nem találnak, ’s azért mi ő óriásságával úgy tevénk, mint a gyávának nézett Dávid tevekevély Góliátjával t. i. midőn ő fuvalkodottan hirdette állításait, és személyünket czivódó szénégetőkint piszkos szidalmakkal illette , akkor mi okokkal sújtok le őt lábairól, ’s ő dühében mint sárbahullott vitéz vagdalkozott, és sárral dobált felénk, mert felkelni nyomos okaink súlya alatt nem birt. — Már többször tényekkel czáfolok meg rágalmait ’s bebizonyítok, hogy a földesuraság saját erszényéből csak ugyan sokat ten vendégei kényelmére; a Nemzeti Újságban a Benedek rend egyik igen érdemes tagjától emberül megrovatott , és ő még is azt merte írni, hogy a tisztes rendnek egy tagjától sem remél rosszulást! — Uraim, ki így cselekszik a publicum előtt, az vagy-----------—. Olvassa csak meg Szivi a Világ 73ik számában írott füredi czikket, ’s a Nemzeti Újságban az említetteket, ’s átláthatja, mennyit nyom állítása, midőn ,százakkal identificálja magát. — Többre becsüljük e lapok érdemes olvasó közönségét, hogy sem illy piszkos vitézzel tovább sarczolni kívánjunk. — Nemes lovagiassággal szálljon síkra ellenünk, ’s mindig készen találand minket; de valahányszor illy szennyes fegyverekkel lépend fel, mindannyiszor elvonulandunk előle. ’S azért mi e tárgyat bezárt-