Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-08-02 / 61. szám
berek méltó boszonkodására. Ezen érzéki élvezet, mellyel a nagylelkű K Klopfinger úr, nevének teljes mértékben megfelelőleg télen és nyáron nyújt egy egész uitsza lehető csendet óhajtó lakóinak, ’s egy nagy fogadó bel- és külföldi vendégeinek , nemde köszönetet érdemel ? Vájjon, ha Klopfinger úr botránykoztató gyára szomszédságában egy erős fejlázt, vagy gyuladásos rheumatismust lenne kényteen kiállani, mit mondana azon derék úrról, ki számára illy mulatságot szerezne? — Egy TIGRIS vendég. MyiB levéB. Pozsony, jul. 27kén 1843. T. Szerkesztő úr Miskolcz f. h. 19én délben a lángok martaléka lett Nincs ellenség, melly igy elpusztitandotta e szegény várost, mert az talán megkímélte volna a templomokat, hol a kegyesek áhitatos éneke zeng, nem bántotta volna az iskolákat , hol a gyermekek szépre és jóra neveltetnek, állni engedte volna a hivatalos épületeket, miknek falai a szegény adózó nép verítékéből épitvék, ’s mikben törvény, és igazság szolgáltaik; de e tűzvész megemésztett lángnyelvével templomokat, iskolákat, megyei és városi középületeket, még ollyanokat is, mellyek cseréppel, és palakövel valának födve, — néha úgy látszik a gondviselés leveszi igazgató kezét az elemekről, s engedi őket dúlni! — kis és nagy házak százankint hevernek romban , számosaknak mindene porrá, ’s földig égett, de még nem tudhatni hány ember esék áldozatúl, sem azt nem mondhatjuk meg, hány száz ezer pstokra üt a kár, avagy haladja- e a milliót is ? Isten hatalmas keze irtózatosan súlyosodon e szegény városon, épen most, midőn kebelében a kir. biztos másod évre dolgozik királyi várossá emeltetésén, — épen most midőn új életnek áll küszöbén , ’s áldozatokra kellene készen lennie. Miskolcz országunk felső részén a legnépesb, és élet-húzs város, piacza és vásárai híresek, életkereskedése roppant terjedelmű. E város egy tekintetben hasonló a hazához, mert körülbelül olly régi mint maga e hon, és mint ez, olly ifjú, azaz inkább jövendője van, mint múltja ; de más tekintetben hozzá nem hasonló, mert tiszta magyar faj lakja , magyar mind nyelvére, mind erkölcsére , mind ős szokásaira nézve. ’S épen a nemzetiség tekintetében kivált fontos álláspontot foglal el Miskolcz, lévén az alföldnek kezdete, hol laknak a tiszta magyarok, ’s lévén a felföldnek vége, mellyen felül kezdődnek a más nyelvűek; e város az egész hazában főműhelye a magyarosításnak, mert nagyszámú mesterembereinél sok felföldi legények dolgoznak, mert catholicus, református, evangelicus, és zsidó fi- és leány-iskoláiban évenkint, a német, tót és zsidó gyermekeknek egész serege magyarosodik meg. Ezért e város és népe virágzásának óhajtatása kell minden igaz hazafi által, nemcsak mivel szép jövendővel biztat, nemcsak mivel egy országrésznek életpontja, nemcsak, mivel polgáraiban a magyar ős vér legnemesbike foly; hanem főkép mivel e város, ’s nép virágzása, és ép azon helyen, a nemzetiség és ez által, kivált a jelen borongó körülményekben annyira kívánatos erőegység tekintetében országos közérdekű. Igen természetes tehát, hogy mi, mint követei Borsodnak, mellynek szive Miskolcz , úgy is mint hazafiak, kötelességünknek ismertük tisztelettel megkérni t. Sz. urat: méltóztatnék hatalmas szavával ama pusztult város szegényebb népét ajánlani olvasóinak emberszeretetökbe, ’s aláírást nyilván adakozásra alkalmat nyújtani azoknak , kik szeretnék könnyíteni a szerencsét. Midőn ezen hozzánk intézett sorokat köztudomásra juttatjuk, örvendünk, hogy e nemes hazafias felszólítást nemcsak megelőztük, de az emberbaráti segélyezések gyűjtését és azoknak lapunkban közlését jettleg gyakoroljuk is. Vajha minél elöbb s minél többen áldoznának e nemes czélra. A szerencsétlenség пацу, és számos család úgyszólván végső ínségre jutott; illy körülmények közt a rögtöni segélynek kettős érdeme van. Legújabban a mekváltó-feltörvényszék 28 p.f, és 1 aranynyal járult a miskolcziak fölsegítésére, ’s így szerkesztő-hivatalunknál eddig begyült összesen a korábbi :13 p. f. együtt 51 p. forint és 1 arany, ha 20—25 példányt kapnak, hogy barátaiknak kioszthassák- 'S ezt igen bölcsen teszik, mert legalább igy munkájok elterjed 20—25 ember között, midőn ellenkező esetben a könyvárus csak pakolásra használhatná az egész kiadást. Az illy röpirászok között vannak, kik csupán az első kiadásra akarnak egyezkedni a dijra nézve , ’s a tulajdonosi jogot a következendő — vagy inkább sohasem következendő — második, harmadik ’st- kiadásra nézve magoknak fentartatni kívánják.— A megkeresett kiadó nyájasan fogadja az alázatosan jelentkező szerzőt, ’s csak azt köti ki legyen szabad neki, mielőtt határozottan nyilatkoznék, a kéziratot egyik , vagy másik tudós embere által átolvastatni. Ezt hallván az alázatos szerző, igen természetesen felháborodik, ’s visszavevén nagyérdekű kéziratát, nagy alázattal hátat fordít a könyvárusnak, ki elég okos volt pénzét ’s hitelét Oly ,keleti rajbéli egy bogár' ■— vagy ,nincs kopaszfej' —,nincs aranyér'-féle hiábavalóságokkal koczkáztatni• .. Az illy szerző, ’s kiadó közli épületes jelenetek, többnyire, söt mindig, titokban maradnak. A titkot a könyvárus mosolygva, a szerző haragudva rejti magába; de én — ki sem könyvárus, sem szerző nem vagyok—bizony csak kimondom azt. Most veszem észre, hogy első titoktalan levelem hoszszacskára nyújtódott- Hja, t. szerkesztő úr, nem lehet az máskép. Mikor az ember a ,titkos levelek“ titoktalanságával egész hasábokat lát betöltve, akkor a , titoktalan levelek“ titkairól szinte szabad kissé bővebben fecsegni— Hanem mostanra talán mégis elég lesz már? Jövőre , ha tetszik, folytatom levelemet, de csak azon föltétel alatt, mellyet egész alázatossággal vagyok bátor kitűzni, ha t.i. a t. szerkesztőség, levelem érdekes voltát elismerve, leveleim folytatására csillagilag föl fog szólítani. Melly ebbeli méltányos, sőt jogos igényem teljesítését. Szerkesztő úrnak megingadoztathatlan részrehajlatlanságától minél elébb elvárva, teljes tisztelettel maradok ’stb. Szamossy Vincze 505 leneken. Állásunknál fogva megfoszlalván a balsors azon egyetlen örömétül, — a szenvedőkön tiszint a szenvedés pillanatában segíthetni, — tölök a távolban egyebet nem tehetünk, mint esedezünk azon jószivüeknél, kik felebarátjaik szerencsétlenségeit nemcsak érezni szokták, de azokon enyhíteni is szoktak. Maradván megkülönböztetett tisztelettel Pozsony jul. 27kén 1843. alázatos szolgái Palóczi László, és Szemere Bertalan. Vidéki vegyes közlések* Jrir Zemplénből. S. a. Ujhely, július 21. 1834. Folyó hó 1ödik napjára kir. tan. ’s első alispánunk által rendkívüli közgyűlés hirdettetvén ’s folytatólag azon hó 19. 20dikán is tartatván nevezetesb tárgyai a következők valának. Felolvastatván országgyűlési követeinknek, a 2dik 3dik 4dik és 5dik rendű hivatalos jelentéseik — mindazok a megye részéről adott utasításokhoz képest az országgyűlési követek eljárása és a haza java boldogításában telleg bizonyított munkás fáradozásaik figyelemmel kisértetvén, köz megelégedéssel fogadtattak, — ’s mindezek tudomásul vétetvén, észrevétel nélkül jegyzőkönyvbe iktattatni határoztattak. — A nagy m. kir. Htótanács a 23069 sz. a költ felsőbb intézvénye következtében közli azon kivonatot, miszerint legfelsőbb parancsnál fogva az országban tanyázó lovas katonaság is fegyverben gyakorlandó lévén, ezen megye kebelében most szállásoló Ferdinand főhg nevet viselő 3dik számú huszár ezred Zemplén megyében fogván összevonatni — a szükséges ellátásra nézve utasíttatnak a megye Rendei; ennek folytában felolvastatott azon huszár-ezred kormányának a 95. szám a költ hivatalos levele, mellyben tudomásul adja, hogy ezen ezred első tulajdonosa Estei Ferdinand főhg e kir. fensége ebbeni tisztének 50- dik évi ünnepét ezrede körében kívánván élvezni, e tekintetből az ezred elrendelt összevonulására legalkalmasbnak látná Patak városa vidékét, és miután a főlig az ezredesi lakban kívánna megszállani, az itt szükséges igazítások, úgy az érkezendő vendégek beszállítása iránt is előrendeléseket kér tétetni. A kir. főlig azonnal, mihelyt bejövetelének napja tudatni fog, a megye nevében üdvezeltetni határoztatott;—egyébiránt a megkivántató előkészülések és ellátási intézkedések az illető tisztviselők buzgóságokra bízattak. — Továbbá Sárosmegyének hivatalos körlevele, mellyben előtüntetve azt, minő aránytalanul lennének a felső megyék a többikhez képest terhelve, követelnek az országgyűlésen ezennel meghagyott abbeli indítványát, hogy a porták arányosítása országosan eszközöltessék, e megye részéről is pártoltatni kéri. Lej már e tárgyban a megyének utasítása , mennyiben azonban ns Sáros megye ezen határozatában több nyo mos és méltó tekintetet érdemlő inditóokok foglaltatnának ahoz képest ezen hivatalos levél is, és hozzá csatolt sárosmegyei határozat követeknek a végett rendeltetett kiadatni, hogy ezen tárgynak előfordultával ez indítvány kivívására hathatós segédkezet nyújtsanak; egyszersmind amennyiben kellő adatok nélkül , részben az országgyűlésen is a könnyítést eszközleni nem lehetne, ami Szabolcs, Abaúj, Sáros és Borsod, de különösen Ung megyei szomszéd helységek portái aránytalanságának és a kivehetni szokott adómennyiség szembeszökő különbségének öszszehasonlítása végett az illető határszéli szolgabirák olly szoros meghagyással küldetnek ki, hogy azon összehasonlításokat nyomban magában foglaló tiszti jelentéseiket a jövő hótodik napján tartandó közgyűlésekre mélhatlanul adják be, — hogy azok támogató adatok gyanánt a követeknek ezen utasításhoz mellékelve, akkor azonnal megküldethessenek. — és Pest megye Rendei a földmívelőket fáradozásaik gyümölcsire nézve a természeti elemek ellen kölcsönösen biztosító egyesületnek szabályit e megyével közölvén, az ezen intézet czélja elérésének tekintetéből, a megyét a lehető legnagyobb részvétteli előmozdításra felszólítja. A földművelőkre jótékonyan ható ebbeli biztosító egyesületnek hasznos czélja közösen elismertetvén, a kívánt részvétre buzdítás tekintetéből ezen felszólító levél mása a járásbeli 6 fősz.bírónak szokott módoni közhírrététel végett kiadatni határoztatott. Egyébiránt köztudomásnál fogva méltó figyelmét ébresztette fel a megye ideinek a legközelebb napokban a Hegyalját általánosan érte b ö 1 . általi véghetetlen csapás, melly által a hegyaljai lakosok egyedüli termeszményüktöl megúsztatván, majd nem végső ínségre jutottak, mire nézve a keresztényi segedelem elnyerése tekintetéből a kir.atótanácshoz felírás tétetni határoztatott;—amennyiben azonban ezen csapás nagyságáról és a veszteség nagy voltáról az illető tisztviselőktől kívánt hiteles jelentések mindeddig be nem adathattak, azoknak az elnöklő alispán által előkerítése, és a határozott felírással felterjesztése rendeltetik; — egyszersmind pedig a követeknek is utasításul adatik, hogy a porták szóbahozatalával, ezen nagy csapást a porták lejebb szállítására egyik adatképen előhozni szorgalmazzák. — Végtére, a megyei adózók adóbeli tartozásaik lerovására vagy csak ezen természeti elem által is tehetlenekké tétetvén — ő cs. kir. Felsége a hátramaradt tartozások elengedésére különös felírás utján jobbágyi hodolalta megkéretni rendeltetett. — Végre az elnök m.alispán hivatalosan jelenté , hogy múlt hó 25- kén a megye egyik volt érdemes főorvosa Meczner Pál meghatározván — e részben pártfogás végett benyújtott három rendbeli folyamodások a főispáni helytartóssgának ajánlólag felterjesztethetnének; — mire nézve kiki a maga pártfogoltját emelvén ki a benyújtott folyamodásoknak hivatalidő-sorozat szerinti ajánltatása elrendeltetett. *W* Komáromból jul. 7én. Julius 3-án évnegyedes közgyűlésünk első alispán ur elnöklete alatt kezdeték meg, mellyre a Btk. nem nagy számmal jelentek meg, sőt még előkelő táblabiráink közöl is többen elmaradtak. — A tanácskozási tárgyak közt, a jelenleg majd kizárólag minden figyelmet elfoglaló országgyűlés folyamával küldött követi két jelentésre költ határzatok , leginkább megérdemlik az időszaki sajtó utjáni nyilvánosságot, jelesül: A június 14-ről kelt tudósításból megértvén a Bk., *) Rendes levelezőnk jelen tudósításából ismétlések elkerülése végett — itt csupán azt kívánjuk folytatólag megérinteni, mi a zemplini közgyűlésről lapunk 54dik számában egy másik tiszt, levelezőnk tolla után közölve még nem volt. Szerk. M$*lemények Is* Thewrewk « »piájából. 1842. Nov. 29 dikén, Almáson, Tornában, kedves írónk, Ruchicll Miklós ispán előttem igéré, hogy a magyar nyelv gazdagítására 16- 17.0beli irományokat és 1669. jul. 22ről szóló adósságlevelet közlend. Nov. 29dikén, Kazincznak Putnok felőli végén a héber korcsmáros, kit az alföldi beszédmód szerint haszonbérlőnek — árendásnak — neveznek kérdésemre: tud e magyarul? egész bizodalommal felelé: ,,én más nyelvet nem is tudok, mint a magyar.4. Az édes bájos hang fülem és lelkemre szokatlan varázserővel hatott, és ha tehetségemben áll vala, a teljesen magyar hébert legott minden polgári kedvezmény és joggal ruháztam volna fel. Nov utalján, Miskolczon Mijatovics János Aurél közszeretete ügyvéd urnál talált külhoni ritkaságok közöl megemlítendőknek vélem a következőket: 1. Nála egy külhoni utazó vegytudós (chemicus), ki Khiow vidékein két évig tapasztalati utazásokat tőn, egy cserkesz handzsárt hagya emlékezetül. Ezen kétélű igazi damask pengéjű (Kiinge) fegyver tokja vörös bársonynyal van bevonva, úgyszintén fevérszereket és hadi jeleket ábrázoló szép metszetekkel díszes aczél- kapcsolatokkal borítva, markolata feje csont melly hasonlag gyönyörű metszvényekkel ékeskedik. A biit handzsár egy a moszka-cserkesz csatában vitézül elesett cserkesz vezéré vala, ’s egy orosz tábornok zsákmánya jön, ki azt az érintett utazónak ajándékozó. 2. Egy íróeszköz ugyancsak aczélból, arany beeresztésü igen szép virágosakkal 3. Egy hasonló modorú czukorszelencze, mellynek födele belsején aczéltükör van. — E két utósó ritkaság orosz készítmény. Miután a moszka-czerkesz háború hova tovább komolyabb szint élt és Európa figyelmét mindinkább igényli, az idézett handzsár nem lehet nem érdekes. A más két ritkaság pedig elménkbe ölleszi az orosz állománygazdasági politikát, minél fogva a moszka birodalomba semmi nemű külföldi gyártományokat bevinni nem szabad, ellenben jutalom van arra téve, ha a hazai készítmények külhonba élénken kivitetnek. *) Már nyilatkoztunk Tárczánk elején , és itt csak kérésünket is- metéljük. Szerv. 121