Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-08-02 / 61. szám

berek méltó boszonkodására. Ezen érzéki élvezet, mel­lyel a nagylelkű K Klopfinger úr, nevének teljes mértékben megfelelőleg télen és nyáron nyújt egy egész uitsza lehe­tő csendet óhajtó lakóinak, ’s egy nagy fogadó bel- és külföldi vendégeinek , nemde köszönetet érdemel ? Vájjon, ha Klopfinger úr botránykoztató gyára szomszédságában egy erős fejlázt, vagy gyuladásos rheumatismust lenne kényte­en kiállani, mit mondana azon derék úrról, ki szá­mára illy mulatságot szerezne? — Egy TIGRIS­ vendég. MyiB levéB. Pozsony, jul. 2­7kén 1843. T. Szerkesztő úr­­ Miskolcz f. h. 19én délben a lángok martaléka lett­ Nincs ellenség, melly igy elpusztitandotta e szegény várost, mert az talán megkímélte volna a templomokat, hol a ke­gyesek áhitatos éneke zeng, nem bántotta volna az isko­lákat , hol a gyermekek szépre és jóra neveltetnek, állni engedte volna a hivatalos épületeket, miknek falai a sze­gény adózó nép verítékéből épitvék, ’s mikben törvény, és igazság szolgáltaik; de e tűzvész megemésztett láng­­nyelvével templomokat, iskolákat, megyei és városi köz­épületeket, még ollyanokat is, mellyek cseréppel, és palakövel valának födve, — néha úgy látszik a gond­viselés leveszi igazgató kezét az elemekről, s engedi őket dúlni! — kis és nagy házak százankint hevernek rom­ban , számosaknak mindene porrá, ’s földig égett, de még nem tudhatni hány ember esék áldozatúl, sem azt nem mondhatjuk meg, hány száz ezer pstokra üt a kár, avagy haladja- e a milliót is ? Isten hatalmas keze irtó­zatosan súlyosodon e szegény városon, épen most, midőn kebelében a kir. biztos másod évre dolgozik királyi város­sá emeltetésén, — épen most midőn új életnek áll kü­szöbén , ’s áldozatokra kellene készen lennie. Miskolcz országunk felső részén a legnépesb, és élet-húzs város, piacza és vásárai híresek, életkereskedése roppant terje­delmű. E város egy tekintetben hasonló a hazához, mert körülbelül olly régi mint maga e hon, és mint ez, olly ifjú,­­ az­az inkább jövendője van, mint múltja ; de más tekintetben hozzá nem hasonló, mert tiszta magyar faj lakja , magyar mind nyelvére, mind erkölcsére , mind ős szokásaira nézve. ’S épen a nemzetiség tekintetében kivált fontos álláspontot foglal el Miskolcz, lévén az al­földnek kezdete, hol laknak a tiszta magyarok, ’s lévén a felföldnek vége, mellyen felül kezdődnek a más nyelvűek; e város az egész hazában főműhelye a magyarosításnak, mert nagyszámú mesterembereinél sok felföldi legények dol­goznak, mert catholicus, református, evangelicus, és zsidó fi- és leány-iskoláiban évenkint, a német, tót és zsidó gyer­mekeknek egész serege magyarosodik meg. Ezért e város és népe virágzásának óhajtatása kell minden igaz hazafi által, nemcsak mivel szép jövendővel biztat, nemcsak mivel egy országrésznek életpontja, nemcsak, mivel polgáraiban a magyar ős vér legnemesbike foly; hanem főkép mivel e város, ’s nép virágzása, és ép azon he­lyen, a nemzetiség és ez által, kivált a jelen borongó kö­rülményekben annyira kívánatos erőegység tekintetében országos közérdekű. Igen természetes tehát, hogy mi, mint követei Borsodnak, mellynek szive Miskolcz , úgy is mint hazafiak, kötelességünknek ismertük tisztelettel megkér­ni t. Sz. urat: méltóztatnék hatalmas szavával ama pusztult város szegényebb népét ajánlani olvasóinak em­­berszeretetökbe, ’s aláírást nyilván adakozásra alkalmat nyújtani azoknak , kik szeretnék könnyíteni a szerencsét­. Midőn ezen hozzánk intézett sorokat köztudomásra juttatjuk, örvendünk, hogy e nemes hazafias felszólítást nemcsak megelőztük, de az emberbaráti segélyezések gyűj­tését és azoknak lapunkban­ közlését jettleg gyakoroljuk is. Vajha minél elöbb s minél többen áldoznának e nemes czélra. A szerencsétlenség пацу, és számos család úgy­szólván végső ínségre jutott; illy körülmények közt a rög­töni segélynek kettős érdeme van. Legújabban a m­ek­­­váltó-feltörvényszék 28 p.­f, és 1 aranynyal járult a mis­­kolcziak fölsegítésére, ’s így szerkesztő-hivata­lunknál eddig begyült összesen a korábbi :13 p. f. együtt 51 p. forint és 1 arany, ha 20—25 példányt kapnak, hogy barátaiknak kioszt­hassák- 'S ezt igen bölcsen teszik, mert legalább igy mun­­kájok elterjed 20—25 ember között, midőn ellenkező esetben a könyvárus csak pakolásra használhatná az egész kiadást. Az illy röpirászok között vannak, kik csupán az első kiadásra akarnak egyezkedni a dijra nézve , ’s a tulajdonosi jogot a következendő — vagy inkább sohasem következendő — második, harmadik ’st- kiadásra nézve ma­goknak fentartatni kívánják.— A megkeresett kiadó nyájasan fogadja az alázatosan jelentkező szerzőt, ’s csak azt köti ki legyen szabad neki, mielőtt határozottan nyilatkoznék, a kéziratot egyik , vagy másik tudós embere által átol­vastatni. Ezt hallván az alázatos szerző, igen természetesen felháborodik, ’s visszavevén nagyérdekű kéziratát, nagy alázattal hátat fordít a könyvárusnak, ki elég okos volt pénzét ’s hitelét Oly ,keleti rajbéli egy bogár'­ ■— vagy ,nincs kopaszfej' —,nincs aranyér'-féle hiábavalóságokkal koczkáztatni­•­­ .. Az illy szerző, ’s kiadó közli épületes jelenetek, többnyire, söt mindig, titokban maradnak. A titkot a könyvárus mosolygva, a szerző haragudva rejti magába; de én — ki sem könyvárus, sem szerző nem va­­gyok—bizony csak kimondom azt.­­ Most veszem észre, hogy első titoktalan levelem hosz­­szacskára n­yúj­tó­d­o­tt- Hja, t. szerkesztő úr, nem lehet az máskép. Mikor az ember a ,­titkos levelek“ ti­toktalanságával egész hasábokat lát betöltve, akkor a , ti­toktalan levelek“ titkairól szinte szabad kissé bővebben fe­csegni­— Hanem mostanra talán mégis elég lesz már? Jö­vőre , ha tetszik, folytatom levelemet, de csak azon föl­tétel alatt, mellyet egész alázatossággal vagyok bátor ki­tűzni, ha t.i. a t. szerkesztőség, levelem érdekes voltát elismerve, leveleim folytatására csillagilag föl fog szó­lítani. Melly ebbeli méltányos, sőt jogos igényem teljesí­tését­­. Szerkesztő úrnak megingadoztathatlan részrehaj­­latlanságától m­i­n­é­l e­l­é­b­b elvárva, teljes tisztelettel maradok ’stb. Szamossy Vincze 505 leneken. Állásunknál fogva megfoszlalván a balsors azon egyetlen örömétül, — a szenvedőkön ti­szint a szenvedés­­ pillanatában segíthetni, — tölök a távolban egyebet nem tehetünk, mint esedezünk azon jószivüeknél, kik feleba­­­­rátjaik szerencsétlenségeit nemcsak érezni szokták, de azokon enyhíteni is szoktak. Maradván megkülönböztetett tisztelettel Pozsony jul. 2­7kén 1843. alázatos szolgái Pa­lóc­z­i László, és Szemere Bertalan. Vidéki vegyes közlések* Jrir Zemplénből. S. a. Ujhely, július 21. 1834. Folyó hó 1ödik napjára kir. tan. ’s első alispánunk ál­tal rendkívüli közgyűlés hirdettetvén ’s folytatólag azon hó 19. 20dikán is tartatván nevezetesb tárgyai a követ­kezők valának. Felolvastatván országgyűlési követeink­nek, a 2dik 3dik 4dik és 5dik rendű hivatalos jelenté­seik — mindazok a megye részéről adott utasításokhoz képest az országgyűlési követek eljárása és a haza java boldogításában telleg bizonyított munkás fáradozásaik figyelemmel kisértetvén, köz megelégedéssel fogadtattak, — ’s mindezek tudomásul vétetvén, észrevétel nélkül jegyzőkönyvbe iktattatni határoztattak. — A nagy m. kir. Htótanács a 23069 sz. a költ felsőbb intézvénye követ­keztében közli azon kivonatot, miszerint legfelsőbb pa­rancsnál fogva az országban tanyázó lovas katonaság is fegyverben gyakorlandó lévén, ezen megye kebelében most szállásoló Ferdinand főhg nevet viselő 3dik számú huszár ezred Zemplén megyében fogván összevonatni — a szük­séges ellátásra nézve utasíttatnak a megye Rendei; ennek folytában felolvastatott azon hu­szár-ezred kormányának a 95. szám a­ költ hivatalos levele, melly­­ben tudomásul adja, hogy ezen ezred első tulajdonosa Estei Ferdinand főhg e kir. fensége ebbeni tisztének 50- dik évi ünnepét ezrede körében kívánván élvezni, e te­kintetből az ezred elrendelt összevonulására legalkalmasb­­nak látná Patak városa vidékét, és miután a főlig az ez­redesi lakban kívánna m­egszállani, az itt szükséges iga­zítások, úgy az érkezendő vendégek beszállítása iránt is előrendeléseket kér tétetni. A kir. főlig azonnal, mihelyt bejövetelének napja tudatni fog, a megye nevében üdve­­zeltetni határoztatott;—egyébiránt a megkivántató elő­készülések és ellátási intézkedések az illető tisztviselők buzgóságokra bízattak. — Továbbá Sárosmegyének hiva­talos körlevele, mellyben előtüntetve azt, minő arányta­lanul lennének a felső megyék a többikhez képest terhel­ve, követelnek az országgyűlésen ezennel meghagyott ab­beli indítványát, hogy a porták arányosítása országosan eszközöltessék, e megye részéről is pártoltatni kéri. Le­j már e tárgyban a megyének utasítása , mennyiben­­ azonban ns Sáros megye ezen határozatában több nyo­­­ mos és méltó tekintetet érdemlő inditóokok foglaltatnának ahoz képest ezen hivatalos levél is, és hozzá csatolt sáros­megyei határozat követeknek a végett rendeltetett kiadatni, hogy ezen tárgynak előfordultával ez indítvány kivívásá­ra hathatós segédkezet nyújtsanak; egyszersmind a­men­nyiben kellő adatok nélkül , részben az országgyűlésen is a könnyítést eszközleni nem lehetne, a­mi Szabolcs, Abaúj, Sáros és Borsod, de különösen Ung megyei szom­széd helységek portái aránytalanságának és a kiveh­etni szokott adómennyiség szembeszökő különbségének öszsze­­hasonlítása végett az illető határszéli szolgabirák olly szoros meghagyással küldetnek ki, hogy azon összehasonlí­tásokat nyomban magában foglaló tiszti jelentéseiket a jö­vő hó­t­odik napján tartandó közgyűlésekre m­élhatlanul adják be, — hogy azok támogató adatok gyanánt a kö­veteknek ezen utasításhoz mellékelve, akkor azonnal meg­­küldethessenek. — és Pest megye Rendei a földmívelőket fáradozásaik gyümölcsire nézve a természeti elemek ellen kölcsönösen biztosító egyesületnek szabályit e megyével közölvén, az ezen intézet czélja elérésének tekintetéből, a megyét a lehető legnagyobb részvétteli előmozdításra felszólítja.­­ A földművelőkre jótékonyan ható ebbeli biz­tosító egyesületnek hasznos czélja közösen elismertetvén, a kívánt részvétre buzdítás tekintetéből ezen felszólító levél mása a járásbeli 6 fősz.bírónak szokott módoni köz­­hírré­tétel végett kiadatni határoztatott. Egyébiránt köz­tudomásnál fogva méltó figyelmét ébresztette fel a megye ideinek a legközelebb napokban a Hegyalját általánosan ért­e b ö 1 . általi véghetetlen csapás, melly által a hegy­aljai lakosok egyedüli termeszményüktöl megúsztatván, majd nem végső ínségre jutottak, mire nézve a keresz­tényi segedelem elnyerése tekintetéből a kir.­atótanács­­hoz felírás tétetni határoztatott;—amennyiben azonban ezen csapás nagyságáról és a veszteség nagy­ voltáról az illető tisztviselőktől kívánt hiteles jelentések minded­dig be nem adathattak, azoknak az elnöklő alispán által előkerítése, és a határozott felírással felterjesztése ren­deltetik; — egyszersmind pedig a követeknek is utasításul adatik, hogy a porták szóbahozatalával, ezen nagy csapást a porták lejebb szállítására egyik adatképen előhozni szor­galmazzák. — Végtére, a megyei adózók adóbeli tartozásaik lerovására vagy csak ezen természeti elem által is tehetlenekké tétetvén — ő cs. kir. Felsége a hát­ramaradt tartozások elengedésére különös felírás utján jobbágyi hodolalta­ megkéretni rendeltetett. — Végre az elnök m.alispán hivatalosan jelenté , hogy múlt hó 2­5- kén a megye egyik volt érdemes főorvosa Meczner Pál meghatározván — e részben pártfogás végett benyújtott három rendbeli folyamodások a főispáni helytartó­s­­sgának ajánlólag felterjesztethetnének; — mire nézve kiki a maga pártfogoltját emelvén ki a benyújtott folyamodásoknak hivatalidő-sorozat szerinti ajánltatása elrendeltetett. *W* Komáromból jul. 7én. Julius 3-án évnegye­­des közgyűlésünk első alispán ur elnöklete alatt kezdeték meg, mellyre a Btk. nem nagy számmal jelentek meg, sőt még előkelő táblabiráink közöl is többen elmaradtak. — A tanácskozási tárgyak közt, a jelenleg majd kizáró­lag minden figyelmet elfoglaló országgyűlés folyamával küldött követi két jelentésre költ határzatok , leginkább megérdemlik az időszaki sajtó utjáni nyilvánosságot, je­lesül: A június 14-ről kelt tudósításból megértvén a Bk., *) Rendes levelezőnk jelen tudósításából ismétlések elkerülése vé­gett — itt csupán azt kívánjuk folytatólag megérinteni, mi a zemplini közgyűlésről lapunk 54dik számában egy másik tiszt, levelezőnk tolla után közölve még nem volt. Szerk. M$*lemények Is* Th­ewrewk « »piájából­. 1842. Nov. 29 dikén, Almáson, Tornában, kedves írónk, Ruchicll Miklós ispán előttem igéré, hogy a magyar nyelv gazdagítására 16- 17.­0beli irományokat és 1669. jul. 22ről szóló adósságlevelet közlend. Nov. 29dikén, Kazincznak Putnok felőli végén a hé­ber korcsmáros, kit az alföldi beszédmód szerint haszon­bérlőnek — árendásnak — neveznek­ kérdésemre: tud e magyarul? egész bizodalommal felelé: ,,é­n más nyel­vet nem is tudok, mint a magyar­­.4. Az édes bájos hang fü­lem és lelkemre szokatlan varázserővel ha­tott, és ha tehetségemben áll vala, a teljesen magyar hé­bert legott minden polgári kedvezmény és joggal ruháztam volna fel. Nov­ utalján, Miskolczon Mijatovics János Aurél köz­szeretete ügyvéd urnál talált külhoni ritkaságok közöl meg­­említendőknek vélem a következőket: 1. Nála egy külhoni utazó vegytudós (chemicus), ki Khiow vidékein két évig tapasztalati utazásokat tőn, egy cserkesz handzsárt hagya emlékezetül. Ezen kétélű igazi damask pengéjű­ (Kiinge) fegyver tokja vörös bársony­nyal van bevonva, úgyszintén fe­­vérszereket és hadi je­leket ábrázoló szép metszetekkel díszes aczél- kapcsola­tokkal borítva, markolata fej­e csont melly hasonlag gyö­nyörű metszvényekkel ékeskedik. A b­iit handzsár egy a moszka-cserkesz csatában vitézül elesett cserkesz vezéré vala, ’s egy orosz tábornok zsákmánya jön, ki azt az érin­tett utazónak ajándékozó. 2. Egy íróeszköz ugyancsak aczélból, arany beeresz­­tésü igen szép virágosakkal 3. Egy hasonló modorú czukorszelencze, mellynek födele belsején aczéltü­kör van. — E két utósó ritkaság orosz készítmény. Miután a moszka-czerkesz háború hova tovább ko­molyabb szint élt és Európa figyelmét mindinkább igényli, az idézett handzsár nem lehet nem érdekes. A más két ritkaság pedig elménkbe ölleszi az orosz állománygaz­­dasági politikát, minél fogva a moszka birodalomba semmi nemű külföldi gyártományokat bevinni nem szabad, ellen­ben jutalom van arra téve, ha a hazai készítmények kül­honba élénken kivitetnek. *) Már nyilatkoztunk Tárczánk elején , és itt csak kérésünket is-­­ metéljük. Szerv. 121

Next