Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-10-14 / 82. szám

82. PESTEN, 1843. —......- ■ ■ ■ ......... ..........^ Megjelenik e politikai, tudományos és mű­vészeti Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szomba­ton. Hivatalos tudósításokon kívül, Hirlője közöl minden hirdetményt, egy negyed-szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem­ rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.világ ь­вьлвськш SZOMBAT, october 14. Előfizethetni helyben és BudánEmichGusztáv úr könyvkereskedésében (Úri és kígyó utczák sz­ög­­eteni félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal,a­z Országban minden — azon kivü­l csak a cs kir. fő-postahivatalnál Bécsben. en .és »a Világ szerkesztő-hivatalának" czim alatt kéretik bekü­ldetni. Variálom. Korteskedés és ellenszerei. — Hozzászólás. — Magyar tudós társaság közü­lése ’s titoknoki előadás a társaság 184-i.ki munká­latiról. — Fővárosi hírek. Országgyűlési tud­ó­s­i­t­á­s ©­к : O­c­t. 6kán LXXI. kerületi ülés (Folytatása a városok ügyében­ kerületi választmányi munkálat vizsgálatának; a városok átalánosan vet­hetnek ki személyadót, de a nemesekre nem). Oct. 7kén LVI. or­szágos ülése a FeRRknek (tanácskozási tárgy a t. RRk a magyar nyelv tárgyábani 3ik üzenete). Ugyan ezen nap­on: LXXIlI. ker. ülés (városok ü­gyébeni munkálat vizsgálatának folyt.; a közvetett adó a szerkezetből kihagyatik). Oct. 9kén LXXIVd. ker. ülés (a városi szerkezet első része bevégeztetik, ’s megkezdetik a városi községről ’s képviselő testületről szóló II. rész). Orsz.gyűlési rövid közlések: (az oct. 10., 11. és 12kén tartott, kér. ülésekről). — Me­­gyei közlések: Zágráb, Bács és Csanád közgyűlésiről. Nagybritannia. (O’ Connell körlevelének vége. A rebeccaita és gabnatörvény elleni mozgalom. London új parliamenti követet választand. O’ Connell mérséklést ajánl a repealereknek ’sat.) — Francziaország (Toulonból Athénébe hadigőzös indul ’sat.)­­Spanyolország. (Madridban zavargás; Mazarredo madridi po­liticai főnök lesz. Prim és Ameld­er.) — G­ö r­ö g­o­r­s­z­á­g (a sept. Jokei események inditóokai ’sat.) É­szaka­merika (Jackson nem halt meg.) Egyesületi közlés. Magyar Gazd. Egyesület közgyűlése. Hírlapi kalászok. Egy mű­ tragoediája. Hivatalos és magán hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. Pest, october 14. 1843. Korteskedés és ellenszerei. Illy czimü könyvet vevénk nem rég a testvér Erdélyből. Erdélyből, hol — mint szerző mondja — „helyenkint űzetik ugyan korteskedés, de ritkán mu­tatkozott eddigien akkora kicsapongás, és olly köz­­depravatio, hogy megyei szoros rendőrségi szabályok a tanácskozás méltóságát, a vélemény szabadságát, és a szavazati jog szeplőtlenségét fentartani ne vol­nának elégségesek“; 's midőn átfutók a rövid köny­vet, felsohajtánk őszinte kebellel: „köszönet nemes férfiú, te jó testvér vagy; bajunk érdekel, meghat, ’s iparkodol ügyes kezekkel közeliim a kórhoz, melly köztünk elharapózva, rémiszonyatosan űzi daemoni játékát, hogy összerázza roskadozó nemzettagjain­kat, 's szétszórja velőtlen csontjainkat!“ Igen, igy sohajtánk mi, midőn Kemény Zsig­­mond úr e röpiratát, melly csak első füzete a három részre terjedendő munkának, átolvasva, asztalunkra tevők. A közhaza közbajának orvoslásához néze ő, 's hol ez forog fen, nem szoktuk mi kérdeni: ki az, melly pártnak férfia az, ki szól, de mit, és hogyan szól? Becsületes, elfogultlan nézetek rakják le e kis könyvecskében, épen úgy, mint polgárhoz, igazi hon­fihoz illik, ki a hazát, a nemzetet karolja föl meleg érzetével, ’s meggyőződésében, feledve minden sala­kos szenvedélyt, csak a szent czél tündököl előtte, mellyhez jutni siet. A munka általános ismertetésére , úgy hisz­­szük, elegendő a felebbi néhány sor; műbirálat pe­dig nem tartozik e sorok körébe; különben is nincs bevégezve a mű, mellynek első füzetét igen helye­sen adá át szerző a közönségnek, hogy mig a másik kettő — mellyekben a kórállapot megszüntetésére ajánlandó kiindulási pontok , és végül az annak el­távolítására törvényhozásilag és megyehatóságilag te­endők fognak elősoroltatni — hogy mon­djuk míg e másik kettő megjelenhetni, addig is e fontos tárg­­­­gyal, mint egy egy legfeledhetlenebb­ és leghalaszt­­hatlanabbal foglalkozni kész honpolgár lássa a kor­teskedés veszélyes befolyását az erkölcsiségre, köz­szellemre , polgárerényekre 'sat., melly ezen első fü­zetben vázlatosan, de milly mesterileg ecsetelt váz­latokban­ van egész meztelensége­, egész borzadá­­lyosságában szemeink elé állítva! Végtelen nálunk a teendők száma; de nincs a mi legbensőbb meggyőződésünk szerint egy is, melly fontosb, melly sürgetősb, melly elmaradhatlanabb vol­na, mint a megyék elrendezése; e nélkül nincs, nem lehet üdv e hazára; sőt mai közállapotjokban hagyván meg azokat, nincs, nem lehet erő, melly e hazát a végveszélytől, az enyészettől megóhassa! Itt kell gyökeresen segitni a bajon, melly ezennel majd min­den résznak forrása , melly e hazában a rendet, a törvényes szabadságot felvirulni nem engedi; azon zsarnokság, melly itt majd nagyban, majd kicsinyben, változva, de szakadatlanul űzi vérjátékát, átássa meg a sirt, mellybe nemzetünk nyomom vázzá silá­ny­ított alkotmánya után önmagát temetendi. Prome­theusi karokra van szükség, hogy a bajon gyökeres orvoslás történhessék , de nem akarunk kétségbe esni a felett, hogy van még e nemzetben erő, melly a rákfenét bátor karokkal hasítsa ki kebeléből, ’s meg­vesse alapját a rendnek, melly nélkül kiú­ohantom a polgárszabadság! Az idéztük röpirat szerzője azt hiszi ugyan, hogy megyei önhatósági rendszer mellett a közakarat nyilvá­­nulása körüli kicsapongások gyökeresen ki nem irtat­hatok,­­s mialatt ebbeli véleményét rövid vázlatban kifejti, gyönyörű vonásokban lobbantja szemökre so­kaknak, e visszaélések körüli működéseiket, mondván: „És mégis — nézetem szerint — a legbárgyúbb köve­telések egyike volna az, h­ogy szabad országokban, hol az emberi hatályosságoknak és polgári erényeknek annyi mező nyílt , ne mutatkozzék semmi rés a visszaélésre és gyarlóságokra. Ti a tömegnek befolyást adván a közdol­gokra, ezer érdeket ráztatok fel, és milliók sorsát kötöt­tétek a többség akaratához, melly azt, mint triumphalis szekér a rabokat, magához bilincselte, ’s erős lánczokon hordja, li gyakran egy törvényhozási nap vitaterhes hatá­rozatába egy század jövendőjét szorítottátok be — mint a magus szeszes üvegébe azon szellemet, melly szabadra bocsátva csoda-erővel ront és alkot — és midőn már a megállapodás mérlege bizonytalankodva ing, módot nyúj­tatok egy kerületnek, egy városnak, néhány befolyásos egyénnek , hogy szándéka sulyját a serpenyőbe vesse; li a nyilvánosság kedvéért fel­hagyátok izgatni sajtó által a szenvedélyt, ’s midőn minden kebel forr, és a hatályos­­ság egész köre a rábeszélés szikráitól villanyos lökéseket kap, kihirdetitek a nép közgyűlését, pártoljátok az asso­­ciatiot és meetingeket, ’s igy költitek fel a hőbb véritek­­ben, a végsőségre hajló jellemben, a becsvágy keselyű­­körmétől szaggatott mellben a mindent­ koczkáztatás el­szántságát, aztán ha ezeket megtevétek, v­atos szigorral követelitek, hogy annyi érdek, szenvedély, előtolakodó befolyás, ábrándos hit, félelem, remény, kétségbeesés a­ kötelesség és erkölcs oltárain lobogó tűznél hamvvá égesse minden gyarlóságait, ’s önáldozattal lökje el magától a megvesztegetés csábját, mint ama vértanú, ki midőn az ebbe vezetett kéjhölgy bájaira a bűn­vágyat születni érzé minden erezetében, nyelvét harapta el, hogy a fájdalom az érzéki ingereket eloltsa­“ És utóbb, midőn a megyei önhatósági rendszer országlattani szemponti jelességeit, a legújabban fel­tűnt véres kicsapongások után érinti, következő nagy­­tapintatú sorokban nyilatkozik aggálya : „Nem attól tartok én, hogy a megyei rendetlenség valaha alkalmat szolgálhatana kormányunknak a törvény­­hatósági életnek egy csapássali megszüntetésére, mert igaz­gatásunk sokkal népszerűbb, lassú kiegyenlítésre hajlóbb, és erőszakos szabályoktól irtózóbb, hegysem hatalmát ön­­kényileg gyakorolja akkor is, midőn talán e lépést a ki­vételes helyzet tekintetéből Európa szabadabb országai sem fognák szigorún megbírálni. „De másfelől attól minden pillanatban rettegek, hogy maga a nemzet veszti el végtére bizodalmát olly intézmény iránt, melly minden ámításnak eszközül, minden izgato­ttak fegyverül, minden bűnnek palástul szolgál “ Miután keresztül ment a kórállapot velejázó nyi­latkozatain,­s felsorolta ádáz hatását a nemzet alkot­mányos életerére, munkája e füzetét bezárólag így szól a nemes szerző: „Csak néhány szavam van még. „1195 ben meghatároztatok, hogy országgyűlésekre ne követek által, hanem személyesen jelenjen meg a nemes­ség. Ezen év óta rendesen tízezer ember vett részt a ta­nácskozásban , de esztendőnkint legfölebb kétszer hivatok össze a diaera.­­ Nálunk jelenleg négyezer kortesnél töb­bet Nagy-Kár­olyba és Zala-Egerszegre nem lehet csödí­­teni , de másfelől az is igaz, hogy évenkint 208 megyei közgyűlés tartalik. Azonban napi eseményeinknek főha­­sonlatosságát a 16­ század elején kell keresnünk. Forgas­sunk keresztül néhány lapot krónikánkból. „Elvek fölöd az első verekedés 1516ban történt a rá­kosmezei országgyűlésen-midőn Zápolya fegyverzett párt­­híveit Tomory megszalasztotta­„Bácson (soróban) a felekezetek már formaszerű­ti tábort alkotnak,, és Bornemiszát karddal veszik űzőbe. A diákoson (1525 ben) Werbőczy elnöksége alatt kevés­nek találtatott azon fegyver, mellyel a nemesség az elv­kérdések utalmazására megjelent. Ez hibául tétetett ki­ A tömeg megkedvelvén a nyilvános élet erőteljes mozgalmait, diaeta után Szerencsesilek — a kincstárnoknak — házát ostromolni kezdi, és a főnök­ ur a vár falazatáról kötéllel leereszkedés útján menekedhetik „A hatvani gyűlés forradalommá változott. „Ezen vitatkozások alatt óriássá nőtt egy szomszéd hatalom ; nálunk pedig nem kelle orákulumi szó annak megjósolására , hogy a viszályokba merült és elerőtlenü­lt magyar nemzet egy véletlen — egy vesztett csata által tönkre jut /is nyers er­őnek elvkerdésekbeni első zsarnoksága ///an az est/end/­ múlva földéről Mohács ver napja „Jelenkorunkban 1841 ben, decemberben nyert elvek fölöd első diadalt a nyers erő. Jegyezzük naptárainkba hármas vonással föl — mert az emberi elme feledékeny— ezen hónapot.­­ Mekkora hasonlatossága kü­l- és belvi­­szonyainknak a régiekkel! és hány év kell 1*41101....... De ne törődj, nyájos olvasóm! jóslatokkal ... . ...... nec Babylonicos Tentaris numeros , ut melius quidquid erit pali ........................................sapias." ! Íme itt a gyászpélda előttünk ! Értsük meg azt, ’s igyekezzünk — mig időnk van — a tátongó sírtól menekülni, melly második Mohácskint teljesen ne nyelje el azt, mit az többbi év még meghagyott! Hozzászólás. Olvasom a hírlapokat, látom a zavart honomban: a megyében sötét ostracismus, a hongyű­lésen sükerhiány. A kalauzokra térek illy zavarban. Széchenyi adót javasol, de az olly bonyolult ’s ma­ga után egy akaratlan tömeget von aladságon, úgy hogy itt nincs kilátás — vagy ha van, a javaslati pénz bő anyagi életet szerez az arra hajló országnak, melly értetlensége elötapintasánál fogva, mint az évidök minden népe, letollo­zódja életét. Kossuthnak alapeszméje : mindenkit felvonni az al­kotmány sánczai közé,—de hogyan a mohón értetlenek között ? Wesselényi magunkkal ellenkezőleg, még a benlévőket is ki akarja tudni, — mi lesz igy a többek érdekéből? Deák a nagy rokonszenv ellenében nem állott ellen a baráti erőszakolásnak idején, ’s levonták őt, ’s nem is tudh­atni sarkgondolatját. Másnak alaptervéröl semmit nem tudok, a mondottak, látjuk sem elméletileg sem gyakorlatilag ki nem bonyo­­lítják a hont, mert ez zavarban húzódik, mint a horgon vont hal. ’S miért van ez? — mert a tervezők nincsenek tisz­tában, szövevényesen beszélnek, holott a ki világosan tud, egyszerűen beszél- Vegyük csak azt, a ki többször beszél valamit ’s az állat világos átlátásra vergődik, milly tisztán beszél, nálunk az elsők világosan nem halván át, bonyo­lultan szólnak. Jöjenek előbb tisztába, akkor gondolatjok oszlassák el az egész népség közt mint isten elosztja min­denek közt a nap világát, engedtessék a verzéválásra idő­t s az összesen felvilágosultak közt nem lesz zavar. Sőt a megtettek közti elosztásnál, hatékonyabb nevelni az ifjú ellenzetten vért mindenkép ; teljes­ tisztán látók közt nem lehet homály, é s a nevelés nem kerül olly roppant milliókba, mint gondoljátok, mert ha mindenikünk az ér­tesültek közöl buzgón tekint a nevelésbe lakhelyén, úgy­­szólva pénz nélkül fejült ki a nevelés. Például én eljár­tam a próbatételekre, pénzt alig költöttem, néhány czikket irtam­,­­s mennyire szaporodtak, javultak itt az iskolák. Tegye mindenikünk e csekélységet lakhelységében ’s a nemzet nevelve leend. De illyenre nincs még ez országban ügyelés; hamar­i bőséget óhajtunk, ’s zavar a hamarnak ’s a bőségnek hiv­­ség lesz vége, ’s úgy járunk mint azon tudós és mű­vész, ki munkája mellett nem akarván időt veszteni, nem megy a természetnek folyást engedni, természete fölháborodik, iszapot hagy ’s ő hólyagköre tesz szert. Jó, ha ezt sokan olvassák, figyelmeztetésül a futók közt! Simon István: Iflasiyaa* academia liöznlése. Múlt vasárnap (oct. 8kán) tartotta a magy. tud. tár­saság számos mindkét nembeli vendég-gyülekezet előtt Pest megye nagyobb teremében 12dik nyilvános ülését. Gróf Teleky József­­ excllja , mint a tud. társaság el­nöke nyitá meg az ünnepélyt egy rövid de velős tartalmú beszéddel, mellyben ezen társaság czéljait fejtegette, ’s többek közt elmondá, hogy sokan milly fonák véleménye­ket táplálnak még ezen, már tizenkét év óta fenálló, tu­dományos egyesület felöl, mintha t. i. a magyar akadémia egyéb nem volna nyelvmívelő társaságnál; czáfolatul meg­­em­lité az alapítók czélját, melly szerint az academiai mun­kálat­kört azok hat tudományos szak­osztályra osztották. Említé, milly parlag volt nemzeti liter,*túránk mezeje, milly elhagyatott hazai nyelvünk állapotja csak 1­5 év előtt is,midőn nevelés,iskolák, társalgás a szó valódi értelmében idegen aj­kú vala. Azonban az academia keletkezte óta nyelvünk diplomaticai méltóságra emeltetvén, bizton reményb­etni atyai kormányunk kegyességétől ’s a hazafi­ érzelmű tör­vényhozó testülettől, hogy rövid idő múlva a magyar nyelv hazaszerte közoktatási nyelvvé leend, mire nézve az aka­démia hatása és munkálkodásától, ha (. s­­őt a nemzet lelkes pártfogásával is gyámolítandja, legü­dvösb sikert várhatni. — Elnök­e exclljának ezen hangos jeljenek­kel kisért beszédét a tudós társaság múlt évi munkálkodási­­ról tett titoknoki jelentés követte , mellyel alább közlen­dőnk.­­ Utána Balogh Pál r­­. emlékbeszédet olvasott Nyíry Istv. elhunyt apad. r. tag fölött. Továbbá Hetényi

Next