Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-02-21 / 15. szám
azon embernek, ki vasárnap valamellyik csapszékben a bortól annyira elázott, hogy menetközben lábai a szokott szolgálatot megtagadva , egyik vámházon kivel viradóra meghalva találtatók. Öltözete napszámosra mutatott. Említsünk meg néhány tánczvigalmat még, hisz úgyis utólszor történik. Említésre méltók különösen a múlt szerdai „ifjak“, és a rákövetkezett csütörtöki „ügyvédek“ bálja. A szombati utolsó casino-bál zsúfoltan tömve volt, benne az itt mulató magas rang feltűnőbbjei mind részt vőnek. A két ízben megaprózott ,csárdás magyar ugyancsak megizzasztá a tánczosokat. Ugyan e napon zárták a bolti segédek is tánczmulatságukat; jellemző, hogy meghívó levélkéik is a tánczrend csupán magyarul nyomattak. E bálban szembetünöleg több férfi mint hölgy vala. — A vasárnapi redout kevésbbé vala látogatott, mint más években. Kár volt a haszonbérlőnek a mult-báli alakosok bemenetét ismételnie, ami egyszer nem tetszik , hiába ott az erőtetés. — Vachot Imre „Farsangi iskolája“ már kétszer adatvan, másodizbenaz első előadás élénktelen volt, ’s miért? mert a szerepvivők — még a legjobbak is, — akadoztak. Ez útmutatás egyszersmind, hogy a legjobb színművet is megbuktathatni hanyag előadás által méltányos tetszést aratott,s remélljük, még sokáig aratand.Több jelenetet zajosan megtapsoltattak. Buzdításul szolgáland ez kétségkívül a fiatal szerzőnek, ki az irodalomé szakmányában még szebb koszorúkat is nyerhet. — Szigligeti „Két pisztoly“-a , óhajtjuk, úgy süljön el, mint a milly feszült fölötte a várakozás. — Tegnapelőtt a kecskeméti kapuban három tót favágó körbe állván, anyanyelvökön olly nagy lármát ütöttek, hogy rá majdnem az egész utczai lakosság kilódult, ’s a közönség velünk együtt osztozott azon véleményben, miszerint szándékjok nem kevésb, mint lármájokkal tót nyelvet diplomatikai polczra emelni. — Mig a belvárosban járda és utcza kiszikkadt’s csaknem porossá vált, azalatt a külvárosokban még mindig hó és sár uralkodik, ollyannyira , hogy ki a belvárosi szikkadtság után ítélve a külvárosok valamellyikébe könnyű czipőben merészlene indulni, az, — ha ugyan bérkocsit venni, vagy irhaczipőjét átáztatva a sáros hévízben továbbhatolni nem akar — csakhamar kénytelen lesz lakába visszatérni, miszerint vagy honn maradjon, vagy sárczipő és vízhatlan saruval fölvértezetten szándéka végrehajtását újólag megkísértse. A városi hatóság múlt napokban a külvárosok egyikében egy tolvaj némbert házonkint nyomoztatván, a nyomozóknak sikerült egy szökött katonát anyjánál fölfedezni. A katonáiul engedelmi bizonyítványát kérék elő, mit elömutatni képes nem lévén , a nyomozók által legott a város házához hurczoltaték, hol vasra veretvén bilincseit önerejével csakhamar összezúzta, ’s minden áron menekedni akarván, a gátló rendőrök közöl sokat csúful megsebesített, mig végre a rendőrök egyike puskaagyával karját ketté törvén, az ellenállásra tehetlenné lett é s a katonai hatóságnak átadatott. Jelenleg a kórházban orvosi gond alatt van, fölépülte után érdemlett büntetését veendő. Mint mondják, már ez második szökése, pedig újonczállításkor másért 200 fntért önként állott Mars zászlója alá. — Mióta nem szóltunk a Frankenburg szerkesztése alatt megjelenő ,Életképekéről, már a második, harmadik és negyedik füzet is napvilágot látott. Tartalmában feltűnőbbek Beél a Fidél aestheticai levelei; a vakszobrász Császártól, a divatorvos,, Nagy Ignácztól, Mátyás-emlékréli értekezés. Az elfelejtett nő, beszély Ivánffy Malvinétól; verseket adtak itt Bajza, Vörösmarty, Petőfi, Vachott Sándor, Gaal; egyéb czikkek,bírálatok Császártól, Neytől, Frankenburgtól, azonfelül Pozsonyi levelek divatczikkek igen érdekesek. Különösben megemlítendő a Mátyásemléki értekezéshez mellékelt gyönyörű mintarajz Casagrande egyik tervét ábrázoló, melly maga is képes volna az embert az ügy pártolására buzdítni. — Megjelent a magyar orvos-sebészi és természettudományi évkönyvek második vagyis februári füzete. Főbb czikkei: Tájékozás és irány II.; kivonatok orvosi lapok és munkákból; utazási közlések népbetegségek körül; aphorismák, levelezések ; — szakembereknek megannyi érdekes tárgy. — Az egyetem betűivel, ’s nagyságos Révay-Prónay Alberline asszonynak ajánlva megjelent egy kis vers füzetké illy czímmel, ,Emlékvirágok Rutkay Emiltől. Az egész 23 külön versből áll, mellyekben nemritkán kedély tükröződik. — Az ,Életképek' 4ik füzete igen mulatságos hírt közöl egy itteni nagykereskedőről, ki aPesti Hírlapiba iktatott hirdetményéért járó díjt kifizetni nem akarja, hacsak idegen nyelven — értsd: németül — írt nyugtatványt nem adnak róla. Boldog isten! ilyenek történnek nálunk, és most, midőn ellenkezőleg az Erdélyi Híradó 113ik számában ,Nagy-Sinkszéki rovata alatt ezeket olvassuk: „Tisztségünkre fizetés-felfüggesztési büntetés vett felelt, mivel magyar klmes rendeletekre többszöri komoly megintés után is német feleleteket és feliratokat küldött a fels. kir. főkormányszékhez. Igen méltán, mert az illy makacskodás csak közigazgatási botrányokat szülhet." Látjuk tehát, hogy nálunk egészen más történik, mert lám, itt épen a nagykereskedő függeszti fel a fizetést! Nem ártana valahára, német atyánkfiainak, kissé simulni és okulni. — Valamint egykor bizonyos tudós hazánkfiának és magyar újságszerkesztőnek voltak a legclassikaibb fordítás szerint ,Madrid kalapjai ésAdler nevű újságíró ura, úgy a ,Pesther Tageblatt'nak is (1. tegnapi azaz febr.20-ai számában: Wespen aus dem 4. Hefte v. FrankenburgsÉletképek) van „das gesunde Erend“je „der gesunde Magen“ helyett, és van „sich die Felsen bergen“je „Kieseln liegen“ helyett. A dicső fordító azt hívé, hogy ,nyomor' és,gyomor', ,szikla' és ,kavics, széna és szalma, tücsök és bogár, mindegy. A fordító necsak azon nyelvet, me 1l - re , hanem azt is , mellyből fordít, értse; különben csak önmagát teszi nevetségessé. Ki a magyar ,darázsokat igy hurczolja át, az megérdemli, hogy jutalmul egy újabb darázstól csiplessük meg. Valamint a hebegőt beszéde,hogy a kontárt műve árulja el. — Nemzeti színházunkban szombaton, február 24én, bérletszünéssel, először fog adatni .A Kalandor' 1843 ban a nemzeti színház igazgatója által kitett 50 arany pályadíjt elnyert eredeti látványos népi szinmű 3 szakaszban. Irta Ney Ferencz. Valamennyi új díszítményeit festette Engert, nemzeti színházi díszítő. 114 4 cs. ap. kir. Felsége a selmeczi és besterczebányai k. bányakamrai ügyészhivataloknál egy alügyésznek ideiglenesen leendő alkalmazását legkegy. helybenhagyni méltóztatott. A aml egy magyar udvari kamra a zombori kir. kamrai jószágkormányzóságnál megürült lajstromzóságra Ćwiczky Károly ottani kiadót; a bácsi kamrai uradalom számára utanrendszerített község- és árva-számvevőségi segéd állomásra, eddigi hű és pontos szolgálatának tekintetéből Kovachich Gyula jószágkormányzósági díjtalan gyakornokot; továbbá a svédlik. bányakamrai erdőlovagállomásra Erlach Ferencz laposbányai királyi bányakamrai főerdészt; végül a rónaszéki királyi aknatisztségre’s egyszersmind királyvölgyi aknahivatali felügyelőségre Kiszling János sugataghi sómázsamestert, a királyvölgyi ellenőrködő sómázsáló állomásra pedig Truppér Vincze, rónaszéki díjas aknaliszt-irnokot alkalmazta, valamint aratúr Eduard szolnoki kir. sómázsálót a magyarországi dohánybeváltó kezelésnél ideiglenes mázsamesterré nevezte ki. A bácsi kamrai uradalomhoz tartozó palánkai kamrai kasznát Tenchmalin Antal nyugalomba téteték. Mályi Ferencz, pesti harminczadi lisztirnok meghalálozott. Orzággyűlési tudósítások. Felír. »kény CVII. orsz. ülés a t. HH és Hitnél. Mindjárt az ülés kezdetén, — a zsidók polgárosítása iránti kérdés tárgyaltatván — felszólalt egy tiszántúli magyar királyi város követe, mondván: Midőn a zsidók kir. városokban leendő polgárosítása kerületileg tárgyaltatott, utasításomat követve, szavakat emelek polgártársaim nevében, kérvén a tereket, hogy ezen igen lényeges kérdést, ne a városi belszerkezet rendezése alkalmával, hanem elkülönítve méltóztassanak eldönteni, de okokkal támogatott előadásom elhangzott siker nélkül, sőt némelly részben keserűen is megrovatott. Több hónap folyt le azon nap óta, mindenkinek módja volt e fontos tárgyról gondolkozni és meghatározni a teendőket. Megvallom J. R., hogy én is ez idő alatt bővebben gondolkoztam a zsidók polgárosítása iránt, minden elfogultság nélkül; visszahívtam emlékezetembe mindazon szavakat, mellyeket a zsidók polgárosítását szorgalmazott több jeles szónok előadásomra felelt, megpróbáltam azoknak saját nézeteimet alárendelni; de azon szép és lelkes szavakat valamint akkor, úgy most is győzőknek el nem fogadhatom; megerősítő véleményemet polgártársaimnak azóta érkezett pótló utasítása. Égető fájdalmat gerjesztő polgártársaim kebelében az October idén hozott zsidópolgárosítási kerületi határozat, mint vészjósló harang zúgása terjedt el közölték a leverő hír, és feljajdulva küldék hozzánk a távolból számos ezerek nevében aláírt nyilatkozatukat, utasítva bennünket, hogy azt a t. RR. elébe juttassuk, melly eredeti aláírásokat már királyi személynek ön méltóságához, mint a t. RR. és RR. elnökéhez beadván, mielőtt az felolvastatnék, szavakat emelek a zsidók polgárosítása ellen, szavakat, mellyeket a hazafiságban, nemzetiségben soha hátra nem maradó ’s békeszerető 50,000 magyarajka lakos viszhangja kisér, ’s kinyilatkoztatom itt a haza szent színe előtt nevekben azt, miképen ők a zsidók polgárosítását, mind idöelöllinek t ártják, mind pedig azt hiszik, hogy ezen eszme nemcsak a kővárosokat, hanem egész hazánkat tekintőleg veszélyes. A zsidók emancipaliója vagy status-polgárrá tétele, azaz tökéletes hazafias polgári jogokkali felruházása, nem olly csekély kérdés vagy tény, mellyel néhány szóval a törvényben csak mellékesen és mintegy odavetőleg kimondani vagy meghatározni lehetne; mert, hogy bármelly törvény czélját érje, az egész nemzetre jótékony hatású legyen, a jövőre nézve pedig hasznos gyümölcsöket teremjen ; el kell elébb készíteni a népet a törvény felfogására, mint készíti kertész a földet plántáinak; mert készületlen föld bármilly jó magot is meg nem terem; és ha más országban létező bármelly institutiót kívánunk hazánkba átszivárogtatni, ha az még netalán a nép jellemével merőben ellenkeznék, lassan kell azzal bánni, nem pedig akár az egészre, akár annak valamelly részére erőszakosan rátolni, mert ez esetben holt betű marad a törvény ,s teljesedésbe nem mehet, a nem sikerült próbatét pedig inkább árt az ügynek mint használ. Merem állítani, hogy a zsidóknak kir. városi polgári jogokban részesítésére sem a kir. városi polgárok előre elkészítve, sem maguk a zsidók megérve nincsenek. Nemcsak a kir. városi polgárok, hanem az egész hazának különböző hitvallású és nyelvű lakosi, igen keveset véve ki, a zsidók szokásai, vallásos szertartásai, sőt hitelvei ellen is előítélettel és a legnagyobb elfogultsággal viseltetnek: hasonlókép a zsidók, talán egyet sem véve ki, fanaticus gyülölséggel kisérik a keresztényeknek minden hitelveit, ’s minden szertartásait; már pedig küldőim azt hiszik, hogy a status olly political lesz, mellynek eszméje a belső egységbe, t. i. az egyes részek ’s tagoknak öszveillő egyformaságában határozódik ; egymáshoz nem illő heterogén részek erős egészet soha elő nem állítanak. A statusnak ezen ideája természetesen azt igényli, hogy a status polgárai a fő czélra törekedést tekintőleg, ha nem tökéletesen egyformák is, legalább egymástól távol ne álljanak , mert különben egész az egészet összetartó erő, ’s jótékony hatása nem lesz az álladalomra; ’s kérdem, vájjon állíthatni-e a zsidókra nézve azt,hogy akár erkölcsi,akár politicai műveltség tekintetében hasonlók édes hazánk többi polgáraihoz? bátran kimondjuk, hogy nemcsak nem hasonlók, sőt e részben hozzánk még csak e részben közeledni sem akarnak. És ezen egymástól annyira idegenkedő lelkűlét alapja, melly hazánk polgárait tekintőleg a nevelés, a zsidókra nézve nemcsak a nevelés Mányiban, hanem az elavult régi balvélemények és előítéletek tömkelegében fekszik, mellyek örvényéből magát a zsidó kiemelni, a felvilágosodásnak jelen korszakában is, makacsul nem engedi, ’s ezt nagy Sándorkint egy csapással kettévágni nem lehet. Nem értem itt a zsidó vallásnak Mózes könyveiben foglalt alapját, mert annak erkölcsi oldalát tekintve, az eredetileg tiszta politikából és a zsidó nemzet akkori körülményeiből származott , és valamint nem hiszem, hogy volna Mózes törvényét nem tisztelő, azon nagy törvényadónak bölcseségét, mély belátását,a zsidó nemzet jelleméből merített nagy ismeretét nem csudáié, úgy más részről nem képzelem, hogy léteznék valaki, ki a rabinusoknak casuistikáját, mellyeket a Krisztus sz. után 150, 220 sőt 500 évekkel később, a bigolismus, szűkkeblű önzés, ’s más vallások gyűlölése köpönyegébe burkolva a Talmud által elterjesztettek — ne kárhoztatná. Nem akarok mindazon részra, mellyek a Talmud által a zsidókat minden más nemzettől különválasztva tartják , kiterjeszkedni; nem is állítom, hogy a Talmud erkölcstelenségeit és a status boldogsága ellen törekedő intézményeit általánosan minden zsidó hiszi, mert 1830 óta több zsidó tudós tört a felett pálczát, és külországokat tekintve a 19 századnak 4- és 5ik évtizede, újabb időszak hajnalát kezdi rájuk deríteni, hanem csak azt állítom, hogy a zsidóknak ezerszerte nagyobb része, különösen a rabbiknak szűkkeblűsége miatt, talmudi bigotismus alatt nyög; ’s midőn magyar hazánkban polgári jogokban részesítésükről akar gondoskodni a nemzet, méltó joggal megkívánhatja, hogy mielőtt az megtörténnék, ők közeledve hozzánk, igyekezzenek e régi sötét idők vastag tudatlanságiból kiemelkedni, ’s mondjanak le olly elvekről, mellyek a status felállhatásával és polgárok boldogságával homlokegyenest ellenkeznek. Szépek azon philantropicus elvek, mellyek különösen az újabb időkben a reform férfiak az emancipalio körül vezetik, de azon alapigazságot nem tagadhatni, hogy tekintve alkotmányunkat, midőn valamelly néposztályzal polgári jogokkal felruházhatni czéloztatik, nem szabad a törvényhozónak, minden philantropiája mellett is, mellőzni azon status-alapelvét„videat senatus, noquid respublica de trimensi capiat" különösen olly országban mint hazánk, hol milliók erednek az alkotmány sánczaiba leendő felvételükért. Én a zsidók polgárosításának legfőbb akadályát egyedül önmagukban, vallásbeli myslicus szertartásukban, és abban keresem, mivel ők általános theocraták lévén, constitutionális állásukat egyedül a theocraliában pontosítják öszve; pedig bizonyos, hogy a status boldogsága egyedül