Világ, 1844. január-május (1-42. szám)

1844-05-04 / 36. szám - 1844-05-08 / 37. szám

г W A ki a széppel köti össze a jót — az bölcs, az igaz poeta.Ez dicső érdem,’s ez az égi bélyeg remek elmén. P­e­r­­zsenyi. 12) Önérzés, te vagy a diadalmas bére, néma díj. Kölcsey. 13) Minden pálya dicső, ha belőle ha­zádra derül fény. Kölcsey. Az eredményről annak ide­jében értesittetni fog a t. ez. közönség. Pesten május 5én 1844. Szigligeti titoknok. 6 cs. ap kir. Fölsége­­ig Hohenlohe Sándort, a n.váradi diák szertartásu káptalan kanonokát és nagyprépostját és D­einiger József ugyanezen káptalanbeli olvasókanonokot püspöki czímmel földiszítni kegyeim, méltóztatott. Ugyan 6 cs. ap. kir. Felsége a veszprémi székes káptalannál ürességben volt kanonokságokra Szabó László püspöki lyceumbeli tanárt és Hoszszú Márton kaposvári plébánost; a szepesi szé­kes káptalannál ürességben volt czímzetes kanonokságokra pedig Za­jlóra János rosenbergi és Moys József liszkafalvi plébánosokat m­élt. kegy. kinevezni. 0 cs. ap. kir. Fölsége Hollósy Ignácz pozsonyi kanonokot ugyanott éneklő­, Liptay Antal és Dobos György plébánosokat pedig rendes kanonokokká méltótt. kegy. kinevezni. Ugyan 6 cs. ap. kir. Fölsége Berk­ich Mihály főőrmestert ne­meslevéllel méltózt. kegy. megajándékozni. 0 cs. ap. kir. Fölsége W­e­i­s­z Endre m. kir. udv. kamrai írnok­nak és Weisz Károly 7. számú cs. k. huszárezredbeli hadnagy­nak vezetéknevük ,Fehéry.-re változtathatását kegyeim, meg­engedni méltóztatott. 0 cs. ap. kir. Fölsége tahivári és tarkői Tahy Lászlót a m. kir. udv.­­kanczelláriánál fogalmazó gyakornokot ugyanott liszktbeli udvari fogalmazóvá kegyelmesen kinevezni méltóztatott. 6 cs. ap. kir. Fölsége Jurjevich Józsefet a m. kir. egye­temnél statistica és bányajog nyugalmazott tanítóját, ,kir. tanácsosi czímmel méltóztatott kegyelmesen felruházni. Ő cs. ap. kir. Fölsége Molnár Endrének ,Uj szövetség­ czímű munkáját saját könyvtárába elfogadni, ’s a szerzőt megjutalmazni kegyelmesen méltóztatott. Wachtel Dávid gyógytudor ’s temesvári kamrai orvos a wi­rz­­burgi bölcsészet-orvosi társulattól küldött levelezőtagi oklevél el­­fogadhatására engedelmet nyert. Sax Ignácz m. k. udv. kamrai fogalmazó ugyanott titkári állo­mást nyert. A nm. m. kir. udv. kincstár a megüresült rakomazi kamrai is­­páni állomásra Erdős István eddigi diósgyőri uradalmi­ másod­­irnokot alkalmazó. Országgyűlési tudósítások. Előleges közlés. Május 3 án a CXCIII. kerületi ülésben foly­­tattatott és bevégeztetett a kir. városok rendezése tárgyában kelt­­ik üzenetnek hitelesítése. Május 4 én a CXLdik országos ülésben tár­gyalás alá vétetvén a KK és RR 2ik üzenete a kir. városok rendezése tárgyában, melly a KK és RRnek a főrendi ész­revételekre tett ellenészrevételeit foglalja magában , ezen üzenetnek kitételei a 146. §ig meghagyattak. Azon pontokra nézve, mellyekben lényeges különbség forog fen a két tábla közt, — minek: a szabályok a városi hatóság, pol­gár képesség ’s követválasztás kérdése, — kir. személynök ő exja néhány követ pártolása mellett a főrendi észrevé­telek szellemében nyilatkozott, de minden foganat nélkül. Végül érdekes vita keletkezett a 146. § felett, melly azon egyéneket sorolja el, kik képviselőkké nem választhatók. E­nnak szerkezetéből a legközelebbi kerületi tárgyalás alkal­mával az egyháziak kihagyatván, ezen kihagyás által meg­­adaték nekik a képviselői képesség. Melly rendelkezését a törvényjavaslatnak több megye követei, kiknek száma a többséget szinte megközelité,­­ veszélyesnek tartván a státusra nézve, élénken kikeltek az egyháziak képviselői képessége ellen, a régibb és újabb eseményekből mutogat­ván az egyházi rendnek különösen a római hierarchiának kártékony befolyását a világi dolgokba. Mire néhány káp­talani követ hosszas czáfolatokban védelmezé a r. hierar­chiát. A felolvasott­­ szerkezetén semmi változás nem történt. Május 5 én vasárnapi szünet. Május 6-án a CXLII. országos ülésben a KKr. és RR. folytaták és bevégzék a kir. városok rendezése és országgyűlési aránylagos szavazata iránt kelt­ődik üzenetük­nek hitelesítését. A hátralevő nevezetesebb pontok közöl a képviselők számát, hatáskörét, a főfelügyelői hivatalt, az or­szággyűlési aránylagos szavazatot illető pontok felett min­den foganat nélkül hangzottak el elnök ő nagy magának el­lenészrevételei, és az ellenkező utasításokkal ellátott köre­közöljük ezennel részletesb leírását az ápril­i6kai CLXXXVIIdik kerületi ülésnek. Múlt napon megkez­dettén már a 143ik §. módosítása feletti vitatkozás, mel­lette először is egy megyei követ nyilatkozott; ő ugyanis megnyugszik abban, hogy a képviselőket az összes városi polgárok 6 évre válaszszák, de miután a képviselők fele része felváltva minden 3 évben választás alá kerül, melly tagok jöjenek a képviseleti testület fele részének első megújí­tásakor választásaié, ezt egyedül vak eseményre bízzák a FORR.,és igen gyakran megtörténhetnek,hogy a legjobb egyé­nek kimaradnának ; azoknak megválasztása minden akarat mellett is bizonytalan, sőt a bizalmat nem bírók másodszor is elválasztandók lennének, sorshúzás határozván azt el­­kí­vánná, hogy az első félévben elválasztottak sorhúzás alá ne jönnének másodszor is; a főrendi módosítás szerint minden 6 évben választatnak, de 3 év múlva kerül választás alá fele része a képviselőknek, miből természetesen azon viszásság is folyna, hogy a választóknak, kik a FORR. módosítása szerint egyedül csak a választás végett választatnak meg,fele kilépne anélkül hogy egyedüli czéljának megfelelhetett volna; to­vábbá az újonnan választott és régiek között örökös súrlódá­sok lennének, mik a közérdekek előmozdítására megannyi akadály; jobb volna talán az egész képviselői testületet minden 3 évben választani, különben megtartja a módosítást. Egy másik megyei követ előadó, miként e módosításban alap­ját látja letéve azon garantiának,mellyel az izgatások, rendet­lenségek és zavarok elhárításául mindeddig sikertelenül ke­restek; akarja, hogy e képviselő testület választó és tanácsko­zó testület legyen egyszersmind; válaszsza őket az összes polgárság, de követeket,tisztviselőket maguk válaszszanak,és meg nem foghatja, miért óhajtják a BR, a követeket közvet­len, a tisztviselőket pedig közvetve választatni; tekintsünk csak szét Európa több státusiban, hol e kettős választás u­­ralkodik, látni fogjuk mindenütt a választásoknál, csak Nor­végiát említve, milly nyugalom és rend jellemzi azokat, meg­marad a módosításnál. Most Cs.követe szólott, nem akarva mélyebben ereszkedni e tárgyba, már megvitatták azt külön­ben is, a kettős választás mellett felhozott okokra sem tér át, hanem tisztán kijelenti, miként kettőtől soha el nem áll, t. i. hogy a polgárok követeiket közvetlen választhassák, és ne­hogy egyes lakosok túlságos qualificatiók által fosztassanak meg a kövelválasztástól, engedélyes lépéssel leend ugyan, de úgy, ha a FORR. az elkövetett következetlenséget meg­szüntetik, t. i. a qualificatió meghatározását, mellyel a nép mennyiségéhez képest különbözőleg határoztak meg a váro­sokban; e kérdést nehéznek látja, és nem hiszi czélszerűt­­lennek az első javaslatot; ámbár bizonyos, hogy a szám meg­határozása önkényen alapszik, és a­mennyire lehet, minél többeket kell részesíteni a közvetett választásban,azt megtar­­tandónak véli; a FORR. módosítását pedig el nem fogadhatja, mert ha olly testületet választunk, akkor assimiláltuk azt a tanácscsal, mellőzni fogja ez a polgárok érdekét, egy leend az a tanácséval, és egy csak képest repraesentatiója leend a vá­rosnak a tanácsban, a képviselet pedig csorbát szenvedne, a képviselő tehát csak mintegy honorárius tanács lenne; mi­után ezt annyiban életkérdésnek hiszi, hogy túlságig le ne ol­­vasztassék a képviselők száma,indítványt tett, miszerint meg­engedve azt,hogy igen számos egyén czélszerűen nem tanács­kozhatnék, a nagyobb városoktól kezdve lefelé azokig, mellyek 100 és kevesebb képviselővel bírnak, hol az előbbi szám megmaradna egy harmadával, és alább menve mindig kisebb froctával szállíttassák le a képviselők száma. — Egy másik megyei követ pártolva a FORR. módosítását, kérdi a Béket: meg akarják e a szerkezetet tartani, vagy pedig meg­különböztetni a képviselőket a tanácskozóktól ? és ha azt kí­vánják , hogy a tanácskozók a polgárok érdekét képviseljék, miután itt épen azok tanácskoznak, kiket bizalom választ el, meg nem foghatja, miért ellenzik e módosítást annyira? tegyük például fel azt, hogy 120 olly képviselőt választanak, kiknek jelen kell lenni a tanácskozásokon, ezek nemcsak kötelességből, de érdektől vezetve rendesen mindnyájan jelen lesznek; a BR. szerkezete szerint pedig annyian le­hetvén jelen, hányan akarnak, de kötelesség téve egyiknek sincs, megtörténhetik, hogy csupán néhány prókátor jele­nik meg, kiknek különben sincs valami különös érdekök a tárgyak iránt. — képviselő testület legyen egy­ tanács­kozó és választó. — Ezután szólott a jegyző ’s mielőtt a módosításhoz szólana, szükséges analyzálni a különbséget, melly a két szerkezet között van; reducálni az elveket, mely­­lyeken a szerkezet és módosítás nyugszanak; a szerkezet szerint a polgárok választanak képviselőket, ez a tisztikart, tanácskozik a tisztviselőkkel, és követeiket közvetlenül vá­lasztják ; a FORR. módosítása szerint pedig a polgárok csak képviselőket választanak, azok közül kijelölik a megbízotta­kat, kik a tisztviselőkkel tanácskozzanak; a szerkezet szerint el van fogadva a közvetlen választás, és miután a képviselő testület nemcsak választó, de tanácskozó testület egyszers­mind, az nem lehet olly nagy, mint­ha csupán választó volna, és viszont nem olly kicsiny, mintha csupán tanácskozó tes­tület lenne.—Európában általános elv a repraesentatio és qua­lificatiók elve. Itt csak leginkább a czélszerűség kérdése fo­rogván fen, azt lehetne válaszolni a m. FőRendeknek, hogy a választási módtól függend a qualificatiók meghatározása. A szónok közvetlen választásoknál szűkebb qualificatiókat fo­gadna el a t. RB. által felállítottaknál, míg viszont közvetett választásoknál a legtágabb qualificatiók kívántatnak meg. De az utóbbi választásoknál mindig megmaradván a polgárok bizalmatlansága, a szónok a közvetlen választások mellett megmarad, de midőn ez a méltóságos FöRöknek kimondat­nék, egyúttal a qualificatiók kérdését nyitva kellene tartani. Az igen szűk qualificatió azonban csak a szabadság rová­sára történhetvén,mielőtt ezekhez járulna,inkább tágabb qua­lificatiók mellett a közvetett választásokhoz állana. Egy má­sik m. követ a most behozandó rendezéstől függeszti fel a váro­sok jövendő típusát.A szabad gyűlés mindenkor az eredményt veszi czélul, a zárt testület pedig többnyire a lényeget áldoz­za fel önző tekinteteknek,innen látható azon különbség,melly a szabad és bureaucratiai gyűlések között van. Lényegében eddig a BR, a szabad választásnak semmit sem áldoztak fel. Szerkezetük szerint választanak a polgárok képviselőket, és országgal, követeket közvetlen, de a tisztviselőket a meg­bízottak. Ez úgy áll, mint egyeseknél a plenipotentiárius, ki prókátort vallhat és tisztet nevezhet, de nem vallhat maga helyett más plenipotentiáriust. A FORR. által javaslott pol­­gárgyűlés, tulajdonkép tisztviselői gyűlés leend, nem fog­ja képviselni a polgárok érdekét soha, ’s ott csak arra fog­yezek körül történt változások ’s fordulatok előtte ismeret­­lenül ne maradjanak. Nem tagadjuk ugyan, sőt örömest elismerjük, hogy egy­részt a folyóiratok szorgalmas olvasása, kivált ha jeles, bő tudományu, tapasztalásu és köztiszteletű férfiak állanak azok élén, ’s viselik a szerkesztés terhes munkáját, nagy haszon­nal jár; de másrészt meg kell vallanunk azt is, hogy több különczélú, irányú ’s tárgyú folyóiratok egyedüli ’s örökös olvasása többnyire igen sok, tán jobbra és hasznosabbra for­dítható időt rabol tőlünk el, azonkívül, hogy lelkünk a vég­­hetetlen sok uj eszme,fogalom ’s nézet miatt gyakran zavarba lő, és sajátságos kiképezésében hathatósan gátoltalik. Meg­engedjük azt is, hogy ki folyton sok folyóiratot olvasott, vagy olvas jelenleg is, szaktárgyait ’s viszonyait illetőleg, okosan, alaposan gondolkodhatik és szólhat is; sőt ha a természet őt szerencsés emlékezettel áldá meg, még a tudo­mányosság színével is elámíthatja könnyen a hívőt, ’s csak a fölületességhez szokottat; azonban a valódi és alaposabb tudomány, mélyebb combinatio , valamint a magasabb ren­dű műveltségnek jelesebb fokát alig érendi el valaha ekép ítéletünk szerint. A nevelő, tanító tartsa legszentebb kötelességének min­denkor csak a legjelesebb és szakjához tartozó munkák ’s iratokat olvasni, ’s tekintse ezeket a legegészségesebb min­dennapi táplálatnak, melly nélkül hivatalának élnie ’s abban magát folyton tökélesítenie lehetetlen; ellenben a folyóiratok ’s hírlapok szolgáljanak neki vasár- ’s ünnepnapi csemegékül, mellyek gyakran már csak azon oknál fogva is kedvesek szoktak lenni, mivel ritkák. A fölhozottakból szabad következtetnünk azt is, hogy legczélszerűbb ’s tanácsosabb ugyanazon időben csak egy bizonyos tárgy ’s tudományos anyagnak szentelnünk figyel­münket. A régiek szokták volt mondani: „non múlta, séd múltam/­ e mondatnak korunkban is megvan a maga al­kalmazhassa mindenre, mi tudomány ’s művészetre vonat­kozik. A testet csak egyszerű ’s egészséges táplálat tartja meg leginkább épségben; hasonlag a lélek és szellem is csak akkor ’s úgy erösbülhet és szilárdulhat, ha megfeszí­tett tevékenysége, ’s működése bizonyos tárgyhoz van lekötve ’s irányozva. Igaz ugyan, hogy a régi közmondás szerint: „változékonyság fűszere az életnek“; e közmondás igazsá­gát mi is elismerjük minden ellenvetés nélkül, csak azt óhajtjuk, hogy a változékonyság kivált tudomány és mű­vészetben ne legyen mindennapi; mert ekkor szükségkép zagyvát, fölületesség és sokféleséget szü­l­nd, melly a he­lyett, hogy a lelket és szellemet emelné ’s nemesítené, in­kább elgyengíti, nyomja ’s kifárasztja. Továbbá, hogy haszonnal ’s eredménydúsan olvassunk valamit, szükséges még főszabályul ezt tartanunk; inkább egymás után, mint egyszerre fordítsuk időnket ’s lelkierönkel azon többféle tudományos anyag ’s ismérelre, mellyek hi­vatásunk ’s rendeltetésünkkel szorosabb kapcsolatban áll­nak. A valódi nevelés ugyanis, nem annyira a tárgyak fö­­lösleges terjedelmében, mint inkább az ismeretek mély ala­posságában rejlik. Tanácsosabb mindenkor inkább keveseb­bet de azt alaposan, mint sokat de föl idegesen tudni. Czél­­szerűbb és hasznosabb mindenkor a kitűzött ismérettárgynak szorgalmunkat egész kitartással szentelnünk, mint gyorsan egyik tárgyul, ’s dologról áttérni a másikra. Inkább órákig, sőt napokig elmélkedjünk ’s gondolkodjunk valamelly tárgy­ról , hogysem ugyanazon egy nap, vagy órában sokfélével foglalkodjunk; mert bizonyos ’s tagadhatlan az, hogy csak úgy ’s akkor szerezhetünk bármelly dologról is alapos is­meretet és tiszta fogalmat, ha azt minden oldalról meghány­­tuk, vizsgáltuk, ’s legrészletesebb sajátságiba vizsgálatunk által behatoltunk; de ha minduntalan változtatjuk a tárgyat, ’s ugyanazon egy óra, vagy napban igen sokfélét összeolva­sunk, lehetetlen, hogy világos és határozott fogalmat sze­rezzünk magunknak arról, ’s behassunk rejtettebb tulajdo­naiba; sőt az illy fölüleges olvasásnak közönségesen le­­dérség, elszórakozottság szokott következménye lenni, melly bennünket nem ritkán képtelenekké teszen minden komo­lyabb munkára’s foglalkozásra. Azért tartsuk mi is folyton elvül a régiek mondását,’s inkább sokat, mint sokfélét ol­vassunk össze. Megfeleltünk ezek szerint a kitűzött első kérdésre ál­talában, de minthogy mi különösen a nevelői és tanítói karra is ki akarunk értekezésünk folytában terjeszkedni, álljon ezekre vonatkozólag még e néhány észrevételünk. A nevelő, ’s tanító legszentebb kötelessége, és föladata, hogy a kezére bízott ifjúságot mindarra képesítse, ’s fogé­­konynyá tegye, mi szent, igaz, erkölcsös és ne­m­­e­s; de hogyan leendheli ezt meg, hacsak ő maga is nem erkölcsös , jámbor-életű , igazságszerető, ’s nemes érzel­mektől nincs áthatva? Szükséges ekép, hogy mindazt szor­galmasan kerülje, mi erkölcsiségét ’s vallásosságát veszé­lyeztethetné; ’s minthogy az emberek ártatlanságát, erköl- 28- tek nyilatkozatai. És igy a szerkezet, mikép kerületi illésben megállapittatott, országos ülésben is megmaradt. Ülés vége felé egy megyei követ indítványba hozván, hogy a magos FORR. a városok rendezése tárgyában megállapított üzenet­ben szólíttassanak fel a hajdú és jászkun kerületek rende­zését illető törvényjavaslatnak tárgyalás alá vételére: ezen indítvány felett hosszas vitatkozás keletkezett, melly leg­inkább a jászkun kerületi lakosok szomorú helyzete is a ke­rület tisztviselőinek visszaélései körül forgott. A vitatko­zásnak eredménye jön az indítványnak határozattá emel­kedése.

Next