Világ, 1911. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1911-02-01 / 27. szám
9 1911. február 1. VILÁG............_ termi. Nem fogja-e azt mondani az ország, hogy semmi köze ehhez a nagy komédiához s hogy ámegyék meg egymást az urak. Vagy talán az általános választói jog kiküzdése a célja címek a mai obstrukciónak ? Minden héten kétezer, ha jól vettük észre, kedden és pénteken, megszólal egy-egy függetlenségi ember s belerotkant az országba, mi lesz a választói joggal ? úgy érezzük, hogy ez a játékhoz tartozik. Talán, hogy az új játékba belecsalják azokat is, akik ez össze-vissza banda-bandából egyetlen kivezető fonulnak a választói jog demokratikus reformját tartják. Mi előre megjövendölhetjük az ellenzéknek, hogy ez a csalétek már senkit sem vonz. Kitapasztaltuk már, hogy az általános választói jog hangoztatása mindig csak taktikai fogás volt s alapos okunk van hinni, hogy ma sem egyéb. Lehet, hogy tévedünk. Lehet, hogy a függetlenségi emberek okultak a múltak tanulságain. De ha okultak, akkor álljanak elő nyíltan, őszintén, becsületesen s ne azzal a parlagi ravaszsággal, mint amelylyel már egyszer operáltak e kérdésben. Aljanak elő s mondják meg : igenis, amit teszünk, az obstrukció. Az a kétségbeesés parlamenti fegyvere. A végsőkig menő harc, amelynek azonban van komoly célja: az általános választói jog törvénybeiktatása. Népszerűséget akarnak ? Mondják csak ki, hogy sem bankszabadalom-meghoszszabbítás, sem véderő reform nincs addig, amig választói jog nincsen és majd meglátják, mint mozdul meg az ország, mint halmozza el őket szeretete és bizalma jeleivel. Majd meglátják, mint válik harcuk a milliók harcává és mint lesznek ismét azok, akik egykor voltak, a nép vezérei. Az obstrukció ma ellenszenves, gyűlölt és utált. A közvélemény nem ismeri és nem látja célját. Gyerekes marakodásnak, a hatalom utáni csúnya kapkodásnak tartja s retteg attól a fölfordulástól, amely nyomában jár. Justh Gyulának érezni kellene, hogy ezzel az obstrukcióval szemben egyetlen ember sem fogja megátkozni Tiszáékat, ha ismét erőszakhoz folyamodnak. Ellenben végleg letiporja őket a közvélemény, ha az általános választói jog harcában próbál szembe helyezkedni vele. Az obstrukciónak csak egy esetben lehet értelme. Ha nyíltan és világosan a választói jog érdekében csinálódik. Az obstrukciónak csak egy esetben van jogosultsága. Ha a kisebbség azért nyúl a parlamenti forradalom fegyveréhez, mert új választók számára kívánja a parlamentet. Hosszú parlamenti marakodás, meddő veszekedés, haszontalan izgalmak, nagyképű politizálás után ki fog derülni, hogy ezt a parlamentet nem lehet föntartani és hogy tíz év óta mindig egy betegség rágódik rajta, a választói jog rendszerének elavultsága. Budapest, január 31. A bankvita és a kormány szándékai. Három hét óta tárgyalja immár a képviselőház a bankjavaslatot és a vita végét még nem lehet belátni. Ma minden jel arra vall, hogy a javaslat tárgyalása során még nevezetes parlamenti események fognak lezajlani. Kormánypárt és ellenzék aligha kerülheti el a döntő mérkőzést. Holnap, szerdán fog beszélni gróf Tisza István, aki főként Justh Gyula ma elmondott beszédére fog válaszolni. Az ellenzéket ma is élénken foglalkoztatta a kormánynak az a szándéka, hogy a bankstatútumot nem bocsátja pontonként részletes megvitatás alá, hanem a bankjavaslat illető szakaszaira együttesen a statútumnak csak módosított pontjait engedi meg- vitatni. A Justh-párt eltökélt szándéka, hogy a kormány e terve ellen síkra száll és még a kenyér- töréstől sem riad vissza. Az ülés előtt Polonyi Géza a folyosón fölkereste Kabos Ferenc alelnököt sik hosszasan tanácskozott vele a bankstatútum tárgyalásának módjától. Kifejtette Polónyi, hogy a bankstatutumot a kiegyezés óta mindig úgy tárgyalták, ahogy most az ellenzék kívánja. Az ellenzék, amely álláspontjának helyességét precedensekkel is igazolni igyekszik, a legélesebb összeütközésig kész elmenni álláspontjának érvényesítésében, úgy látszik, hogy a kérdés a Ház egyik legközelebbi ülésén szőnyegre kerül. Azt is beszélték ma a folyosón, hogy a házszabályszigorítás kérdésében a kormány tagjai közt nézeteltérés merült föl. Eszerint Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter és Lukács László pénzügyminiszter Tisza Istvánnal tart, türelmetlenül nézi az ellenzék harcát és megfelelő energikus rendszabály alkalmazását kívánja. Más oldalról viszont gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök, gróf Zichy János kultuszminiszter és Székely Ferenc igazságügyminiszter a türelmesvárakozás és a méltányosság álláspontján van. ! ’ világította meg, aki mintegy uralkodván az termen, a középső falon függött A lompos parcéa végre elhozta a rántott esteket a konyháról és az asztalra helyezte. "-i gyászatdiás asszony nagyot sóhajtva vonta félre fátyolát, amelybe a kiváncsi tekintetek elit eflmrkodseott. A férfin szomorúan öntött bolti poharába, ám csak az első falaiig kisérte őket a löélységes szomorúság. A hölgynek a Hogó és erős fogai voltak, amelyek hatalmasan kezdtek dolgosai a rántott csirkében. A szakállas dalia is tányérjára vett egy-egy szárnyat, lábat. — Ttessék, a fejét. Juha. Tudom, hogy kegyed saszeti A hölgy gyöngén mosolygott és csakhamar, viszonozta Bratailáina figyelmességét: — A püspökfatet, Sándor, önre vár, mint a püspökfalatok barátjára. Jóízűen és bőségesen ettek, mint egészséges, fiatal emberekhez illik. Az asszony egy hajtásra megivott egy nagy pohár bort és halkan, elismerőleg mondta: , ■ — Itt jó bor van. r-r- Jobb, mint a debreceni homoki bor, — teteit a dalra és a pincérrel fries palackot hozatott. Mialatt pipáját tömött be, az alzátony leseperte ruhájáról a kenyérmorzsát és hirtelen összevette, hogy a színészek asztalánál szokatlan lárma és zajlás kerekedik. A két Ixosasuorrű színész, abbahagyva a végnélküli dispmót, egy bordás éneklésébe fogott, a háromaszokájs direktoráé olyanformán kacagott, mifstha erősen csiklandoznak, a fiatalabb nők temhagy érdeklődéssel hajoltak előre. A szokatlan mozgalomnak pedig az volt az okozója, hogy a pincér és a fogadós a hóna alatt egy csomó boros butéliával jelent meg az asztalnál és a drótszöghajú földesúr- gőgösen, diadalmasan dőlt hátra a székben. — Vivát! — kiáltotta a vörösképü komikus és tántorogva felállott, hogy poharát a földesur poharához koccintsa. A gyászruhás asszony eleinte érdeklődve figyelt a színészek mulatságára, aztán szfenvelegve, bánatosan, némi kis megbotránkozással hajtotta félre a fejét. — Kérem, Sándor, — mondta bizonyos idő múlva, — hallgattassa el ezeket a lármás komédiásokat. A szakállas dalia kelletlenül bólintott és felemelkedve helyéről, a színészek asztalához lépett— Hölgyeim és uraim, — mondta komoly, zengő hangon, — engedjék meg, hogy valamire figyelmeztessem önöket. E teremben tartózkodik Julia, a nemzet legnagyobb özvegye, aki férjének, hazánk csillagának nyomait jött keresni a kies Erdély országba... Az én nevem Balázs Sándor. — Az ő özvegye! — kiáltották tompán, megriadva, megilletődve a hosszú orrú színészek. Az arcok lángba borultak, a szemek kerekre nyitak és a vörösképű, részeg komikus felborította poharát. — Valamikor velem pályázott! — kiáltotta. Csak a két fiatal színésznő vont vállat kedvetlenül a földesár szomszédságában, ám a kövér direktorné intésére nyomban felállottak ők is, mint az egész társaság felállóit. Képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága ma délután öt órakor gróf Tisza Istvánt elnöklésével tartott ülésén tárgyalás alá vette Beöthy László előadása mellett a Bor dia Szilárd és báró Lévay Lajos képviselőkellen beadott összeférhetetlenségi bejelentéseket. Az elsőre nézve, mivel Burdia Szilárd azon állásáról, amelynek viseléséért ellene a bejelentést tették, már lemondott, a bizottság magáévá tette az előadó azon javaslatát hogy ezen összeférhetetlenségi bejelentést tárgytalannak tekinti és ezt a Háznak bejelenti. A báró Lévay elleni bejelentés tárgyalását a bizottság megkezdte és annak folytatását később meghatározandó legközelebbi ülésére halasztotta. Vihar a bosnyák tartománygyűlésen Szerajevóból jelentik. A tartománygyűlés mai ülése, melynek napirendjén a postatakarékpénztári törvény utolsó szakasza feletti szavazás szerepelt, nagyon viharos volt. Szakics előadó visszavonta tegnapi indítványát és a pénzügyi, valamint a jogügyi bizottság által revideált új szakaszt ajánlotta, mely szerint a törvény az augusztusi rendelettel áll összefüggésben és a közzététel napján lép érvénybe, de azon napon törvényerőt veszít, amelyen a rendelet valamelyes rendelkezése módosul. — Sunaricshorváti tagadja az előadó azon tegnapi kijelentésének valódiságát, hogy a pénzügyi bizottság a formulát egyhangúlag határozta el. E kijelentés nagy izgatottságot keltett a szerbek között — S r skics előadó erre ingerülten válaszolt, ami nagy vihart okozott a szerbek részén. Bagasics elnök hasztalan próbált rendet teremteni. Izgatott jelenetek voltak a vita bezárásáról való indítvány körül is. A szerbek névszerinti szavazást kívántak, de mivel az elnök ezt nem rendelte el, valamennyien elhagyták a termet. Ennek következtében a ház határozatképtelen, miért is az elnök negyedórás szünetet rendelt. Szünet után a horvátok és muzulmánok sem jelentek meg és igy az elnök kénytelen volt az ülést üres padok előtt berekeszteni és a szavazást holnapra halasztani. Mint egy ujasib szerajevói távirat jelenti, a megüresedett zsidó tartománygyülési mandátumot tegnap töltötték be pótválasztással, amelynél nagy többséggel dr. Alkalay Vitát választották meg Balom Avram ellenében. A direktornő színpadias, zengő lépésekkel közeledett a gyászruhás asszonyhoz, mélyen meghajolt előtte, miközben ballábát hátrahúzta, félkört írt le vele, mint a színpadon tanulta, midőn Erzsébet angol királynőt üdvözölte. — Hazánk legboldogtalanabb és legnagyobb asszonya, fogadd tiszteletteljes kódolását a kolozsvári színtársulatnak. Aztán kezet csókolt Júliának. A társulat tagjai sorban és egyenként követték példáját. A vörösképű komikus zokogó hangon erősítette: — Velem pályázott egyszer... Isten öccse, velen pályázott! És két másodperc múltával üres lett a Biasini-fogadó ebédlőterme. A mulató színészek csöndben, némán elvonultak. A gyászruhás asszony és a szakállas dalia ezután aludni tértek a fogadó emeleti részében. Két sivár vendégszoba — egymással szemben a folyosón — bezárult kopott ajtajaival, aztán csöndes lett a Biasini-fogadó. Az órák éjfélt vertek. A sötét folyosón egy fehér árnyék suhan végig. Halkan megkopogtatja a Sándor ajtaját. — Sándor, nem tudokegyedül aludni. Eresszen be magához. A bezárt ajtón tompán felel egy férfihang : — Júlia, nyugodjon meg. Nemsokára reggel lesz... — Sándor, én addig megpcnttsthalok. A* látó aztán felnyílt csendesen. ! —— » Szerda A képviselőház bizottságaiból- A