Világ, 1911. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1911-02-01 / 27. szám

9 1911. február 1. VILÁG............_ termi. Nem fogja-e azt mondani az or­szág, hogy semmi köze ehhez a nagy komédiához s hogy ám­egyék meg egy­mást az urak. Vagy talán az általános választói jog kiküzdése a célja címek a mai obstruk­­ciónak ? Minden héten kétezer, ha jól vettük észre, kedden és pénteken, meg­szólal egy-egy függetlenségi ember s bele­­rotkant az országba,­ mi lesz a választói joggal ? úgy érezzük, hogy ez a játékhoz tartozik. Talán, hogy az új játékba bele­csalják azokat is, akik ez össze-vissza banda-bandából egyetlen kivezető fon­ul­nak a választói jog demokratikus reform­ját tartják. Mi előre megjövendölhetjük az ellenzéknek, hogy ez a csalétek már sen­kit sem vonz. Kitapasztaltuk már, hogy az általános választói jog hangoztatása mindig csak taktikai fogás volt s alapos okunk van hinni, hogy ma sem egyéb. Lehet, hogy tévedünk. Lehet, hogy a füg­getlenségi emberek okultak a múltak ta­nulságain. De ha okultak, akkor álljanak elő nyíltan, őszintén, becsületesen s ne azzal a parlagi ravaszsággal, mint amely­­lyel már egyszer operáltak e kérdésben. Aljanak elő s mondják meg : igenis, amit teszünk, az obstrukció. Az a kétségbe­esés parlamenti fegyvere. A végsőkig menő harc, amelynek azonban van komoly célja: az általános választói jog törvény­­beiktatása. Népszerűséget akarnak ? Mondják csak ki, hogy sem bankszabadalom-meghosz­­s­zabbítás, sem véderő­ reform nincs ad­dig, amig választói jog nincsen és majd meglátják, mint mozdul meg az ország, mint halmozza el őket szeretete és bi­zalma jeleivel. Majd meglátják, mint vá­lik harcu­k a milliók harcává és mint lesznek ismét azok, akik egykor voltak, a nép vezérei. Az obstrukció ma ellen­szenves, gyűlölt és utált. A közvélemény nem ismeri és nem látja célját. Gyerekes marakodásnak, a hatalom utáni csúnya kapkodásnak tartja s retteg attól a föl­­fordulástól, amely nyomában jár. Justh Gyulának érezni kellene, hogy ezzel az obstrukcióval szemben egyetlen ember sem fogja megátkozni Tiszáékat, ha is­mét erőszakhoz folyamodnak. Ellenben végleg letiporja őket a közvélemény, ha az általános választói jog harcában pró­bál szembe helyezkedni vele. Az obstrukciónak csak egy esetben lehet értelme. Ha nyíltan és világosan a választói jog érdekében csinálódik. Az obstrukciónak csak egy esetben van jo­gosultsága. Ha a kisebbség azért nyúl a parlamenti forradalom fegyveréhez, mert új választók számára kívánja a parlamen­tet. Hosszú parlamenti marakodás, meddő veszekedés, haszontalan izgalmak, nagy­­képű politizálás után ki fog derülni, hogy ezt a parlamentet nem lehet föntartani és hogy tíz év óta mindig egy betegség rágódik rajta, a választói jog rendszeré­nek elavultsága. Budapest, január 31. A bankvita és a kormány szándékai. Három hét óta tárgyalja immár a képviselőház a bankjavaslatot és a vita végét még nem lehet belátni. Ma minden jel arra vall, hogy a javaslat tárgyalása során még nevezetes parlamenti esemé­nyek fognak lezajlani. Kormánypárt és ellenzék aligha kerülheti el a döntő mérkőzést. Holnap, szer­dán fog beszélni gróf Tisza István, aki főként Justh Gyula ma elmondott beszédére fog vála­szolni. Az ellenzéket ma is élénken foglalkoztatta a kormánynak az a szándéka, hogy a bankstatútumot nem bocsátja pontonként részletes megvitatás alá, hanem a bankjavaslat illető szakaszaira­ együttesen a statútumnak csak módosított pontjait engedi meg-­­ vitatni. A Justh-párt eltökélt szándéka, hogy a­­ kormány e terve ellen síkra száll és még a kenyér-­­ töréstől sem riad vissza. Az ülés előtt Polonyi­­ Géza a folyosón fölkereste Kabos Ferenc al­­elnök­öt sik hosszasan tanácskozott vele a bank­­statútum tárgyalásának módjától.­ Kifejtette Poló­­nyi, hogy a bankstatutumot a kiegyezés óta mindig úgy tárgyalták, ahogy most az ellenzék kívánja. Az ellenzék, amely álláspontjának helyességét precedensekkel is igazolni igyekszik, a legélesebb összeütközésig kész elmenni álláspontjának érvé­nyesítésében, úgy látszik, hogy a kérdés a Ház egyik legközelebbi ülésén szőnyegre kerül. Azt is beszélték ma a folyosón, hogy a házszabályszigo­rítás kérdésében a kormány tagjai közt nézeteltérés merült föl. Eszerint Hieronymi Károly keres­kedelmi miniszter és Lukács László pénzügy­­miniszter Tisza Istvánnal tart, türelmetlenül nézi az ellenzék harcát és megfelelő energikus rend­szabály alkalmazását kívánja. Más oldalról viszont gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterel­nök, gróf Zichy János kultuszminiszter és Szé­kely Ferenc igazságügyminiszter a türelmes­­vá­rakozás és a méltányosság álláspontján van. ! ’ világította meg, aki mintegy uralkodván az termen, a középső falon függött A lompos parcéa­ végre elhozta a rántott esteket a konyháról és az asztalra helyezte. "-i gyászatdiás asszony nagyot sóhajtva vonta félre fátyolát, amelybe a kiváncsi tekintetek elit eflmrkodseott. A férfin szomorúan öntött bolti poharába, ám csak az első falaiig kisérte őket a löélység­es szomorúság. A hölgynek a Hogó és erős fogai voltak, amelyek hatalmasan kezd­tek dolgosai a rántott csirkében. A szakállas dalia is tányérjára vett egy-egy szárnyat, lábat. — Ttessék, a fejét. Juha. Tudom, hogy kegyed saszeti A hölgy gyöngén mosolygott és csakha­mar, viszonozta Bratailáina figyelmességét: — A pü­spökfatet, Sándor, önre vár, mint a püspökfalatok barátjára. Jóízűen és bőségesen ettek, mint egész­­séges, fiatal emberekhez illik. Az asszony egy hajtásra megivott egy nagy pohár bort és hal­kan, elismerőleg mondta: , ■ — Itt jó bor van. r-r- Jobb, mint a debreceni homoki bor, — teteit a dalra és a pincérrel fries palackot hozatott. Mialatt pipáját tömött be, az alz­­átony leseperte ruhájáról a kenyérmorzsát és hirtelen összevette, hogy a színészek asztalá­nál szokat­lan lárma és zaj­lás kerekedik. A két Ixosasuorrű színész, abbahagyva a végnélküli dispmót, egy bordás éneklésébe fogott, a háro­m­aszokájs direktoráé olyanformán kacagott, mifsth­a erősen csiklandoznak, a fiatalabb nők tem­hagy érdeklődéssel hajoltak előre. A­ szo­katlan mozgalomnak pedig az volt az okozója, hogy a pincér és a fogadós a hóna alatt egy­ csomó boros­ butéliával jelent meg az asztal­nál és a drótszöghajú földesúr- gőgösen, dia­dalmasan dőlt hátra a székben. — Vivát! — kiáltotta a vörösképü komikus és tántorogva felállott, hogy poharát a föl­­desur poharához koccintsa. A gyászruhás asszony eleinte érdeklődve figyelt a színészek mulatságára, aztán szfenve­­legve, bánatosan, némi kis megbotránkozással hajtott­a félre a fejét. — Kérem, Sándor, — mondta bizonyos idő múlva, — hallgattassa el ezeket a lármás komédiásokat. A szakállas dalia kelletlenül bólintott és felemelkedve helyéről, a színészek asztalához lépett­— Hölgyeim és uraim, — mondta komoly, zengő hangon, — engedjék meg, hogy vala­mire figyelmeztessem önöket. E teremben tar­tózkodik Julia, a nemzet legnagyobb özvegye, aki férjének, hazánk csillagának nyomait jött keresni a kies Erdély országba... Az én ne­vem Balázs Sándor. — Az ő özvegye! — kiáltották tompán, megriadva, megilletődve a hosszú orrú szí­nészek. Az arcok lángba borultak, a szemek ke­rekre nyi­tak és a vörösképű, részeg komikus felborította poharát. — Valamikor velem pályázott! — kiál­totta. Csak a két fiatal színésznő vont vállat kedvetlenül a földes­ár szomszédságában, ám a kövér direktorné intésére nyomban felállot­tak ők is, mint az egész társaság felállóit. Kép­visel­ő­ház összeférhetetlenségi bi­zottsága ma délután öt órakor gróf Tisza Istvánt elnöklésével tartott ülésén tárgyalás alá vette Beöthy László előadása­ mellett a Bor dia Szi­lárd és báró Lévay Lajos képviselők­­ellen be­adott összeférhetetlenségi bejelentéseket. Az elsőre nézve, mivel Burdia Szilárd azon állásáról, amely­nek viseléséért ellene a bejelentést tették, már le­mondott, a bizottság magáévá tette az előadó azon javaslatát hogy ezen összeférhetetlenségi be­jelentést tárgytalannak tekinti és ezt a Háznak beje­lenti. A báró Lévay elleni bejelentés tárgyalását a bizottság megkezdte és annak folytatását később meghatározandó legközelebbi ülésére halasztotta. Vihar a bosnyák tartomány­gyűlésen­ Szerajevóból jelentik. A tartománygyűlés mai ülése, melynek napirendjén a postatakarékpénztári törvény utolsó szakasza feletti szavazás szerepelt, nagyon viharos volt. S­z­a­k­i­c­s előadó visszavonta tegnapi indítványát és a pénzügyi, valamint a jog­ügyi bizottság által revideált új szakaszt ajánlotta, mely szerint a törvény az augusztusi rendelettel áll összefüggésben és a közzététel napján lép ér­vénybe, de azon napon törvényerőt veszít, amelyen a rendelet valamelyes rendelkezése módosul. — S­u­­narics­­horváti tagadja az előadó azon tegnapi kijelentésének valódiságát, hogy a pénzügyi bi­zottság a formulát egyhangúlag határozta el. E kijelentés nagy izgatottságot keltett­ a szerbek kö­zött — S r s­k­i­c­s előadó erre ingerülten válaszolt,­ ami nagy vihart okozott a szerbek részén. Ba­­gasics elnök hasztalan próbált rendet teremteni. Izgatott jelenetek voltak a vita bezárásáról való indítvány körül is. A szerbek névszerinti szava­zást kívántak, de mivel az elnök ezt nem rendelte el, valamennyien elhagyták a termet. Ennek­ következtében a ház határozatképtelen, miért is az elnök negyedórás szünetet rendelt. Szünet után a horvátok és muzulmánok sem jelentek meg és igy az elnök kénytelen volt az ülést üres pa­dok előtt berekeszteni és a szavazást holnapra ha­lasztani.­­ Mint egy ujasib szerajevói távirat je­lenti, a megüresedett zsidó tartománygyülési man­dátumot tegnap töltötték be pótválasztással, amely­nél nagy többséggel dr. Alkalay Vitát választot­ták meg Balom Avram ellenében. A direktornő színpadias, zengő lépések­kel közeledett a gyászruhás asszonyhoz, mé­lyen meghajolt előtte, miközben ballábát hátra­­húzta, félkört írt le vele, mint a színpadon tanulta, midőn Erzsébet angol királynőt üd­vözölte. — Hazánk legboldogtalanabb és legna­gyobb asszonya, fogadd tiszteletteljes kódo­lását a kolozsvári színtársulatnak. Aztán kezet csókolt Júliának. A társulat tagjai sorban és egyenként kö­vették példáját. A vörösképű komikus zokogó hangon erő­sítette: — Velem pályázott egyszer... Isten öccse, velen­ pályázott! És két másodperc múltával üres lett a Biasini-fogadó ebédlőterme. A mulató színé­szek csöndben, némán elvonultak. A gyászruhás asszony és a szakállas dalia ezután aludni tértek a fogadó emeleti ré­szében. Két sivár vendégszoba — egymással szemben a folyosón — bezárult kopott aj­ta­jaival, aztán csöndes lett a Biasini-fogadó. Az órák éjfélt vertek. A sötét folyosón egy fehér árnyék suhan végig. Halkan meg­kopogtatja a Sándor ajtaját. — Sándor, nem tudok­­egyedül aludni. Eresszen be magához. A bezárt ajtón tompán felel egy férfi­hang : — Júlia, nyugodjon meg. Nemsokára reg­gel lesz... — Sándor, én addig megpcnttsthalok. A* látó aztán felnyílt csendesen. ! —— » Szerda A képviselőház bizottságaiból- A

Next