Világ, 1911. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-01 / 51. szám
Előfizetési árak JS&P Szerkesztőség Egész évre . , 28 K —f. ______ VI. ker., Gyár-utca 4 Félévre .... 14 , — „ '""MB*' leleton: 58—00 Negyedévre. , 7 „ — „ Jwifi HE pMBk JSW^ , — Egy hóra , 2 , 40 , ^ggjljk jjpF jmw TM Kiadóhivatal — ,Km BBf pll M* Tfflk ISlla iwfBBBMai VI. ker., Gyár-utca 4 Egyes szám ára helyien Hlft. g§§ H A iBr Telefon: «190 es vidéken 10 fillér, Mr |gjg| jjf|» áf, M& Salft Jgis _ — Kap tagjai Jig» Megjelenik Hirdetések milliméter szálliiL -----Mlferfár hétfő kivételével minden mitással, díjszabás szerint, ÉMMi nap, ünnep után is, II. évfolyam Budapest, 1911 SZERDA március 51. szám »»MII ,.MII mii A Vatikán ereje Budapest, február 28. (6.) Az Unita Italia jubileumára rendezett ünnepségeket a monarchák szervezett látogatásának tervezték. Az ősi földön, amelynek emlékei az emberiség egész történetéről regélnek, fejedelmi pompában kellett volna ragyognia Európa összes koronáinak, kifejezésre juttatván a világi hatalom tekintélyét, erejét és győzelmét azokon az erőkön, amelyek a Porta Bronzán belül mintha már meghaltak volna. Európa utasai csak cifra legényeket láttak a testőrségben, amely a Vatikán boltívei alatt áll kovás puskáival. A Rómát járó európaiak mosolyogva mutogatták egymásnak a római pápa e lővitézlett katonáit, akikre sohasem lehetett bizonyos múzeum-érzés nélkül ránézni. Hosszú évtizedeken át e kováspuskás katonaságon mulattak az emberek s összeíráson itvensz operett-hadsereget a kontinens ármádiáival, egy percre se vették komolyan azt a gondolatot, hogy a pápai hadseregnek ez az elvi fentartása sokkal többet jelenthet, mint a német császár összes ágyúi. Ma azonban Európa ijedten néz Róma felé és azt látja, hogy a Porta Bronza mögött kezdik kicserélni a kovás puskákat s hogy a hatalom, amelyet már csak múzeumi hatalomnak néztek, szembe mer állani a császári hatalmakkal is. Az olaszországi események nagyon erősen igazolják azokat, akik a Vatikán egyre növekvő, egyre félelmetesebbé váló hatalmáról írtak és beszéltek. Heine még azt irta, hogy az utolsó jezsuitát is eltemették s melléje földelték karimás kalapját, tőreit és distinkcióit. Holott ime, a jezsuiták nem voltak eltemetve. Tőreik ma is élesek. Distinkcióikkal ma is tévedésbe ejtik a világot. Viktor Emánuel király monarchikus látványosságot akart rendezni Rómában s ezzel igazolni a királyi hatalom erejét. A római pápa azonban ismét elővette a régi, ismert villámokat, vagy legalább is megvillantotta őket. Hivatkozva az olasz ház történetére, odavetette Európa uralkodói elé a kérdést: barátai vagytok-e az egyháznak, vagy ellenségei? Aki ellenségeimet látogatja meg s tiszteletet tanúsít irántuk, azt én tekintem ellenfelemnek. A kérdés így fölvetve félreérthetlen kihívása volt az erőpróbának. A Vatikán azt kérdezte vele Európa uralkodóitól, hogy kitől félnek inkább: I. Viktor Emánuel unokájától-e avagy Szent Péter utódjától? És afölvetett kérdésre a felelet az volt, hogy a hatalmas német császár meghátrált, Ferenc József király nem megy Rómába, sőt FerencFerdinánd is csak Racconigibe készül. Az összes euró- naptár Nagy szenzáció tör 1896. március 1. tént ma tizenöt esz-jztendeje, 1896. máris Hullai UEFE mércius 1-én. Egy afrikai színes potentát, saz inkább fekete, mint csokoládébarna Menelik császár, Salamon király egyenes ivadéka azon 3. pikáns réven, hogy Sába királynéja valamikor meglátogatta a bölcs és nagyon donjuan királyt, szörnyen megverte Barátion olasz tábornokot s egy szervezetlen, fekete hadsereg tönkresilányitotta egy európai nagyhatalomnak minden modern vivmánynyal fölszerelt hadseregét. Az olaszoknak is kellett egy keletafrikai gyarmat, leginkább pedig Abesszínia, melynek birtokában a Vörös-tenger déli kijáratának is urai lettek volna idővel. Azt hitték, hogy könnyűszerrel meghódíthatják Abesszíniát. Rettenetesen csalódtak. Az öreg Menelik nagyot ugrott örömében a hatalmas győzelem hírére, de nem akkorát, mint amekkorát a st.jamesi kabinet, Londonban. Mert ő fekete felsége az olaszokat voltaképp az angolok számára verte meg. Azóta Abesszínia bevonult a számottevő országok sorába s azóta igen nagy akadályul szolgál különféle keletafrikai aspirációk számára, melyeket némely európai hatalom táplál. Még csak az kell, hogy európai befolyás folytán Abesszínia teljesen fölébredjen, hadseregét, közigazgatását európai mintára szervezze, az ország gyárak s ipartelepek által fellendüljön. Mily befolyással lenne ; ez Keletafrika arculatának jövendő alakulására? S még csak az semlehet kifogás, hogy Abesszínia barbár, tehát civilizációra (vagyis európai gyámkodásra) szorul,mert hiszen Abes-színia népe keresztény. Már pedig az ősi hagyo- mányos szent fölfogás szerint a kereszténység egyértelmű a civilizációval. Az olaszok a nagy vereséget kiheverték és egyelőre, megelégesznek az erythraeai gyarmattal. De hogy ez a vereség üdvös tanulságul szolgáljon nekik, az aduai ütközetet megfestették egy ponyvanagyságu képen s a római modern képtárban helyezték el. Az istenhegyi villa írta : Zsoldos László Szumir Károly számvizsgáló és családja (egy asszony meg öt gyerek) épp most költözködtek be abba a háromszobás házikóba, amit a családfő vásárolt az Istenhegyen a felesége Unszolására és amortizációra. Amikor a hurcolkodó emberek már az utolsó széklábat is behordták abba a vigasztalan felfordulásba, amelyet a költözködés humora lakásnak nevez, az újdonsült háztulajdonos kifizetvén és kegyesen elbocsátván őket. (— Mit, mit? Keveslik a borravalót? Sajnálom, egy forint éppen elég négyüknek, egy forint éppen elég.) lekuporodik két egymásra fektetett sodronyágybetétre és így fohászkodik fel az élete párjához, aki nagykendőbe burkolódzva vele szemközt lógatja le a lábát az asztal tetejéről, minthogy a székek lábbal, vagy láb nélkül, de párosával össze vannak kötve. A fér.1.: Na, lelkem, csakhogy itt vagyunk! Az asszony (jelentősen fölbigyesztve az bikát): A magunkéban. A férj: Na, igazában majd csak vagy tizenöt év múlva lesz a miénk. Ha majd fetörjesztődik a bankteher. A a s s z o ny (felfortyan): De azért mégis a mienk! Mert ha nem a mienk volna, hát nem nekünk kellene törleszteni a terhet! (Fölényes mosolylyal.) Törleszteni?! Az amortizációs kölcsön automatikusan törlesztődik! Mégarra sincs gondod! Affips (szerényen megvakarja a tarkóját.): Ühüm. Ebben az évben éppen háromszáz koronával többet kell fizetnem, mint a lakbérem. Az asszony (megint felfortyan): De nem házbérre! Hanem a magunkéra! Haha! Hát kell házmesterpénzt fizetni? Meg minden hónapban egy koronát a vicének? És nem parancsol senki! Hát mondd meg igaz lelkedre, fiam, nem megéri ez azt a háromszáz koronát? A férj: Mindenesetre, fiam, mindenesetre. Csak mikor leszünk rendben, az istenért, mikor leszünk egyszer már rendben?! Az asszony (keresztbe fonja a karját, szigorúan): Hát nem ebben a pillanatban jöttünk?! (Kiált.) Mari! Mari! Mari (a másik szobából): Tessék? Az asszony: Itt van egy korona, hozzon negyvenért párizsit! (Pénzt ad neki. Az urához olyan hangon, mint aki megszokta, hogy az egész család nevében beszéljen.) Megéheztünk. (Marihoz.) És egy félkiló kenyeret. A férj (örülve, hogy így kitalálták a gondolatát): Az ám. Mari (a markában szorongatva a koronát, bambán): Honnan hozzák, nagysága? Az asszony: Hát a boltból! A férj (szerényen): De hol van bolt errefelé? Az asszony (meghökkenve): Hm, én nem láttam. Mari (széles kézmozdulattal): De igen, nagysága. Van, van. Itten föl, azután arra le és ott balra. Láttam a kocsiról, amikor gyüttünk. Az asszony (csüggedten): Olyan szí? Mari (bambán): Még messzebb, nagysága kérem! A férj (szerényen): Mikor lesz itt az a párizsi ? Mari: Félóra alatt odaérek. (Sietve el.) Az asszony (utána kiált): De Mari, kenyeret is! El ne felejtse! A férj (szerényen): Mégis csak messze van kicsit ez a... Az asszony (felfortyan): Messze? De a mienk! Hát nem akarod megérteni? A férj (szerényen): Az már szent. Csak az amortizációt bírtam pontosan fizetni. Az asszony: Valami mellékes után kellene nézned, fiam. Valami délutáni foglalkozás. A férj (ijedten): Innen az isten háta mögül? Az asszony: Miért ne? Kapnál hatvannyolcvan koronát havonkint. Nem jó lenne az? Mindjárt nem kellene ráfizetni a lakbérre egy fillért sem, sőt még négyszázhúsz korona meg is maradna. Legalább. A férj (meghúzódva): De lelkem, hogy, trappolok ide haza az isten háta mögé és aztán megint vissza a délutáni foglalkozásra?. Mire délben hazaérek, három óra. Ebédelünk, félnégy. A legjobb esetben sem kerülhetek vissza a városba fél öt előtt. Nem is kapok olyan irodát, ahova ilyen későn lehetne járni. És aztán este megint trappoljak haza, mint a fáradt gebe! Az asszony (nemes egyszerűséggel): Hát ki mondta, fiam, hogy trappolj! A férj (élénken): Hát?... Az asss.Quy (mint előbb): Hát kell ngs