Világ, 1911. július (2. évfolyam, 154-179. szám)
1911-07-06 / 158. szám
A törtöl NYÍLT-TÉR .JE rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerkesztőségi KIADÓ modern lakások és azelek a »PffliflTIBUS« I építő és ingatlanforgalmi részvény- a társaság bérpalotáiban i. f. é. augusztus, esetleg siov. 1-re; iV., Rudolf-tér (Lipót-körut, Margit-hid mel EV lett), továbbá Nádor-utca 41., 46. és 48. sz. a.: EB 2 kétszobás udvari lakás, 2 háromszobás utcai lakás, 6 ötszobás utcai lakás, 2 üzlethelyiség. A most folyó épitkezéseknél: H. 1312. évi május lére: Pozsonyi-u. 4. számú lelken (Dunaparton, közgvetlenül a Margit-hid feletti már beépített telek 1% melletti épülő bérpalotkban 2, 3, 4 szobás és ||Jt nagyobb lakások, továbbá kisebb és nagyobb ||8 üzletheliségek. ,n. 191?. évi augusztus 1-ére: Sj az Altotmoy utcában, a Kuria melleti telken épülő |p bérpalotákban: (a uria. Törvényszék és a tervbe ||§ vett központi járásbíróságra v 16 fektottel kil'ö- ■ nősen elsőrangú ügyvédi lakások vannak tervbe ||§ vével 2- 3-, 4-, 5-, 6-szobás és nagyobb lakások, S|| hallal, a legnagyobb kényelemmel (központi me- HH legvizfütés, melegvizszolgáltatás stb . továbbá 1K| Üzlethelyiségek minden nagyságban. Felméretnek |1| azon érdeklődők, akik jövő évre üzleteket és laká-oksokat óhallanak bérbe venni, hogy már most jeelentkezzenek, mert ha az igények a tervezés alllkalmával ismeretesek, azok kedvezőbben elégít- tkhetők ki. közelebbi felvilágsitás nyerhető újjá „PALATÍNUS“ építő- és ingatlanforgalmi rt- központi irodájában IÉ VI. kerd., Liszt Ferencz-tér 6. gs 1911. évi julius hó 15 töl V., Rudolf-tér 6. sz. Telefon 183—85 is 129—99. KÖZOKTATÁS Egy falusi iskola naplójából Magyarország megoldatlan kulturproblémái között még ma is, negyvenhárom évvel az 1868. évi XXXVIII. t.-c. megalkotása után, a népoktatás kérdése szerepel első helyen. A legutolsó statisztikai évkönyv tanúsága szerint 1908-ban még mindig volt Magyarországon 427, 155, tehát csaknem egy félmillió tanköteles gyermek, kiket nem lehetett elhelyezni népiskoláinkban. De az iskolába járók tekintélyes részének sincs sokkal jobb dolga. Népiskoláink túlzsúfoltak, szőkék, a tanerők száma csekély. A falvakban pedig az óriási méreteket öltő tömeges mulasztások is megakadályozzák a tanítás rendes menetét. A falusi iskolák szomorú viszonyainak dokumentuma az az iskolai napló, melyet e sorok írója egy keletmagyarországi faluban szerzett meg. A falu neve igazán mellékes. Teljesen mindegy, hogy Kerekinek vagy Icegkének hívják-e, a fontos az, hogy egy naplóról van szó, melyben az iskolaszék tagjai adnak számot tapasztalataikról. A napló első bejegyzése 1898-ból való, a legutolsó 1906- ból. Jórészt egyszerű parasztemberek primitív stílusú, hibás helyesírással irt, nehezen olvasható, feljegyzései, de mindennél ékesebb bizonyságai falusi iskoláink szomorú állapotának. Az első bejegyzés 1898. október 31-ről kelt. «,3 fiút és 2 leányt találtam, tanítás nincs, tanító nincs jelen», mondja egy iskolaszéki tag. 1899. október 30-án egyszerre hárman is írják: «Semmi rend nincs, tanító nincs, tanítás nincs, 13 gyermek voltaz iskolában.» Az 1900. január 15-én kelt belfigyzés szériát .«Jelen összesen 10 gyermek,Az iskola hideg Az iskola fűtéséről és takarításáról különösen gondoskodni kell, mert különben lehetetlen a tanítást idejében megkezdeni.» Egymásután következnek az iskolaszéki tagok feljegyzései. 1900 január 26-án «Jelen 35 leány, 25 fiú. Az iskolában nagy rendetlenség, verekedés, káromlás. Kérném tanító urat a rendet fentartani, a tüzelést figyelemmel kisérni, az iskolában jelen lenni, s a pontos órát betartani.» Február 20-án «Iskola rendetlen, gyermekek káromkodnak, egymás ruháit leszaggatják, mert a tanító úr nem rendesen tanít, s rendesen nem inti őket.» Február 6-án «Iskola rendetlen, jelen 34 tanuló. Kérem tanító urat, az iskolaseprést tessék a gyermekek közül sorban kirendelni, s a tüzelést szintén sorban rakatnia nagyobbak közül. Kérem, tanitó urat a rendes órát betartani és a tanulókat szigorúan inteni a rendetlenségről.» 1900. március 22-én a kerületi esperes írja: «Megjelentem az iskolában. Jelen volt 28 fiú, 39 leány, igy a beirott tankötelesek közül hiányzott 44 tanköteles. Figyelmeztetik az iskolaszék, hogy az iskola pontos látogatására a hanyag szülők gyermekeit községi elöljárói után a legszigorúbban kötelezze és utasítsa. De az esperes szigorú bejegyzése nem sokat használt, mert a következő év január 29-én ismét azt írják: «Iskolalátogató az ismétlő - iskolaköteleseknek még csak a felét sem találja, hogy mi az oka, az nincs tudva.» 1904. december 13-án pedig azt írja az egyik iskolaszéki tag : «Az iskolában találtam összesen 40 fiút, 36 leányt. A tanító jelen van. De az iskola szennyes, a gyermekek részére ivóedény nincs, a gondnok figyelmeztetik, hogy az iskola tisztábban tartassál«, és vizedénynyel elláttassék.» Ezekhez az egyszerű szavakhoz nem kell kommentár. Mindennél jobban bizonyítják a falusi iskolák nagy nyomorúságát, s elementáris erővel hirdetik, hogy végre minden figyelemnek a népiskolák felé kell fordulni, s végre gondoskodni kell arról, hogy a magyar népoktatás ázsiai állapota megszűnjék. ÁB.. □ A harmadik egyetem. Pozsonyból táviratoztak. Ma délelőtt járta be gróf Zichy János közoktatásügyi miniszter, Tóth miniszteri tanácsos, dr. Mandelló Gyula egyetemi tanár, Brolly Tivadar pozsonyi polgármester és több műszaki tanácsos kíséretében a Pozsony városa részéről a harmadik egyetem céljaira szánt telkeket és épületeket. Ma délután a városházán tanácskozás volta pozsonyi harmadik egyetem ügyében. Mikor Zichy János miniszter Pozsonyba érkezett, Brolly Tivadar üdvözlő beszédet intézett a miniszterhez, ki erre a következőképp válaszolt: — A legnagyobb örömmel jöttem ide, eleget téve egyúttal hivatalos kötelességemnek. Nagyon örülök, hogy ez alkalommal kifejezést adhatok e város iránti figyelmemnek és érdeklődésemnek, amikor egy új egyetemnek esetleg Pozsonyban leendő felállításáról van szó. E város kultúrájánál, nagy tradícióinál és ama nagy érdeklődésénél fogva, melylyel a harmadik egyetem létesítése iránt már oly régtől fogva viseltetik, megérdemelné azt. Az új egyetem leendő székhelyét illetőleg ez idő szerint még semmi pozitív választ nem adhatok; konkrét ígéretet nem tehetek. Szívesen meg fogok azonban tenni mindent a magam részéről, hogy e város régi óhaja, hacsak lehetséges, megvalósuljon. Más nyilatkozatot a mostani helyzetben ne várjanak tőlem. Pozsonyt különben régóta jól ismerem és a ma megejtendő helyszíni szemle csak arra szolgálhat, hogy egyes részletekre nézve megerősítse bennem e városról táplált kedvező véleményemet. Engem Pozsonyhoz oly tradicionális tisztelet fűz, amelynek szálai messze visszavezetnek a múlt századba és ezért nem mai keletű azon meggyőződésem, hogy Pozsony kultúrája föltételnil megérdemli, hogy a kormány megtegye a magáit az egyetemnek e városban leendő létesítése érdekében. Biztosíthatom az urakat, hogy legnagyobb örömömre szolgálna, ha kívánságuk a közeljövőben teljesülhetne. A miniszter beszédét a jelenlévők hosszasan megélenezték. A miniszter pozsonyi rátem,e át eze a beszéd után sem tudtak azon vonatkozásokból kikapcsolni, melyekbe a harmadik egyetem ügyének uj fázisait minapi idevonatkozó cikkünk beállította. A délután folyamángróf Zichy János miniszter látogast Mi ükey Szanács Bélánné grófnőnél, az Erzsébet királyné-emléktemplom épitőbizottsága elnöknőjénél, majd megtekintette a templom építkezését és hosszasabban időzött ott. A miniszter azon óhaját fejezte ki Lechner Ödön budapesti műépítész, a templom tervezője előtt, hogy az építkezés mielőbb befejeztessék, annál inkább, mert akirály és Izabella főhercegasszony is melegen érdeklődnek a templom ügye iránt. A miniszter ezután a katolikus főgimnáziumot tekintette meg. Pozsonyból jelentik: Tóth Lajos miniszteri tanácsos, Korb Flóris műépítési tanácsos és Mandello Gyula tanár ma délután újból megtekintették az állami kórházat, megállapítva a módozatokat, melyek szerint a kórház a klinikai célokra átalakítható volna. Gróf Zichy János kultuszminiszter délután öt órakor felesége látogatására Badenbe utazott, míg kísérői hat órakor visszatértek Budapestre. □ Katolikus tanítók kongresszusa. A katolikus tatárok kongresszus'ak sza'-'osz'ályai ma reggel fél kilenc órakor folytatták tanácskozásaikat. A szociális szakosztályban Horváth Ignác igazgató a Tanitó - Szövetségről és a Tanitó - Egyesületekről beszélt. Híve a Tanitó - Szövetségnek, amely hatalmas táborba egyesíti Magyarország összes tanítóit. Az Országos Tanítószövetséget azonban nem ismeri el a magyar Tanító - Egyesületek Szövetségének, határozatoit nem tekinti kötelezőknek a katolikus tanítóságra nézve, mert alapszabályai nem a szövetségre hivatott egyesületek bevonásával készültek. Kívánatosnak tartja a katolikus tanítóegyesületek mielőbbi szövetkezését. Végül ily irányú határozati javaslatot terjesztett elő. Kolozsváry Mihály váci főtanfelügyelő az ifjúsági egyesületekről értekezett. Az ifjusági egyletek célja : a népoktatás betetőzése, az iskolai ismeretek mérlegelése és a cselekvési irány megszabása. Indítványozza, hogy minden katolikus iskolával kapcsolatosan szervezzenek a lelkész és a tanító vezetésével ifjúsági egyesületet. Ezek országos szervezetté alakulván, egymás között állandó kontaktusban legyenek, legyen sajtóorgánumuk és a püspöki kar támogassa őket. Dr. Becker Vilmos hittanár a rom.kai iskolák jogviszonya és anyagi helyzetéről szólt. Utána Szabó János főtanító tartott előadást a kántortanítók alkalmaztatásáról és fizetésügyéről. Majd Pillér György tanító mondta el észrevételeit a fegyelmi szabályzatról, a szabályzat tökéletesítését sürgetve. A kisdedóvási szakosztály ülésén dr. Jakab Béla tanítóképző intézeti tanár a magyarországi kisdedóvás fejlődéséről tartott előadást. Az országos katolikus tanítói segélyalap árvaházi bizottságának ülésén dr. Waltner Gyula címzetes püspök, a segélyalap elnöke, az Országos Katolikus Tanítói Árvaház ügyét ismertette. Indítványozta, mondja ki a kongresszus, hogy az Országos Katolikus Tanítói Árvaház ügyét a magáénak tekinti, és kedves kötelességének tartja, hogy annak kedvező elintézését minden lehető módon előmozdítja és szükségesnek tartja a Katolikus Tanítói Árvaház-Egylet megalakulását. Kincs István az árvaház belső és külső szervezetéről beszél. A nnevelési szakosztály Schlachta Margit az iskolai női patronázsokat és a szociális missziókat ismertette. A kongreszszus második nyilvános és egyúttal záró ülése déli 12 órakor volt a régi képviselőház nagytermében gróf Zichy Gyula püspök elnöklésével. Dr. Acsay Antal egyetemi tanár tartotta meg előadását. A modern pedagógia: a történelem megvilágításában. címmel. A modern pedadógia legfontosabb, de egyben legnehezebb problémája — mondotta. — az, hogy hogyan lehet az iskolai tanítás keretében előmozdítani a gyermek és az ifjú fejlődésének idejében az öntudatos értelmi és erkölcsi életét. E probléma megoldásának helyességétől az egyének és társadalom boldogsága függ. De nagyfontosságú problémája a modern pedagógiának az is, hogyan kell a társadalom boldogságát is megvalósítani. A szakosztályok határozatait terjesztették elő ezután az elnökök. A kongresszus egyhangúlag magáévá tette ezeket. Gróf Zichy Gyula püspök zárta be a kongresszust. Utána bankett volt a városligeti Vampetics-féle vendéglőben. VILÁG 1911. Julius 6. 1 i.