Világ, 1911. szeptember (2. évfolyam, 207-232. szám)
1911-09-01 / 207. szám
2 1911. szeptember 1. VILÁG met és el lehet mondani, hogy 1849 óta fejlődött Magyarországon a szerb, a tót, a román nemzetiség nyelve, öntudata, de nem mondhatja senki, hogy a germanizálás előrehaladt volna. A szerb, tót és román kultúrát pedig nem a közös hadsereg fejleszti. De egyetértünk a Kossuth-párttal abban, hogy az új véderő javaslatot ellenezni kell, mert irtóztatóan nyomasztó tehertöbbletet rak a magyar nemzetre emberben és pénzben. Elleneznünk kell a véderő javaslatot azért, mert olyan nagyjelentőségű, a nemzet életébe annyira belevágó változást involvál, amely, a népuralom mai modern elmélete mellett, megköveteli, hogy maga a nemzet kérdeztessék meg arra nézve, várjon akarja-e vagy sem ? És végül elleneznünk kell a véderő javaslatot azért, mert éppen azon néposztályra szándékozik az ember- és pénzáldozat súlyos terhét reárakni, amely néposztálynak ma nincs is módjában nyilatkozni arról, várjon akarja-e viselni a nagy terheket. Elleneznünk kell tehát a véderő javaslatot azzal, hogy arról csak az új választójog alapján összeülő parlament határozhat. Amikor tehát a Kossuth-párt, habár egészen más okból, és habár egészen más célzattal is, azt határozza el, hogy ellenzéki állást foglal el a véderő javaslattal szemben, hogy annak törvényerőre emelkedését minden törvényes eszközzel megakadályozza és mikor kijelenti, hogy azonban a radikális választójogot sem most nem akarja, sem a jövőben (tehát a kormány és a munkapárt bukása után) nem fogja akarni, akkor fölmerül ránk nézve a kérdés: Megszakítsunk-e már most minden összeköttetést a Kossuth-párttal és ellenséges hadállásba helyezkedjünk vele minden parlamenti akcióra nézve már most, csak azért, mert előre tudjuk, hogy a közös harc esetleges közös győzelme után rögtön ellenségekké fogunk válni ? Avagy azt mondjuk : ámbár — Jó. Hangja behízelgő, ezüstös csengésű. Volt. Megkérdeztem: ■— Különösnek találod, hogy kint maradok? — Nem, — válaszolta, miközben másfelé nézett.’ ■— de nem félsz? | I 1 — [Mitől féljek? — Mitől, hát a nádas őrzőjétől, — válaszolta biztos hangon.— 'A nádas őrzőjétől? Hát az kicsoda? “ Hogyan, te nem tudod? Egy vizitündér. És szemeiben különös fény gyuladt. A nap a láthatár alá bukott. A nádasra lassan sötétség borult, felettünk egy daru repült el, szárnyai lassan eveztek a jégtengerben, kiágása megzavarta a njád erdő csendjét. A leány démoni mosolylyal mutatta fogait és sima arcán a hullámok zöld visszfénye tükröződött. Nem tudom, mit éreztem, de a mesék és mondákgyönyörei foglyul ejtettek; — a nád és a vízililiom között, a viz színén tükröződő égboltozat fölött — ő volt a nádas tündére. A csónak orra egy kis, elhalt növények’ gyökereiből és fatörzsekből alakult szigethez vágódott és a kis faalkotmány mozdulatlanul maradt. _ 1 — Megérkeztünk, — mondotta a leány. Lassan szállottam ki, a varázs még mindig fogva tartott. Gyorsan megfordultam, átkaroltam derekját és meg akartam csókolni szemeit, amelyekben a nádas titka rejlett. Gyengén, kecsesen védekezett, miközben fojtott hangon felkacagott és szemed helyett ajkaira nyomtam egy égő csőkét. Éreztem, hogyan bontakozik ki karjaim közül még éreztem szemei ,varázsát .Ha igaz, hogy ellenségekké fogunk majd válni, de ma még van egy mindkettőnknek közös ellensége, véderő , sőt választójog szempontjából is, a munkapárt és kormánya, tehát ennek a közös ellenségnek legyőzése céljából és legyőzéséig együtt maradjunk-e? És végül harmadszor és főleg: ha látjuk, hogy a Kossuth-párt szózatában a ma folyó akció legjelentősebb formáját, az obstrukciót, nem vállalja, hogy ne mondjuk, még a szót is gondosan kerüli, várjon így, a Kossuth-párt ellenzéki állásfoglalásának még gyakorlati értékét is lefokozni kénytelenülve és valljuk be, némi bizonytalansággal is, bizonyos személyi, hatalmi célzatok láttán, mégis mit kell határoznunk ? Azt, hogy a szociáldemokratáknak is, a Justh-pártnak is, nekünk is el kell fogadnunk a Kossuth-párt ellenzéki fegyverbarátságát és együtt kell harcolnunk vele, mégis, mindannyiunknak, akik nem akarjuk a véderő javaslatot és akarjuk a radikális választójogot. Hogy bizalmatlanok is vagyunk a fegyverbarátokkal szemben, az nem változtathat az álláspontunkon. Hiszen a keresztényszocialistákkal is együtt vagyunk, ha a radikális választójog kiküzdéséről van szó, sőt a néppárttal is együtt haladhatnánk, holott tudjuk, hogy közöttünk, liberálisok közt és ő közöttük, klerikálisok közt mily óriási a távolság. Hiszen még a Justh Gyuláék csoportjáról is tudjuk, hogy koalíció korukban sem a liberalizmusnak, sem a választójognak nem nagy haladását biztosították , hiszen a szereplő személyek politikai jellege gyakran nem biztató — mégis, háborúban vagyunk, csatában pedig a velünk, mellettünk verekedő harcos társ «külön múltját, külön karakterét és külön tendenciáit nem szoktuk tüzetesen vizsgálni. Majd elválik, sok mellveregetések után, melyikünk állja tovább és bivebben a szavát. Az általános, egyenlő és titkos választójog lévén zászlónkra felírva, ennek csónak már tovasiklott a nád és a vizarózsák között. A nádas elhagyott maradt és az egyhangú csendet csak az egyre távolodó evezőcsapások hangja törte meg. Előkészítettem leshelyemet a nád között, be galléromat beterítettem, megvizsgáltam fegyverem zavarját és míg a vadkacsákra vártam, elmélyedtem gondolataimban. Különös! Nagyon jól tudtam, hogy a vízitündér a molnár leánya volt, egy napbarnított arcú, nagyon egyszerű leány, mégis megrészegített csengő kacagása és különöstekintetű szeme, mint a mezei virág erős szaga. Ez egyre sötétedő félhomályban, amint a vízi virágok között ingadozott, egy másvilágból való tüneménynek látszott. Gyors szárnycsattogás ébresztett fel az álmodozásból, összerázkódtam. Egy vadkacsa szállt el fölöttem. Ez visszaadta érzékeim biztonságát, felkaptam fegyveremet és figyeltem. A fajádás fölött esti szellő fujdogált, s a nád között a búvárkacsák lubickoltak és a halászmadár ssivitása hallatszott, a náderdő lágy zizegéssel hajlongott. A leboruló alkony félhomályában újabb csapat vadkacsa közeledett. Felkaptam fegyveremet és néhányszor közéjük tüzeltem, s a csendes víz felett tompán terjedt szét a lövés döreje, néhány vadráca kivált a tömegből és lomhán bukott a sötét víztükörre. A többiek eltűntek az egyre sűrűbbé váló sötétségben, csak szárnycsattogásuk zaját hallottam még egy ideig. Azután újra csend honolt a víztükör fölött, a szél elült és a sötétben néhány fekete madár repült el fölöttem. Kac,kam tallatlaptt gangjuk a tea programainak érdekében minden eszközt igénybe kell vennünk, minden módot el kell fogadnunk: előbb vagy utóbb célhoz fogunk érni. Péntek! Budapest, augusztus 31. A napirend utolsó pontja: A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetségének bihar megyei körzete szeptember 17-én, Nagyváradon, a Kereskedelmi és Iparkamara helyiségében közgyűlést tart. A napirend utolsó pontja: A választói jog reformja és a pénzintézetek, ami arra jó, hogy választ adjanak gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök körlevelére. Különös az, hogy az efölött való tanácskozást utolsónak sorozták a napirend pontjai közé, de ennél is furább, hogy az előadója Hoványi Géza országgyűlési képviselő lesz, akik Tisza barátjai, Ferryvertársak. A Tisza Istvánoknak és Lengyel Zoltánoknak fegyvertársa akadt gróf Czernin Ottokár személyében. Ez a gróf csehnémet nagybirtokos, tehát abból a fajtából való, amely a magyart legjobban gyűlöli. Czernin most cikket irt az «Oesterreichische Rundschau» címü osztrák politikai szemlébe — ugyanabba, amelyben gróf Apponyi Albert szokta a maga cikkeit elhelyezni — s ebben azt mondja, hogy Magyarországnak nem szabad megadni az általános választójogot Azért nem, mert a demokratikus választójog erősíteni fogja Magyarországot, a magyar fal szupremáciáját s végeredményben a persze, nálun jóra fog vezetni. Tehát Czerninnek azért nemi kell a választójog, mert ez szerinte hatalmassá, tesz majd minket, Tiszának és társainak meg azért nem, mert félnek, hogy belepusztul a magyarság. Most már döntsék el az urak, kinek van igaza. Küldöttségek a képviselőházban. Az aszódi és a kassai javítóintézetek művezetőinek küldöttsége tisztelgett ma Blanár Béla képviselő vezetésével Székely Ferenc igazságügyminiszternél és kérte különféle címeken élvezett illetményeiknek egységes rendezését. A küldöttség szónoka Latzkó Alajos művezető volt. Székely miniszter megígérte válaszában, hogy a művezetők kérését rövidesen ,el fogja intézni. — Gróf Khien-Héderváry Károly miniszterelnök ma délelőtt a képviselőházban fogadta a gataörmegyei Rima-Kokova nagyközségnek Bornemissza László főispán vezetésével megjelent küldöttséget. Bornemisza főispán a község tűzkárosult lakosainak segélyezését kérte a miniszterelnöktől, aki megígérte, hogy a kérést jóakaratúan fogja elintézni, válból. A daru lerugatása, a bíbicsivitása veredett időnként a nagy csendbe. A Fentai kék égboltozaton a csillagok sziporkázó fénypontjai villantak fel, képük ott reszketett a tó csendes, sötét fenekén. Egy óra múlva a hold korongja is a láthatár fölé emelkedett. Szorosabban burkolództam kabátomba és gondolataim vissza: tértek a titokzatos, szürke szemekhez. Az éjszaka egyre nagyobb csendjében áthallatszott a távoli partról a malom zúgása, egy felriasztott kutya csaholása, távol a láthatáron, egy domb tetején, pásztortűzű lángja lobogott. Újra eszembe jutott hajlékony test, a csengő kacaj, az ezüstfehér vízirózsa, amely olyan jól illett a szemek zöldes fényéhez. Most már nem az egyszerű, napbarinitott arcbőrű leány képe élt emlékezetemben, minden mozdulatát, minden tekintetétt oly különösnek találtam. Sokszor jártam már a halom felé és ezelőtt soha sem láttam még a leányt, pedig sokszor hallottam már róla, a csintalan kis molnárleányról. Sőt eszembe jutott egy jelenet, amelynek azelőtt nem tulajdonítottam fontosságot. Egyszer észrevettem, hogya nád közül két élénk nyugtalan szem figyel. Valószínű, hogy az ő szemei voltak. Most az éjszaka sötétjében ajkaimat égette csókja és vártam, vártam valami különös eseményre, hogy mire, azt magam sem tudtam. Lassanként elnyomott az álmosság, felaludtam és a zöld szemekről álmodtam. Sokáig aludhattam, mert amikor felébredtem, a hold ezüstös fénye úszott a nádas fölött. Köröskörül nagy csend uralkodott, a fiialom