Világ, 1912. április (3. évfolyam, 79-103. szám)
1912-04-02 / 79. szám
naptár Meg fog lepődni 15/2. április 7. s az olvasó, ha elárul ... ., juk, hogy e név vi-nartey SZÜLETÉSEselője volt a véritőringés fölfedező] 3. Es pedg azon lepődik meg talán, hogy ezt a nagyon fontos életműködést, melyről ma minden kisdedek tud, csak a 17. század elején fedezik el. Pedig igy van. A biológiai tudomány mely az élet jelenségeit vizsgálja s azokat megmagyarázni igyekszik, ebben az értelemben csak a 16. században kezdődik, amikor a természet tudományok többi ágai is, főleg a csilagászat, óriási módon föllendülnek. A kutatás arra irányult, hogyaz élővilág jelenségeit fizikai törvényekre vezessék vissza. E tévé a 16. században a legnagyobb eredményt az ingói származású Harvey érte el, I. Károly rivari orvosa. Húsz évig fáradozott azon és kísérletezett élő állatok boncolásával, hogy a szív és a vérledények működésének titkát-elfedje. Végre is fölfedezte, hogy az embernél és az állatok egy részénél zárt csőhálózatba, kering a vér. Ezzel az óriási fontosságú ölfedezésével egy csomó régi orvosi babona oszlatott el Harvey. S mindezt annak a behívásnak köszönhette, melyet olaszországi diákjei alatt Galilei és iskolája gyakoroltak rá. Ezektől tanulta, hogy minden tudományos kilátásnak két alapelvet kell szem előtt tartania És pedig: félretenni minden régi babonát ,vívmányt, ha az még oly nagy tekintélyt poff azik- is; másodszor: a kísérletezés a le *-»■*■■ »b eszköze a kutatásnak. Azzal, hogy , az elveket bevitte az élettani kutatás.^_Na,talán még nagyobb érdemet szerzett Harvey,mint a fölfedezéseivel. 1657-ben halt meg. Verschoyle kisasszonynak írta: Leonard M-rick Carmichael]: kisasszony egike volt a legérdekteleneibb nőknek, akiket az ember életében láthatott, de amikor énkelni kezdett, mindenki, aki hallotta, elfelejtezett az arcáról Mindenki a , várva-várt, hitott nőre gondolt, akivel sohasem találkoztt még, kiváló könyvekre, amiket megírni akart — gyönyörű napsütötte tájakra, —szóval mindenre, amit szeretett és amire vgyott. És azután, mikor tovább énekelt Garrichael kisasszony, már őreá gondold mindenki, úgy megdobogtatta hallgatói sávét, mit hogyha gyönyörű szép lett volna ,s amikor felállt a zongora mellől, az embernél egy félóráig küzdeni kellett saját magával, hogy aábaihoz ne boruljon. Nem kellett volna odatennem. Egy nőnek az első kötelessége, hgy csinos Egyen. Lehet természetesen több például lájos, de mindenesetre csinosnak k kell lennie, így az én szememben létjogosítsága legyen és Carmichael kisasszony várása ha rövin is volt, de veszedelmes volt. Visszatetszett nekem és ingerültté tett, varaányszor elmentem hozzá, úgy éreztem maim, mintha egy ló volnék, amelyet nem tudol megfékezni. És mégis nem tagadhattam, vételeim élveztem isteni énekét. Olyanféle hatással volt rám, mint amilyennek az ópia hatását képzelem. Képzeljék el, hogy brmely percben igy szólhattam magamhoz: «Mst elmegyek hozzá és egy pár pillanatig orten szerelmes leszek, élvezni fogom egy párt ércig azt az izgalmat, hogy egész lelkemmel imádok egy nőt.» Ez morális részegség, ha úgy tetszik bűn, de olyan érzés, aminek a legkevesebb férfi tudna eílentállni. Mindig megesküdtem magamnak, hogy nem megyek el többet és egy héttel későbben újból ott voltam. És ez így folytatódott mindaddig, amíg hat hónappal ezelőtt Norah Wersehoyle-va találkoztam Hamptonban. Mindketten Liddingtonék vendégei voltunk. A leány eleinte nem igen vett észre engem, — talán ez is hozzájárult az érdeklődésemfelkeltéséhez, — de én bemutatásunk percétől fogva őszinte bámulója voltam. Nagyon-nagyon csinos volt, impertinensen csinos, ha szabad így kifejeznem magamat. Nagy, széleskarimájú kalapokat és fehér ruhákat viselt és a kezei a legélesebb kis fehér kezek voltak, amiket életemben láttam. Sokszor néztem Verschoyle kisasszony, kezeit és arra gondoltam, hogy mit éreznék, ha a kezeim között tarthatnám, őket. Ostoba emberek talán azt gondolják, hogy egyforma érzés az, ha az egyik vagy egy másik nőnek kezeit tartják a kezükben. Pedig ez nagy tévedés. Ez minden esetben egészen más és ha nem így volna, vajmi ritkán hallanék azt, hogy valaki életében egyszerű és többször jegyezte el magát. Egy napsugaras délután, mikor már jóbarátok voltunk, lementünk a tengerpartra és amint ott ültünk egymás mellett, én elragadtatva néztem a leány kis kezeit. Az ölében pihentek és én észrevettem, hogy egy kissé megbarnította őket a nap. Az erek olyan szép kékek voltak, mint a tenger vize. Kimondhatatlan vágy fogott el, hogy megcsókoljam őket. — Milyen elragadóan szép! — mondta Norah halkan, a napsugaras tengert szemlélve. Egyetértettem vele, elragadó volt. — Nem akar beszélgetni? — kérdeztem. — Mit mondjak? — Amit akar — vagy semmit. Én részemről tökéletesen megelégedett vagyok. — Akkor álmodozni fogok. — Jó. A szemei lecsukódtak és újbólkinyíltak és találkoztak az enyémekkel. A napernyőjével babrált. A kezei valósággal megígértek. — Engedje, hogy segítsek magának !—* mondtam. Megfogtam az egyik kezét. Meleg volt és remegett és úgy megrázott, mintha villamosáram futott volna végig rajtam. Erősen megsztorítottam és fogva tartottam. Meglepve, ijedten mondta a nevemet. Túlságosan messzire mentem, semhogy megállhattam volna, még ha akartam volna is. Megcsókoltam az ujjait. Norah elpirult és elsápadt. Ekkor akartam kérni, hogy legyen a feleségem, és azt hiszem, a kívánt feleletet kaptam volna. Ebben a pillanatban Lady Liddington hangját hallottuk, amint bennünket keresve, a nevünket kiáltozta. Elszalasztottam az alkalmat. A ház asszonya egy táviratot hozott nekem, amelynek következtében el kellett utaznom Londonba. Valamennyien együtt mentünk vissza a házba és vonatom indulásáig nem tudtam már egy percig sem beszélni Verschoyle kisasszonynyal négyszemközt. Dacára annak, értettük egymást, egészen bizonyos voltam felőle. Elutaztam és másnap karján reggel elintéztem a dolgaimat, hogy mehessek mindjárt vissza Hamptonba és meg- JoSpf Hazug közjogi fikció Budapest, április 1. Az újonnan kinevezett Khuen-kormány bemutatkozása a Házban ma megtörtént. S mindenki érezte, még azok is, kik a kormányt egész nyíltan támogatják, a munkapárt tegnapi értekezletének lefolyása is amellett szól, hogy a válság elintézésével a kormányt nagy blamázs érte. Emlékezzünk csak egy kissé. Amikor a póttartalékosok behívásáról Apponyi felszólalása kapcsán először esett szó, a miniszterelnök Bécsbe sietett. A királyi kihallgatás után a rezolució ügyében Khuen legott nyilatkozott, honorálta a Kossuth-párt óhajtását. • Mindenütt úgy kellett gondolni, hogy itt aminiszterelnök a király hozzájárulásával tette meg kijelentését. Hirtelen azonban megindult az osztrák támadás, eleinte érthetetlennek látszott minden. Hogyan, Khuen nem volt tisztában a király álláspontjával, vagy tudta a király elhatározását és mégis azt hitte, hogy Apponyival és társaival így is elintézheti az ügyet ? A kormány helyzete egyre kellemetlenebb lett, Khuen pedig a mind erőteljesebb bécsi támadás után nem tehetett mást, benyújtotta a kormány lemondását. Ez eddig rendben volna. A Khuen-kormányt vagy ott sem csapták be. Vagy itt sem ugratták be egy elhamarkodott kijelentésbe. Egymás után zajlottak le az ezt követő események. A munkapárt állásfoglalása a rezolució mellett, a vezérpolitikusok kihallgatása, Khuen újabb tárgyalásai, melyek negatív eredménynyel végződtek. A helyzet nagyon kiélesedett. Mindenki valamelyes nagy változás útján várta a megoldást. S egyszerre, mint derült égből a villám, jelent meg a hír: a király a rezolució teljes elejtésének kötelezettsége mellett a Khuenkormányt reaktiválta. -"Mi ez, mi történt itt? Akárhogy nézzük és vizsgáljuk is az eseményeket, egy kétségtelen előttünk, hogy Khuent és kormányát az új kinevezéssel nagy blamázs érte. Mert ha ő Apponyi felhívása után, miközben a királynál is kihallgatáson volt, a rezolució mellett foglalt állást, ma pedig a rezolució teljes elejtésének kötelezettsége mellett újból miniszterelnök , be kell, lássa, hogy rezoluciós álláspontjának elhangzása előtt vagy Bécsben csapták be, vagy Budapesten ugratták be. Erről a belátásról pedig senki sem hitetheti el, hogy az más volna, mint egy szépen körülcirkalmazott, de mégis csak blamázs. Az új Khuen-kormány bemutatkozásának ez, megvalljuk, elég kényelmetlen, de mégis kétségtelenül kísérő jelensége. Hogy az ily defektussal megszületett kormány mindenféle szentimentális eseményekkel igyekszik e defektust szépíteni, az egész természetes. Elvégre mindenki saját ízlése szerint akarja hibáit elleplezni. Ez az elleplezési kísérlet azonban sokak szemérmetes felfogása Szerkesztőség: VI. ker., Gyár-utca 4.s& Előfizetési árak* B|ész évre .. 28 K — i. Negyedévre .. 7* — “ JPPlk, ..' d'h* 1 — jgy WH JW iplk ||||| fTKügS VI. ker., Gyár-utca 4. sz. Egyes szám ára helyben ij||| Telefon: 81—90. fürdetések milliméter szám 1111, g VI. 2^kalitással, díjszabás szerint, émwm máim SilSSsSS Telefon: 106—78. III. évfolyam Budapest, 1912 KEDD április 2. 79. szám