Világ, 1912. április (3. évfolyam, 79-103. szám)

1912-04-02 / 79. szám

naptár Meg­ fog lepődni 15/2. április 7. s az olvasó, ha elárul­ ... ., juk, hogy e név vi-­nartey SZÜLETÉSE­selője volt a vérit­ő­ringés fölfedező] 3. Es pedg azon lepődik meg talán, hogy ezt a nagyon fontos életműködést, melyről ma min­den kisdedek tud, csak a 17. század elején fedezik el. Pedig igy van.­­ A biológiai tudomány mely az élet jelenségeit vizsgálja s azokat megmagyarázni igyekszik, ebben az értelemben csak a 16. században kezdődik, amikor­ a természet tudományok többi ágai is, főleg a csilagá­szat, óriási módon föllendül­­nek. A kutatás ar­ra irányult, hogy­­az élő­világ jelenségeit fizikai törvényekre vezessék vissza.­ E tévé a 16. században a legnagyobb eredményt az ingói származású Harvey érte el, I. Károly rivari orvosa. Húsz évig fára­dozott azon és kísérletezett élő állatok bon­­colásával, hogy a szív és a vérledények mű­ködésének titkát-elfedje. Végre is fölfedezte, hogy az embernél és az állatok egy részénél zárt csőhálózatba­, kering a vér. Ezzel az óriási fontosságú ölfedezésével egy csomó régi orvosi babona oszlatott el Harvey. S mindezt annak a behívásnak köszönhette, me­lyet olaszországi diákjei alatt Galilei és is­kolája gyakoroltak rá. Ezektől tanulta, hogy minden tudományos kilátásnak két alapelvet kell szem előtt tartania És pedig: félretenni minden régi babonát ,vívmányt, ha az még oly nagy tekintélyt­ poff­ azik- is; másodszor: a kísérletezés a le *-»■*■■ »b eszköze a kuta­tásnak. Azzal, hogy , az elveket bevitte az élettani kutatás.^_Na,talán még nagyobb érdemet szerzett Harvey,mint a fölfedezései­vel. 1657-ben halt meg. Verschoyle kisasszonynak írta: Leonard M-rick Carmichael]: kisasszony egike volt a leg­­­érdekteleneibb nőknek, akiket az ember éle­tében láthatott, de amikor énkelni kezdett, mindenki, aki hallotta, elfelejtezett az ar­cáról Mindenki a , várva-várt, hitott nőre gondolt, akivel sohasem találkoztt még, ki­váló könyvekre, amiket megírni akart — gyönyörű napsütötte tájakra, —szóval min­denre, amit szeretett és amire vgyott. És azután, mikor tovább énekelt Garrichael kis­asszony, már őreá gondold mindenki, úgy megdobogtatta hallgatói sávét, mit hogyha gyönyörű szép lett volna ,s amikor felállt a zongora mellől, az embernél egy félóráig küz­deni kellett sajá­t magával, hogy a­ábaihoz ne boruljon. Nem kellett volna odatennem. Egy nő­nek­ az első kötelessége, hgy csinos Egyen. Lehet természetesen több­­ például lájos, de mindenesetre csinosnak k kell lennie, így az én szememben létjogosítsága legyen és Carmichael kisasszony várása ha rövin is volt, de veszedelmes volt. Visszatetszett ne­­kem és ingerültté tett, varaányszor elmen­tem hozzá, úgy éreztem maim, mintha egy ló volnék, amelyet nem tudol megfékezni. És mégis nem tagadhattam, vételeim­ élvez­tem isteni énekét. Olyanféle hatással volt rám, mint amilyennek az ópia hatását kép­zelem. Képzeljék el, hogy brmely percben igy szólhattam magamhoz: «M­st elmegyek hozzá és egy pár pillanatig orten szerelmes leszek, élvezni fogom egy párt ércig azt az izgalmat, hogy egész lelkemmel imádok egy nőt.» Ez morális részegség, ha úgy tetszik bűn, de olyan érzés, aminek a legkevesebb férfi tudna eílentállni. Mindig megesküdtem magamnak, hogy nem megyek el többet és egy héttel későbben újból ott voltam. És ez így folytatódott mindaddig, amíg hat hó­nappal ezelőtt Norah Wer­sehoyle-va találkoz­tam Hampton­ban. Mindketten Liddington­ék vendégei vol­tunk. A leány eleinte nem igen vett észre engem, — talán ez is hozzájárult az érdek­lődésem­­felkeltés­éhez, — de én bemutatásunk percétől fogva őszinte bámulója voltam. Na­­gyon-nagyon csinos volt, impertinensen csi­nos, ha szabad így kifejeznem magamat. Nagy, széleskarimájú kalapokat és fehér ruhákat viselt és a kezei a legélesebb kis fehér ke­zek voltak, amiket életemben láttam. Sokszor néztem Verschoyle kisasszony, kezeit és arra gondoltam, hogy mit éreznék, ha a kezeim között tarthatnám, őket. Ostoba emberek talán azt gondolják, hogy egyforma érzés az, h­a az egyik vagy egy másik nőnek kezeit tartják a kezükben. Pedig ez nagy tévedés. Ez minden esetben egészen más és ha nem így volna, vajmi ritkán hallanék azt, hogy valaki életében egyszerű és többször jegyezte el magát. Egy napsugar­as délután, mikor már jó­­barátok voltunk, lementünk a tengerpartra és amint ott ültünk egymás mellett, én elra­gadtatva néztem a leány kis kezeit. Az ölé­ben pihentek és én észrevettem, h­ogy egy kissé megbarnította őket a nap. Az erek olyan szép kékek voltak, mint a tenger vize. Kimondhatatlan vágy fogott el, hogy meg­csókoljam őket. — Milyen elragadóan szép! — mondta Norah halkan, a napsugaras tengert szemlélve. Egyetértettem vele, elragadó volt. — Nem akar beszélgetni? — kérdeztem. — Mit mondjak? — Amit akar — vagy semmit. Én ré­szemről tökéletesen megelégedett vagyok. — Akkor á­lmodozni fogok. — Jó. A szemei lecsukódtak és újból­­kinyíltak és találkoztak az enyémekkel. A napernyőjével babrált. A kezei valósággal megígértek. — Engedje, hogy segítsek magának !—* mondtam. Megfogtam az egyik kezét. Meleg volt és remegett és úgy megrázott, mintha vil­lamosáram futott volna végig rajtam. Erő­sen m­egsztorítottam és fogva tartottam. Meglepve, ijedten mondta a nevemet. Túl­ságosan messzire mentem, semhogy megáll­­hattam volna, még ha akartam volna is. Meg­csókoltam az ujjait. Norah elpirult és el­sápadt. Ekkor akartam kérni, hogy legyen a feleségem, és azt hiszem, a kívánt felele­tet kaptam volna. Ebben a pillanatban Lady Liddington hangját hallottuk, amint bennün­ket keresve, a nevünket kiáltozta. Elszalasz­tottam az alkalmat. A ház asszonya egy táviratot hozott nekem, amelynek következ­tében el kellett utaznom Londonba. Valamennyien együtt mentünk vissza a házba és vonatom indulásáig nem tudtam már egy percig sem beszélni­ Verschoyle kisasszony­nyal négyszemközt. Dacára annak, értettük egymást, egészen bizonyos voltam felőle. Elutaztam és másnap karján reggel elintéztem a dolgaimat, hogy mehessek mindjárt vissza Hamptonba és meg- JoSpf Hazug közjogi fikció Budapest, április 1. Az újonnan kinevezett Khuen-kor­­mány bemutatkozása a Házban ma meg­történt. S mindenki érezte, még azok is, kik a kormányt egész nyíltan támogatják, a munkapárt tegnapi értekezletének lefo­lyása is amellett szól, hogy a válság elintézésével a kormányt nagy blamázs érte. Emlékezzünk csak egy kissé. Ami­kor a póttartalékosok behívásáról Apponyi felszólalása kapcsán először esett szó, a miniszterelnök Bécsbe sietett. A királyi kihallgatás után a rezolució ügyében Khuen legott nyilatkozott, honorálta a Kossuth-párt óhajtását. • Mindenütt úgy kellett gondolni, hogy itt a­­miniszter­­elnök a király hozzájárulásával tette meg kijelentését. Hirtelen azonban megindult az osztrák támadás, eleinte érthetetlennek látszott minden. Hogyan, Khuen nem volt tisztában a király álláspontjával, vagy tudta a király elhatározását és mégis azt hitte, hogy Apponyival és társaival így is elintézheti az ügyet ? A kormány hely­zete egyre kellemetlenebb lett, Khuen pedig a mind erőteljesebb bécsi támadás után nem tehetett mást, benyújtotta a kormány lemondását. Ez eddig rendben volna.­ A Khuen-kormányt vagy ott sem­ csapták be. Vagy itt sem­ ugratták be egy elhamarkodott kijelentésbe. Egymás után zajlottak le az ezt követő események. A munkapárt állásfoglalása a rezolució mellett, a vezérpolitikusok kihallgatása, Khuen újabb tárgyalásai, melyek negatív eredménynyel végződtek. A helyzet nagyon kiélesedett. Mindenki valamelyes nagy vál­tozás útján várta a megoldást. S egy­szerre, mint derült égből a villám, jelent meg a hír: a király a rezolució teljes elejtésének kötelezettsége mellett a Khuen­­kormányt reaktiválta. -"Mi ez, mi történt itt? Akárhogy nézzük és vizsgáljuk is az eseményeket, egy kétségtelen előttünk, hogy Khuent és kormányát az új kine­vezéssel nagy blamázs érte. Mert ha ő Apponyi felhívása után, miközben a ki­rálynál is kihallgatáson volt, a rezolució mellett foglalt állást, ma pedig a rezolució teljes elejtésének kötelezettsége mellett újból miniszterelnök , be kell, lássa, hogy rezoluciós álláspontjának elhangzása előtt vagy Bécsben csapták be, vagy Budapes­ten ugratták be. Erről a belátásról pedig senki sem hitetheti el, hogy az más volna, mint egy szépen körülcirkalmazott, de mégis csak blamázs. Az új Khuen-kor­­mány bemutatkozásának ez, megvalljuk, elég kényelmetlen, de mégis kétségtelenül kísérő jelensége. Hogy az ily defektussal megszületett kormány mindenféle szenti­mentális eseményekkel igyekszik e defek­tust szépíteni, az egész természetes. El­végre mindenki saját ízlése szerint akarja hibáit elleplezni. Ez az elleplezési kísérlet azonban sokak szemérmetes felfogása Szerkesztőség: VI. ker., Gyár-utca 4.s& Előfizetési árak* B|ész évre .. 28 K — i. Negyedévre .. 7* — “ JPPlk, ..' d'h* 1 — jgy WH JW iplk ||||| fTKügS VI. ker., G­yár-utca 4. sz. Egyes szám ára helyben ij||| Telefon: 81—90. fürdetések milliméter szám 1111, g VI. 2^k­alitással, díjszabás szerint, émwm máim SilSSsSS Telefon: 106—78. III. évfolyam Budapest, 1912 KEDD április 2. 79. szám

Next