Világ, 1913. augusztus (4. évfolyam, 181-206. szám)
1913-08-15 / 193. szám
Péntek Heltai főpolgármester temetése Budapest, augusztus 14. Ma délután temették Budapest halott főpolgármesterét, Heltai Ferencet. Minden oldalról megnyilatkozott a részvét és a gyász a főváros halottja iránt, ott voltak a temetésen a magyar közélet minden jelentős tényezője, a kormány, a főváros, az irodalmi, újságíró- és művészvilág, a tudományos egyletek képviselői, a katonaság kiküldöttjei. A polgárság és az utca részvéte a temetési menet útvonalán nem volt olyan impozáns, mint a gyászház közelében. Az eső, az egész nap tartó rossz idő az emberek ezreit elriasztotta. Az utca külső képe azonban a gyászhoz simult, a gyászfátyolos gázlámpák, az középületeken lengő fekete lobogók jelezték, hogy nagy halottat temetnek. A gyászszertartás első része délután fél három órakor volt az oszlop utcai gyászházban, melynek belső része fekete gyászlepellel volt bevonva. A díszes ravatalt a sárga szalonban állították föl, amely körül egész délután fővárosi tisztviselők állottak díszőrséget. A gyászszertartásra a szakadó esőben is már két órától kezdve szünetlenül érkeztek a notabilitások. Az előkelő gyászoló közönség soraiban ott voltak: a kormány képviseletében Balogh Jenő igazságügyminiszter, Benedek Sándor, Jeszenszky Sándor és Horváth Emil államtitkárok, Rohr Ferenc honvédfőparancsnok Tabajdy vezérkari ezredessel, Vázsonyi Vilmos, Sümegi Vilmos, Benedek János és Bródy Ernő országgyűlési képviselők, a főváros törvényhatóságának Budapesten időző összes tagjai, Boda Dezső főkapitány, Krecsányi Kálmán főkapitányhelyettes és mások. Az Oszlop utcán végig díszruhás rendőrök állottak sort, a gyászház előtt pedig a fővárosi tűzoltóság szakasza égő fáklyákkal állott. A gyászszertartás pontban félhárom órakor kezdődött a Népopera kórusának énekével, majd Kiss Arnold főrabbi mondott imát a koporsó fölött. Egynegyed négy órakor megindult a temetési menet, amelynek élén lovasrendőrök, majd a fővárosi szolgák és alkalmazottak haladtak zászlók alatt, a koporsót vivő gyászkocsi mellett tűzoltók lépkedtek égő fáklyával a kezükben. A gyászhintót nyolc koszorús kocsi követte, roskadásig tele szebbnél-szebb koszorúkkal. Utánuk haladt a gyászoló család tagjainak kocsisora s a menetet a jelenvolt notabilitások kocsisora zárta be. Négy óra után érkezett meg a gyászmenet a központi városházához, amelynek első udvarán diszes ravatalra helyezték a koporsót és itt folyt le a gyászszertartás második része. Bárczy István polgármester mélyhatásu beszédet mondott: — Ez a diszes gyászoló menet kiséri Heltai Ferencet az ő kedves házi tűzhelyétől végső nyugvó helyére. Utolsó útjában megállítjuk őt e helyen, a magyar székesfőváros városházának udvarán. Megállítjuk, hogy búcsúszót intézzünk hozzá annak a városnak a közönsége nevében, amelyet mindennél jobban szeretett. Nem itt született és mégis a miénk volt testestől-lelkestől. Amint felkerült ,abból az alföldi magyar városból, kiváló képességei, nagy tehetsége, munkabírása, szorgalma mihamar kiemelték a tömegből. Mint újságíró és közgazdasági iró kezdte meg közéleti pályafutását. Erre mindig büszke volt és az újságírók iránt érzett őszinte meleg szeretetét mindenkor tettekkel is bizonyította. Több mint két évtizeddel ezelőtt a főváros törvényhatósági bizottságának tagja lett. Ez az időpont nem véletlenül esik össze annak a korszaknak a kezdetével, amikor a gyorsan fejlődő főváros igazgatásának keretei mind szőkébbnek bizonyultak arra, hogy a fejlődő élet mindjobban sokasodó igényeit kielégítsék. ő volt az, aki legelőször és legtisztábban látta szükségét annak, hogy itt egy új, modern városigazgatás alapjait kell lerakni. Szünet nélkül, úgyszólván kíméletlenül sürgette az erre vonatkozó javaslatok előterjesztését és az ehhez szükséges új vezető emberek kiválasztását. Mikor a főpolgármesteri állásra való megválasztatásának eszméje fölmerült, az ő jóbarátai aggódtak, vájjon az új állással járó munka, fáradság és izgalmak nem fogják-e erejét egészségét aláásni. De ő mindezzel nem törődött. Még most is a fülembe csengenek azok a szavak, amelyekkel a megválasztását megköszönő beszédét végezte: „Az én természetem mellett — úgymond — az én koromban, amikor minden emberi hiúság kezd elenyészni, mert közeledünk a nagy leszámoláshoz, már nem változik az ember. Nem fut új célok után és nem kockáztatja az elért megbecsülést. Mai megválasztatásom életem legnagyobb elégtétele és nyíltan kimondom, ami a szívem mélyén lakik: úgy tartom, ezért a napért érdemes volt élnem“. Ezzel a lelkes érzéssel kezdte meg hivataloskodását. Mintha érezte volna, hogy nincs sok ideje, lázas sietséggel látott a munkához. A benne lakozó erős akarat és a város iránt érzett rajongó szeretete az utolsó percig magától is tovább működött abban az irányban, amelyet életében követett. És aztán vége. A lélek erős volt, de a test gyönge. Kedves Barátunk, rólad itt elmondhatjuk, hogy világítottál, melegítettél és azalatt magad elfogytál, elégtél. Utána Hock János országgyűlési képviselő, józsefvárosi plébános búcsúztatta mély hatást keltő beszédben a halott főpolgármestert. A városháza udvaráról aztán a gyászkocsira vitték ismét a Heltai Ferenc holttestét tartalmazó koporsót. Hosszú menetben megindult ismét a gyászolók serege a Kerepesi úti temető felé. Késő délutánra értek oda. A temetőben elsőnek Hoitsy Pál beszélt a Hírlapírók Nyugdíjintézete és az Újságíró Egyesületek nevében. Alulról indult ez a pálya, de egyenes vonalban folyton fölfelé emelkedett. Még zökkenés sem volt rajta, annál kevésbbé fönnakadás. Megfutotta ezt a pályát a saját erejéből. Nem született bele sem vagyonba, sem hatalomba. Nem volt nagy rokonsága, aki támogassa. De volt munkaszeretete, volt szorgalma, volt az energiának majdnem kifogyhatatlan tartaléka benne. Az egyetlen fegyvere a toll volt és volt egy nagy lelki kincse, az ótestamentum prófétáinak ama törhetetlen hite, hogy a jónak, az igazságnak győznie kell már ebben a földi életben. Elhunyt barátunk és társunk emlékezetét meg fogja őrizni az egész főváros, az egész nemzet, de az Ő nevét sehol nagyobb kegyelettel nem fogják említeni, mint az újságírói körökben. Valamig lesz ebben az országban újságíró, aki támaszra szorul, valamig lesz özvegy és árva, akinek könyeit fel kell szárítani, addig ebben az országban mindenkor kegyelettel fogják említeni Heltai Ferenc nevét. Bölcs vezérünk, kedves pályatársunk, őszinte jóbarátunk, Isten veled! A Lipótvárosi Kaszinó nevében Lichtenberg Kornél egyetemi tanár búcsúztatta Heltait, mint a kaszinó elnökét, aki örökké emlékezetes lesz, mert munkájával és hazaszeretetével példát nyújtott a nemzetnek. A beszédek elhangzása után a koporsót a sírba bocsátották és Lazarus főkántor imája közben elhantolták- VILÁG 1913. augusztus 15. Napirend. Péntek, augusztus 15-én. Róm. kat.: Nagy Boldogasszony. — Prot.: Gáspár. — Görög-orosz: augusztus 2. Istv. vt. erekly. .— Zsidó: Ab 12. — A nap két reggel 4 óra 55 perckor, nyugszik este 7 óra 12 perckor.— A hold kél este 7 óra 3 perckor, nyugszik éjjel 2 óra 49 perckor. — A miniszterek nem fogadnak. — A nemzetközi gyorsiróünnepek utolsó napja. Délelőtt 10 óra 9 perckor indulás Szegedre a Markovics Iván-szobor leleplezéséhez. — VII. nemzetközi közgazdasági tanfolyam a Vas utca 9. sz. alatti felsőkereskedelmi iskolában; előadók: Réz Géza, Bund Károly, dr. Molnár Géza. — A Magyar színház megnyitó előadása este fél 8 órakor. —~ Az Országos Cserkészőrszem-szövetség táborozása a budai hegyekben, gyülekezés az Erzsébet-híd budai hídfőjénél reggel fél 7 órakor, a tábor megközelítése 8—10 óra között. Délután nagy gyakorlatozás, este az újabb csapatok átveszik a tábort, utána éjjeli gyakorlat. — Mesemondó délután az állatkertben, tartja Faragó Jenő délután 5 órakor. — A Magyar Testgyakorlók Körének nemzetközi jubiláris és bajnoki úszóversenye az újpesti dunaöböl százméteres pályáján. — Lóverseny kezdete délután három órakor. — A királyi palota szertartástermei megtekinthetők fél kilenctől fél 12-ig és fél 3-tól 4-ig. Belépődíj 60 fillér. A király kertje megtekinthető egész nap díjtalanul. — Petőfiház (Bajza u. 21.) nyitva 10—2-ig. Belépődíj kedd kiv. 40 fillér. — Nyitvalevő múzeumok: Nemzeti Múzeum régi képtára 9—2-ig, Aquincumi Múzeum 9—4-ig, Ernst Múzeum (Nagymező utca 8.) 9—1-ig, Erzsébet Múzeum 9—12-ig, Gyermektanulmányi Múzeum 9— 12-ig, Közlekedési Múzeum 9—12-ig, Mezőgazdasági Múzeum 10—1-ig Néprajzi Múz. 3—6-ig, M. kir. Kereskedelmi Múzeum, külkereskedelmi hírszolgálat és közszállítási osztály 9—2-ig, vám- és tarifaosztály 3—6-ig. — A Fővárosi Könyvtár a további intézkedésig zárva van. — Országos Pedagógiai Könyvtár és Tanszer Múzeum költözködés miatt julius és augusztus havában zárva tartatik. A központi statisztikai hivatal könyvtára augusztus 31-ig zárva. — Nyitvalevő képtárak: Magyar Biedermeierek kiállítása az Ernst Múzeumban (Nagymező-utca 8.), nyitva 9—4-ig. Belépődíj 1 korona. Állandó kiállítás a Könyves Kálmán művészeti szalonjában (Nagymező-utca 37—39.), nyitva 9—1-ig, A Szépművészeti Múzeum modern képtára, nyitva 10—2-ig, Történelmi Képtár, nyitva 10—2-ig. A gróf Pálffy-gyűjtemény a Szépművészeti Múzeumban, nyitva 10—2-ig. Belépődíj nincsen. Az olvasóhoz A Világ olvasóihoz, barátaihoz és híveihez fordul és kéri, hogy újítsák meg az augusztus hó tizenötödikén lejáró előfizetésüket, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Bizalommal teszi ezt ez az újság, mert napról-napra több bizalommal és szeretettel örvendeztetik meg olvasói, barátai és a hívei. Az a tábor, mely a megindulásakor kísérte, azóta megsokasodott. Van egy régi táborunk. Mellette pedig egy új, amely ama pár év alatt serdült fel és ért hozzá az eszméinkhez és célunkhoz, míg a Világ a rohanvást előrehaladó demokrácia ügyét védelmezte. A mi küzdő közönségünk a fiatal magyarságból rekrutálódott. De e pár év alatt, amelyet a reakciós politika tett szomorú emlékűvé, nagyon sokan hozzánk fiatalodtak, politikában, erkölcsben, művészetben fiatalosan erősek és bátrak lettek, a reakció ezreket tett hívévé és elszánt harcosává a demokratizmusnak és a demokratizmusért küzdő Világnak. Most már kitágult a harcvonalunk. Azon a ponton vagyunk, hogy ez a lap mindenki lapja, mindenkinek legigazibb lapja legyen és mindenki helyett beszélhessen, aki a mai magyarságot európai nívón kívánja látni. Keményen álljuk a harcot. Érezzük, hogy mindenkinek nagyon nagy szüksége van a szavunkra és a tüzünkre. A politikában a megalkuvást nem ismerő radikalizmust hirdetjük. A társadalomban új és igaz rendet akarunk teremteni. Az irodalomban azok hívei vagyunk, akik a tollakat tisztelik és korlátlan szabadsággal adnak hangot a bennük lakozó erőnek. Egységesnek érezzük a célunkat. Találkozót akarunk adni a Világban a művelődés és a gondolatszabadság, a demokrácia és a talentum minden harcosának. Minél szélesebb rétegeket, minél több bátor és igaz embert akarunk bevonni a küzdelmünkbe. Hogy a Világ programmját részletezzük, ettől felmentve érezzük magunkat. Köztünk és olvasóink közt a viszony szives és barátságos. Távol városokból, mint személyes ismerősök fordulnak hozzánk olvasóink s most már sokan, nagyon sokan agitálnak a Világ érdekében és gyűjtenek előfizetőket a Világ számára, hogy izmosítsák a táborunkat és hitet adjanak nekünk, akik tollunkat teljesen az ő ügyükért forgatjuk. Ezeken a lapokon hangot adunk olvasóink érdekének, panaszának, vágyának, ennek az egész boldogtalan, ugaron hagyott ország szenvedéseinek és egy jobb kor után való nem frázisos reménykedésének. A Világ életét a demokrácia ügyéhez kötötte. Nem konstatálhatjuk meghatottság nélkül, hogy a Világ erőben, súlyban egyre gyarapszik és akként nő az ereje és a súlya, amint a feltartózhatatlan haladás megy előre minden akadálylyal és veszélylyel szegett útján. Ezen a helyen az olvasó szíves figyelmét csak magunkra irányítjuk. Még egyszer kérjük, legyen barátunk, szerezzen a Világnak új barátokat, hogy annál elszántabb hívei lehessünk a mi ügyünknek, az ő ügyének, mindnyájunk ügyének s teljes diadallal vívjuk meg a demokrácia csatáját. A Világ azzal a jelszóval indult meg, hogy együtt győz, vagy pusztul a demokrácia ügyével. Most, mikor a győzelem oly közel van és az egész ország intelligenciája mellénk sorakozik, mindenkinek siettetni kell a demokrácia és a Világ végleges diadalát.