Világ, 1914. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-01 / 1. szám

A rettenetes év írta: Ignotus Budapest, december 31. Ez az év a rettenetek éve volt. Akik­nek nem volt az, azoktól látatlanban nem sajnálnék fejenkint vagy tizenöt esztendő fegyházat, annyira bizonyos, hogy nem járhattak egyenes után. Az egyenes út idén pokollal volt aláfű­tve, mint mikor a medvét táncolni tanítják. Ugyancsak m­egtanultuk — még jó, hogy drága asszonyaink tangóra tudták átszublimálni. S tán sehol annyit nem tanultak ez esztendőben, mint itt Magyarorszá­gon. Híven a bölcs mondásokhoz, me­lyeknek elseje szerint más kárán tanul az okos, másodika szerint pedig a ma­gyar ember a maga kárán tanul. Magya­rok is vagyunk, emberek is volnánk és rettenetes sokat tanultunk. Egy életre valót — nem is a magunkéra, egy egész országéra valót. Hiszen valamit sejthettünk volna ebből, ha már gyerekkorunkban megta­nítottak volna bennünket, hogy el is gondolkozzunk azon, amit észreveszünk. Mert ugyan melyikünk nem vette észre, gyerekkorában, s melyikünk nem bo­­szankodott rajta, hogy m­ig — ehhez csak nem fér kétség — a magyar a világ első fajtája s Magyarország a legdicsőbb szagág s népdalaink a legszebb dalok s ételeink a legjobb ételek s hőseink a leg­nagyobb hősök voltak s nemzetiségeink­nek boldogoknak kell lenniök, hogy aki emberük nemességet kap, az a történeti magyar nemességnek válik tagjává, mégis a megátalkodott, a tudatlan, a rosszakaratú külföld mintha csak össze­beszélt volna: nem akar tudomást venni e dicsőségről, nem hajlandó észrevenni, hogy magyar állam van a világon, nem képes megérteni a mi magától értetődő közjogunkat, s nemzeti követeléseinket s kulturális s egyéb nagyszerűségeinkre való hivatkozásainkat olyan túlságosan ellent nem mondó i­i-igen, igen, hogyne biztatással hagyja ránk, mint mikor a Schwartzer frakkerje lépcsőjén is rá­hagyják a beszállóra, hogy persze, hogy ez a király hintája s viszik is egyenesen a királyi várba, nézze, kocsis, itt a lánc­­hídpénz ... Már másodéves jogász lehet­tem, mikor még egyre írtam­ a helyre­igazító, a felháborodott, a gúnyolódó és méltányosságukra hivatkozó leveleket a külföldi utazási könyveknek, hogy mi­csoda disznóság, hogy minket. Ausz­triába tudnak bele s a Lánchídon, a Tát­rán és Herkulesfürdőn kívül semmi ne­vezeteset nem látnak Magyarországon,­­ a német világirodalom-íróknak, hogy miért jut még a szamojédok irodalma számára is több soruk, mint a magyar irodalom méltatására, a Times kiadó­­jának­, hogy mért van a magyar ló iránt is több érzéke, mint a magyar ember iránt... és igy tovább . .. érthetetlen volt előttem, hogy miért nem értik meg a mi legvilágosabb dolgainkat. Ha kül­földön jártam s nem jutottam magyar új­sághoz, az odavalókból megtudhattam, mi történik Montenegróban s mi van Amerika Colorado államával, de hogy Magyarország megvan-e még, arról csak akkor tudhattam bizonyosat, ha vala­hogy isten kegyelméből fel sikerült haj­szolnom a könyvkereskedőnél az Egyet­értést — az egyetlen magyar lapot, mely akkor (nem tudom, hogy mért éppen ez) eljutott még Londonba is. Nagy vál­tozás most sincs ebben — legfeljebb az, hogy az Egyetértés immár megboldo­gult, a Times és a menetrendek s a vi­lágirodalmak pedig már nem oly ud­variatlanok, hogy papírkosárba dobják a goromba leveleket, hanem forduló postával, udvariasan visszagorombás­­kodnak, hogy hagyjuk már a világot békében a mi nagyzási hóbortunkkal, örüljünk, hogy öreg császárunk még él, különben már megtanítottak volna ben­nünket — addig is ne nyomjuk el nem­zetiségeinket s ne lopjuk el egymás pén­zét... A világ nem hajlandó változtatni azon, hogy olyannak lásson minket, amilyenek vagyunk, s nekünk végre meg kell, meg kellett tanulnunk, hogy mindig olyanok vagyunk, amilyeneknek a világ lát bennünket. Hát idén megtanulhattuk. Lecke­pénzt fizettünk érte bőven, unokáink is erről koldulnak majd. Megtanultuk, a most múló 1913-ik esztendőben, hogy még az osztrák-magyar monarchia sem igen van a világon, nem hogy Magyar­­ország. Pasics úr belénk törülte a csiz­máját, s ez semmi ahhoz, hogy Miklós király, Montenegró ura, milyen tisztál­kodási műveletet végzett velünk. Ma­gyarországot úgy osztogatják, mintha a térképe vásznából akarnának lépést csi­nálni a balkáni háború sebesültjeinek. Minden jel arra vall, hogy Janinánál úgy, mint Szkutarinál, hogy Dobrud­zsában úgy, mint Macedóniában, hogy Drinápolynál akkor is, mikor a bolgár elvette, akkor is, mikor a török vissza­vette, Magyarország vesztett csatát. Tu­lajdonképp az egész monarchia — de mink nem visszük el szárazon. Mint mi­kor akit a kocsmából kidobtak, haza­megy és elveri a feleségét. És sejtelmünk sincs róla, hogy ez miért történt és hogy’ történhetett ve­lünk. Velünk, a világ első népével. Ve­lünk, a független állammal. Akinek még Ausztriához sincs köze, csak a koronás királyhoz. Akinek — a teremtését! — befolyása van a külügyekre, a miniszter­­elnök útján. Ez a miniszterelnök is: micsoda hatalmas külügyi beszédet vá­gott volt ki, mihelyt miniszterelnök lett! S nem kisebb ur ellen, mint a muszka cár­ .elleni Mióta a krajcáros Volksblatt, valamikor a plevnai időkben, ugyancsak a cár ellen írt cikket, s írója elégedetten mondogatta írás közben, hogy: der Czar, wird sich kratzen, ilyen hatalmas táma­dást nem látott a világ. Fene nagy a ha­talmunk! Annál csodálatosabb, hogy egy rézgombot sem adnak érte a párisi piacon. A valóság az, hogy a magyarság dupéje a dualizmusnak. A saját hálójá­ban fogták meg. A jogfolytonosságban s a közjogi önállóságban. Volt a kiegye­­zéses idők Ausztriájában egy okos em­ber, Belcredi, ki a császár előtt menten rámutatott, hogy minő bonyodalmak fognak elkövetkezni a dualizmus rend­jén. De még sokkal okosabb lehetett az az osztrák — kár, hogy nem tudni a nevét —, aki a császárt rábeszélte, hogy csak álljon rá. Ráállhatott bátran — őfelségéről legmélyebb meggyőződéssel teszem fel a legtisztább jóhiszeműséget, de ha téve­ tagadva macchiavelista re­­zervátái lettek volna, akkor is ráállhatott volna. Mert ez a dualizmus dualizmus ugyan, de éppúgy nem önállóság, mint ahogy az 1867-iki alkotmány alkotmány ugyan, de nem alkotmányosság. Ez a delegációs és közös minisztériumos du­alizmus úgy teszi önállóvá Magyaror­szágot, mint ahogy a kis­fiúnak azt mondják: te már nagy gyerek vagy, nem szabad az orrodat piszkálnod. Annyiban önállóak vagyunk, hogy fizet­hetünk mindent rogyásig, míg a szegény rab Galicia, ha csatornát épít, azt fizeti Tirol és Stájer is. Egyébként azonban? A delegáció komédiája, a közös kor­mány valósága által a külpolitikába való beleszólás s a hadügyi budgetjog h­iján az állami férfiasság két főattributu­­mától megfosztatva, Nyugatnak már nem védőbástyája, hanem háremőre gyanánt ülünk kelet felé s önállóan va­gyunk tehetetlenek. Nem uj dolog ez, én kivált nem először írom és mondom, legutóbb vagy másfél év előtt fejtettem ki egy nagy magyar előtt, kihez különben minden politikai érzésem ragaszkodik s kinek akkor e gondolatmenetem­ nem igen tetszett, bár sok meggyőzőt még az ő mély meggyőződése sem tudott ellene vetni. Az azóta eltelt rettenetes idők bi­zonyára mindenre alkalmasabbak vol­tak, mint hogy kétségeimet meggyengít­­sék. A gyönyörű beszédek, melyek idén a magyar delegációban elhangzottak, még rikítóbbá teszik ezt a kiskorú hely­zetet. Csak ezt az egyet gondoljátok­ meg: az ellenzék főembere három nagy­szerű külpolitikai beszédet m­ond, erő­sen ellenzékit s az uralkodó tüntetően megdicséri, sőt gondoskodik róla, hogy e dicsérete tovább adassák. Mindenütt másutt ez kormányválságot jelent, rend­szerváltozást, új korszakot, új embere­ket. Nálunk semmit sem jelent nálunk J- \ ' -7 A /1 . , - - c­­­z. Szerkesztőség VI., Gyárértéa 4. sz. Hl^ $ Hirdetések felvétetnek Budapesten Telefon 58*00, a felelős szerkesztőéi A VILÁG kiadóhivatalában, Block’ 81*58. Kiadóhivatal VI. Gyár*utcs 4 jEfgr* tier J., Győri és Nagy, Janíus és Telefon «1*90. Előfizetési árak a Társa, Tenczer Gyula. Leopold magyar korona országaiba, Ausztriába . ..•* •­ •. Testv., ?,Iezdi Antal. Schwarz Jó­ra Bosznia-Hercegovinába. Egész évre Kp|j ipilgH 14^ •­­ Mew vbMmL. JfejF zscf,Mo3seRudolf,EcksteinBer« 2S korona, félévre 14 korona, negyed* JfSHr BfSraS náthirdetési irodákban. — Bécsben 1 évre 7 korona, egy hóra 2 korona 40 HBEjaBL ffSnr­jgEipa \* «Kr­gggjjSl M Du­kes Hachf., Hausenstein és fillér. Németországba, a német biroda* «pH " "Jw ___ wbrBk Mg« Vogler, Rudolf Messe, Eduard lom államainak területére negyedévre llÉIPaL Braun, Heinrich Scharek, Bock 10 J^or.SO fillér, egy hóra 3 kor. 80 fill. djtfrW jJBÍSÍP* ucd Herzfeld. — Berlinben: Dr. A »VILÁG« megjelenik hétfő Idvéte- 'Sigigoafe | Jr. Kíhner­ reich, Cerím*Wilmers* lével mindennap, ünnepnapok után £&. VHP dór*. Hosstínarcíse^Strasse 27. sz. V. évfolyam Budapest, 1914 CSÜTÖRTÖK január 1.1lső szám

Next