Világ, 1914. június (5. évfolyam, 128-152. szám)

1914-06-16 / 139. szám

6 1914. június 16 VILÁG Naff von te fee­ft a beszéd és sokáig ünnepelték Károlyit. Majd Beck Lajos beszélt. Hangoztatja, hogy Tisza nemzeti ideálja nem egyeztethető össze a függetlenségiek demokráciájával, amely nem tűri az osztályuralom egyoldalúságát és vétót mond a jog megs­zorí­tásn­ak, mely gyűlöl minden sötétben bujkálást, erőszakot, vesztegetési, erkölcsi és anyagi terrort, amely jogokat oszt és nem jogoktól foszt, amely a jólétet fokozza és nem a pártkasszát, és amely h­íven vallja az igazságot, hogy boldog csak az olyan ország polgára lehet, amely sorsa fölött maga rendelkezik. (Zajos taps.) Justh János szólott ezután. Négy esztendő alatt — úgymond — bebizonyította a nemzeti munka­párt, hogy nemzeti irányban nem tett semmit. Föl­emelték a katonai létszámot anélkül, hogy a nem­zet cserébe kapott volna valamit, kijátszottak a né­pet torz választójogi törvényükkel, megtagadva sa­ját programmjukat, gúzsba kötötték a sajtót, letör­ték az esküdtszéket és most még a megyei önkor­mányzattól is meg akarják fosztani a nemzetet. Laehne Hugó beszélt ugyancsak tetszéssel. Kun Béla és Búza Barna szintén nagy hatást keltet­tek. A határozati javaslatot, mely szerint a népgyűlés tiltakozik a közigazgatás államosítása ellen, dr. Mo­gyoróssy Elek terjesztette be. Lakoma követte a népgyűlést. Beszélt Justh Gyula, Vertán Etele, Károlyi Mihály, aki hangoz­tatta, hogy a tengerentúli Amerikában és Európá­ban is, Angliában, Franciaországban, mindenütt visszhangra fog találni­­küzdelmük, mert látni fogja a világ, hogy a magyar faj fel tudott emelkedni arra a magaslatra és félre tudott tenni minden vi­szálykodást és csak egy eszme él a magyar nép szívében: a nemzetnek és az egyéneknek boldogsága, haladása. ( Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Különösen hatásos volt Beck Lajos beszéde, aki búcsúztatta az Amerikába induló Károlyit, üd­­­vözletet küldve a kohók, gyárak és bányák mélyén küzdő magyarságnak. Budapest, junius 15. A­ közigazgatás államosítása ellen. Nagyenyed­­­ről jelentik: Kolozsvár város függetlenségi pártja után a vidéki ellenzéki pártok közül a nagyenyedi­­ függetlenségi és 48-as párt vasárnap este tartott választmányi ülése elhatározta, hogy állást foglal a közigazgatás megreformálását célzó törvényja­vaslatok ellen s kivált az azokban megnyilatkozó reakciós szellem ellen. Kimondották, hogy a füg­getlenségi pártot, valamint az összes ellenzéki pártokat felkérik, hogy a legenergikusabb harcot folytassák a javaslatok ellen. Változás a Romanulnál. Aradról jelentik: A román nemzetiségi párt végrehajtó­ bizottsága má­jus 31-én Gyulafehérvárott tartott ülésén az aradi Románul szerkesztőségének vezetésével dr. Dan Szevert, a román nemzetiségi párt aradi központi irodájának vezetőjét bízta meg. Feministák választójogi bizottsága. Nagy­váradról jelentik: A Nagyváradi Feministák Egye­sületének legutóbbi ülésén felvetették azt az esz­mét, hogy a női választójog propagálására politi­kai bizottságot alakítanak. Ez a választójogi bi­zottság egyelőre nem indít akciót, részletesen kör­vonalazott programmot sem ad, hanem várja és figyeli a politikai események alakulását. Az irásvizsgák eredménye Zólyom megyében. Zólyom vármegye egész területén a választói jog elnyeréséhez megkívánt irásvizsgákra összesen­ 1210 egyén jelentkezett. Ezek közül csak 936-an vizs­gáztak tényleg. 917-en tették le a vizsgát s csak 19-et utasítottak vissza. A cár megtanult románul. Még ugyan csak egy mondatot tud. Tegnap, amikor Ká­roly király Konstanzában nekiajándé­kozta az ötös huszárezredet, a románok büszke vörös huszárezredét, igy kiáltott a siurrázó katonák felé a cár: Szetrenszke Románia! A konstantai fényes találkozó­ból ez a pár szó cseng felénk legkirivób­­ban és ez az önkéntelenül a cári ajkakra tolált pár szó, hivatalos nyilatkozatok nél­kül is kifejezi, hogy Románia Oroszor­szág keblén fekszik, a hármasszövetség számára elveszett Románia. Mitőlünk, ba­rátságunk jeléül, hangzott-e valamikor a Kárpátokon túlra ez a két szó: Éljen Románia? Durazzó elesett A fejedelem olasz hadihajón Budapest, június 15. Az albán forradalomnak döntő győzelmet hozott a mai nap. A fölkelők ostrom alá vették az ország fővárosát, Durazzót. Óriási erőfeszí­téssel folyt a harc, a támadás is, a védelem is, a fölkelőket egymás után többször is visz­­szaszorították, de az utolsó táviratok már ar­ról szólnak, hogy a fölkelők elfoglalták a vá­rost. A fejedelem megint idegen hadihajón van, ismét olasz hajón. Ezzel tetőpontra hágott a fejetlenség Albániában és beláthatatlanok az albán fejlemények. Thomson ezredes halála Róma, június 15. Aliotti követ Durazzóban ma reggel 8 óra 30 perckor feladott távirattól a következőket jelenti: pA felkelők ma reggel négy órakor há­rom ponton megtámadták a várost. Reggel hat órakor Thomson ezredes elesett. A hadi­hajók matrózai kizárólag a követségeket és a királyi palotát fogják védelmezni. Az első pil­lanatban mindenki azt hitte, hogy a város a felkelők kezébe kerül, később azonban javult a helyzet és remélhető, hogy a várost meg le­het menteni.“ Durazzó, június 15. A harc reggel négy órakor ágyú- és puska­­tüzeléssel kezdődött. A felkelők Rusibulból és Kavaiaból jövet megtámadták Durazzót. A fejedelem csapatai Thonson ezredes vezetése alatt elébe mentek a felkelőknek. Heves küz­delem után, amely reggel hét óráig tartott, a felkelőket megállították és visszavetették. A fejedelem lóháton egészen a harcvonalig ment. Thomson ezredes hét órakor esett el. Az osz­trák-magyar hadihajó parancsnoka partra­­szállt és megszemlélte a csapatok hadállását. Reggel négy óra óta, amióta a felkelők Du­razzót megtámadták, állandóan heves puska­tüzelés folyik. A helyzet eleinte komoly volt, de rövidesen a város védői javára fordult a helyzet. A holland tisztek becslése szerint a felkelőknek összesen hatezer emberük van. Elbasszanból érkezett hírek szerint Gjulima helység (tiranai kerület) felkelői Bra­­desles felé (Elbasszan közelébe) nyomultak előre, és megszállták az említett helységet. Amikor csendőrökből és önkéntesekből álló csapat állott velük szemben, Zavaleza mellett harc fejlődött ki. A fölkelőket visszaverték, azok ellenben, amikor erősítéseket kaptak, új­ból megint támadtak. A kormánycsapatok visszavonulásra kényszerítették őket. A föl­ke­lők aztán az elbasszant hatóságokhoz levelet intéztek, amelyben kijelentik, hogy pénteken délelőtt 11 órakor be fognak vonulni a vá­rosba, bele a harcba. A nagyhatalmak követségeinek épületeit és a fejedelmi palotát osztrák-ma­gyar és olasz csapatok őrzik, de ezek a csa­patok is semlegesek maradtak. Róma, június 15. Durazzóból érkezett jelentések borzalmas képet festenek a lefolyt harcról. A felkelők vak elszántsággal rohanták meg a megerősített állásokat, néha a dombokon felállított Skoda­­ágyuk srapnellei egész utcáikat szántották vé­gig soraikon. A fejedelem csapatainak veszte­sége igen nagy, de a felkelőké sokkal­­ na­gyobb. • Paris, június 15. Az Edgar Quinet cirkáló azt a parancsot kapta, hogy induljon Durazzóba. Durazzót elfoglalták Róma, június 15. A Giornale dItalia-nak jelentik Durazzó­­bó­l. A város helyzete rendkívül szomorú. A felkelők elfoglalták a külső erőd vonalát és közvetlenül a város falai alatt állanak. A fe­jedelem csapatai mindenütt vereséget szen­vedtek. Az elkeseredett harcban Thomson őr­nagyon kívül még számos más hollandi tiszt is elesett. A felkelőik hajái m­eg­vetéssel támad­ták meg három oldalról egyszerre a fejedelem csapatait. A dombokon felállított gépfegyve­rek és gyorstüzelő ágyúk egész sorokat terí­tettek le, de a felkelők nem tágítottak, egy lé­pést sem. Az elesettek helyeit új fegyveresek pótolták és a harc annál elkeseredettebben dúlt. A felkelők folytonos tűzben egészen a fejedelmi csapatok harcvonaláig nyomultak előre és rohammal támadtak a­ megerősített pozíciókra. Itt már valóságos mészárlás volt. A felkelők mind óriási veszteségeket szen­­vedtek, de a harmadik rohammal mégis visszaverték a fejedelem csapatait. Vilmos fe­jedelem családjával és kíséretével olasz hadi­hajóra menekült. A kikötőben álló osztrák­­magyar és olasz hadihajók nem avatkoztak A fehér cár, a minden oroszok cárja ideges. A világ­ legelső idegorvosai sem tudják ki­­gyógyítani makacs betegségéből. Most — a konstanzai találkozásnál — megfigyelték, hogy az arca ráncos, a szeme meg-meg­­rebben, idegesen pödörgeti a bajszát és sokszor hátranéz. Mit lát a cár a háta mögött? A népek millióit látja, a bitango­­gat, akiket kirekesztett a jogból, az élet­ből? Vagy a szibériai ólombányák ólom­­arcú áldozatait látja? Vagy a bombavető anarchistát látja? Vagy magát a Forra­dalmat látja, amely ott lohol sarkában, állandóan, karddal, puskatű­zzel és pokoli lármával? Az atyuska ideges. Az atyuska állandóan hátrafordul, állandóan réme­ket és víziókat lát. Az atyuska beteg. De az atyuska olyan nagy úr, hogy őt nem gyógyíthatják meg az idegorvosok, csak önmaga gyógyíthatja meg magát, hogy ha a sokmillió fiacskájának visszaadja a jo­got és az életet, amelyet elvett tőlük. Olaszország magatartása Róma, június 1I. Galli képviselő felilágosítást kér­ az albániai események felől. Kan Giuliano külügyminiszter kifejti,­­hogy a fe­jedelem és az albán kormány helyzete az utóbbi időben némileg megjavult, ma reggel azonban vá­ratlanul bekövetkezett a f fölkelők támadása. Az albán kormány hajlandónak mutatkozott arra, hogy a Muricchio incidens miatt, mely Thomson­­ ellen­kezése miatt nem nyert elintézést a megfelelő elég­­tételt megadja Olaszországnak. Az ügy elintézésének siettetésére Aliotti követ tegnap erélyes lépést tett a kormánynál és­ a külügyminisztérium már meg is írta azt a táviratot, amely megfelelő utasításokat ad a követnek, amikor ma megérkeztek a legutóbbi eseményekről szóló híradások. A miniszter meg­jegyzi, hogy táviratilag arra kérte a követet, hogy a változott helyzet tekintetbevételével tegye meg javaslatait a Manich­io-ü­gynek további elintézésére nézve. A fejedelem rezidenciáját osztrák-magyar és olasz tengerészek védik, ugyanígy a követségeket is. Az angol csatahajó valószínűleg ma érkezett meg Durazzóba. A nemzetközi csapatok fölött a főpa­rancsnokságot az angol tengernagy, mint rangban legidősebb, fogja átvenni. Oda várják azonkívül a kiküldött francia és orosz csatahajókat is. Az olasz hajóraj — úgym­ond — Anconában készen áll, hogy az albán vizek felé induljon, amennyiben ez szükségesnek mutatkoznék. Ezután meleg elisme­réssel adózik Thomson ezredes emlékének, aki, mint bátor férfiú, kötelessége teljesítése közben esett el. L­elve­lés.­ A kormány abban a tudatban, hogy az egész parlament és az egész ország érzel­meit juttatja kifejezésre, gondoskodni fog arról, hogy bármiképpen is alakuljanak a viszonyok, Olaszország nagy és komoly érdekei ne veszélyez­tetéseink. Időközben azonban úgy a kormánynak, mint a parlamentnek a legnagyobb nyugalommal kell megvárnia a helyzet kialakulását. (Élénk helyeslés.) K&M

Next