Világ, 1914. augusztus (5. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-12 / 192. szám

Szerda hanták a tábornokra és leányára. „A magasrangu tisztnek ez a ha­tározott föllépése lecsendesítette a rendőröket és csak most lett végre­hajtva — még pedig tisztességes mó­don — a tábornok letartóztatása, a kisasszonyt pedig a magasrangu tiszt vette pártfogásába és egy szállodába vezette, ahol az őt megillető figyelem­mel elhelyezte.“ VILÁG 1914. augusztus 12. Sí A franciáit vereségei A német hadsereg eddig legszebb diada­lait és legjelentősebb sikereit Franciaországgal szemben vívta meg! A gyors mozgósítás, a för­­getegszerű előrenyomulás után a belga határon való betörés, Liége bevétele, melyről csak na­pok m­úlva mert beszámolni a francia és a belga sajtó, a hetedik francia hadtestnek teljes viszaszorítása és megvetése, mind olyan sike­rek, amelyeknek hatása páni félelmet keltett Franciaországban és különösen Parisban. Ma pedig­ a németek tabb győzelmet arat­tak a lotharingiai Légáráénál. Leginkább Liége bevétele okozta a riadal­mat, hiszen a francia hadvezetőség csalódva az oroszok észak-katári fellépésében, legalább kétheti megálásra akarták kényszeríteni a né­meteket, hogy ezalatt ők Belfort felől a hetedik hadtesttel Németo­rszág testébe benyomulva, az észak felől francia földre tartó hadtestet tar­tóztassák fel. De Lüttich mindjárt elesett és Belfort alól hazaverték a franciákat. Liége ostromáról a franciák a legkalando­sabb­ híreket röpítették világgá. Ezekkel szem­ben­­Stein német tábornok felsőbb megbízásból a­, következőket közölte a nyilvánossággal: „Francia híresztelések nyugtalanságot keltettek lakosságunk körében. E francia h­írek szerint húszezer német esett el Liége előtt, sőt azt is mondották, hogy Liége még egyáltalában nincs birtokunkban. Azzal, hogy teát­rális módon a becsületrend keresztjét adományozták a vá­rosnak, a valószínűség látszatát akarták adni híreszteléseiknek. A ném­et nép meg lehet győ­ződve, hogy sem kudarcokat nem fogunk el­hallgatni, sem pedig sikereket nem­ fogunk fel­fújni. Az igazat fogjuk mondani és teljesen bí­zunk benne, hogy népünk nekünk előbb fog hinni, mint az­ ellenségnek. Közléseink nem hozhatók nyilvánoságra addig, ameddig esetleg elárulhatnák terveinket. Most már veszély nél­kül tehetünk közléseket. Lüttichről és mindenki maga ítéletet alkothat a franciák által kikiál­tott húszezer főnyi veszteség hazugságáról. Négy nap előtt Liégenél még gyönge volt operáló csapatunk. Vakmerő vállalkozást nem lehet fölösleges csapatok felvonultatásával el­árulni. Hogy mégis elértük a kívánt célt, azt a­lró előkészítésnek, csapataink vitézségének, az erélyes vezetésnek köszönhetjük. Az ellenség erejét megtörtük. Csapatai nem harcoltak ke­ményen. Nehéz és elkeseredett harcok voltak. Egész községeket kellett elpusztítanunk, amíg megtörtük az ellentállást, amiig vitéz csapataink a váréveken át benyomulva, a város birtokába jutottak. Az igaz, hogy az erődök egy része még tartotta magát, de nem tüzelt többé. Ő fel­sége egy csöpp német vért sem akart elpazarolni az erődök ellen intézendő roham­mal, hiszen azok nem akadályoztak többé szándékaink keresztülvitelében. Nyugodtan bevárhattuk nehéz tüzérségünk érkezését és nyugodtan, egymás után összelövöldözhettük az erődöket egy embernyi veszteség nélkül, ha­csak az erődök őrsége előre meg nem adja ma­gát. Minderről azonban egy lelkiismeretes had­­­vezetőség egy szót sem közölhetett, amíg oly erős haderőt nem toltunk Liégebe csapataink­­után, hogy a világ minden ördöge sem vehette vissza a várat kezeinkből. Ebben a helyzetben vagyunk most. A bel­gáknak a vár védelmére, mint most áttekint­hetjük, több csapatuk volt, mint amennyi a mi részünkről rohamra ment. Minden megértő ember föl tudja fogni a fegyvertény nagyságát. Valóban páratlan fegyvertény volt." A kegyetlen belgák Düsseldorfba menekült brüsszeli német. Újságírók, akik körülbelül ezer német polgár­ral Brüsszelt elhagyták, megállapították, hogy Liége elestét szombaton még Brüsszelben nem hozták nyilvánosságra. A szombati esti lapok azt mondották, hogy a hadügyminisztériumba harctéri hírek nem érkeztek, de Li­ttiehben a helyzet nem rossz. Az Antwerpenből és Brüsz­­szelből menekült németek megállapították, hogy a belga nép még bestiál­­sabban dühön­gött, mint eleinte gondolták. Gúnynak látszik, hogy a belga igazságügy-miniszter pénteken bi­zottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy anyagot gyűjtsön a német csapatok várható kegyetlenkedései ellen. Ezzel szemben Brü­sz­­szelben a tömeg a német nőket sem kímélte. Sokan napokig kénytelenek voltak Brüsz­­szelben bujkálni. A kémkedés miatt letartóz­tatottak között van Croix herceg két soffőrjé­­vel. Az antwerpeni német nagykereskedők, akiknek a kikötő fellendülését elsősorban kö­szönheti, borzalmas bánásmódban részesültek, őket is kémkedéssel gyanúsították. Webert, az ismert antwerpeni szállótulajdonost a csőcselék megölte. "» A belga polgári lakosság a házakból, bok­rokból a legvadabb gyűlölettel lövöldöz min­denkire, aki német. Már az első napokban is lelőttek egyeseket közülünk, másokat elpusz­­títottak. Egy németnek éjnek idején, amikor ágyában aludt, elvágták a torkát. Egy belga házra kitűzték a vörös keresztes lobogót. Öt németet helyeztek el e házban és másnap agyonszúrva találták őket. Egy Verviers közeli faluban egyetlenegy kato­nát találtak, akinek kezei békába voltak verve, szemeit pedig kiszúrták. Egy Lüttich felé haladó automobil-kolon egyik gépkocsija megállt egy faluban, mire egy fiatal asszony odalépett a soffőr elé és hirtelen revolvert rántva, főbelőtte. Gemme­­nich helységben a lakosság feltartóztatta az egészségügyi csapatok gépkocsijait és a házakból tüzel azokra. A gépkocsikat ki­sérő három huszár gyenge volt a támadókkal szemben, mindazonáltal a lövöldözők közül hármat elfogott és azokat rögtön lelőtte, a há­zat pedig, amelyből lövöldöztek, felgyújtotta. A karszalagok és a kocsikra alkalmazott vö­rös kereszt nem védi meg az orvosokat az orv támadásokkal szemben. A belga kormány megnyitotta határait a franciáknak, azzal a kérelemmel, hogy a né­metekkel belga földön vívandó harcaikban támogatást adjanak. Erre a felhívásra a Valencienne és Mau­­beuge mellett álló francia csapatok Mons és Chucheroi mellett egyesültek a belga haddal. A megvert francia hadtest A Belfort felöl Felső-Elzászon át Mülhausenbe előnyomult ellenséget, a hetedik hadtestet és Belfort helyőr­ségének egy gyaloghadosztályát, a né­met csapatok megerősített hadállásból déli irányban viszavetették. A fran­ciák nagy veszteséget szenvedtek. Bécsbe érkezett újabb jelentés szerint a németek a francia hetedik hadtestet teljesen szétverték. A francia hadtest megsemmisíté­sének híre óriási lelkesedést keltett Berlinben. A hír legkorábban a vezér­karhoz érkezett. A vezérkar főnöke fel­sietett a hírrel a várba. Ezután rendőrtisztek és rendőrök közölték a német győzelmet a lakossággal s fél­óra alatt az egé­sz város értesült róla. Az Unter den Lindenen egy ezred ■v­o­nult végig s a Wacht am Rheint éne­kelte, a tömeg a katonasággal ment és együ­tt énekelt vele. Az emberek csillogó szemmel mondták egymásnak az örömhírt, is­meretlenül megszólították, ha valaki közömbösen sétált és látták róla, hogy még nem tud semmit. A kávéházak forraszain asztalokra álltak föl olya­nok, kiknek erős a hangjuk és dörgő szóval kiáltották: — Megvertük a franciákat! Éljen a császár! Alig telt bele egy rövid negyed­óra, már köztudomású volt, hogy a francia 7. hadtest és Belfort helyőrsé­gének egy egész gyaloghadosztálya fölött győzedelmeskedett a német had­erő. Még nagyobb lett az öröm, mikor megjelentek a lapok különkiadásai a hiteles hírrel és hivatalosan megálla­pították, h­ogy a franciák veszteségei nagyon súlyosak voltak, ellenben a német katonákéi aránylag egész jelen­téktelenek. ív Egyszerre csak kettévált a tömeg: gyors vágtatással haladt egy kocsi a császári palota felé. Gróf Moltke ve­zérkari főnök ült benne. Sietett meg­­vinni az uralkodónak a belfarti győzelmes csata részletes jelentését. A sokaság egetverő hurrával üdvözölte a vezérkari főnököt, aki jobbra-balra integetett, máskor rideg arca sugár­zott az örömtől. Ma délre a Mühlhausen mellett lefolyt harcról a következő hivatalos ilvirat érkezett: Belfortból Felső-Elzászban benyomult mint­egy három hadosztályból álló ellenséges sereget Mühlhausennél elsáncolt állásból kivertük, el­lenséget, mely teljes vereséget szenvedek, üldözzük. Az egész sajtó ünnepli a mühlhauseni győzelmet, amely az első sokat ígérő siker a franciák ellen. A lapok hangsúlyozzák, hogy a német nép sziklaszilárd bizalommal, benső hálával kiséri a német hadsereget győzedelmes útján. A mülhauseni győzelem — jelentik hiva­talosan — mely a harcosok számát és a küz­delem jelentőségét tekintve, a Wörthi csatával hasonlítható össze, már azért is fontos, mert a vereséget szenvedett VII. hadtest Franciaország elite hadtestét képezte. A német ágyuk hatása fényes volt és fölötte áll minden dicséretnek. * Új harcok előtt Baseli hírek szerint jelentékeny francia hadsereg közeledik Basel felé. Ez a sereg a Mü­hl­hausenben megvert és délre szorított francia hetedik hadtest. A németek Baselbe tartanak és üldözik a franciákat. A svájci kormány hir­detményt tett közzé, elmondva, hogy Baseltól nem nagy távolságra összeütközések lesznek a francia és német csapatok közt és a kormány figyelmezteti a lakosságát, hogy viselkedjék nyugodtan. Bernben diplomáciai körökben már köz­tudomású Oroszországnak az az elhatározása, hogy egy hadtestet v­isz a német-francia harc­térre. Hollandia is védi határait. A Németország felé vivő országutakon szöges­drótból font barrikádokat készítettek. Vilma királynő proklamálta, h­ogy Hollandia hadiállapotban van, mindenütt arról beszélnek, hogy a németek be fognak törni Hollandiába. Az országutakat az egész határ mentén kato­naság őrzi. A katonák kivétel nélkül mindenkit feltartóztatnak és csak igazolás után bocsátják

Next