Világ, 1914. november (5. évfolyam, 274-303. szám)

1914-11-14 / 287. szám

VILÁG AK november 16. «S Przemysl körül Przemiysl körülzárása után most újabb előnyomulásról ad hírt hadseregünk hivatalos jelentése. Az oroszok bevonultak Tarnowba (a krakó—przemysli vasúti vonal középső részébe) Jászlóba, mely az Erdős kárpátok galíciai lejtőjének lábai alatt a Visztoka folyó partján fekszik és az ettől keletre fekvő Krasznóba. Przemoysl ostromának és körülzárásának idejéből ismerőseink ezek a helyek: Przemysl ostroma, úgy látszik, a múltkori orosz terv szerint történik. Minden reményünk megvan reá, hogy ez a nagyszerűen felkészült erősség most is megállja helyét, megteszi kötelességét és feltartóztatja az esztelen orosz rohamot. A keletporoszországi határon újra kiújultak a harcok. Ezekről a német főhadiszállás a következőket jelenti: A keletporoszországi határon Edgkühnenél és e helységtől délre, a tavaktól keletre újabb harcok fejlődtek ki. Döntés még nem történt. Keletporoszország Posen és Szilézia határprovinciáról, újból riasztó hírek terjedtek el. Ezzel szemben konstatálható, hogy csak Keletporoszország egyes határvidékeire hatoltak be, kisebb orosz csapatok. Tekintettel a nagy kiterjedésű keletporoszországi határra, ellenséges haderők benyomulása nem akadályozható meg teljesen, mint már régebbi alkalmakkor is kiemelték. Azonban semmi ok sincs, hogy Keletporoszország sorsa fölött aggódjunk. Posen és Szilézia provinciákat egyáltalában nem fenyegeti veszély. A Tagespost katonai munkatársa a lengyelországi és galiciai új hadicsoportosulásokról a következőket írja: Lengyelországban az oroszok elvesztették az érintkezést a német haderőkkel. Az új csoportosulások titokban tartása ilyenformán teljesen sikerült. Az oroszoknak minden eddigi kísérlete, hogy a Wartán előrenyomuljanak és a folyam mögötti állapotokat földerítsék, meghiúsult. Közép-Galíciában a hadioperációk terv szerint haladnak. Rémiszervisszavonulásról szó sem lehet. Az oroszok előnyomulása Hivatalos jelentés. Északon tegnap hadseregeink arcvonalán nevezetesebb esemény nem történt. Tarnowba, Jászlába és Krasznóba az ellenség bevonult. A monarchiában internált hadifoglyok összszáma tegnapig 861 tiszt és 192.721 főnyi legénységre növekedett. Hofer, vezérőrnagy: A Pruth mentén Besztercze, november 13. Iz Vzág kiküldött tudósítóidtól Az oroszok sehogyan sem tudnak belenyugodni Csernovitz elvesztésébe és szeretnének kísérletet tenni, hogy visszaszerezzék. Ez azonban nem fog sikerülni nekik. Csernovitzot gyűrűben erős sánc védi, s a Pruth partján gyalogság és tüzérség őrködik a város felett. Az oroszok a túlsó parton, a folyótól ezer lépésnyire, Mahalla—Zacka vonalon állanak. Végigjárhattam sáncainkat, ahonnan kitűnően ellátni a Pruth túlsó oldalára, az oroszok felé. Látom, hogy az ellenséges járőrök a felrobbantott híd fejénél két fehér zászlót tűztek ki: parlatmentaireket akarnak a várba küldeni. A városban mintaszerű a rend. A ,,Russische Gasse“-ban végiggördülő szekérben, a széna között, két orosz tisztet és két altisztet fogtak el katonáink. Kémkedni akartak az oroszok, de ezzel most errefelé legtöbbször póruljárnak. Mire az éjszaka leszáll, a partokon heves tüzelés indul. A partokon az ellenséges gyalogság lövöldöz egymásra. Járőreink éjszaka átkeltek a folyón és számos orosz foglyot hoztak magukkal. Kutynál és Snyatinnál heves harcok folynak. Sas László: Orosz jelentés Przemysl ugyan megint be van zárva, de meg lehetünk győződve, hogy ez az erődítmény újra megállja a helyét. Przemysl igen eredményesen érvényesülhet, mert nagy orosz erőket köthet le. Közép-Galiciába eddig három orosz hadsereg nyomult be. Az egyik az alsó Wyslokán át vonult — föltehető, hogy Tarnow két oldalán — a másik Rzeszowon át Jaslo irányából, a harmadik pedig Sanok- Lisko környékéről. A mi seregeink helyzete, amint az hamarosan ki fog derülni, igen jó. Az orosz főhadiszállásról november kilencedikén a galiciai harcokról a következő jelentést adták ki: — Nagy áldozatok után, mikor az orosz csapatok Jaroslauba vonultak, az osztrákmagyar csapatok még az éjjel ismét megkezdték támadásukat Ettől a naptól és 6-ikának éjjelétől kezdve az osztrák és magyar csapatok éjjel és nappal „őrülten“ támadtak reánk és borzalmas tüzérségi harcot irányítottak ellenünk. A gépfegyver és gyalogsági tűz után a magyar katonák halálmegvető szeulonyrohamot intéztek ellenünk. A veszteségek mindkét oldalon igen jelentősek voltak. Mikor az oroszok is hasonló rettenthetetlen ellentállást tanúsítottak, mint a szemközt álló magyar csapatok, ez utóbbiak megkapták már a parancsot, hogy a San folyó mentén levő előre elkészített új pozíciókban helyezkedjenek el. Ezek az utolsó csaták olyan hallatlanul hevesek voltak és a tüzérség is olyan munkát vitt véghez, hogy tíz kilométerre is lehetett hallani az ágyuk dörgését. Nagy osztrák-magyar erők elhatározva, hogy az ütközetet abbahagyják, Monaszterzyskánál helyezkedtek el De mindamellett az orosz csapatok megmaradtak pozíciójukban és nem követték az ellenséget Az ellenség frontján Az Agence Havas közli november 1-ikén, hogy az orosz nagy vezérkar a galiciai főhadiszállást Lembergben helyezte el. Miklós fővezér most nincs Lembergben, mert ő vezeti a keleteporoszországiacokat. Az orosz vezérkar főnökének, Janicskevics tábornoknak a cár a Szent György-rendet adományozta, mert a fővezér életének megvédése érdekében külön intézkedéseiket tett. Nikolajevics Miklós fővezér ugyanakkor szintén megkapta a Szent György-rendet személyes bátorságának jutalmazásául. A kitüntetések adományozásából kiderül, hogy az Orosz-Lengyelországban legutóbb lefolyt harcokban az orosz fővezér élete veszedelemben forgott. Wladimirovics Miklós orosz tüzérezredes néhány nap előtt orosz hajón Tumszeverinbe érkezett, hogy innen Kladován át Teklába utazzék a szerb-osztrák-magyar küzdőtérre. Az ezredes a többi között úgy nyilatkozott, hogy Jenén önmaga ajánotta fel szolgálatait az entantennak. Szolgálatai díjául Kelet-Mandzsúriát kötötte ki. Az ezredes azt is elmondta, hogyha az oroszok elfoglalják Konstantinápolyt, a város nemzetközi lesz, valamint nemzetközi lesz a Dardanelláksorosa is- A szerb visszavonulás Szerbiai hadműveleteink közelednek az utolsó állomásokhoz. A kimerült, óriási veszteséget szenvedett szerb haderő tegnap óta az egész vonalon megkezdte a visszavonulást. Most már, feladva erős, előre elkészített hadállásaikat is, szerteszórva, menekülésszerűen húzódnak vissza országuk belsejébe. Csak most derült ki, hogy a Misari magaslatokon tulajdonképpen katasztrofális vereség érte a szerbeket, akiknek itt egész jobbszárnyát, körülbelül 70—75.000 embert vert szét a mi csapataink. Ezt követte a szerbek ohridi veresége, mire kénytelenek voltak minden vonalon visszavonulni és szabadon engedni az utat Valjevóhoz. A szerbek itteni hadállásait minden órában elérhetik csapataink, amelyek lelkes offenzívában üldözik a szerbek vert hadait. Potiorek jóslása nyilván teljesedni fog: remélhetjük, hogy ezen a terepen még a tél beállta előtt befejeztük feladatuinkat. Valjevó előtt Hivatalos jelentés. Érkezett: délután 2 óra 30 perckor.Az ellenség visszavonulását Koceljevótól és Valjevótól kelet felé folytatta. A Száva mentén Uscet rohammal bevettük, Beljint és Banjanit elértük. A gomile—droginjei erődített ellenséges vonal már birtokunkban van és Sopot-Stoticet elértük. A nyugatról és északnyugatról előnyomuló hadoszlopok — részletek nem közölhetők — Valjevó felé közeledtek, miközben különösen a déli oszlopok teljesítményei a legnehezebb terepen is bámulatraméltóak voltak. Megsemmisült a szerbek jobbszárnya A Sábáétól keletre aratott nagy győzelmünknek igazi jelentősége csak most derül ki teljesen. A Sábáétól keletre eső Misari magaslatokon a szerb seregnek egész jobbszárnyát semmisítettük meg. Ez a jobbszárny tekintélyes csapatmennyiséget jelent, hatvanezer embernél is többet, úgy, hogy a Timokhadosztályon kívül harcképtelenné tettük a Morava- és Sumadia-hadosztályt is. Valóban nem csodálatos, ha ez után a fényes győzelem után szinte rohamlépésben haladunk előre. Gyors tempóban vettük be Ohridot és e fontos hely megszállásánál csak úgy, mint a Sabac és a Misari-magaslatok körül folytatott viaskodásban csapatmozdulatainkat a Száva felől kitűnően támogatták monitoraink. A szerbek a döntő vereség után általános visszavonulást kezdtek meg. A menekülés ideiglenes állomása Koceljevo, ahol a megvert és rendetlen futásban távozó szerb haderő gyülekezni akar. Aviatikusaink azonban megállapították, hogy a szerbek nem tudtak nyugodtan megpihenniKoceljevában tudtak nyugodtan megpihenni Koceljevában sem, hanem odaérkezve, útjukat rögtön folytatták Valjevó felé, ahol korábban a szerb főhadiszállás volt. Csapataink az ellenség üldözése közben egész sereg községet és magaslatot szálltak meg. A szerbek mindent elhagytak, fedezékeiket és azokat a szilárd betonkunyhókat is, amelyben, úgy látszik, át akartak telelni. Az ellenség minden munkája kárba veszett. Összes seregeik kénytelenek az előre kikészített terepet, amelyben rengeteg munka és vér fekszik, otthagyni. Már Valjevó körül gyülekeznek és ott igyekeznek órák alatt új hadállásokat készíteni. Ez azonban aligha fog sikerülni nekik, mert seregeink valószínűleg már a legrövidebb idő alatt elérik Valjevót, ahol ha, sikerül a szerbeket újra megverni, végleges döntő katasztrófát mértünk rájuk. Íme kezd teljesedni azok jóslata, akik megmondták, hogy :Vlfi sebeknek a hadjárat elején UftijsVotlish.