Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-12 / 71. szám

Péntek VILÁG 1915. március 12. 3 Harc a Dardanellákért Az új görög kormány első nyilatkozata a legh­a­tározotta­bb kijelentés a további sem­legesség mellett. A Dardanella-kérdésből tehát egyelőre a görög beavatkozás ki van kap­csolva; a legélénkebb elemi m­ondásban is áll­t volna az egész görög gondolkodással az az el­­hatá­rolztá­s, hogy Görögország segíyen megsze­rezni Oroszországnak Konstantinápolyt, mely fele nem­zeti ideáljai vonzzák. A Toulon felől elindított csapatok még nem érkeztek meg, így tehát a szárazföldi ostromról még nem le­het szó. Újból és újból visszatér az az Orosz­országból el­indu­tott hír, hogy Oroszország egy több, mint százezer főnyi sereget fog szervezni, hogy Konstantinápoly ellen vonuljon és meg­előzze ebben az angolokat és franciákat, mert Grey nyilatkozata óta Oroszországban is lát­ják, hogy Anglia nem szánt fe­ltétlen uralmat győzelem esetére sem Oroszországnak a Dar­danellák és Konstantinápoly fölött. Orosz­ország tehát jobb szeretné nem szövetségesei kezéből kapni meg Konstantinápolyt. Kétség­telen, hogy Oroszországnak egyszerűbb útja volna a Fekete-tengeren át Konstantinápoly­­hoz, mint a szövetségeseknek a Dardanellá­kon át. De mily nehézségek torlódnak ezen az úton is, még hogy ha Oroszország csakugyan össze tudna egy számottevő sereget gyűjteni azzal a rendel­ketéssel, hogy Midiánál partra­­szálljon. Meg kellene előbb s­emmisíteni a tö­rök flottát! Erre az orosz flotta nem vállal­kozhat. Ha már megvolna és Midiánál partra is szállna ez a sereg, le kellene előbb rombol­nia a török erődvonalat, mely a Konstantiná­­polyhoz vivő úton akadályul áll, azonkívül le kellene vennie a török védősereget. Ha már ez is megvolna, számolni kellene azzal, hogy mit szól Románia és Bulgária egy hatalmas orosz sereg mid­n­ai partraszállásához? A Dardanelák ostroma A német lapok tudósítói megállapítják, hogy az ellenséges flottának még a Dardanellák első aknamezőjén sem sikerült átjutnia; min­den jelentés tehát, mely arról szól, hogy ellen­séges hajók a Darlanellák belső erődeit lövik, egyszerű hazugságok. Az Osmanischer Lloyd tudósítója írja a március 7-iki ostromról: Délután hat páncélos bombázta a szorosba vezető utat, ott azonban kitűnően vagyunk védve és a bombázás, amely eredménytelen volt, alig félóráig tartott. Négy óra táján négy hatalmas hadihajó, köztük Anglia leghatalma­sabb hajója, a Queen Elisabeth, a szoros felé közeledett. Ezeket a hajókat az úgynevezett „magyar hegyfok“-ról bombáztuk igen sike­resen. Ezt a hegyfokot azért nevezik magyar hegyfoknak, mert 1452-ben, mikor Bizánc elestével a keleti császárság megszűnt, II. Mo­hamed szultán rendelkezésére, egy Orbán nevű magyar ágyúöntő ezen a hegyfokon állította fel az első török ostromágyút. Most ezen a fo­kon a legmodernebb ütegek, a harminc és fe­lesek állanak és gyilkos tüzelést intéztek a négy hadihajóra. A négy hadihajó kíséretében levő két cirkáló bombázásunk hatása alatt el­sül­yedt. Láttuk, amint az egyik hadihajó pa­rancsnoka lövésünktől találva, holtan esett össze. Pár nap előtt a Dardanellákban az a hír terjedt el, hogy az angolok flottabázisul Málta vizeit használják, mert Görögország részéről tiltakozástól félnek. Chaost tényleg elhagyták a hajók és csak néhány aknaszedő maradt ott. A Daily Chronicle legutóbbi számában szintén azt írja, hogy a Dardanellák melletti akció nem fog a remélt sikerrel járni. Az angol lap Gibraltárhoz hasonlítja a Dardanellákat és körülbelül azt írja a sorok között, hogy még a veszteség sem volna nagy baj, hiszen egy Gibraltárja már van Angliának. A Kölnische Zeitung szófiai távirata szerint oda az a hír érkezett, hogy Dimitriev Radkót, aki Galíciá­ban hadseregparancsnok, Pétervárra hívták, mert őt szemelték ki a Konstantinápoly ellen operáló hadsereg parancsnokául. Szófiában azon a véleményen vannak, hogy Oroszország, nagy emberszükséglete dacára, meg fogja tudni szervezni ezt a hadsereget Görögország további politikája Az athéni távirati iroda jelenti. A sajtó az új minisztérium bemutatkozó nyilatkozatának következő szövegét közli: Győzelmes háborúi után Görögországra nézve parancsoló szükség a hosszú békeidő­szak, hogy dolgozhasson az ország fölvirá­­goztatásán. Görögország közhatalmának, va­lamint szárazföldi és tengeri haderejének szervezettsége, a népjólét fejlettsége meg­védi Görögországot az ellen, hogy oly nagy áldozatokkal kivívott javait megtámadják és egyúttal lehetővé tesziik neki, hogy az állam érdekeinek szolgáló programmot való­sítson meg és olyan politikát kövessen, amely megfelel a nemzeti tradícióknak. A dolgok ilyen állásánál a semlegesség az európai válság óta valóságos parancsolat volt Görögországra. Görögországnak azon­ban, m­int eddig, úgy mostan is abszolút kö­telessége, hogy a szövetségéből folyó kötele­zettségeket teljesítse és saját érdekeit kielé­gítse, anélkül azonban, hogy megkockáztatná saját területe integritásának kockára vetését. A kormány tudatában van annak, hogy így az ország érdekeinek szolgál és meg van győződve, hogy a nép hazafiassága biztosí­tani fogja ez érdekek teljes védelmét. A kopenhágai Politiken-nek jelentik Athén­ből. Az új miniszterelnök a kamarák feloszla­tását és új választások kiírását tervezi. Lehet, hogy egyelőre csak az elnapolás eszközéhez fog nyúlni. Athénból érkezett jelentések szerint Anglia Görögországtól kategorikusan politikai hitvallást kért s azzal fenyegette meg Görög­országot, hogy abban az esetben, ha továbbra is barátságosan viselkedik a szövetségesekkel szemben, az Égei-tengeren meg fogja szorítani Görögország uralmát. Franciaország csalako­­zott e fenyegetéshez, sőt Anglia, hogy nyoma­­tékot adjon szavainak, meg is szédlotta Lem­nos szigetét. Mindazonáltal a görög korona­tanács elutasítólag válaszolt. A Lokalanzeiger szerint a Sera ezeket je­lenti: Venizelosz teljesen kegyvesztett lett s a király minden elismerő kézirat nélkül bo­csátotta el. Megerősítést nyert, hogy Venizelosz kötelező nyilatkozatot tett a hárpias entente­­nak, anélkül, hogy ezekhez a király vagy minisztertársainak hozzájárulását megnyerte volna. A Riecs ezeket írja: Görögországnak a győzelmi zsákmányban való részesedése most már elesett. Oroszország a kis Görögország fö­lött napirendre tér­­tás alkalmával föl is léptették. De Venizelosz a sakkhúzásra azzal felelt, hogy maga is támo­gatta választását. Zogratosz a kamarában egy párthoz sem csatlakozott. Venizelosz felaján­lotta neki a nemzeti bank másodigazgatói állá­sát, melyet el is fogadott, miután a mandátu­mot letette. Gunaris által külügyminiszterül meghivatva, készséggel vállalkozott, mert csak azért távozott a politikából, hogy ne kelljen Ven­izel­oszt vakon követnie. A görög külügyminiszter Gunaris miniszterelnökön kívül Zografos az új görög kabinet legmarkánsabb egyénisége. A külügyminiszteri tárca viselője most hatvan körül jár, mielőtt aktív politikus lett, a sajtó­ban foglalkozott külpolitikai kérdésekkel és nagy tekintély­számba ment. Kétszer volt a külügyek minisztere. Apja konstantinápolyi ember volt, aki az ottani pénzügyi világban nagy szerepet játszott; tőle nagy vagyont örö­köl. Zogratosz születésére nézve epiróta, a lon­doni reunió Albániához csatolta Epirusz egy­­részét. Ennek a területnek túlnyomó görög la­kossága tiltakozott, fegyveresen szegült ezen döntés ellen és autonómiát követelt magának. Venizelosz Zagrotoszt bízta meg a mozgalom rendbehozatalával, mert attól tartott, hogy az epiróták miatt összeütközésbe kerül a hatal­makkal. Zogratosz itt két irányban dolgozott: fölfegyverezte az epirótákat, hogy ezek ellen­állhassanak az albánoknak, másrészt iparko­dott a hatalmak képviselőivel a kérdést az epirusziak kedvére elintézni. A tartomány is­kolai és egyházi autonómiát nyert és bizonyos mértékig megnyugodott. Mikor Wied távozott és Albánia forradalom színhelye lett, Epirusz­­ban is harcok dúltak, majd kitört a világhá­ború és Venizelosz jogot nyert a hatalmaktól Epirusz megszállására. Zogratosz ekkor vissza­tért Athénbe, ahol epiruszi sikerei folytán igen népszerű lett. Hívei most Venizelosz ellen akarták őt kijátszani és egy athéni pótválasz­ Anglia blokádja Beresford angol tengernagy a régi hadi­­törvény alapján, mely a tengeri rablók fel­­akasztását rendeli el, azt követeli, hogy a német tengeralattjárók elfogott tisztjére al­kalmazzák ezt a törvényt. Angagneu­r francia tengerészeti miniszter nyilatkozott az újságírók előtt londoni útjá­ról, az angol és francia flotta operációról, a Dardanellák ostromáról és a német blokádról. A francia tengerészeti miniszter nyilatkozatá­ban megállapította, hogy ha el is sülyesztenek a németek hetenként egy pár hajót, ezzel nem befolyásolják a tengeri háborút. Szerinte a viszony, illetve a helyzet itt ugyanaz, mint a Zeppelineknek a városokkal szemben való hadviselésénél. Mert ha tesznek is kárt a Zep­pelinek a városokban, azért sem Londont, sem Párist össze nem bombázhatják. Igen anti­­misztikusan nyilatkozott ellenben arról a blo­kádról, amelyet Anglia és Franciaország Né­metország kiéheztetésére visz keresztül, s odanyilatkozott, hogy a német blokádra a szövetségesek valódi felelete az a komoly el­határozás, melytől semmi sem télti­ el őket, hogy Németországot kiéheztetik. A miniszter kijelentette ezután, hogy a Dardanelláknál folyó operációkkal meg van elégedve és sok reménynyel néznek a legközelebbi hetek mun­kái elé. Tengeralattjáró’­ harca Behnke, a német tengerészeti vezér­kar főnökének helyettese jelenti. A brit admiralitás hivatalos közlése sze­szedül az „U. 12.“ tengeralattjárót az Arid nevű angol torpedózuró nekirohanással elsülyesztette. A le­génység megmenekült. A Hamburger Fremdenblatt jelenti Rotter­damból. Március 1. és 6-ika között az angol­skandináviai vonalon kilenc útban volt angol gőzösnek nyoma veszett. A londoni hajótulaj­donosok még tovább korlátozzák Hollandiába és Skandináviába rendelt hollandi teherszál­lítmányok elfogadását. A Rotterdan­sche Courant jelenti London­ból. A Grisner boutognei halászgőzös legény­ségét ma Newhavenben partra s­zállították. A hajó Beachy Head­tól 20 mértföldnyi távol­ságra jelzést kapott egy német tengeralattjáró nászaidtól, hogy a hajó személyzete hagyja el a hajót. Miután valamennyien csónakba ültek, a tengeralattjáró elsül­yesztet­te a gőzöst. A csónakot egy m­­sik hajó megtalálta és a le­génységet fedélzetére vette. Az angol kereskedelmi tengerészet gőzö­seinek veszteséglistája a Berliner Zeitung am Mittag összeállítása szerint a háború eleje óta március elsejéig 111 gőzöst tüntet fel 400.000 tonna tartalommal, továbbá négy segédcirkálót 33.000 tonnával, nyolc vitorlást 10.000 tonná­val, egy 107 tonnás shoonert, nyolc aknakuta­tót, összesen 1880 tonnával és egy ismeretlen nagyságú szállító­hajót. Ebbe az összeállításba nincsenek belefoglalva azok a hajók, amelyek­nek elvesztését titokban tartják. A blokád körül A „Newyork Herald“ párisi kiadása szerint az amerikai kongresszus április első hetében, közvet­lenül a húsvéti ünnepek után, ismét egybeül, hogy a­z elnök új törvényjavaslatait tárgyalja, amelyek a nemzeti védelem, főként pedig a partvidék védel­me céljaira kilencszázmillió dollár megszavazását kérik. A „Times“ jelenti Torontóból: Az alsóház

Next