Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-13 / 72. szám

6 tors. március 15. VILÁG lakosság összegyülekezett és ellenségesen állott szembe a diákokkal. Azt kiáltották a zsidók: — Pusztuljon az orosz zászló! Éljen Kon­stantin király! Éljen Németország! A zsidók kitépték a tüntetők kezéből az orosz zászlókat és földre tiporták. Ugyanezt tették az angol és francia lobogókkal. Emiatt aztán dulakodás támadt, a zsidók többségben voltak és szétverték a tüntetőket. Sokan meg­sebesültek. Oroszomig álmai .Az orosz lapokban a legkalandosabb hí­rek olvashatók. Az egyik lap azt írja, hogy Konstantinápoly elfoglalásával ismét két helyre központosítja a világ vallási uralmát. Az egyik vallási uralom megmaradna a pápaság, amely tovább is a Vatikánban székelne, a másik nagyhatalom pedig a görög-keleti egyházfő lenne, aki — a régi bizánci idők mintájára — a konstantinápolyi Aja Szófiában székelne. A moszkvai szent szinódus is ide tenné át székhelyét ez esetben. A francia és angol sajtó most már kedvezőbben ír Oroszország jogosultságáról a Dardanellákról. Úgy látszik ez visszhangja annak a nyílt és éles kritiká­nak, melyben az orosz sajtó Grey nyilatkoza­tát kísérte. A Temps Írja: A Dardanella-akció leg­nagyobb közvetetten jelentősége azonban ab­ban a segítségben rejlik, amelyet Oroszország­nak hozni fog. Jelenleg a nagy orosz birodalom teljesen el van szigetelve. Ha a hajók akadály­talanul fognak Odesszáig eljuthatni, ennek a ténynek mérhetetlen hatása az egész hadjárat­ban érezhető lesz. örülünk rajta, hogy a szö­vetséges flottákhoz egy orosz cirkáló is csat­lakozott, mert nagyon kívánatos, hogy Orosz­ország ebben az emlékezetes vállalkozásban közvetlenül képviselve legyen. Később, az ak­ció utolsó stádiumaiban, amikor a tenger­­szoros már megnyílt, nagyobb szerep vár Oroszországra. Románia és Bulgária A Daily Telegraph római tudósítója a kö­vetkezőket táviratozza lapjának: Megbízható forrásból arról értesülök, hogy a hármas en­tente ígéretet tett Romániának és Bulgáriának arra nézve, hogy biztosítani fogja a szabad át­kelést a Dardanellákon és a Boszporuson, azon­ban a román és a bolgár kormányok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ez nem ki­elégítő megoldása a problémának. Popoff igazságügyminiszter — mint egy szófiai jelentés közli — politikai barátai előtt kijelentette, hogy bármi történjék is a Darda­nellákkal, Bulgária minden körülmények közt semleges marad. Ily értelemben nyilatkozott Radoszlavov miniszterelnök az angol követ előtt is, mikor a Dardanellák első bombázása alkalmával nála járt. A kormány köreiben megfontolás tárgyává teszik, hogy Görögország megsértette a semlegességet, amikor az angol és francia flottának operációs bázist szolgál­tatott területén. A szent háború A Frankfurter Zeitung jelenti Amsterdam­ból. Angol északi Borneóban, amelyet moha­medán dajakok laknak, fölkelés tört ki. A Reu­­ter-ügynökség jelentése szerint ötszáz fölkelőt a varavahi rázsa a Bellah-folyónál megtáma­dott. A dajakok közül harmincan meghaltak, a támadók közül négyen. A Times jelenti Madrasból. Malabarban az ernadi kerületben a mohamedán moplahk között egy idő óta nyugtalanság észlelhető. A kerület egyik adószedőjét szombaton egy csa­pat moplahk megtámadta. Az adószedő sértet­lenül megmenekült. A moplahk ezután a tem­plomban vetették meg lábukat. Minthogy vo­nakodtak eltávozni, ötöt közülük agyonlőttek. Az indiai ügyek államtitkára megállapította, hogy a kerületben ismét teljesen helyreállt a rend. A felkelés jelentőségnélküli volt és a la­kosság segítségére sietett a hatóságoknak. A moplárik különösen vad fanatikusok. A Reuter-ügynökség jelenti Kairóból. A kairói egyetem jogi karának mintegy ötven hallgatóját kizárták, mert azon a napon, ami­kor a szultán meglátogatta az iskolát, távol­maradtak az előadásoktól és kimaradásukat nem tudták igazolni. Minden talpalattnyi földet! Ghillány rendelete a mezei munkákról A háború és hadiszolgáltatások hatalma­san megcs­ökkentették az országban rendelke­zésünkre álló munkaerőt és az emberi munka­erőn kívül sok lovat és egyéb állati munka­erőt is a háború köt le. A közel­jövőben pe­dig megkezdődnek a tavaszi szántási és vetési munkák s nemcsak az itt­honlevőknek, de a hadseregnek és honvédelemnek is elsőrangú érdeke, hogy minden talpalattnyi föld, amely termékeny, felhasználtassék. Az ellenségeink ki akarnak éheztetni bennünket és erre a ki­­éheztetési politikára csak az lehet a válasz, ha a magyar föld dús termése megbuktatja a kiéheztetésnek ezt a politikáját. Bulgária, Szerbia, Görögország a Balkán-háború alatt példát adtak arra, hogy egy földművelő or­szág okos organizálással háború alatt is bizto­sítani tudja a termést. Erre a példára hivat­kozik a földművelési miniszter mai rendelete is, amelyet valamennyi vármegye alispánjához és a törvényhatósági joggal felruházott váro­sok polgármestereihez intézett a tavaszi me­zei munkák elvégzése tárgyában. A rendelet bevezetésében konstatálja, hogy népeink buzgalma, egészséges ösztöne, józansága már igen sok helyen megoldotta ezt a kérdést. Az idősebbek és fiatalok, asszonyok és leányok elvégezték a mezei munkát és az állati erőt oly módon pótolták, hogy egymás­nak adták kölcsön az állatot és a teheneket fogták az iga elé. A nép józan szorgalma, ha a közigazgatás szervező ereje segélyére siet és megfelelő tanácsokkal látja el, bizonyára az egész országban meg fogja oldani ezt a nagy­­fontosságú kérdést. A földművelésügyi minisz­ter rendelete számos hasznos intézkedéssel vi­szi közelebb ehez a célhoz. Az első teendő, — írja a rendelet, — amelynek elvégzését biztosítani kell s amelyre a járási szolgabíráknak az intéző gazdasági bizottság megalakítása előtt is különösen nagy figyelmet kell fordítani, az, hogy az ősziekben mutatkozó hiány tavaszi vetésekkel úgy pó­­toltassék, hogy minden gazdaságilag használ­ható terület emberi vagy állati táplálékul al­kalmas terményekkel be legyen vetve. A szükséges igaerőt a közönségnek első­sorban egymás megsegítésével lehet pótolnia, azok pedig, akik a hadiszolgáltatás címén el­vont állatokért pénzt kaptak, vagy más pénz fölött rendelkeznek, esetleg úgy szerezhetnek új állatokat, ha a gazdasági felügyelőségnek megbízást adnak, hogy részükre a megfelelő árban állatokat vegyen és szállíthasson. A szükséges igaerő elő­terem­tésé­re a mi­niszter hajlandó a kivételes intézkedésekről szóló törvény alapján közerőt kirendelni és olyanokait, akik lóval rendelkeznek ilyen szol­gáltatásra kötelezni. A Magyar Mezőgazdáik Szövetkezetét (Bu­dapest, V., Alkotm­ány­ utca 29. sz.) megbízta a miniszter, hogy árpa, zab és tengeri vető­magból lehetőleg nagy készleteket szerezzen be s azt megrendelésre szállítsa. Noha intéz­kedés történt, hogy a vekőm­ag­szállítmányok so­ron k­ívül további­utassanak, mégis igen kívá­natos, hogy a szükségleteik megrendelése mi­előbb eszközöltessék, nehogy közlekedési kor­látozások miatt a késedelemből kár szá­rmaz­­zé­k. Minthogy az államháztartás mai megter­helése mellett — mindenki által megérthető okból — nem állhat módomban a vetőmag beszerzésére állami kölcsönt vagy előleget adni, leghelyesebb, ha elháríthatatlan szükség esetében a törvényhatóság vagy a községek nyújtanak alapjaikból előleget, vagy a törvény­hatóság, vagy a községek vesznek fel ily cél­ból egy évre kölcsönt. A kapálás, kaszálás és az aratásra nézve, ott, ahol erre a lehetőség megvan, célszerű lesz megfelelő gépek megszerzéséről gondos­kodni. A nagyobb uradalmak aratómunkás szük­ségletére nézve igénybevehetők lesznek a hadi­foglyok is. A hadifoglyok igénybevételére nézve legközelebb külön fogom alispán urat értesíteni. A miniszter több helyről olyan értesülést kapott, hogy a helybeli mu­­kások most is vo­nakodnak aratási szerződést kötni, helyesnek tartaná tehát, ha alispán úr szükség esetén a munkásokat alkalmas módon figyelmeztetné arra, hogy saját érdekükben is biztosítsák maguknak az aratási munkát, mert ha az ara­tás előtt elrendeltetik a közerő igénybevétele az aratásra, az előbb el nem szerződött mun­kás kénytelen lesz a megállapított térítésért aratni, holott szabad megegyezés alapján kö­tött szerződéssel magának megfelelőbb kerese­tet biztosíthat. A hatóságoknak figyelmet kell fordítani arra, hogy a felmentett hadkötelesek, továbbá a munkaképes segélyezettjeik, a maguk gazda­sági dolgainak elvégeztével mennyiben segíte­nek a községben elvégzendő más mezőgazda­­sági munkák körül? Ha e részben alapos és komoly kifogások merülnek fel és a jóindulatú, figyelmeztetés nem használna, indokolt­­ lesz a tényleges szolgálat alóli felmentés vissza­vonása iránt előterjesztést tenni, illetve a se­gély megszüntetése vagy annak leszállítása iránt intézkedni. A miniszter felszólítja a hatóságokat, hogy szükség esetén tanácsért, segélyért bármely állami szervet vegyenek igénybe, s a munka állásáról, a szervezés előhaladásáról tegyenek jelentés, hogy a háború után az itthoni munka aranykönyvét is megszerkeszthessék. Szombat Holland Közvélemény Németországról Ír Világ tudósítójától Amsterdam, március 6. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi hónapok­­ban, a Németország és Hollandia között fenn­­álló barátságos viszony kissé elhidegült Nem i­s tévedünk, ha ezt a könnyen befolyásolható s most németellenes sajtó intrikáinak tu­l­aj­­donítjuk. Amsterdam a németellenes sajtó mentsvára, innen igyekeznek a kormány szi­gorúan semleges álláspontja ellenére a német gyűlölet magvát a tartományok belsejében el­vetni. .. Még olyan belgák is, kik azelőtt a nagy­ német cégekkel nemcsak üzleti összeköttetés­ben, de benső barátságban is voltak — em­lékezzünk csak vissza a belga szénszindikátus képviselőire — most egy lapvállalat élére ál­lottak s napról-napra burkolt és nyilt hangon szítják a német gyűlöletet. Ez a fellépés Németországban érezhetően rossz hangulatot kelt, mely nemcsak a bűnö­söket éri, hanem igazságtalanul a nagy álta­lánosságra is kiterjed. Hogy az ország lakossá­gának hangulatáról, véleményéről pontos ké­pet szerezzek, beutaztam az ország minden forgalmas városát s mondhatom a végered­mény az, hogy az ország nagyobb percentim: német-barát. Egyhangúlag kijelentették, akikkel beszél-­ lem, hogy a németellenes hangulathoz leg­nagyobb mértékben a belga menekültek szó-­ morú állapotban való megérkezése — száz-, ezernyi számban rohanták meg az országot —« járult a szerencsétlen emberek, kiknek nagy-­ részt hazájukban sem volt semmijök, szomorúi helyzetük ecsetelésével maguknak előnyöket igyekeztek szerezni s a hangulatot maguk ré-­­szére kihasználni. Ismét valósággá bizonyult­ az a közmondás, „a vér köteléke nem válik vízzé“. A holland és a belga flamand testvér nemzet. De ez a barátságos hangulat lassan­ként, amikor a jó hollandusok meggyőződést­ szereztek arról, hogy ez az édes testvér visel­­­kedése egy cseppet sem felel meg az ideális­ fogalmaknak, mert a vendégszeretettel vissza-­­él, azt arra használja felt hogy Hollandia sem­legességét veszélybe dönti s az igazságosan gondolkozó lakosságot álláspontjától eltéríteni­ igyekszik. Sok hollandi úriemberen már meglátszott hogy a belgák hirterjesztésének fel nem ül­­­nek, a „barbarizmusról“ egy szót sem hisznek, de igenis olyan nézetüknek adtak kifejezést hogy a németek szigorú fellépése nagyon sok­szor megokolt, helyes és szükséges volt. Hága, az ország bájos fővárosa, már a háború kezdete óta nem németellenes, sőt el­­­lenkezőleg. Ott a nagyszámú hivatalos körök­ igyekeztek szigorúan semleges álláspontot el-­ foglalni, ugyancsak ilyen véleményen volt­ak!

Next