Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-07 / 187. szám

Szerda Nemzetközi rendőrség­ ­i Világ tudósítójától Hang, július hó. Az amerikai lapok, folyóiratok, könyvek sokat foglalkoznak a nagy háborúval, külön­­böző nézőszögből ítélve meg az eseményeket. Vannak németbarát hangok és vannak kitaka­rások a porosz militarizmus ellen. Néhányan megrajzolják egy amerikai beavatkozó hábo­rúnak a körvonalait, sokan meg azt mondják, igen, az Egyesült­ Államoknak kötelessége a beavatkozás, de a béke érdekében. A munició­­szállításnak pedig alig van híve, a gyárosokon kívül, sőt szégyenletes állapotnak tartják, hogy azt a kormány megengedi egyáltalában, mint a neutralitásnak üzleti alapokra való fektetését. Az utóbbi időben több érdekes tanulmány foglalkozik az állandó béke eszméjével. Nem a mostani világháború megszüntetésére adnak praktikus útmutatást, hanem egy sokkal ké­sőbbi időre gondolnak és azt fejtegetik, hogy miként lehetne megakadályozni — a jövő háborúját. De ez mindenesetre attól is függ, hogy miképpen végződik a mostani háború — mondják. Sokan, különösen, akik a néme­tekkel rokonszenveznek, — eldöntetlen harc­ban bizakodnak. Mások meg azt hiszik, hogy ez világszerencsétlenséget jelentene és semmi­képpen sem haladást. Néhányan meg a britt királyság ígéretére gondolva — jöjjön nemze­dékekre kiható béke e háború után — okvet­lenül a német hadgépezet lerombolásától vár­ják a jövőt. Csak azt találja furcsának majd­nem mindegyik sze, hogy valamennyi nemzet a békéért harcol, a különféle szinű könyvek alapján. Németország letörését nem is a szö­vetségesektől várják, inkább az újabb beavat­kozásoktól, amelyek esetleg Ausztriára gya­korolhatnak súlyosabb nyomást . . . Ha a háborúból győző és legyőzött nem­zetek kerülnének ki, a fegyverkezés nem szűnnék meg, nem lenne többé „kis“ nemzet és meg nem erősített hely. Ha Németország Flottája tovább fejlődik, ha Anglia két hajó­val kárpótolja minden elsülyedt­­hajóját, úgy Amerika is kénytelen lesz flottát építeni, amely haladását és fejlődését fogja gyökeré­ben megtámadni. Az amerikai államférfiak és írók vélemé­nye, hogy azért van háború ma a nemzetek között,­­ mert ezek vonatkozódásai nincse­nek nemzetközi szervezettségben. És ebből a háborúból valami reális, komoly nemzetközi viszonynak kell születnie, — hogy ne essünk „ egészen vissza a sötétség korszakába. Mert lehetetlen állapot az, hogy az egyéneknek nem szabad rabolni, ölni, lopni, — de együt­tesen, államot alkotva, — igen. A mindennapi életben vannak intézmények, amelyek megvé­dik az erősebb ellen a gyengét, h­a kicsinyt a nagyobbtól s vigyáznak vagyonra, életre, erkölcsre, jogra. Nemzetközi szerződések nem érnek so­kat, száz meg száz kibúvót talál mindenki, ha megszegni akarja. A szerződések mellé inter­­nacionális rendőrség kell, hatalmi joggal és megtorló erővel, akkor lehet csak állandó bé­kére gondolni. A nemzeteket alá kell rendelni valamiféle szervnek, mint ahogy városok vannak az államokban. Ha az emberek felett lehet bíráskodni, — akkor miért ne lehessen nemzetek felett? A háborúk anyagi kárral járnak. Még a nyertes is, — csak veszíthet a csatában. De a vérből és szenvedésből új világnézet fog szü­letni, amely egyszerre fog választ adni arra a sok szociális kérdésre,­­ amit hamarjában elnyelt a háború. S ez az új világnézet fogja majd hamisnak bélyegezni azt az ismert skót mondást: „War brings poverty. Poverty brings peace. Peace brings prosperity. Prospe­rity brings pride. And pride brings war again.“ A háború szegénységet hoz, — amely békét teremt. Ebből jólét fakad, majd ke­vélység, — s ennek megint csak háború a vége. Ezt az örökös, megremegtető körforgást kell megakadályoznia annak az új szellemnek, amely éreztette mindannyiunkkal, hogy igenis, — testvéreink őrzői vagyunk, ezentúl nem az önzés és a harc, —, hanem a béke és a szeretet viszonyában. Amerikában ma már a többség is látja, — bármint is szépítgessék az entente hatal­mat, — hogy a franciák Elzász-Lotharingiát szerették volna megkaparintani, az oroszok a szlávság zsilipjeit megnyitni, az angolok meg­ a németek veszedelmes erősségét legyűrni. És igenis, a németeknek kultúrája hatalmas, azt nem lehet letagadni vagy kigúnyolni, hiszen összefüggésben van kereskedelmi és pénzügyi haladásukkal is. A mostani háború nagy „kereskedelmi díjakért“ folyik, mondja C. W. Barron, ameri­kai gazdasági író, hiszen gondoljunk csak a Földközi-tenger partjaira, Kisázsiára, a bag­dadi vasútra, a perzsa öbölre, Mezopotámia olajföldjeire, melyek kihasználatlanok és ha­talmi forrásai lehetnének Palesztina újjászü­letésének, de minden földre, a Földközi-ten­ger, az indiai óceán és Ázsia között. Az angol meg tisztán látja — a törökök elszakadásában — Cecil Rhodes gyönyörű álmának megvaló­sulását, amint vasút visz Afrikán keresztül, Kairóig,­­ hogy hatalma övezze a világot, hasznosságot és igazságot osztogatva útjában... Egy nemzetközi hatalom tudná csak a végét vetni ezeknek az álmoknak, amelyek véres valóságra ébresztették az emberiséget, mondja egy másik író a napokban megjelent könyvében. Hatalom, mely érvényt tudna sze­rezni szabályainak és áthidalná az egyenet­lenségeket — emberáldozás nélkül. Mint­­ahogy az állam őrködik a városok békéje fölött s a rendőrség az egyéneken, úgy lesz majd a nemzetközi rendőrség feladata is, hogy őrköd­jön a nemzeteken. „Mi sem volna egyszerűbb annál, hogy a háború után a megerősített Hel­goland ne angol kézbe kerüljön vissza, hanem egy ilyen hatalom tengeri alapjává legyen, mely békére tudna kényszeríteni.“ S akkor az urópai kultúráin, a hullafoltok helyén,­­ az élet rózsái virulnának újra. F. Halasi Ödön: VILÁG 1915. julius 7. XI NYILTTER (E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget szerkesztőség.­ Külön értesítés helyett­­ Grünwald Vilmos úgy a saját mint gyermekei Mária, Miklós, György valamint az összes rokon­ság nevében, fájdalomtól megtörve és a reája mért sorscsapástól lelke mélyéig megrendülve jelenti, hogy imádásig szeretett, drága jó fele­sége, szerető anya, testvér és rokon Greinwald­­illmosni szül. Vahl Erzsébet f. hó 5-én este 9 órakor, életének 32-ik, leg­boldogabb házasságának 14-ik évében elhunyt. Felejthetetlen Drága halottunk földi marad­ványait f. hó 7-én, délután Vs 5 órakor a rákos­keresztúri izr. temető halottasházából fogjuk örök nyugalomra helyezni. özv. Grünwald Miksáné anyósa Dr. Vahl Adolf, Vahl Géza, Vahl Gyula, dr. Vahl Ernő, Vahl Zoltán, Adler Sándorné szül. Vahl Róza testvérei. Grünwald Ferenc, Grünwald Sán­dor, Grünwald László, Adler Sándor sógorai. Dr. Vahl Adolfné szül. Klein Margit, Vahl Gézáné szül. Goldschmied Malvin, Vahl Gyuláné szül. Bock Berta, dr. Vahl Ernőné szül. Blumschein Ilona, Grünwald Ferencné szül. Singer Anna, Grünwald Sándorné szül. Kaufmann Róza, özv. Grünwald Imréné szül. Kronstein Ilonka sógornői. Budapest, 1915. julius 6-án. Drága emlékét soha el nem múló kegyelettel őrizzük ! Koszorúk mellőzését kérjük. Három szobás lakást keresek Budán vagy Pes­ten Kertben vagy térhez, liget­hez közel augusztus elsejére. Ajánlatokat „Jó lakás“ címén Kettős bon­­­tékban kérek a VILáG Kiadóhivatalába LEGÚJABB A Lusitania ügye ’A Kölnische Zeitung washingtoni jelen­tése szerint az a jegyzék, amelyet Amerika a Lusitánia ügyében Németországba juttatott, nem azonos azzal, amelytől Bryan aláírását megtagadta. A Deutschland hajó A Times tengerészeti levelezője írja: Pé­­tervári jelentések szerint a Deutschland-osztály egy hajójának az oroszok által történt elpusz­títása kárt okozott ugyan a német elvnek, mert a hajó hasznos volt, de mint Churchill mon­daná, harci értéke csekély volt. Churchill sza­vai szerint a Deutschland-osztályhoz tartozó hajó a hadiflotta fölös számú egységeihez tar­tozott. A Woolff-ügynökség ehhez a következő megjegyzéseket fűzi: Minthogy, amint már je­lentettük, az oroszok nem semmisítettek meg semmiféle német hajót, úgy az egész jelentés felesleges. Az angol munkásság békemozgalma A Vorwärts jelenti: Az angol független munkásság ősszel nagy politikai kampányt tervez az egész országra kiterjedőleg. Az an­gol kormányt rá akarják szorítani, hogy tegye közzé békefeltételeit és egyúttal a független munkásság békeprogrammját is népszerűsí­teni akarják és folytatni akarják az elkesere­dett ellenállást az általános védkötelezettség behozatala, valamint a lőszergyárakban való kényszermunka ellen. Tengeralattjárók az égei tengeren A Lokalanzeiger athéni jelentése szerint az a hír, hogy az Égei-tengeren hét német ten­geralattjáró hajó jelent meg, nagy megdöbbe­nést keltett az oda küldött haditengerészeti erők körében. Mivel az eddigi vállalkozások so­rán kiderült, hogy a tengeralattjárókkal szem­ben való egyetlen hathatós védekezés az, hogy minden nagy hajóegység vonuljon vissza; ezen taktikának gyakori ismétlése azonban szak­értők nézete szerint a Gallipoli-félszigeten tá­madó szárazföldi hadsereg részére katasztrófát jelentene. A rejtélyes benzinraktár A Giornale d‘Italia Givita Vecchiából je­lenti: Santa Severa mellett a tengerparton egy benzinraktárt fedeztek fel, amelynek rendelte­téséről tulajdonosa nem adhatván felvilágosí­tást, azt gyanítják, hogy a benzinraktár német tengeralattjárók céljaira szolgál. Házkutatás a római porosz aka­démiában A római királyi porosz szépművészeti akadémiában tegnap házkutatást tartottak. A Corriera della Sera szerint az összes helyisé­geket, a pincéket, padlásokat, irodákat, az aka­démiai tanárok laikásait, valamint a terrasszo­­kat és kerteket is átkutatták, hogy milyen si­kerrel, az még ismeretlen. A Corriere della Sera-nak az az állítása, hogy a házkutatás alkalmával dr. Lunkan igazgató is jelen lett volna, nem helyes, mert dr. Lunkan Lugano­­ban tartózkodik. hu ..• Portugália sorsa A National Tidende párisi jelentése sze­rint jelenleg döntő tárgyalások vannak folya­matban Portugáliának a világháborúba való beavatkozása kérdésében. Londonban tegnap rendkívüli portugál követség jelent meg. Angliának arról a memo­randumáról, amely­­lyel a múlt év október 10-én Portugáliát elő­ször hívta fel intervencióra, most kiderül, hogy Anglia akkor elsősorban tüzérséget kért Portugáliától. "­­

Next