Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-10 / 190. szám

Szombat VILÁG 1915. júius 10, ft Jelentés az olasz frontról Kriegspresse-Expositur II., július 9. A Világ haditudósítójától A karintiai határ mentén, a hegygerinc mögött húzódik a Gail és Drau folyók termé­keny völgye, melyben a hermagor—valachi vasút, azonkívül számos járható út és hasz­nálható átjáró vezet az olasz-osztrá­k határ kö­zött. A határ általában hegygerincen húzódik végig, ahol az Alpesek magassága 2000 és 1600 méter között váltakozik. Gazdag flórájú, kü­lönös geológiai alkatú vidék ez tudósok és ka­tonák érdeklődésének egyaránt. Nassfeld— Pontélia között vulfein-virág nyílik, mely még csak a Himaláján terem. Lessach völgyét már a költők is megénekelték. Ezen a határon dúl most az olasz háború. Az olasz földön tág völgyek vannak­ a ha­tár mögött jó utakkal, a hegygerincek felé al­kalmas gyülekező helylyel a hadsereg szá­mára­. A mi határunk felé az utak bősége, al­kalmassága, a határgerinc megközelíthetősége, a terep folytán nehezebb. Helyenként nagy­szerű utak vannak ugyan, másutt a keskeny utakat mi tettük rögtönözve szélessé és járha­­tóvá. Ma például a harmincegy kilométeres hegyi úton s a huszonnégy könnyű fahídon a legnehezebb mozsaraink is járhatnak. Mérnö­kök, továbbá a Galíciában és a Kárpátok­ban begyakorolt tisztek vezetése alatt álló munkás­­osztagok hatalmas utakat vájnak itt a szik­lákba, munkájukban kiváló eredmény­nyel vesz részt egy pesti operaénekes osztaga is. Stratégiailag a vidék legjelentékenyebb pontja a Ploecken-szoros. Hadüzenet után az olaszok természetesen nyomban megkezdték a szerek forszírozását, melyet akkor olyan csa­­pattestek védelmeztek, melyekben mon­archiánk minden nemzetisége képviselve volt. A Ploecken-szorosban lezajlott harcokról az itteni csapatok parancsnokának egy tisztje ér­dekes közléseket tett előttem: — "Magyar csapatokkal érkeztünk ide, alföldi magyar katonákkal. Nem vagyok ma­gyar, de megismervén, szeretni és becsülni tanultam meg őket. Meglátván a hegyeket, azt mondták: — Itt egy ember se megy fel. — Tinektek pedig — feleltem — holnap mégis fel kell itt menni. Ekkor azt hitték, tréfálok. És másnap felmentek. Kocsijainkat könnyű taligává alakítottuk át, alföldi lovainkból, rögtönzött nyergekkel. „Hochgebirgs Tragtiere“-t csináltunk, az is­mert mozgókonyha helyett hordozható kony­hát rendeztünk be, a baka hegymászó-botot nyesett magának . . . Úgyszólván pillanatok alatt turista-társasággá alakultunk át. Odáig vittük a turistaságot, hogy ötven tiszt, három­száz emberrel, akik mind hegymászó-kurzust végeznek — mint ma jelentik — déli oldaláról megmászták a Grossglocknert. Meglepő, hogy eleinte az olaszok sem voltak teljesen készen. A határon csak alpini zászlóaljak állottak velünk szemben, piemon­­tiak, akik megbecsülésre méltó ellenfelek. Bát­ran harcolnak, felszerelésük praktikus, gya­korlott hegymászók, jó céllövök, csak a tüzér­ségi tűzben gyengék, könnyen elvesztik morá­lis erejüket. Néhányan inkább öngyilkosok lettek, semmint foglyok. Egy levetette magát a szikláról, másik baltájával kettéhasította fejét. Június első felében a második sorbeli, úgynevezett mobilmilic alpinik jöttek, később a harmadik sorbeliek, ter­ritorialemilic alpinik is, velencei, kalabriai, szardiniai, szicíliai csa­patok, bersaglieri ezredek, számbelileg­­túl­nyomó ellenség. Az olaszok erőfeszítésére jel­lemző, hogy az alpini zászlóaljak tizenkét szá­zadból állanak négy helyett. Az Alpesekben a tüzérségi párbaj a megfigyelési pontokért fo­lyik, üteg üteggel alig mérkőzhet. A kis Pahl azért lett jelentős, mert az olasz megfigyelő beluthatott a Ploecken-szorosba, megfigyelhe­tett mindent, el kellett tehát űzni onnan. Több napi harc után elfoglaltuk a kis Pahltól keletre levő magaslatokat. Hegymászásban időközben begyakorolt katonák, lovak segítsé­gével tüzérséget vontunk össze a csúcs ellen. Hajnali négy órakor indítottuk meg a tüzelést, elborítottuk ágyúgolyókkal az egész csúcsot. Délután két órakor stájer, délmagyarországi és székely bakák rohammal elfoglalták a csú­csot. Az olaszok azóta a hegy déli lejtőjén fog­laltak állást, a gerincet azonban, dühös táma­dásaikat visszaverve, biztos birtokunkban tart­juk. Július elején egy éjjel a nagy Pahlon csa­pataink olasz oldalozó tűzbe kerülvén, a pa­rancsnok százötven lépéssel visszavonta profit­­ját. Cadorna erre már győzelmet jelentett haza. A július másodikára virradó éjjel azonban már a mi tüzérségünk lőtte a nagy Pahlt, az olaszok visszavonultak és ma ismét régi állá­sainkban ülünk. A frontnak e részén az ellen­ség főleg a Ploecken-szorosnál aktív. A velünk szemben álló olasz erők pa­rancsnoka, Lecouio altábornagy, mint meg­állapítottuk, rendkívül mulatságos parancso­kat ad csapatainak. Június tizenegyedikén el­fogtunk egy olasz­­kapitányt, minden írásával, tisztiszolgájával együtt. A parancsok csínnal összerakva, keltezve, számozva hevertek tar­solyában. A tizenharmadikáról kelt parancs­ban Ivecouso megparancsolta csapa­tainak, hogy az olasz határ mögött ássák jól el magu­kat és élet-halál árán, utolsó csepp vérig vé­delmezzék szennt Olaszország földjét az ellen­ség támadásai ellen. Általában legszívesebben a piemonti, római ás aostai brigádokhoz intéz fellengős, hosszú parancsokat. Ezek a brigá­dok a legértékesebbek, jobbak, mint például a calabriaiak, szicíliaiak vagy szardiniaiak. A délolasz ezredek, úgy látszik, kis érté­kűek, ezért keverik őket északolaszokkal. A piemonti alpinik a nagy Pablon vitézül vere­kedtek. Csapataink július első napjaiban meg­szállották a Monte Giardinit, ezzel öt kilomé­ternyire behatoltak olasz földre és elfoglaltak tizenkét négyszögkilométernyi olasz földet, régi velencei emlékek földjét. Az olasz hadse­reg tehát az olasz határt sem tudta megvédeni. Az olasz tüzérség a Ploecken-szoros mö­gött levő völgykatlaniba naponként száz nehéz gránátot lőtt. A völgykatlan valósággal olyan, mint a szita. Az olasz veszteségekről nem te­hetünk ezen a terepen megbízható becslése­ket. Erről némi fogalmat nyújt egy elfogott olasz felcser vallomása, amelyben elmondta, hogy századának kétszázhatvan emberéből két hét után kilencvenhárom maradt. Ezen a te­repen csak pozícióharc lehetséges és katonáink csodálatos alkalmazkodó képességgel beren­dezkedtek erre. A gyalogság és tüzérség vetek­szik egymással. A gyalogság segít a tüzéreknek az ágyukat a magas hegyekre felvinni. A ma­gyar baka veszélyt nem ismerve, megy szikla­falakon, keskeny ösvényeken. Munkás, mir, nők, tiszt dolgozik a közlekedés javításán nagyszerű eredménynyel. Az egészségi állapot jó. Ivóvizünk nagyszerű. Az élelmezésben ne­hézséget okoz a meleg étel feljuttatása. Fres­­kofelre például tíz óráig tart az ételszállítás. Sajttal, hurkafélével pótoljuk néha az elma­radó meleg ételt. Hogy mindig legyen hurka, berendeztünk egy katonai hurkagyárat. Magyar Lajos: A nyugati fronton A nyugati fronton erősen megváltozott a helyzet. A nagy hangon hirdetett francia offen­­zíva teljes kudarccal végződött, olyannyira, hogy ma már a franciák maguk sem gondol­­nak egy újabb offenzívára, annál inkább tar­tanak új német offenzívát­ól, melynek előjelei tényleg mutatkoznak máig. Különösen az Ar­­gonneokban napról-napra újabb tért nyer a német előnyomulás, mely a franciák között, az eddigi lehangoltság után riadalmat kelt. Eddig új téli háborúval vigasztalták magukat, a hadjárat megnyújtott időtartamától vártak kedvező fordulatot, most pedig — hirtelen, — gyors békéről, három hónapos békekötésről ábrándoznak. A franciák pedig jól értik, hogy óhajaikat pozitívnak tetsző hírekkel támogas­sák. A német főhadiszállás jelenti: A souchezi cukorgyártól északra a franciák egy támadását visszavertük. Állásainkba behatolt kisebb osztagokat lekaszaboltunk. A Soucheztől nyugatra tegnapelőtt elvesztett árokrészt még nem sikerült az ellenségtől megtisztí­tani. A francia hadvezetőségnek egy né­met ágyú zsákmányolásáról szóló jelen­tése helytelen. Aillytől keletre a franciák eredménytelen elszigetelt támadásokat intéztek ellenünk. A Bois de Pierreben újonnan elfoglalt hadállásainkhoz ke­letre csatlakozólag 350 méter szélesség­ben több francia árkot rohammal elfog­laltunk. Eközben több mint 250 franciát elfogtunk és A géppuskát zsákmányol­tunk. Éjjel az aib­y-i arcvonalon a dic­sérig csak jelentéktelen járőr-csatározá­sok voltak. Erős tüzérségi előkészítés után az ellenség megtámadta a Ban de Sápinál általunk június 22-én rohammal elfoglalt 631-es magaslati pontot. A hegycsúcson a teljesen betemetett árka­kat el kellett hagynunk. Amszterd­ami jelentés szerint a szövetségesek kétszeri sikertelen offenzíva után várakozó állás­pontra helyezkedtek. Ezt azzal indokol­ják, hogy be akarják várni a németek áttörési kísérleteit. Való­­jában pedig úgy áll a dolog, hogy haszontalan tá­m­adásokban kifáradt hadseregük és a muníció­­hiány kényszeríti a tétlenségre.­­ Anglia helyzete Az alsóház mai ülésén Tennant m­­ásod­­államtitkár biztosította a házat, hogy a Dar­­danelláknál megsebesült katonák elszállítása Alexandriába az első hetekben nem volt tel­jesen kielégítő. Ellenben kielégítő volt az ápo­lás Alexandriában. A kincstári kancellár ki­jelentette: A kormány a Lusitania életben­­maradt utasainak nem adhat kárpótlást, azon­ban az illetők igényüket bejelenthetik. Tennant tagadta, hogy bizonyos ütegek ágyúszám­ának Iratról négyre való csökkentése ágyú- és löve­dékhiány miatt történt. Ennek oka inkább katonai szakembereknek az az újabb nézete, hogy kevesebb ágyú tüzelését könnyebb ellen­őrizni (!). Az összeírási bili bizottsági tárgya­lásánál Hogge liberális képviselő azt javasolta, hogy az összeírás ne legyen kötelező. Long miniszter felszólalása után Hogge visszavonta javaslatát. Elutasították továbbá azt a javas­latot is, hogy az összeírást ne terjesszék ki a nőkre. Long szerint a nők maguk kívánják összeírásukat. Peace javaslatát a gyermekek

Next