Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-09 / 189. szám
391S-jaSka- VILÁG A törökök harca Az entente-nak az utolsó két hét alatt rendkívül nagy veszteségei voltak a Dardanelláknál. Június 15-től 30-ig csupán Málta szigetére kilencezer angol és francia sebesültérkezett. Máltán annyira zsúfolva van minden kórház, középület és magánház, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudnak már több beteget elhelyezni. Sok sebesültet Egyptomba vittek. A konstantinápolyi lapok jelentik, hogy az egyptomi ulemák és előkelőségek vallási méltóságukkal járó hatalmuk gyakorlásaképpen egybegyűltek és elhatározták, hogy a brit kormánynál hivatalosan előterjesztést fognak tenni, hogy a kalifa elleni háborút fejezzék be, mert vallásos érzelmeiket sérti. A tengeren A Havas ügynökség jelenti a Carthage gőzös elsülyesztéséről. Július 3-án este 8 óra után sűrű köd ereszkedett a mudrosi öbölre és a Helles-fok vidékére, ahol a Carthage horgonyzott. A partraszállítási műveletek az est folyamán befejeződtek, ekkor a sűrű köd védelme alatt egy német tengeralattjáró a Carthage közelébe férkőzött és elsüllyesztette a hajót. Máltából jelentik: A franciák Henri IV. nevű páncélosa és az Agumemnon-típusú hadihajó, amelyeket a törökök súlyosan megrongáltak, még mindig a máltai hajóműhelyben vannak javítás alatt. Még hosszú időt vesz igénybe, amíg újra tengerre bocsátható állapotba hozzák. Rotterdami jelentés szerint a Bengale nevű angol kórházhajó a Perzsa-öbölben elsülyedt. A hajóról mindenkit sikerült megmenteni. Az angol hivatalos jelentés a következőket mondja a Dardanellákról: A törökök június 5-én reggel a déli szektorban oly heves tüzelést kezdtek, amilyen eddig még nem történt. Erre általános támadás kövekezett, némely ponon rendkívüli hevességgel, de a támadás teljesen meghiúsult. Veszteségeink jelentéktelenek voltak és frontunkra hatás nélkül maradtak. A törökök vesztesége igen súlyos. Ehhez a Wolff-ügynökség a következőket jegyzi meg: A Dardanella-vállalkozás kudarcának, valamint a szövetségesek rengeteg emberveszteségének tényét (aznapi török hivatalos jelentésekben egyéb sikerek között egy nagy francia szállítógőzös elsülyesztéséről is szó van) még a legszebb angol hivatalos táviratok sem tudják eltüntetni. Angol véleményen A Dardanellák mellett június végén lefolyt Harcokról a Manchester Guardian a következőket írja: John Hamilton a törökök veszteségét 20.000 emberre becsüli. Ámde a törököknek nagy hadseregük van, amelyet majdnem kizárólag a Gallipoli-félsziget védelmére használhatnak. Emberben nem szenvednek hiányt, látszólag munícióban sem. Súlyos veszteségeik ellenére ismételten makacs ellentámadásokba bocsátkoztak. Hamilton tábornok jelentésével kapcsolatban a Times vezércikkében ezt írja: Nagyon érthető, hogy ezt a jelentést miért nem közölték hamarább és miért tartották a közönséget öt hónapon keresztül homályban. A lap kritizálja a jelentés egy részének szándékos homályosságát és ezt mondja: Nyíltan meg kellett volna mondani, hogy márciusban a hadianyag-szállítások oly hiányosan voltak előkészítve, hogy azokat Alexandriába kellett vinni és ott teljesen megismételni a berakodást. A szárazföldön és tengeren való kombinált támadás akkor lehetetlen volt, mert a tengerentúli szállításokban való gyakorlottság ellenére a szállítmányokat hibásan bocsátották útnak. A katonai támadásnak ezért kellett áprilisban kezdődnie, amikor már a törököknek és németeknek elég idejük volt arra, hogy a félszigetből egy nagyobb és változatosabb Gibraltárt csináljanak. A lap magasztalja a csapatok bátorságát és harckészségét, amelylyel a Gallipoli-félszigeten való partraszállást lehetővé tették, megállapítja azonban, hogy áprilisban nem volt hatásos összműködés a flotta és a hadsereg között. A közönséget ma inkább, mint valaha, zavarba ejtik e hadi vállalkozás politikai előkészítésének hiányosságai A közönség joggal követelheti, hogy tudomására jusson, melyek azok a mentségek az elkövetett alapvető hibáikkal szemben, amikor azt hitték, hogy a tengerszorosokat katonai segítség nélkül el lehet foglalni Lord Hamilton jelentésének olvasása meggyőz mindenkit abban, hogy a szövetségesek végül elérik céljukat. A Wolff-ügynökség ehhez azt a megjegyzést fűzi, hogy „meglepő, hogy a Times ebből a táviratból éppen ezt a meggyőződést meríti.“ Politikai aktualitások az Világ tudósítójától Az Íráshoz valamikor igen fontos kellék volt a bátorság. Hogy az író bátran megismertesse a publikummal tapasztalatait, gondolatait, az igaziságokat, tekintet nélkül arra, hogy kiket büntet vele, kiket tipor el, minő jogtalan előnyöket semmisít meg és csak egyetlen szempont irányíthatta az irás által történő bátorság cselekvését, nevezetesen az, hogy munkájával a közjót, a közérdeket, az általános minden arra érdemes ember javára szolgáló eszmék fejlődését és diadalra jutását elősegítse. A bátor író aztán örömmel szenvedhetett nélkülözéseket, szegénységet, mellőzést, beleeshetett a jóöreg elpusztulhatatlan üldözési mániába, ha összefogtak ellene az érdekkörök hatalmasai, az önző célok előmozdításának szövetségesei, akik a borravalóért és anyagi jutalmakért küzdöttek. A pusztuló klasszikus Róma igéinek igazságai győzedelmeskedtek: akard azt, amiit a hatalmasok akarnak és boldog életed lesz ezen a földön. Ehhez a tételhez kapaszkodik a másik, hogy jobb szolgálni a nap alatt, mint élni a chimérák mezőin. A bátor író azonban jutalmát találta ama kevesek elismerésében akik hirdették, hogy ha nem is javíthatta meg az állapotokat, legalább feltárta az igazságokat, megmagyarázta, hogy milyennek nem szabad lennie a közéletnek, a fórumnak, a hatalmi szervezetnek, a pártok és klikkek rendszerének, ha valamennyi csakis a közérdeket, az országnak és a nemzetnek meg a hazai föld minden hű lakójának a jogát akarná előmozdítani. Manapság persze arról beszélni, hogy az íráshoz leginkább vagy legalább jelentékenyen bátorság szükséges, túlhaladott álláspont. A mostani viszonyok ezt a fogalmat kiküszöbölték, mert a legfőbb cél minden mást maga alá rendel és minden sérelemnek hallgatnia kell, ha csak legkisebb gyanú merülhetne fel aziránt, hogy egy mondat vagy egy szó veszélyeztethetné a legfőbb érdeket az ország és a nemzet hadviselésének érdekét. Ilyen körülmények között írásban a hátország, sok esetben nem több, mint botorság. A legfőbb érdek mellett minden egyéb mellékes. Ne boszantson, hogy a munkának nincs egyenlően igazságos bére, ne ragadtassa el magát a toll arra, hogy az illetéktelen haszonkeresőket és protekciósokat leleplezze, hisz a bűnösöket az igazságszolgáltatás büntetése úgyis utoléri, ne keressünk összefüggést a között, hogy kik igyekeznek a befolyásosak közelébe jutni, hisz a hatalmasok ebben nem hibásak, mindig is így volt és csak olvasni kell a jelentéseket, hogy akik a korrupcióval közösséget vállaltak, hivatali állásuk segítségével mozdítva azt elő, sorra megkapták büntetésüket és nevük, szereplésük feltárása elriasztó példának a nyilvánosság elé került. És ha a mostani írónak a helyzetről és viszonyokról szóló tudósítása esetleg hézagossá is válik, a közönség lassanként megtudja, hogy az író nem akart kárt tenni a legfőbb cél sikerében, hanem tudósítása csak azért lett hézagos, mert a gyarló toll félreértésre okot adó kifejezéseket irt le. A nagy feladatok úgyis teljesülésre indulnak és megújul Mikó Imrének Kazinczy Gáborhoz írott levelének jóslata: — Láthatárunk komor, de a népek sorsát egy láthatatlan hatalom intézi, mely nem hagyja veszni kiben a jónak, isteninek ereje lakik s ki a jog és igazság ösvényén jár. Nekünk, akik a politikai mozzanatokról tudósításokat írunk, nem is lehet most más feladatunk, mint egyszerűen regisztrálni az eseményeket, a napi aktualitásokat és legfeljebb a társadalmi élet hangulatába belekapcsolni ezeket, váltig bizonyítván, hogy a politikai élet többé nem maradhat elkülönítve a köznapi élettől és sem a parlament, sem akármelyik párt nem működhetik külön kasztszerűen, vagy kaszinói jelleggel elzárkózva az általános követelmények radikalizmusa elől. Most, amikor a parlament elnapolt állapotban van, az általános és egyenlő követelmények figyelemben tartásának kötelessége a kormányra háramlik. A kormány bizonyára érzi a mostani nagy feladatok felelősségének súlyát és éppen ennek illusztrálása céljából mutattunk rá a Világ július 8-iki számában megjelent tudósításunkban, a sűrü miniszteri tanácskozásokra. . • A legutóbbi miniszteri tanácskozást most még fontosabb konferenciák követték a magyar miniszterelnök, a szakminiszterekkel, Teleszkyvel, Harkányival, Ghillányival és a szakreferensekkel együtt Bécsbe utazott és ott a mi minisztereink tanácskoztak a közös miniszterekkel és a gazdasági meg pénzügyi kérdésekben Ausztria részéről illetékes szakminiszterekkel, akik a konferencián az osztrák miniszterekkel együtt jelentek meg. Ha a bécsi tudósítók nem is mondanák, akkor is tudnék már a konferencián jelenlévők miniszteri szaktárcájukból következtetve, hogy „a közös miniszteri értekezlet főleg gazdasági ügyekkel foglalkozott.“ Akiknek több kombinációra telik kedvük, azok kikereshetnek a már megjelent gazdassági és pénzügyi hírek közül egyet, egy berlini jelentést, mely arról szól, hogy „a szövetséges államok pénzügyminiszterei a német birodalmi kincstári hivatal államtitkárának meghívására július hónap tizedikén Berlinben tanácskozásra gyűlnek össze, és ebből következtethetik, hogy a mai bécsi konferencián egyúttal a szombati berlini tanácskozáson való részvétel kérdésével is foglalkoztak. — Egyéb újság nincs, — mondhatnék és befejezhetnék a mai riportot, hacsak klubbeli eszmecserékről nem akarnánk referálni. Miről is beszélnek például a munkapárti klubban? Hát miről? Az első húshagyó napról, ami holnap, pénteken, lesz Budapesten. Nagyszerű menüt állítanak össze a tilalmas marhahús, borjú- és sertéshús nélkül. A zöldbableves tejfelesen, a hal, spárga, rántott csirke, ürültodette, túróscsusza csábítóan jelenik meg az ínyencek képzeletében és a fővacsorarendező felkiált: — Ejnye, ejnye, az e heti pártvacsorát pénteken kellett volna tartani,, hogy megmutassuk, miként lehet jól élni húshagyó napon. Csak akkor nyugszik meg, amikor felvilágosítják, hogy: — Hisz a jövő héten, kedden is húshagyó nap lesz és a pártvacsorát akkor is tarthatjuk marha-, borjú- és sertésmentesen. Sőt a mellőzhetlen viccet is megcsinálták hozzá: — Mindenki bátran eljöhet, neki kell félnie, hogy feltálalják. Más téma a maximális árakkal kapcsolatosan a mesterséges áremelések kérdése. Beszéltek esetekről, melyek azt bizonyítják, hogy a spekulánsokat bajos legyőzni, mert ezek nem riadnak vissza a látszólagos nagy áldozatoktól sem, hogy az árak csökkenését megakadályozzák. Elmondták, hogy előfordult, hogy több vidéki kofa vonakodott a zöldséget átadni a közvetítőknek, ők maguk akarták eladni Budapesten. Erre a közvetítők a maguk készenlétben lévő áruit feleáron piacra dobták, félannyiért adták, mint amennyit ők a kofáknak ígértek és ezzel elvették a kedvüket attól, hogy máskor mint közvetlen eladók kísérletezzenek. Tehát nem minden ok nélkül történik, hogy előfordulnak esetek, amikor azt is meg kell akadályozni, hogy a piaci cikkeket érdekcsoportok a megállapított áron alul árusítsák. Ezt így bölcsen megtárgyalván a klubban, lassanként elszéledtek a maximális éttermekbe élvezni a pompás marhasülteket addig is, amíg a még pompásabb böjti pártvacsorán kísérleteznek. '*^&&&.. ________« Ne adjunk a katonáknak alkoholos italt