Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-09 / 189. szám

391S-­jaSka- VILÁG­ ­ A törökök harca Az entente-nak az utolsó két hét alatt rendkívül nagy veszteségei voltak a Darda­nelláknál. Június 15-től 30-ig csupán Málta szigetére kilencezer angol és francia sebesült­­érkezett. Máltán annyira zsúfolva van minden kórház, középület és magánház, hogy a leg­nagyobb erőfeszítéssel sem tudnak már több beteget elhelyezni. Sok sebesültet Egyptomba vittek. A konstantinápolyi lapok jelentik, hogy az egyptomi ulemák és előkelőségek vallási méltóságukkal járó hatalmuk gyakorlásakép­pen egybegyűltek és elhatározták, hogy a brit kormánynál hivatalosan előterjesztést fog­nak tenni, hogy a kalifa elleni háborút fejez­zék be, mert vallásos érzelmeiket sérti. A tengeren A Havas­ ügynökség jelenti a Carthage gőzös elsülyesztéséről. Július 3-án este 8 óra után sűrű köd ereszkedett a mudrosi öbölre és a Helles-fok vidékére, ahol a Carthage hor­gonyzott. A partraszállítási műveletek az est folyamán befejeződtek, ekkor a sűrű köd védelme alatt egy német tengeralattjáró a Carthage közelébe férkőzött és elsüllyesztette a hajót. Máltából jelentik: A franciák Henri IV. nevű páncélosa és az Agumemnon-típusú hadi­hajó, amelyeket a törökök súlyosan megron­gáltak, még mindig a máltai hajóműhelyben vannak javítás alatt. Még hosszú időt vesz igénybe, amíg újra tengerre bocsátható álla­potba hozzák. Rotterdami jelentés szerint a Bengale nevű angol kórházhajó a Perzsa-öbölben el­­sülyedt. A hajóról mindenkit sikerült meg­menteni. Az angol hivatalos jelentés a következő­ket mondja a Dardanellákról: A törökök jú­nius 5-én reggel a déli szektorban oly heves tüzelést kezdtek, amilyen eddig még nem tör­tént. Erre általános támadás kövekezett, né­mely ponon rendkívüli hevességgel, de a tá­madás teljesen meghiúsult. Veszteségeink je­lentéktelenek voltak és frontunkra hatás nél­kül maradtak. A törökök vesztesége igen sú­lyos. Ehhez a Wolff-ügynökség a következőket jegyzi meg: A Dardanella-vállalkozás kudar­cának, valamint a szövetségesek rengeteg em­berveszteségének tényét (aznapi török hiva­talos jelentésekben egyéb sikerek között egy nagy francia szállítógőzös elsülyesztéséről is szó van) még a legszebb angol hivatalos táv­iratok sem tudják eltüntetni. Angol véleményen A Dardanellák mellett június végén lefolyt Harcokról a Manchester Guardian a következőket írja: John Hamilton a törökök veszteségét 20.000 emberre becsüli. Ámde a törököknek nagy had­seregük van, amelyet majdnem kizárólag a Galli­­poli-félsziget védelmére használhatnak. Emberben nem szenvednek hiányt, látszólag munícióban sem. Súlyos veszteségeik ellenére ismételten makacs ellentámadásokba bocsátkoztak. Hamilton tábornok jelentésével kapcsolatban a Times vezércikkében ezt írja: Nagyon érthető, hogy ezt a jelentést miért nem közölték hama­rább és miért tartották a közönséget öt hónapon keresztül homályban. A lap kritizálja a jelentés egy részének szándékos homályosságát és ezt mondja: Nyíltan meg kellett volna mondani, hogy márciusban a hadianyag-szállítások oly hiányosan voltak előkészítve, hogy azokat Alexandriába kel­lett vinni és ott teljesen megismételni a berako­dást. A szárazföldön és tengeren való kombinált támadás akkor lehetetlen volt, mert a tengeren­túli szállításokban való gyakorlottság ellenére a szállítmányokat hibásan bocsátották útnak. A ka­tonai támadásnak ezért kellett áprilisban kez­dődnie, amikor már a törököknek és németeknek elég idejük volt arra, hogy a félszigetből egy na­gyobb és változatosabb Gibraltárt csináljanak. A lap magasztalja a csapatok bátorságát és harckész­ségét, amelylyel a Gallipoli-félszigeten való partra­szállást lehetővé tették, megállapítja azonban, hogy áprilisban nem volt hatásos összmű­ködés a flotta és a hadsereg között. A közönséget ma inkább, mint valaha, zavarba ejtik e hadi vállalkozás po­litikai előkészítésének hiányosságai A közönség joggal követelheti, hogy tudomására jusson, melyek azok a mentségek az elkövetett alapvető hibáik­kal szemben, amikor azt hitték, hogy a tengerszo­rosokat katonai segítség nélkül el lehet foglalni Lord Hamilton jelentésének olvasása meggyőz mindenkit abban, hogy a szövetségesek végül el­érik céljukat. A Wolff-ügynökség ehhez azt a megjegyzést fűzi, hogy „meglepő, hogy a Times ebből a táv­iratból éppen ezt a meggyőződést meríti.“ Politikai aktualitások az Világ tudósítójától Az Íráshoz valamikor igen fontos kellék volt a bátorság. Hogy az író bátran megismertesse a publikummal tapasztalatait, gondolatait, az igaziságokat, tekintet nélkül arra, hogy kiket büntet vele, kiket tipor el, minő jogtalan elő­nyöket semmis­ít meg és csak egyetlen szem­pont irányíthatta az irás által történő bátor­ság cselekvését, nevezetesen az, hogy munkájá­val a közjót, a közérdeket, az általános min­den arra érdemes ember javára szolgáló esz­mék fejlődését és diadalra jutását elősegítse. A bátor író aztán örömmel szenvedhetett nél­külözéseket, szegénységet, mellőzést, beleeshe­tett a jó­­öreg elpusztulhatatlan üldözési má­niába, h­a összefogtak ellene az érdekkörök hatalmasai, az önző célok előmozdításá­nak szövetségesei, akik a borravalóért és anyagi jutalmakért küzdöttek. A pusztuló klasszikus Róma igéinek igazságai győzedel­meskedtek: akard azt, amiit a hatalmasok akarnak és boldog életed lesz ezen a földön. Ehhez a tételhez kapaszkodik a másik, hogy jobb szolgálni a nap alatt, mint élni a chimé­­rák mezőin. A bátor író azonban jutalmát ta­lálta ama kevesek elismerésében akik hirdet­ték, hogy ha nem is javíthatta meg az állapo­tokat, legalább feltárta az igazságokat, meg­magyarázta, hogy milyennek nem szabad lennie a közéletnek, a fórumnak, a hatalmi szervezetnek, a pártok és klikkek rendszeré­nek, ha valamennyi csakis a közérdeket, az országnak és a nemzetnek meg a hazai föld minden hű lakójának a jogát akarná előmoz­­dítani. Manapság persze arról beszélni, hogy az íráshoz leginkább vagy legalább jelentékenyen bátorság szükséges, túlhaladott álláspont. A mostani viszonyok ezt a fogalmat kiküszöböl­ték, mert a legfőbb cél minden mást maga alá rendel és minden sérelemnek hallgatnia kell, ha csak legkisebb gyanú merülhetne fel az­iránt, hogy egy mondat vagy egy szó veszélyez­tethetné a legfőbb érdeket az ország és a nem­zet hadviselésének érdekét. Ilyen körülmények között írásban a hátország, sok esetben nem több, mint botorság. A legfőbb érdek mellett minden egyéb mellékes. Ne boszantson, hogy a munkának nincs egyenlően igazságos bére, ne ragadtassa el magát a toll arra, hogy az illetéktelen haszonkeresőket és protekciósokat leleplezze, hisz a bűnösöket az igazságszolgál­tatás büntetése úgyis utoléri, ne keressünk összefüggést a között, hogy kik igyekeznek a befolyásosak közelébe jutni, hisz a hatalma­sok ebben nem hibásak, mindig is így volt és csak olvasni kell a jelentéseket, hogy akik a korrupcióval közösséget vállaltak, hivatali ál­lásuk segítségével mozdítva azt elő, sorra meg­kapták büntetésüket és nevük, szereplésük fel­tárása elriasztó példának a nyilvánosság elé került. És ha a mostani írónak a helyzetről és viszonyokról szóló tudósítása esetleg hézagossá is válik, a közönség lassanként megtudja, hogy az író nem akart kárt tenni a legfőbb cél si­kerében, hanem tudósítása csak azért lett hé­zagos, mert a gyarló toll félreértésre okot adó kifejezéseket irt le. A nagy feladatok úgyis teljesülésre indulnak és megújul Mikó Imré­nek Kazinczy Gáborhoz írott levelének jóslata: — Láthatárunk komor, de a népek sorsát egy láthatatlan hatalom intézi, mely nem hagyja veszni kiben a jónak, isteninek ereje lakik s ki a jog és igazság ösvényén jár. Nekünk, akik a politikai mozzanatokról tudósításokat írunk, nem is lehet most más feladatunk, mint egyszerűen regisztrálni az eseményeket, a napi aktualitásokat és legfel­jebb a társadalmi élet hangulatába belekap­csolni ezeket, váltig bizonyítván, hogy a politikai élet többé nem maradhat elkülö­nítve a köznapi élettől és sem a parlament, sem akármelyik párt nem működhetik külön kaszt­­szerűen, vagy kaszinói jelleggel elzárkózva az általános követelmények radikalizmusa elől. Most, amikor a parlament elnapolt álla­potban van, az általános és egyenlő követel­mények figyelemben tartásának kötelessége a kormányra háramlik. A kormány bizonyára érzi a mostani nagy feladatok felelősségének súlyát és éppen ennek illusztrálása céljából mutattunk rá a Világ július 8-iki számában megjelent tudósításunkban, a sűrü miniszteri tanácskozásokra. . •­ A legutóbbi miniszteri tanácskozást most még fontosabb konferenciák követték a ma­gyar miniszterelnök, a szakminiszterekkel, Teleszkyvel, Harkányival, Ghillányival és a szakreferensekkel együtt Bécsbe utazott és ott a mi minisztereink tanácskoztak a közös mi­niszterekkel és a gazdasági meg pénzügyi kér­désekben Ausztria részéről illetékes szakmi­niszterekkel, akik a konferencián az osztrák miniszterekkel együtt jelentek meg. Ha a bé­csi tudósítók nem is mondanák, akkor is tud­nék már a konferencián jelenlévők miniszteri szaktárcájukból következtetve, hogy „a közös miniszteri értekezlet főleg gazdasági ügyekkel foglalkozott.“ Akiknek több kombinációra telik kedvük, azok kikereshetnek a már megjelent gazdas­­sági és pénzügyi hírek közül egyet, egy berlini jelentést, mely arról szól, hogy „a szövetséges államok pénzügyminiszterei a német biro­­dalmi kincstári hivatal államtitkárának meg­hívására július hónap tizedikén Berlinben ta­nácskozásra gyűlnek össze, és ebből követ­keztethetik, hogy a mai bécsi konferencián egyúttal a szombati berlini tanácskozáson való részvétel kérdésével is foglalkoztak. — Egyéb újság nincs, —­ mondhatnék és befejezhetnék a mai riportot, hacsak klubbeli eszmecserékről nem akarnánk referálni. Miről is beszélnek például a munkapárti klubban? Hát miről? Az első húshagyó nap­ról, ami holnap, pénteken, lesz Budapesten. Nagyszerű menüt állítanak össze a tilalmas marhahús, borjú- és sertéshús nélkül. A zöld­­bableves tejfelesen, a hal, spárga, rántott csir­ke, ürültod­ette, túróscsusza csábítóan jelenik meg az ínyencek képzeletében és a fővacsora­­rendező felkiált: — Ejnye, ejnye, az e heti pártvacsorát pénteken kellett volna tartani,, hogy megmu­tassuk, mi­ként lehet jól élni húshagyó napon. Csak akkor nyugszik meg, amikor felvi­lágosítják, hogy: — Hisz a jövő héten, kedden is húshagyó nap lesz és a pártvacsorát akkor is tarthatjuk marha-, borjú- és sertésmentesen. Sőt a mellőzhetlen viccet is megcsinálták hozzá: — Mindenki bátran eljöhet, neki kell fél­nie, hogy feltálalják. Más téma a maximális árakkal kapcsola­tosan a mesterséges áremelések kérdése. Be­széltek esetekről, melyek azt bizonyítják, hogy a spekulánsokat bajos legyőzni, mert ezek nem riadnak vissza a látszólagos nagy áldo­zatoktól sem, hogy az árak csökkenését meg­akadályozzák. Elmondták, hogy előfordul­t, hogy több vidéki kofa vonakodott a zöldséget átadni a közve­tí­tőknek, ők maguk akarták el­adni Budapesten. Erre a közvetítők a maguk készenlétben lévő áruit feleáron piacra dobták, félannyiért adták, mint amennyit ők a kofák­nak ígértek és ezzel elvették a kedvüket attól, hogy máskor mint közvetlen eladók kísérle­tezzenek. Tehát nem minden ok nélkül törté­nik, hogy előfordulnak esetek, amikor azt is meg kell akadályozni, hogy a piaci cikkeket érdekcsoportok a megállapított áron alul áru­sítsák. Ezt így bölcsen megtárgyalván a klubban, lassanként elszéledtek a maximális éttermekbe élvezni a pompás marhasülteket addig is, a­míg a még pompásabb böjti pártvacsorán kí­sérleteznek. '*^&&&.. ________« Ne adjunk a katonáknak alkoholos italt

Next