Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-03 / 183. szám

Szombat Az olasz asszony A Figaro-ban Henri Charriaut az olasz asszonyokról ír, hogyan viselkednek most, a háborúban. A Milánóból keltezett cikknek ér­dekesebb részeit itt közöljük: Abban a szerencsében részesültem, hogy bemutattak egy olasz honleánynak Amici­ Grossi Maria Luisának, aki a híres Minghetti­­családból származik. Tetőtől talpig lelkes, mélyen érző olasz nő, toszkánai típus, okos és helyes itéletű. — Elsősorban — mondta Amici-Grossi asszony — Írja meg kérem, hogy én nem üd­vözöltem Bülow herceget Olaszországból tör­tént elutazásakor. Családi összeköttetéseim ugyan kötelességemmé tették volna ezt, de abban a percben, amikor végre megtörtént a hadüzenet, elhatároztam, hogy nem fogok többé kezet ezzel az emberrel. Mindaddig na­gyon tiszteltem a jelleméért Bülow urat. Va­lóban őszintén szereti Olaszországot, amely­hez sok gyengéd szál físzi. És mégis, milyen rnt szerepet kellett játszania, hogy kielégít­hesse a berlini kormány igényeit! Félre kellett tennie minden érzelmi momentumot, amelyek helyébe a német önérdek lépett. Nincs hozzá jogom, hogy elítéljem, hiszen a hazájáért dol­gozott, de mégsem tudom megbocsátani nagy tévedését, hogy nem számolt a mi történeti múltúnkkal, tekintélyünkkel. — Mikor Olaszország a háború mellett­­döntött — folytatta Amici-Grossi asszony — ezt saját elhatározásából tette. Véget akart vetni a vontatott tárgyalásoknak, amelyek előbb-utóbb Belgium sorsára juttatták volna az országot. Úgy éreztük, rettenetes félő sej­tés volt ez: Ausztria azért akar mindent meg­adni Olaszországnak, amit csak kért, hogy aztán ismét mindent visszavegyen tőle. Való­ban jobb, hogy kitört a háború. Vége van a komédiának, megkezdődött a tragédia. Mi, olasz asszonyok, a felszabadító tragédiát vár­juk, amely nagggyá tesz majd bennünket az egykori komédia helyett, amely aláásta tekin­télyünket. Amici­ Grossi asszony után más típust mutat be Henri Charriant, a gyáros nejét. „A napokban teára hívott meg Madame de Micheli, egy hatalmas vegyigyár igazgató­jának a felesége. Igen természetesen a hábo­rúról volt szó és Micheli asszony a követke­zőket mondta: — A férjem fivére már a háborúban van. A férjem rendkívül sajnálta, hogy őt nem hívták be, önként jelentkezett és kérte besoroztatását. Vissza kell fojtanom fájdal­mamat. Nem tehetek ellene semmit. Tudom, milyen érzelmek késztetik erre a lépésre. Büszke vagyok rá és tudom, az ő helyében én is így cselekednék“. A Figaro milánói tudósítója szerint ez a hazafias olasz asszony típusa. Van azonban még több is raktáron. „Egy­­­ásik házban — folytatja — asz­­szonyok ülnek a kis szobában és beszélgetnek csendesen a háborúról. — Miért nem sorozzák be katarinak az asszonyokat is? — veti fel a kérdést az egyik. A harcias hangulatba beledobom Serao Matild nevét. A külföldön ő a leghíresebb olasz nő. Mint ismeretes, a háború kitörése előtt Serao Matild azt írta, hogy „az olasz érdekek a német érdekekhez vannak fűzve“ és mint a Nápolyban megjelenő Il Martino szerkesztője kijelentette, hogy a meggyőződé­sével ellenkeznék, ha a republikánus és anti­­klerikális Franciaországot támogatná. Nevé­nek említésekor felzúdulás támadt a kis tár­saságban: — Ne beszéljen Serao Matildról! Ezt az asszonyt önök, franciák, tették nagggyá. Olasz­országban sokkal eredetibb írónői tehetségek is vannak nálánál. De hát az ő írásai tetszettek, önök választották, tartsák most meg maguk­nak. Nekünk bizony nem kell. Nem is olasz nő, valahol Görögországban, Patrasban szü­letett. „Ilyenek az igazi olasz asszonyok — fejezi be cikkét a Figaro tudósítója. — Ilyenek valamennyien. Átérzik az idők fontosságát, a történeti pillanat egész súlyát. Lelkesülten sze­retik hazájukat, fajuk büszkesége jut kifeje­zésre minden tettükben, minden szavukban. Amit irtami, csak apró példák, de típusok, mert ilyen minden olasz asszony, az anyák, a testvérek, a lányok. Az olasz asszonyok nem féltik hazájukat a háborútól.“ VILÁG 1915. július 3. -1 Az ellenséges vezérkarok jelentései A sajtóhadiszállásról jelentik: Oroszország Június 28 án egy német hajóhad, amely egy parti űrhajóból, négy könnyű cirkálóból és több torpedónaszád­ból állott, Windolu kikötőjét bom­bázta és partraszállást kísérlett meg, amiben azon­ban megakadályozták. Egy ellenséges torpedó­naszád aknába tüközött. A mi torpedónaszádaink szembeszálltak a hajóraj tüzelésével és az ellensé­get visszavonulásra kényszerítették. Sawlie környé­kén, a Niemen- és Narew-fronton, továbbá a Visz­tulától balra nyugalom uralkodik. ,az ellenség folytatja támadását a Wieprz és Bug között Za­­mosce—Lokai irányában. A Bugtól és a Gnila- Lipától keletre ellenséges támadásokat múlt hó 28-án és 29-én eredményesen visszautasítottunk. Az ellenség átkelését Halics mellett a Dnyeszteren át észrevéve, támadásba mentünk át és visszave­tettük az ellenséget. Eközben néhány száz fogoly jutott kezünkre. — Kaukázus, junius 28-ika. A partvidéken puskatüzelés. Olty környékén a törö­kök Tomm­ncsai­ jobb partján el akarták sáncolni magukat, de eredménytelenül, mert tüzelésünk szétszórta őket. Két délutánon a törökök megtá­madták a Sebeit Dag (?) hegyet, de kényszerülve voltak állásaikba visszavonulni. Este a törökök megújították támadásukat a hegy ellen, de újra visszavetették őket.. A többi fronton nincs változás. Franciaország Június 30. délután 3 óra A carieui kastélytól északra (500 méternyire nyugatra Soucheztől) némi előrehaladást tettünk. Cabare Rougetól délre (Sou­­cheztől délre 600 méternyire) visszautasítottunk egy német támadást. A Vogézekben Melzeraltól ke­letre megállították a németek egy újabb támadási kísérletét. Délelőtt 11 órakor. Az Ister partiain és Alvástól északra tüzérségi harcok. Oise és az Ar­­gonnok között csendesen folyt le a nap. Az Argon­­nokban háromnapos lövelés után a németek meg­támadták Binarville-l'QUr de Paris között levő út melletti állásainkat. Csak a harmadik támadásnál sikerült nekik Bagatellinél néhány ponton meg­vetni lábukat, másutt mindenütt visszautasították támadásaikat. A Verduntól északra és a Bois d'Au­ly melletti fronton, valamint Metzeralnál ágyú­­harc. Olaszország Július 1. A Tonal szakaszon tüzérségünk meg­kezdte a tüzelési a monteced­oi és saccaranai állá­sok ellen és szétszórt erődítési munkálatokkal foglalkozó ellenséges csapatrészeket. A Val Padod­ban merész tiszti őrjáratok földerítették a Freikofe­­len az ellenséges lövészárkok és drótkerítések ál­lását, amelyet azután tüzérségünk hatásos tűz alá­ vett. Carm­enben az ellenség erős éjjeli támadá­sokat intézett a Kreuzberg nyereg melletti és a kis Pahlon levő állásaink ellen. Rakéták és fény­szórók fénye mellett fojtógázokkal teli bombákat dobált, de mindkét ponton visszavertük őket. Tü­zérségünk elűzött munkásosztagokat, akik a Frei­­kofel és a nagy Pál északi lejtőjén, valamint a Bombah­ihal szegélyútjain mutatkoztak. Jó ered­ménynyel folytattuk a Hensel-erőd lövetését. A Be­­sia (Boka) völgy bejáratát és a Banjski Skeden fontos állását, ammely a f­lizsi katlan fölött uralko­dik, megszállottak. Az Isonzo-szakaszon csapa­taink offenzívája szakadatanul bár, de igen lassan halad, mert arra vagyunk kényszerítve, hogy az ellenségtől lépésről-lépésre csikarjuk ki a birtoká­ban levő te­ületet és minden ilyen földdarabot támadásai ellen meg kell erősítenünk. A tartós eső­zések megnehezítik az előrehaladást és a lövész­árkokat iszapos patakokká változtatják. A múlt éjszakán is az ellenség ismételt, de hiábavaló tá­madásokkal igyekezett néhány általunk legutóbb megszerzett pontot visszaszerezni. Ellenséges repü­lők folytatják kellem­etlenedéseiket. El is értek néhány áldozatot a lakosság között. A saját repü­lőink tegnap Oppachiasella mellett egy menet- és trónoszlopot, valamint a san danielei pályaudvart bombázták. LEGÚJABB Levegőbe repültek a pétervári lőszer­raktárak Chiasso, július 2. Az orosz hadsereg lőszerhiányáról szóló hírekkel kapcsolatban a Secoto pétervári tu­dósítójának nagy késedelemmel érkezett tudó­sítását közli, mely szerint április 29-én, esti nyolc órakor egész Pétervárott rettenetes mennydörgéshez hasonló detonáció hallatszott. Nemsokára nagy füstoszlop szállott az ég felé. A város külső negyedeiben számos ablak ösz­­szetört. Csak a következő napokban tudták meg, hogy a Pétervártól mintegy hat kilomé­ternyire levő lőszerraktár a levegőbe repült. Eközben több lakóház is tönkre ment. Több, mint 800 volt a sebesültek és több, mint 500 a halottak száma. A robbanást egy német ügy­nöknek tulajdonítják, amely feltevést —­ úgy mondják — még inkább megerősíti az, hogy május 8-án újabb robbanás történt, melynek alkalmával a balti tartományokba rendelt lő­­szerszállítmányt továbbító, húsz kocsiból álló vonat repült a levegőbe, ez alkalommal ötven ember halt meg. Olasz muníciót! Lugano, június 2. Milanóban bizottságot alapítottak az in­tenzívebb lőszergyártás előmozdítására. Megrongált orosz torpedózúza Konstantinápoly, június 2. Megbízható magánjelentések sze­rint tegnapelőtt egy orosz torpedó­­zúzót, mely a Fekete-tengeren Atina közelében 1200 méternyire megköze­lít­ette Trapezuntot, a parti ütegek egy lövedéke eltalálta és súlyosan megrongálta.­­Az orosz hajó sietve el­távozott Batum irányában. Az erős Dardanellák London, július 2. A Daily Telegraaf Granville Fortescu egy június elejéről keltezett konstantinápolyi levelét közli. A levél írója ezt mondja: Ki kell ábrán­dítania azokat, akik a Dardanellák hamaros elfoglalásában reménykednek. Nagara erődtől kezdve egészen Kumi Kalehig a tengerpart egyetlen hatalmas erősség. Március 18-ika óta minden alkalmas helyet ágyúüteggé változtat­tak át. A törökök az első támadás óta oly erő­sen tartják maguikat, hogy csak Kitchener serege mérkőzhetik velük. A tengerszoros men­tén minden erőd óráról-órára nagyobb vesze­delmévé válik a hajótámadásoknak. Az erő­döket sűrűn szegélyezik az aknák. Aknahalá­szok nem merészkedhetnek messzire a ten­gerre, mert kiteszik magukat a géppuskák tü­zelésének. Az aknamezőket továbbá rejtett ütegek oltalmazzák. Ezek oly ügyesen vannak elbújtatva, hogy a repülőgéppel való felderítés teljesen sikertelen. Nyilván van egy szárazföldi torpedók számára való állomás is. Végül újon­nan felállított ütegek és védművek vannak az ázsiai partokon is a legkedvezőbb állásokban. A Gallipoli-félszigeten a helyzet az utóbbi hó­napokban lényegesen megváltozott. Minden szakadék egy akadály, minden lejtő egy erős­ség. Márciusban egy partraszállás lehetséges lett volna. A törökök kétszeresen felülmúlják ellenfeleiket. A szövetségesek a legnehezebb bázisról operálnak. A török katonák kitűnőek. Teljesen ismerik a terepet, amely a szövetsége­sek számára ismeretlen terület, további nehéz­séget jelent a szövetségeseknek a vízhiány, a­mely a hosszú esős időszak alatt nem volt érez­hető, de júliusban és augusztusban annál in­kább. Ehhez járulnak a tengeren való szállí­tás és a partraszállás nagy nehézségei. A levél írója végül kijelenti, hogy ő mind a mellett nem pesszimista, de a szövetségesek legyenek elkészülve óriási áldozatokra. Konstantinápoly sorsa a rendelkezésre álló lövegek és a puska­por mennyi­ségétőlügg.

Next