Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)
1915-08-26 / 237. szám
Cs&Körtök VILÁG 1915. augusztus 26. – Az Egyesült-Államok válasza Bécsből jelentik: Penfield, az amerikai Egyesült-Államok nagykövete, a következő jegyzéket nyújtotta át Burián báró közös külügyminiszternek : Az amerikai Egyesült-Államok alulírott nagykövete nem mulasztotta el, hogy közölje kormányával az 1915. június 19-iki jegyzék teljes tartalmát, amelyben Burián báró külügyminiszter előadta a cs. és kir. kormány nézeteit és megjegyzéseit az Egyesült Államok kormányának az amerikai gyárosok és Nagybritannia s szövetségesei közti fegyver- és funnició-kereskedelmi forgalom megengedése kérdésében tanúsított magatartására nézve. Alulírott utasítást kapott kormányától, hogy válaszul a következőket közölje: Az Egyesült Államok nem ért egyet Az Egyesült Államok kormánya gondosan mérlegelte a cs. és kir. kormánynak fejtegetéseit sorra a fegyver- és muníciókivitelre vonatkozóan, amely az Egyesült Államokból oly országokba irányul, amelyek Ausztria-Magyarországgal és Németországgal hadiállapotban vannak. Az Egyesült Államok kormánya elégültséggel vesz tudomást arról, hogy a cs. és kir. kormány elismeri azt a kétségtelen tényt, hogy magatartását az Egyesült Államokból való fegyver- és muníciókivitel kérdésében az a szándék vezérli, hogy megőrizze a legszigorúbb semlegességet és a nemzetközi szerződések határozataihoz, azok minden betűjéhez alkalmazkodjék, azonban meglepetéssel látja, hogy a cs. és kir. kormány értésére adja, hogy a jog szigorú alapelveinek betartása a jelenlegi háború folyamán kialakult körülmények közt nem elegendő, s azt állítja, hogy a kormánynak túl kellene mennie azokon a régóta elismert szabályokon, amelyek ezt a forgalmat a semlegesekre nézve meghatározzák, s intézkedéseket kellene tennie, hogy szigorúan paritásos magatartást tanúsítson mindkét hadviselő féllel szemben. Azzal az állítással, amely szerint fennállana az a kötelezettség, hogy a nemzetközi szokás szabályait speciális körülményekre való tekintettel meg kell változtatni vagy módosítani, az Egyesült Államok kormánya nem érthet egyet. A múlt nemzetközi gyakorlatában ismeretlen ilyen kötelezettségnek elismerése minden semleges nemzetre azt a kötelezettséget róná, hogy törvényt üljön egy háború lefolyásán és korlátozza kereskedelmi forgalmát egy hadviselő állammal, amelynek tengerészeti sikerei a semleges államot az ellenséggel való kereskedelemben akadályozzák. A cs. és kir. kormánynak, úgy látszik, az az álláspontja, hogy az egyik hadviselő félnek a tengeren való fölényéből eredő előnyeit semleges hatalmaknak ki kell egyenlítetiök a győzővel való kereskedelmi forgalom megszüntetésének rendszeresítésével. A cs. és kir. kormány megjegyzéseit a fegyver- és muníciókivitelre korlátozza, de ha az elv, amelyért síkraszáll, helyes, annak hasonló erővel kellene érvénynyel bírnia az összes hadidugáru-cikkekre. Valamely hadviselő államnak, amely a nyílt tenger fölött uralkodik, nagy fegyver- és municiókészlete lehet, de élelmiszerben és ruházati cikkekben hiányt szenvedhet. Az új alapelv szerint, hogy tudniillik a kiegyenlítés semlegességi kötelesség, semleges nemzetek kötelezve volnának megtiltani az ily cikkek kivitelét, mert a hadviselő felek egyike a kereskedelmi forgalom útján nem szerezhetné meg azokat. Ha azonban ezt a cs. és kir. kormány által oly erősen hangsúlyozott érvet hatályosnak ismerjük el az egyik hadviselő fél tengeri fölényének alapján, vájjon nem volna-e ez ugyanúgy érvényes egy a szárazföldön fölényben levő hadviselő félre is? Ha a kiegyenlítésnek ezt az elméletét alkalmazzuk, amikor egy hadviselő félnek, amely az eredményes szárazföldi harchoz szükséges muníciónak hijján van, meg kellene engedni, hogy azt semlegesektől vásárolja, míg egy hadviselő fél, amelynek hadiszerben feleslege van, vagy megvan az ereje, hogy azt előállítsa, ki volna zárandó ilyen kereskedelemből. Nyilvánvaló, hogy a szigorú semlegességnek a cs. és kir. kormány által meghatározott fogalma a bonyodalmak egész tömkelegébe sodorna egy semleges nemzetet, amely bonyodalmak a nemzetközi kötelezettségek egész területét homályassá tennék, gazdasági zavart idéznének elő és minden kereskedelmet és ipart megosztanának a vállalkozási tevékenység törvényes terétől, amely tevékenységét a háború elkerülhetetlen korlátozásai amúgy is igen erősen megnehezítenek. Németország és a monarchia muníciószállítása Ebben az összefüggésben helyénvaló a cs. és kir. kormány figyelmét felhívni arra a tényre, hogy Ausztria-Magyarország és Németország, különösen pedig az utóbbi a jelenlegi háború előtti években nagy fegyver- és muníciófelesleget gyártott, amelyet az egész világon, különösen pedig hadviselő felek részére eladott. Ez idő alatt a két állam egyike sem kezdeményezte vagy alkalmazta a cs. és kir. kormány által most képviselt elvet. A Nagy - Brititánia és a délafrikai köztársaságok között folyt búr háború alatt a szomszédos semleges gyarmatok partjainak ott cirkáló brit hadihajók álal való őrzése megakadályozta a Transzvázriil és Oranje szabadállamba való fegyver- és auniciószállítást. A szövetséges köztársaságok olyan helyzetben voltak, amely ebben a tekintetben csak nem azonos azzal, amelyben most Ausztria-Magyarország és Németország vannak. Ennek dacára Németország, tekintet nélkül az egyik hadviselő félnek kereskedelmi izoláltságára, a másik hadviselő félnek, Nagy-Britanniának száz meg száz kilogramm robbanóanyagot, lőport, töltényt, lövedéket és fegyvert adott el és ismeretes, hogy Ausz- tria-Magyarország is eladott hasonló muníciót, ugyanennek a vásárlónak, ha kisebb mennyiségben is. Míg a jelenlegi háborúval egybevetve az akkor eladott mennyiségek csekélyek voltak (a mellékelt táblázat feltünteti az erre vonatkozó adatokat), a szóbanforgó semlegességi elv ugyanaz volt. Ha Ausztria Magyarország és jelenlegi szövetségese abban az időben vonakodott volna fegyvert és mun nációt Nagy-Britanniának eladni, abból az okból, mert ez az eljárás a szigorú semlegességnek meg- sértése volna, akkor a cs. és kir. kormány nagyobb következetességgel és nagyobb erővel ragaszkodhatnék jelenlegi álláspontjához. Rámutathatunk továbbá arra, hogy a krími háború alatt porosz gyárosok nagymennyiségű fegyvert és hadiszert szállítottak Oroszországnak, hogy továbbá, a legutóbbi török-olasz háborúban, mint a kormány értesült, Németország fegyvert és muníciót szállított az ottomán kormánynak és hogy a balkáni háború idején úgy Austria- Magyarország, mint Németország munícióval látta el a hadviselő feleket. Bár ez a néhány utóbbi eset Ausztria-Magyarországnak és Németországnak a jelenlegi háborúban való helyzetével nem analóg, mint a délafrikai háború volt, mégis világosan mutatja, a két országnak a hadiszerrel való kereskedés dolgában hosszú idő óta fennálló gyakorlatát. Tekintette a fentebb kifejtettekre, a kormány nem hinné, hogy a cs. és kir. kormány a pártatlan semlegesség hiányát róná fel az Egyesült Államoknak, ha azok folytatják legitim kereskedelmüket minden anyaggal, amely szükséges, hogy egy hadviselő államnak haderejét hatásossá tegyék, bárha a jelenlegi háború körülményei megakadályozzák abban, hogy az ilyen anyagokat az Egyesült Államok piacain szerezze be, amelyek — amennyiben a kormány akciója és politikája forog szóban, — minden hadviselő államnak egyenlően vannak és maradnak nyitva. Német fegyver- és municiókivitel Nagybritanniába. Cikk 1899 1900 1901 1902 mennyiség 100 kg.ham Robbanóanyagok 43-12 R014 5147 3645 Lőpor 28 658 243 69 Puskacső (ágyucsi) 12 366 21 133 Lövedék kovácsolt vasból, nem csiszolva stb. 30 43 38 — Lövedékek, tovább feldolgozva, csiszolva stb., ólomburkolat nélkül — 4 — — Lövedékek, nikkelezve vagy ólomburkolattal, rézgyűrűvel stb. — 3018 176 — Fegyverek hadicélra — — 182 Töltények, rézhüvelylyel és gyújtóval 904 1595 866 982 Osztrák-magyar fegyver- és muníciókivitel Nagybritanniába: Cikk 1899 1900 1901 1902 mennyiség 100 kg.-ban Fegyver (kis fegyvert kivéve) 190 374 12 — Fegyveralkatrészek 1 1 — — Kis fegyverek 2 3 80 5 Muníció és robbanóanyagok (386. sz. tarifa) 1 7 16 51 Egyéb muníciós robbanóanyag — — 4 — Militarizmus és világhétté Az elvi kérdésen kívül azonban még egy gyakorlati és tárgyi oka van annak, amiért az Egyesült Államok kormánya a köztársaság megáslekításától kezdve mind a mai napig a fegyverrel és hadianyaggal való korlátlan kereskedelmet helyeselte és gyakorolta. Ennek az országnak sohasem volt politikája, békeidőben olyan nagy katonai hatalmat vagy fegyver- és muníció-készletet tartani, amely elegendő volna egy jól felfegyverzett és hatalmas ellenség betörésének visszaverésére. Az volt az óhaja, hogy minden nemzettel békében éljen és kerülte minden látszatát annak, hogy hadseregük és flottájuk fenyegetésével veszélyezteti ezt a gékét E hagyományos politika alapján az Egyesült Államok egy idegen hatalom támadása esetén a háború elején komoly, ha nem végzetes zavarba jönnének a fegyver- és munícióhiány, vagy oly eszközök hiánya folytán, amelyekkel fegyvert és muníciót a nemzeti védelem céljára elegendő mennyiségben gyárthatna. Az Egyesült Államok mindig számítottak arra a jogra és lehetőségre, hogy idegen támadás esetén fegyvert és muníciót semleges hatalmaktól vásárolhatnak Ezt a jogot, amelyet önmaguk részére igénybe vesznek, nem vitathatják el másoktól. Egy nemzet, amelynek elve és politikája, hogy politikai és területi integritásának védelme tekintetében nemzetközi kötelezettségekre és a nemzetközi igazságosságra bízza magát, áldozatává lehetne egy aggresszív nemzetnek, amelynek politikája és gyakorlata az, hogy békeidőben hódítási szándékból erősíti fegyveres erejét, ha a megtámadott nemzet, a hadüzenet megtörténte után, nem szerezhetné be a világpiacon a támadója elleni védekezésre szükséges eszközöket. Ila a világ nemzetei általánosan elfogadnák azt az elméletet, hogy semleges hatalmaknak meg kell tiltaniuk a hadviselő felek részére való fegyver- és muníció-eladást, ez minden nemzetet arra kényszerítene, hogy állandóan elegendő hadiszert tartson készen, hogy minden eshetőséggel szembe nézhessen, üzemeket létesítsen és tartson fenn arányi fegyver és muníció előállítására, amennyi elegendő ahhoz, hogy szárazföldi és tengeri haderőinek szükségletét fedezhesse. Világos, hogy ennek az elméletnek alkalmazása oda vezetne, hogy minden állam egy-egy felfegyverzett táborrá lenne, amely készen áll minden támadás visszaverésére s jogainak megvédelmezésére inkább az erőszakkal tesz kísérletért, semmint hogy nemzetközi konfliktus esetén az észhez és igazságossághoz folyamodjék. Felismerve azt, hogyannak az elvnek elfogadása, amely szerint a semleges állalmiak kötelessége egy hadviselő állam részére való fegyver- és munícióeladást a háború tartama alatt megtiltani, elkerülhetetlenül azt a hadviselő felet juttatná előnybe, amely békeidőben a hadiszer - gyártás fejlesztette és a háborúval számolván, nagy fegyver- és munícióraktárakat létesített az Egyesült Államok kormánya meg van győződve arról, hogy ennek az elméletnek elfogadása rákényszerítené a világra a militarizmust s ellene dolgoznék annak a világbékének, amely óhaja és célja minden nemzetnek, amely a jogot és igazságot a maguk kölcsönös viszonyában nagyra becsülik. Amidőn az Egyesült Államok kormánya a fentiekben kifejtette azokat a gyakorlati okokat amelyek alapján a munícióval való kereskedelemért síkra szállott és azt folytatta, nem szeretné, ha azt a szándékot tulajdonítanák neki, mintha a jelenlegi háború körülményeiről ítéletet akarna mondani, vagy ilyenre célozni akarna Csupán teljes nyíltsággal akarta megvilágítani, azt a gondolatmenetét, amely ebben a kérdésben az Egyesült Államok politikájának irányára mérvadó volt. A hágai egyezmény, hadihajók ellátása, nemzetközi szabályok Míg a nemzetek gyakorlata, amelyet Ausztri- Magyarországnak és Németországnak a délafrikai háború folyamán tanúsított magatartása oly jól illusztrál és azok a nyilvánvaló bajok, amelyekkel ennek a gyakorlatnak megváltoztatása járna, kizártnak tüntetik fel a hozzájárulást a cs. és kir. kormány javaslatához. — az osztrák-magyar fejtegetésnek bizonyos, álláspontja indokolásául felsorolt állításai mellett nem mehetünk el megjegyzés nélkül. Ez állítások lényegükben a következők: 1. hogy az Egyesült Államok fegyver- és innniciókivitele hadviselő államok részére az 1907. évi 13. sz. hágai egyezmény bevezetésébe ütközik; 2. hogy ez nem fér össze azzal, hogy az Egyesült Államok kormánya vonakodik megengedni hadihajóknak nyílt tengeren való ellátását; 3. hogy a nemzetközi jog minden tekintélye, az ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozott, azon a nézeten van, hogy „a munkciókivitelt meg kell akadályozni, ha ez a kereskedelem olyan módon és olyan mértékben történik, hogy ez az ország semlegességét érinti.“ Nyilvánvaló, hogy az egyedüli oka annak, hogy az egyezményben foglalt szabályokat íressz