Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)

1915-08-03 / 214. szám

­Kedd VILÁG •A r"u■■■■■■■■ — * —■ " -- «»« iTíis. at^tisztita 3. Végig a Harctereken Csapataink tegnap Ivangorjodtól nyugatra elfoglalták az ellenségnek nyolc támasz­pontját; a Visztulától keletre elfoglalták Novo- Alexandriát; keleten Lokai és Krilov közt átkeltek a Bágon és észak felé nyomulnak előre. Ez a foglalatja a tegnapi harcoknak, ahogyan az nagy mondatokban Hofer mai je­lentéséből elénk dobban. Offenzívánk és üldöző támadásaink most a legnagyobb események logikáját követik és mindennap hoznak szenzációkat, jeléül an­nak, hogy az óriási front minden pontján szü­net nélkül dolgozik a szövetséges csapatok nyomása, illetve feszítő ereje. Tegnap semmit sem hallottunk Ivangorod ostromáról, ma ar­ról értesülünk, hogy az erődökön kívül vont védőművek egy vonalán nyolc egymás mögött fekvő betonozott támaszpontját ragadtuk el az ellenségnek. Tegnap azt mondta a hivatalos jelentés, hogy üldöző csapataink Cholmon át törnek az ellenség nyomába észak felé. Ma megtudjuk, hogy a Bagon is átkelt — mélyeb­ben fekvő ponton — a folyó keleti partjára egy seregünk és aztán megindult és előremegy észak felé... Az oroszok Ivangorodot rendes erődövén kívül védőművek övével építették körül. Hogy milyen gonddal épült ez a védőöv, az kiderül abból is, hogy mikor tegnap erdélyi ezredeink ezekbe a védőmüvekbe betörtek, nyolcszoros, lépcsőzetes, betonozott támaszpontokat talál­tak egymás mögött. Ivangorod nyugat felől már napok óta szorosan körül van zárva. Avval, hogy sikerült tegnap a külső védővonalon ha­talmas rést ütni, az ostrom kilátásai erősöd­tek. A hivatalos jelentés idevonatkozó része közli is, hogy a nyugati erődök körül a gyűrű szűkebbre szorult. Hogy Ivangorod védelmé­nek milyen fontos pontján törtek be csapa­taink, annak mértéke lehet a zsákmányolt ágyuk száma: 21 nehéz ágyút, 11 gépfegyvert vettek el a párvédőktől csapataink, akik 15 tisztet és 23­­0 főnyi legénységet is elfogtak. A hivatalos jelentés kiemeli, hogy a csaknem teljesen románokból álló 50. erdélyi ezrednek miyen kiváló része volt a sikerben. Ivangorod felé a Visztula keleti partjain is közelednek csapataink. József Ferdinand seregének bal­szárnya, mely tegnap biztostotta magánk a­­­ovo-Alexandriába vivő utat, ma már a most oly nevezetes Visztula-város vasúti állomását elfoglalta és igy csak idő kérdése, hogy az egész város kezükbe kerüjön. Novo-Alexandria neve akkor keüilt a hivatalos jelentésekbe, ami­kor a folyó balpartján a Kozien­ice-Janoviec védővonalat áttörtük és az oroszokat a Novo­­alexandriai Ju­don a Visztula túlsó partjára űzték. Novo-Alexandriában azonban nincs ál­landó híd, amelyen az oroszok menekültek, csak hadihíd volt, mely csapataink számára már aligha lesz használható. Az oroszok Visztula—Rug közti frontja csak itt a Visztulától keletre tanúsít ellenál­lást. Német csapatok azonban Kurovnál ma is tovább nyomultak előre. A Vieprz és Bug közt ma is hátrálnak oroszok, a szövetsé­ges csapatok szünet nélkül üldözik őket és nem engedik meg sem azt, hogy előre készí­tett védőállásaiban felálljon, sem azt, hogy az általános orosz visszavonulási műbe illeszkedő hadmozdulatokat hajtson végre. Ezt az előre­látást élénken demonstrálja a Bug keleti part­ján túl való előnyomulásunk. A Bug keleti partján igen nagy orosz erők álltak. Itt intézték azokat a heves , táma­dásokat, melyekkel észak felé irányuló offen­­zívánkat meg akarták zavarni, oldalában akarták veszélyeztetni. Az orosz erők itt túl­súlyban voltak, úgy, hogy pár nap előtt még Sokainál előretolt állásunkat vissza kellett vonni. A német hivatalos jelentésnek volt már tegnap egy tétele, mely szerint az ellenség nem csak Cholm felé a Bug nyugati partján, de keleti partján is visszavonul. Az oroszok tehát feladták itteni állásaikat és így osztrák­­magyar csapatok átmentek a Bug keleti part­­jára és Vladimir Volynszki felé vonultak. Ez a város egyvágányú vasúti vonalnak a kiin­duló pontja. Ez a vasútvonal Követnél talál­kozik azzal a kétvágányú vonallal, mely a rAjck—Dubrno, Rovno várháromszög felől az orosz seregek fontos gyülekezőhelyéről és tá­maszpontjáról a most sokat emlegetett Breszt-Litovszkba visz. Ennek a vasútnak Követnél való elvágása nemcsak az orosz déli szárny összeköttetését szakítaná meg Breszt- Litovszkkal, de lehetetlenné tenné a másik vasút­vonalnak a h­olm—kievi vasútnak a Breszt-Litovszknál tervezett új orosz felállás­nál való használatát. A Gholmtól északra és a Kovel felé mutató előnyomulás aligha fogja megengedni az oroszoknak azt, hogy vissza­vonuló centrumjuk és déli szárnyuk Breszt- Litovszknál találkozzanak, ha frontjuknak általános kiegyenesítése lenne a szándékuk a belső vonalon való harc helyett. Kurov és Lecin közt a Vieprzig az ellen­ség, ellenállást tanúsít, a Vieprz és a Bug közt, vagyis Cholmon túl folyik az üldözés. Itt né­met csapatok sietnek az ellenség nyomába. Ivangorod fölött a Visztulától keletre Voyrsch serege állandóan előrenyomul. Már jú­lius 31-én elfoglalta ez a sereg a Podzanczenél levő magaslatokat és most az ezekhez csatla­kozó erdős vidéken át hatolnak előre. A né­met jelentés közli, hogy a hátráló ellenség itt 1500 foglyot és 8 gépfegyvert vesztett. Höfer jelentése kiegészíti a közlést: eszerint Woyrsch serege Domaszevnél, átkelési helyétől keletre szép sikert ért el. Ez a Domaszev a közepén fekszik annak a fő közlekedési útnak, mely Varsót és Ivangorodot összeköti; ezen túl a vasúti vonal, azon túl egy országút és még egy második vas­űti vonal szolgálja a két vár ösz­­szeköttetését. Itt való izolálásukról tehát nem lehet még beszélni. Hindenburg hadseregéről ma a követke­zőket jelenti a német főhadiszállás: Mitaut Below hadserege elfoglalta. Északról lefelé haladva követjük a jelen­tést: Sugalkitól északkeletre egy magaslatot­­ foglaltak el a német csapatok. Ez a Nyemen felé való előnyomulást szolgálja. Lomza közelében elérték a német csapa­tok a Narevet.­ Az ott fogó harcokban egy idő óta nem történt előnyomulás. A Narev.vonal­­ ellen irányult általános offenzíva, mely azóta­­ birtokba vett több Narev.erődöt és áttört a folyón,s itt Lomza és Novogrod közt stagnált. Osztrolenka és Lomza közt már át is mentek Sch­oltz tábornok seregei a Nareven és nem­csak kelet felé haladnak előre, hanem észak­kelet felé is, mely irány Lomza háta mögé mulat. Tegnap ezen a mozdulatlan ponton — a hivatalos jelentés mondja, hogy az oroszok igen szívós ellenállást fejtettek ki — az ellen­állás megtörése után eljutottak a német csapa­tok a Narevh­ez. A küzdelemben 1003 foglyot ejtettek. A további arcvonalakon, le a Visztuláig — ez Gallwitz kelet felé törekvő hadserege — előrehaladt. Ez az arcvonal jelenti azokat a csapatokat, melyek a Nareven t­úl a Bug felé iparkodnak és Novo-Georgievszk—Serock közt a Bug—Visztula-szög felé tartanak. Mitau elfoglalása nagy jelentőséggel bír. Mikor Below hadserege átlépte a Vindau­­folyót, előnyomulása két irányt vett: észak felé és kelet felé tartott. Az utóbbi irányban elfoglalta Savlet, az északi vonalon tegnap el­foglalta Mitaut. Ez a város nevezetes vasúti csomópont. Itt találkozik a dünaburg—vin­­daui és libau—rigai vasútvonal. A Mitau— Riga-vasútvonal csak negyven kilométer hosszú. .A német támadás tehát már egészen közel jutott Rigához is, az orosz ipar, különö­sen a muníciógyártás egyik södészékéhez. A rigai iparban különösen angol tőke van ér­dekelve. Ha a különböző frontrészekről jelentett zsákmányt adjuk, akkor a tegnapi eredmény: 5963 fogoly, 29 ágyú, köztük 21 nehéz ágyú, és 19 gépfegyver. A nyugati fronton A franciák most főleg a Vogézekben erő­­szakolják támadásaikat, elérni azonban nem tudtak egyebet, minthogy a már szerzett ál­lásaikat is elvesztették. Ugyanekkor a néme­tek újabb meglepő támadást indítottak elle­nük az Argonneokban és újabb tért nyertek. A német vezérkar jelenti: Az Argonneok nyugati szélén meg­­lepetésszerű szuronyrohammal több el­lenséges árkot foglaltunk el és ez alka­lommal négy tisztet, 142 főnyi legény­séget elfogtunk és egy géppuskát zsák­mányoltunk. A Vogézekben a franciái este ismét megtámadták a Schi­at­­maennier-Barrenkopf-vonalat. "Az elke­seredett harc egész éjjelen át tartott .4 támadót visszavertük. A Lingekopfon szintén megújult a harc. Az arcvonal­ több helyén sikeres aknarobbantásokat végeztünk. Ban de Sapttól délre tüzér­­ségünk lelőtte a franciáknak egy meg­kötött léggömbjét. Longemernél, Ge­­rardmertől keletre egy hadirepülőns leszállásra kényszerített egy ellenséges repülőgépet. A Petit Journal Compiégne bombázására vonatkozólag arról értesül, hogy ez röviddel éjszaka 11 óra előtt kezdődött. Egy német repülőgép átrepült a városon és a második lövés után eltűnt. A lövések felvillanása­­ tél látható volt. Emberéletben nem esett kár, két ház és egy fűrésztelep elpusztult. A pá­­lyaudvart nem találták el. A lakosság nyu­godt maradt. Angliában Newyorkból jelenti a R­eu­ter -ügynök­ség. Sir Edward Grey angol külügyi államtitkár s hadüzenet évfordulója alkalmából a következő­ kötést intézte az amerikai sajtóhoz: Az okok melyek Nagybritanniát arra­­ kényszerí­tették, hogy a háborút megszenje és az ideálok, a me­lyekért harcol, már sok ismertetés tárgyai vol­­tak és Amerikában teljes megértésre találtak. Nyugodtan engedem át az amerikai népnek a megítélését annak, hogy melyik oldalon van ebben a háborúban az igazság, ki viseli azt kifogástalanul, ki nem. Az egész birodalom és vitéz szövetséges társai szilárdan el vannak ha­tározva, hogy kitartanak a kedvező kimene­telig és a becsületes békéig, amely szabadsá­gon, nem pedig nyomsztó militarizmuson épül majd fel. A Daily News cikk keretében foglalkozik a háború első évével, s az alábbi következte­tésre jut: “Az általános védkötelezettség ellen­tétben áll a nemzeti jelleggel. Aki gúnyolódik a szabadság fölött, amelynek éppen védelmére viseljük ezt a háborút. Nem azért akarunk sza­kadást a nemzetben előidézni, mert a­ véd­­kötelezettség segítene bennünket a bábom megnyerésében, hanem mert a védkötelezett­­séget olyan fegyvernek tartják, melynek ré­vén a demokráciát igában lehet tartani. A londoni révhivatal bizottsága — mint Hágából jelentik — tegnap nyitotta meg azo­kat az új dokkokat, amelyeknek építkezését a londoni kikötőben már a háború előtt meg­kezdték, de fölépítésük befejezését a háború kitörése megakasztotta. A szász király Kiáltványa Drezdából jelentik. A szász király, aki most csapatainál a nyugati hadszíntéren időzik, a követ­kező kiáltványt bocsátotta ki: Katonák! Ma egy esztendeje annak, hogy az ellenségek egész világa gonosz elbizakodottsággá szeretett német, hazánkat kényszerűbbe, hogy kard­jához álljon. 1914 augusztus 2-án kezdődött meg a császár parancsára a német hadsereg mozgósítása. Lobogó lelkesedéssel siettek országom és vala­­mennyi német szövetségi állam fiai fegyver alá. A halom első heteiben csapataim Belgiumon át feltartó­zhatlanul Franciaországba benyomulva, többnyire a szász hadsereg kötelékében egyesülve, "..oly tetteket vittek véghez, amelyek a hadse­reg

Next