Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-26 / 268. szám
« 1915. szeptember VILÁG A fogyasztók és a szervezkedés Irta: Ágoston Péter A háború megmutatta a szervezkedés erejét. A harctéri helyzetből éppen úgy, mint a háborús polgári életből egyaránt meggyőződhetik mindenki arról, hogy a nagy tömegek életének egyik legfőbb elve: a szervezettség. Minél kisebb valahol a szervezettség, annál nagyobb a panasz az egyesek részéről, hogy szenved a tűrhetetlen viszonyok miatt. De a szervezettség és a szervezkedettség nem egy és ugyanaz. A szervezettség kifejezést azonban rendszerint tévesen és szervezkedettség helyett használják. S ez alapon azt mondják: tulajdonképpen mindenütt szervezve van a társadalom is, a piac is, a kereskedelem is, a termelés is, stb. Pedig éppen nem mindegy, hogy a társadalom maga szervezkedik-e, hogy a fogyasztók maguk állanak-e össze, tehát amikor szervezkedve s maguk állanak össze, vagy mondjuk, amikor a kereskedő tartja össze fogyasztóit. A szervezettség tehát tulajdonképpen nem a szervezettek, hanem a szervező előnyére történik, míg a szervezkedés azonban a szervezettek előnyére. Ez az állapot biztosítja a résztvevők érdekének védelmét, tehát előnyös, míg az az állapot, melyben valaki a saját céljaira szervezi a tömegeket, ezekre nézve hátrányos. A német közönség szervezettsége alatt elsősorban azt értjük, hoogy a német közönség minden rétege valamely szervezetnek tagja. Ezek közül a drágaság kérdése szempontjából kétféle szervezetnek van jelentősége: a fogyasztási szövetkezeteknek és fogyasztók szövetségeinek. A drágaság szempontjából a szervezkedettségnek a nagyszámú fogyasztási szövetkezetekben van közvetlen ellenszere. A szövetkezetek aztán megint különféle központokban szervezkednek. A német fogyasztási szövetkezetek központi szervezete a Centralverband deutscher Konsumvereine. Természetes, hogy a német szervezkedettség dacára sem tartozik ehhez minden szövetkezet, hanem csak 1197. Ezek a szövetkezetek 1913-ban 157 millió márka forgalmat csináltak. A szövetkezeteknek van egy nagybani bevásárlásokat eszközlő szervezete, melynek ugyanekkor 154 millió márka volt a forgalma. Ilyen körülmények között érthető, hogy Németország némely részében felesleges volt az árakat maximálni. Hiszen e szövetkezetek 1.633.644 család fűszer- és gyarmatáru szükségletét látja el. A többi szövetkezettel együtt ez az összes német családoknak 12—15%-a. Ebben a számban még nincsenek is benne a falusi szövetkezetek, melyek sok helyen nemcsak fogyasztási, hanem értékesítő szövetkezetek is. Nincsenek benne a külön, szervezkedett fogyasztási szövetkezetek, melyek politikai célokat szolgálnak inkább, mint a fogyasztók érdekét. A német nép meg van győződve, hogy a mai tűrhető árakat csakis annak a körülménynek tulajdoníthatja, hogy a fogyasztók szervezve vannak. És e szervezés érdekében minden alkalommal fel is szólalnak és ennek előnyeit mindig ki is emelik. E szervezettség nemcsak abból áll, hogy sok szövetkezetük van, hanem abból is, hogy a fogyasztók azonnal, a háború elején, külön szövetséget alkottak érdekeik védelmére. Ennek csak panasztétel, javaslatok készítése, agitálás stb. a feladata. Ha arról írnak lapjaik, hogy az Ententehoz tartozó országokban drágaság van, akkor rögtön kiemelik azt is, hogy íme ez azért van, mert ott nem olyan tökéletes a fogyasztók szervezkedése és ezeknek a termelőkkel való összeköttetése, mint Németországban. Elmondják, hogy mindenütt drágaság van, ahol a fogyasztó és termelő közé közvetítők ékelődnek, mert a fogyasztók nem a maguk szervezetei által végeztetik el azt a munkát, melyet a kereskedő végez, mikor a termelőtől elhozza az árut a fogyasztókhoz. A fogyasztók szervezetlensége tette lehetővé a német lapok szerint, Olaszországban és nálunk, a közvetítők nagy számának beékelődését a termelők és fogyasztók közé és most minden intézkedésnek és törekvésnek olyan színe van, mintha a közvetítő kereskedők ellen irányulna, ami megbénítja az olasz és magyar kormány kezét. Ez a körülmény nagy nehézségeket okoz, mert útjába áll a fogyasztók érdeke megvédésének. Viszont a háború alatt a nagyobb kereset utáni vagy nagyobb s így a kereskedők érzékenyebbek a maguk érdekeinek sérelmeivel szemben, mint békében. Az olyan országokban tehát, melyben sok a közvetítő, az árak maximálásánál egészen másképpen kell eljárni, mint ott, ahol sok a szövetkezet. Amíg az ilyen országokban ugyanis elegendő a helailisták árainak megállapítása- addig ott, ahol sok a közvetítő, a termelőnél, a közvetítőnél és a detailistánál egyaránt meg kell állapítani, mert különben a detailista árai lesznek nemcsak a nagykereskedő, hanem a termelő árai is és evvel illető- Hússá lesz az egész ármegállapítás. Ennek a megállapításnak igazságát a magyar közönség szomorúan bizonyíthatja, mert itt csakugyan az a helyzet, hogy a maximális áron csak kivételesen lehet vásárolni. A fogyasztási szövetkezetek és a fogyasz- tóik érdekében való más intézményeket és szer-,i vezetőket most hirtelenében kellene nálunk megteremteni. Mint ahogyan Németországban a községek a háború tartamára nemcsak a kivételes törvényben megállapított Verbandokban egyesültek, Iranem ezenkívül az élelmi cikkek bevásárlására külön bevásárló szövetkezeteket is alkottak. I ha a háború nem voltdúlva újszervezetek keletkezésének, akkor nálunk, ahol semmi sincs, szintén nem lehet. Igaz, hogy ott, ahol — mint Németországban — a fogyasztó közönség már a háború előtt a maga érdekében annyit tett, ott a községek és a kormány is sokkal többet kénytelen tenni, mint nálunk. Azonban a háborúra való tekintettel, mindenkinek többet kell tennie és így talán az utolsó percben még sietve utánozzuk a német szövetséges példáját A német fogyasztó közönség nem elégedett meg azonban avval, hogy csak azt tegye, amit békeidőben is tenni szokott, hanem rögtön, a háború kitörésekor megalkották min-den nagyobb községben a fogyasztók érdekeinek védelmére a fogyasztók szövetségét, melynek Berlinben központi szerve van. Ez a kormánynyal állandó öszeköttetésben van és arra való, hogy hatósági intézkedéseket provokáljon és visszaéléseket megakadályozzon. Egyszóval a háború alatt is a szükséglethez képest dolgoznak a németek. Dolgoznak és azt várják, hogy szövetségeseik is ezt tegyék. Elfelejtik egyéni érdekeiket és azt várják, hogy a velük szövetséges államokban is olyan magaslatra emelkedjenek az emberek, hogy a köz érdekének vessék alá egyéni érdekeiket. A mi kormányintézkedéseinknek az a hibája, hogy bár másolatai a németekének, félv után megállanak, holott a német kormány intézkedéseinél tovább kellene menniük. Ott nemcsak a viszonyok mások, hanem egészen más a fogyasztók szervezete is, tehát a kor-.mány és a községek intézkedése is szőkébb téren mozoghat. Miután kormányintézkedéseink a legtöbb esetben megállottak félúton, a fogyasztók millióit nem védték meg, holott ezt nagyon könnyen meg lehetett volna tenni, ha tovább mentek volna, mint a német kormány intézkedései. Ezeknél az intézkedéseknél azt kell szem előtt tartani, hogy nálunk a hatóságokra nem kevesebb, hanem több feladat hárul, mert itt a fogyasztók maguk nem szervezkedtek anynyira. Nálunk a hatóságok tartják össze érvesül az embereket, tehát most, mikor az élelemmel való ellátás hatósági feladattá lett, ezt a feladatot a fokozott szükséglethez képest, fokozottan kell a hatóságnak elvégeznie. Ha minden állampolgár élete is az állam rendelkezése alá tartozik, akkor az államnak legyen gondja rá, hogy a polgárok életben is maradjanak. Ha minden polgár testi ereje fokozottan lényeges, akkor az állami közegek gondoskodjanak arról, hogy a polgárok minél jobb és olcsóbb táplálkozás által minél erősebbekké legyenek. Legyen a hatóság a polgároknak ne csak elöljárója, hanem gondoskodó apja. A háború következménye nemcsak az, hogy a kormány maximális árakat állapít meg, és hogy a hadbavonultak segélyt kapnak. Nemcsak az, hogy hadimunkára mindenki kirendelhető és készleteit, ha azokra a hadseregnek szüksége van, elviszik, hanem az is, hogy az állam és a polgárok közt eddig nem ismert szoros kapocs keletkezik, mely azonban nemcsak a polgárok nagyobb kötelességét, hanem az állami közegek nagyobb kötelességét is megállapítja. Ha a német hatóságok nagyobb mértékben gondoskodnak a német polgárokról, ezt nem azért teszik, mert a német polgár tehetetlenebb, hanem ellenkezőleg, mert a német polgár a hatóságokkal szemben is nagyobb követelésekkel lép fel és a kormány és hatóságok deferálnak a követeléssel szemben. Mi kénytelenek vagyunk még annál is többet követelni, mit a német polgárok követelnek. A kormányzatunknak meg kell értenie, hogy e több követelésnek mi az indoka. A német fogyasztó polgároknak van azonban erre külön szerve: a fogyasztók szövetsége, de nekünk nincs. E szerv a kormánynak tanácsosa is. Vájjon nem kellene a magyar kormánynak is ilyet a tanácsadó? De ha a magyar kormánynak nem kell, nem kell-e a magyar fogyasztóknak ilyen szervezet?! Nem kellene-e nekünk is sürgősen életre hívnunk a fogyasztók szövetségét? Vasárnap Budapest, Szeptember 25. A haditerületen való utazás. A hadműveleti területen való utazás szabályozása tárgyában kiadott rendelethez Sándor János belügyminiszter újabb rendelettel a következő kiegészítéseküt adta ki: A háború tartama alatt a hadműveleti területre való utazáshoz igazoló jegyek a Magyarországon tartózkodó osztrák honosoknak is adhatók, máig az Ausztriaiján tartózkodó magyar honosok az osztrák hatóságoknál kizárólag hadműveleti területre szóló útlevelet válthatnak. Az igazolójegybe úgy, mint Németországba szóló útlevelekre nézet elő van írva, csak tíz éven aluli gyermek jegyez bele be, ily esetekben az igazolójegybe a gyermekét csak számszerint kell beírni. Igazolt, rendkívül sürgős esetekben a külön katonai engedély megadását a rendőrhatóság táviratilag is kérheti, de a táviratban kifejezetten fölemlíteni köteles, hogy a fél felmutatta a szabályszerű igazoló okmányt A délnyugati hadműveleti területre a külön katonai engedélyt a következő hatóságok állítják ki: a délnyugati haderők parancsnoksága (SWF Passierschein-Gruppe, tábori postásaim 330) az égdi délnyugati hadműveleti területre; az 5. hadsereg hadtáp-parancsnoksága (VEK, tábori postaszám 61) Krajna és az osztrák Tengermellék területére; a 10. hadtáp-parancsnokság (EAK, tábori postaszám 60) Karinthia területére; a tiroli honvédelmi parancsnokság (Landesvertheidigungs Kommando, tábori postaszám 93) Tirol területére. Ott, ahol a főszolgabíró, vagy a rendőrkapitány hatósági területe a határszéli rendőrkapitányság vagy kirendeltség területével összeesik, az igazoló okmányok kiállítására a hatóságok mindegyike jogosult. Trénerén vármegyéből nem tartoznak a külső hadműveleti területhez még a trencséni járás és a Trencsén rendezett tanácsú város, a déli hadszíntéren pedig a külső hadműveleti területhez tartozik még Baja város. 8 tfWÜHi ■ -Ideltis hírendelés csr._- CSszvíny 5«ni ás réti ffvfigy* kezelésire. Üdülésre is kit ióan alkalmas. Diétiít. Buda- Pestra! 3 óra gyorsvonat. FÜLUJO IGAZGATOSA«