Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-26 / 268. szám

« 1915. szeptember VILÁG A fogyasztók és a szervezkedés Irta: Ágoston Péter A háború megmutatta a szervezkedés ere­jét. A harctéri helyzetből éppen úgy, mint a­­ háborús polgári életből egyaránt meggyőződ­hetik mindenki arról, hogy a nagy tömegek életének egyik legfőbb elve: a szervezettség. Minél kisebb valahol a szervezettség, an­nál nagyobb a panasz az egyesek részéről, hogy szenved a tűrhetetlen viszonyok miatt. De a szervezettség és a szervezkedettség nem egy és ugyanaz. A szervezettség kifejezést azonban rend­szerint tévesen és szervezkedettség helyett használják. S ez alapon azt mondják: tulaj­donképpen mindenütt szervezve van a társa­dalom is, a piac is, a kereskedelem is, a ter­melés is, stb. Pedig éppen nem mindegy, hogy a társadalom maga szervezkedik-e, hogy a fo­gyasztók maguk állanak-e össze, tehát ami­kor szervezkedve s maguk állanak össze, vagy mondjuk, amikor a kereskedő tartja össze fo­gyasztóit. A szervezettség tehát tulajdonképpen nem a szervezettek, hanem a szervező előnyére történik, míg a szervezkedés azonban a szer­vezettek előnyére. Ez az állapot biztosítja a résztvevők érdekének védelmét, tehát előnyös, míg az az állapot, melyben valaki a saját cél­jaira szervezi a tömegeket, ezekre nézve hát­rányos. A német közönség szervezettsége alatt elsősorban azt értjük, hoogy a német közönség minden rétege valamely szervezetnek tagja. Ezek közül a drágaság kérdése szempontjából kétféle szervezetnek van jelentősége: a fo­gyasztási szövetkezeteknek és fogyasztók szö­vetségeinek. A drágaság szempontjából a szervezke­dett­ségnek a nagyszámú fogyasztási szövetke­zetekben van közvetlen ellenszere. A szövet­kezetek aztán megint különféle központokban szervezkednek. A német fogyasztási szövetke­zetek központi szervezete a Centralverband deutscher Konsumvereine. Természetes, hogy a német szervezkedett­ség dacára sem tartozik ehhez minden szövet­kezet, hanem csak 1197. Ezek a szövetkezetek 1913-ban 1­57 millió márka forgalmat csinál­tak. A szövetkezeteknek van e­gy nagybani be­vásárlásokat eszközlő szervezete, melynek ugyanekkor 154­ millió márka volt a for­galma. Ilyen körülmények között érthető, hogy Németország némely részében felesleges volt az árakat maximálni. Hiszen e szövetkezetek 1.633.644 család fűszer- és gyarmatáru szük­ségletét látja el. A többi szövetkezettel együtt ez az összes német családoknak 12—15%-a. Ebben a számban még nincsenek is benne a falusi szövetkezetek, melyek sok helyen nem­csak fogyasztási, hanem értékesítő szövetke­­zetek is. Nincsenek benne a külön, szervezke­­dett fogyasztási szövetkezetek, melyek politi­kai célokat szolgálnak inkább, mint a fogyasz­tók érdekét. A német nép meg van győződve, hogy a mai tűrhető árakat csakis annak a körül­ménynek tulajdoníthatja, hogy a fogyasztók szervezve vannak. És e szervezés érdekében minden alkalommal fel is szólalnak és ennek előnyeit mindig ki is emelik. E szervezettség nemcsak abból áll, hogy sok szövetkezetük van, hanem abból is, hogy a fogyasztók azon­nal, a háború elején, külön szövetséget alkot­tak érdekeik védelmére. Ennek csak panasz­­tétel, javaslatok készítése, agitálás stb. a fel­adata. Ha arról írnak lapjaik, hogy az Entente­­hoz tartozó országokban drágaság van, akkor rögtön kiemelik azt is, hogy íme ez azért van, mert ott nem olyan tökéletes a fogyasztók szervezkedése és ezeknek a termelőkkel való összeköttetése, mint Németországban. El­mondják, hogy mindenütt drágaság van, ahol a fogyasztó és termelő közé közvetítők éke­lődnek, mert a fogyasztók nem a maguk szer­vezetei által végeztetik el azt a munkát, me­lyet a kereskedő végez, mikor a termelőtől elhozza az árut a fogyasztókhoz. A fogyasztók szervezetlensége tette lehe­tővé a német lapok szerint, Olaszországban és nálunk, a közvetítők nagy számának beékelő­dését a termelők és fogyasztók közé és most minden intézkedésnek és törekvésnek olyan színe van, mintha a közvetítő kereskedők el­len irányulna, ami megbénítja az olasz és ma­gyar kormány kezét. Ez a körülmény nagy nehézségeket okoz, mert útjába áll a fogyasztók érdeke megvédé­sének. Viszont a háború alatt a nagyobb kere­set utáni vagy nagyobb s így a kereskedők érzékenyebbek a maguk érdekeinek sérelmei­vel szemben, mint békében. Az olyan országokban tehát, melyben sok a közvetítő, az árak maximálásánál egészen másképpen kell eljárni, mint ott, ahol sok a szövetkezet. Amíg az ilyen országokban ugyan­is elegendő a helailisták árainak megállapí­­tása- addig ott, ahol sok a közvetítő, a terme­lőnél, a közvetítőnél és a detailistánál egy­aránt meg kell állapítani, mert különben a detaili­sta árai lesznek nemcsak a nagykeres­kedő, hanem a termelő árai is és evvel illető- Hússá lesz az egész ármegállapítás. Ennek a megállapításnak igazságát a­ ma­­gyar közönség szomorúan bizonyíthatja, mert itt csakugyan az a helyzet, hogy a maximális áron csak kivételesen lehet vásárolni. A fogyasztási szövetkezetek és a fogyasz- t­óik érdekében való más intézményeket és szer-,­i vezetőket most hirtelenében kellene nálunk megteremteni. Mint ahogyan Németországban a községek a háború tartamára nemcsak a kivételes törvényben megállapított Verbandok­­ban egyesültek, Iranem­ ezenkívül az élelmi cikkek bevásárlására külön bevásárló szövet­kezeteket is alkottak. I ha a háború nem volt­­dúlva új­­szervezetek keletkezésének, akkor nálunk, ahol semmi sincs, szintén nem lehet. Igaz, hogy ott, ahol — mint Németor­szágban — a fogyasztó közönség már a há­ború előtt a maga érdekében annyit tett, ott a községek és a kormány is sokkal többet kénytelen tenni, mint nálunk. Azonban a há­borúra való tekintettel, mindenkinek többet kell tennie és így talán az utolsó percben még sietve utánozzuk a német szövetséges példáját A német fogyasztó közönség nem elége­dett meg azonban avval, hogy csak azt tegye, amit békeidőben is tenni szokott, hanem rög­tön, a háború kitörésekor megalkották min-­­­den nagyobb községben a fogyasztók érdekei­­­­nek védelmére a fogyasztók szövetségét, mely­nek Berlinben központi szerve van. Ez a kor­mánynyal állandó öszeköttetésben van és arra való, hogy hatósági intézkedéseket provo­káljon és visszaéléseket megakadályozzon. Egyszóval a háború alatt is a szükséglet­hez képest dolgoznak a németek. Dolgoznak és azt várják, hogy szövetségeseik is ezt te­gyék. Elfelejtik egyéni érdekeiket és azt vár­ják, hogy a velük szövetséges államokban is olyan magaslatra emelkedjenek az emberek, hogy a köz érdekének vessék alá egyéni ér­dekeiket. A mi kormányintézkedéseinknek az a hi­­­­b­ája, hogy bár másolatai a németekének, fél­­v után megállanak, holott a német kormány intézkedéseinél tovább kellene menniük. Ott­­ nemcsak a viszonyok mások, hanem egészen más a fogyasztók szervezete is, tehát a kor-.­­­mány és a községek intézkedése is szőkébb­­ téren mozoghat. Miután kormányintézkedé­seink a legtöbb esetben megállottak félúton, a fogyasztók millióit nem védték meg, holott ezt nagyon könnyen meg lehetett volna tenni, ha tovább mentek volna, mint a német kor­mány intézkedései. Ezeknél az intézkedéseknél azt kell szem előtt tartani, hogy nálunk a hatóságokra nem kevesebb, hanem több feladat hárul, mert itt a fogyasztók maguk nem szervezkedtek any­­nyira. Nálunk a hatóságok tartják össze érve­sül az embereket, tehát most, mikor az éle­lemmel való ellátás hatósági feladattá lett, ezt a feladatot a fokozott szükséglethez ké­pest, fokozottan kell a hatóságnak elvégeznie. Ha minden állampolgár élete is az állam rendelkezése alá tartozik, akkor az államnak legyen gondja rá, hogy a polgárok életben is maradjanak. Ha minden polgár testi ereje fo­kozottan lényeges, akkor az állami közegek gondoskodjanak arról, hogy a polgárok minél jobb és olcsóbb táplálkozás által minél erőseb­bekké legyenek. Legyen a hatóság a polgároknak ne csak elöljárója, hanem gondoskodó apja. A háború következménye nemcsak az, hogy a kormány maximális árakat állapít meg, és hogy a hadbavonultak segélyt kapnak. Nemcsak az, hogy hadimunkára mindenki ki­rendelhető és készleteit, ha azokra a hadse­regnek szüksége van, elviszik, hanem az is, hogy az állam és a polgárok közt eddig nem ismert szoros kapocs keletkezik, mely azon­ban nemcsak a polgárok nagyobb kötelessé­gét, hanem az állami közegek nagyobb köte­lességét is megállapítja. Ha a német hatóságok nagyobb mérték­ben gondoskodnak a német polgárokról, ezt nem azért teszik, mert a német polgár tehe­tetlenebb, hanem ellenkezőleg, mert a ném­et polgár a hatóságokkal szemben is nagyobb­ követelésekkel lép fel és a kormány és ható­ságok deferálnak a követeléssel szemben. Mi kénytelenek vagyunk még annál is többet kö­vetelni, mit a német polgárok követelnek. A kormányzatunknak meg kell értenie, hogy e több követelésnek mi az indoka. A német fogyasztó polgároknak van azon­ban erre külön szerve: a fogyasztók szövet­sége, de nekünk nincs. E szerv a kormánynak tanácsosa is. Vájjon nem kellene a magyar kormánynak is ilyet a tanácsadó? De ha a magyar kormánynak nem kell, nem kell-e a magyar fogyasztóknak ilyen szervezet?! Nem kellene-e nekünk is sürgősen életre hívnunk a fogyasztók szövetségét? Vasárnap Budapest, Szeptember 25. A haditerületen való utazás. A hadműveleti területen való utazás szabályozása tárgyában ki­adott rendelethez Sándor János belügyminiszter újabb rendelettel a következő kiegészítéseküt adta ki: A háború tartama alatt a hadműveleti terü­letre való utazáshoz igazoló jegyek a Magyarorszá­gon tartózkodó osztrák honosoknak is adhatók, máig az Ausztriaiján tartózkodó magyar honosok az osztrák hatóságoknál kizárólag hadműveleti terü­letre szóló útlevelet válthatnak. Az igazolójegybe úgy, mint Németországba szóló útlevelekre nézet elő van írva, csak tíz éven aluli gyermek jegyez bele be, ily esetekben az igazolójegybe a gyerme­két csak szám­szerint kell beírni. Igazolt, rendkívül sürgős esetekben a külön katonai engedély meg­adását a rendőrhatóság táviratilag is kérheti, de a táviratban kifejezetten fölemlíteni köteles, hogy a fél felmutatta a szabályszerű igazoló okmányt A délnyugati hadműveleti területre a külön katonai engedélyt a következő hatóságok állítják ki: a dél­nyugati haderők parancsnoksága (SWF Passier­schein-Gruppe, tábori postásaim 330) az égdi délnyugati hadműveleti területre; az 5. hadsereg hadtáp-parancsnoksága (­VEK, tábori postaszám 61) Krajna és az osztrák Tengermellék területére; a 10. hadtáp-parancsnokság (EAK, tábori posta­szám 60) Karinthia területére; a tiroli honvédelmi parancsnokság (Land­esvertheidigungs Kommando, tábori postaszám 93) Tirol területére. Ott, ahol a főszolgabíró, vagy a rendőrkapitány hatósági terü­lete a határszéli rendőrkapitányság vagy kirendelt­ség területével összeesik, az igazoló okmányok ki­­állítására a hatóságok mindegyike jogosult. Trén­erén vármegyéből nem tartoznak a külső hadmű­veleti területhez még a trencséni járás és a Tren­­csén rendezett tanácsú város, a déli hadszíntéren pedig a külső hadműveleti területhez tartozik még Baja város. 8 tfWÜHi ■ -Ideltis hírendelés csr._- CSszvíny 5«ni ás réti ffvfigy* kezelésire. Üdülésre is kit ióan alkalmas. Diétiít. Buda- Pestra! 3 óra gyorsvonat. FÜLUJO IGAZGATOSA«

Next