Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-04 / 246. szám

g 191?.­­Septem­­er 1. "VILÁG — A szatmári főkapitányt elítélték. Tankóczy Gyurizt, Szatmár városának felfüggesztett rendőr­kapitányát, a galíciai menekülteknek­­tétbe helye­zett pénzének el­sikkasztásával vádolták néhány hó­nap előtt. A vád alaptalannak bizonyult és Tankó­­czyt a szatmári törvényszék fölmentette. Most a felfüggesztett rendőrkapitány ellen emelt vádak harm­adik csoportját tárgy­alja a szatmári törvény­szék. A vádak a következők: Kovács József sütő­­mester harmincezer koronás kezességi nyilatkozatot adott Tankóczynak, hogy a rendőrség zaklatásaitól meneküljön. A másik esetben Tankóczy, mint rend­­őrkapitány, azzal vádolt meg egy gazdag földbir­tokost, aki neki előbb a váltókezességet megtagadta, hogy ő követte el saját anyja Wertheim-szekrényé­nek kifosztását, holott utóbb ez teljességgel alap­talannak bizonyult. Demkó Mihá­ly vendéglősnél Tankóczy sebesült katonákat helyezett el és ezért a tiszta haszonból harmincöt százalékot kötött ki a maga számára. Végül Szatmári József : cizis a mozi jövedelméből ötven százalék, később húsz százalék részesedést adott a főkapitánynak. A törvényszék bűnösnek mondta ki a vádlottat megvesztegetés vét­ségében és a hivatalos hatalomal való visszaélés vétségének kísérletében, és ezért összbüntetésül egy évi fogházra és hivatalvesztésre ítélte. Az ügyész megnyugodott, a vádlott és védője semmiségi pa­naszokat jelentett be. A vádlottat, aki ellen még több bűncselekmény miatt folyik eljárás, vissza­vitték a fogházba. — Román egyetemi tanár halálos balesete. Gard­neanu Péter egyetemi tanár 1 bt es­ti állomáson vonatra szállt, hogy Jaksyba utazzék. Felszállás közben azonban az egyensúlyt elvesztette és a gör­dülő kerekek közé került, melyek mindkét lábát lemetszették. Beszállították a kórházba, hol nagy k­inóik közt sebeibe belehalt. A szerencsétlen több, mint harmincötévi tanári működésre tekinthetett vissza. — Poincaré és a kapucinus. Poincarénak, aki nem nagyon szereti a klérust, kis kalandja volt egy­­ kapucinussal. A Figaro-ban olvassuk: Pár nappal ezelőtt az elnök szemlét tartott a 18. gyalogezred fölött. Köszöntötte az ezred zászlója, melyre Poincaré feltűzte a háború keresztjét. Az elnök látogatása emlékéül a zászlótartónak átadott egy karkötési órát. A zászlótartó pedig, akit az el­nök megajánd­é­kozott, nem volt más, mint Ber­trand de Bellaing állását, a­kit az egyház körében Sonzave -kapucinus atya néven ismernek, így ta­lálkozót Poincaré és a kapucinus . . . .— Az újságíró vaskeresztje. Illés István győri újságírót Vilmos német császár a vaskereszttel tün­tette ki. — Adókivetés. A X. ker. 1. számú adókivető­bizottság e hónap 6—11-éig a következő helyrajzi­szám alatt összeírt adózók haramdosztályú kere­seti adó javaslatait tárgyalja. Szeptember 7-én: 7992—8173/77/13-ig, Ankér-utca 816/69 hrsz., Apaffy-utca 44., 48., 50., 52., 72., Bolgár-utca 2., Gergely-utca 1., 8., 14., 44., Ihász-utca 19., Kada­­utca 8173—77/13 hrsz., Kápolna-utca 9., 25., Kele­men-utca 26., 35., Martino­vics-tér 4/a, 4/b, 8., Nosz­­lopi-utca 32., Óhegy-utca 1, 11., Román-utca 2., 3., 4., 12., Salam­­on-utca 3., 9., Sörgyár-utca 39., 47/a, 57. sz. alatt lakók, kik külön meghívót kap­tak, szeptember 9-én: 8174--8433-ig, B. Jászberé­­nyi-ut 25., 4147., Harmat-utca 8220 és 8260 hrsz., Kada-utca 24., K. Jászberényi-út 1., 3., 13., Maglódi­­út 53., 59., 71., 89., 101., Maláta-utca 1., 3., 13., 14., 17., 33., Nyitra-utca 3., Óhegy-utca 52., Sör­gyár-utca 3., 71. sz. alatt lakók, kik külön meg­hívót kaptak, szeptember 10-én: 8434—8491-ig, B. Jászberényi-út 1., 3., 5., 9., 11., 13., Füzér-utca 6., Halom-utca 4., 1,7., 21., 26., 27., 28., Kápolna­­utca 1., 2/d, 4., Kolozsvári-utca 47., Liget-tér 2., 3., Százados-utca 41., Szent László-tér 9., 11., 14., Vas­pálya-utca 6., 7., 11 sz­­akn­t lakók, kik külön meghívót kaptak: szeptember 11-én záróülés és az elmaradottak, kik külön meghívót kaptak. — Visszaélések egy francia lőszergyárban. A francia kormány a saintdutarnei lőszergyárban visszaéléseket fedezett fel. Az átvételre odaküldött hadügyminisztériumai ellenőrző tisztviselőket a lő­szer minőségének enyhébb megítélése okából né­hány száz frankkal megvesztegették. A haditenge­részeti minisztériumhoz érkezett feljelentés követ­keztében felfedezték a visszaélést. A három főbű­­nöst letartóztatták. — Késő éjjel jelentik: A Lau­­dutamn gyár megvesztegetési ügyében részes hi­vatalnok öngyilkosságot követett el. Újabb elfogató parancsokat adtak ki — Orosz csapatok elégetnek védtelen sebesült osztrák-magyar katonákat. A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóhadiszállásról: Minden lépés nyomán, amelyet csapataink Galíciának­ az oroszok által megszállva tartott területén előrehaladnak, új rémtettek válnak ismeretessé, amelyeket az oroszok ott elkö­vettek. A cs. k. csendőrség nyomozása leg­újabban az orosz csapatok következő bestiális eljárását állapította meg: 1914. szeptember 7- én a ravaruskai kerületben levő Josefina faluban harc játszódott le. Az ottani paraszt­­családo­k a szomszédos Poddebec faluba mene­kültek. A menekültek között volt Kunz Antal községi elöljáró családja is. Kunz szeptember 8- án Panolek Mihály nevű vejét Josefinába küldte, hogy nézzen szét lakóháza tájékán. Pacholek ott a következő esetnek volt szem­tanúja: Kunz házában, amely vöröskeresztes zászlóval volt jelezve, tizenhét súlyosan se­besült osztrák-magyar tartózkodott. Este 9 óra tájban egy tizenö emberből álló orosz őr­­járat jelent meg Kunz háza előtt meggy­­il­totta négy sarkán a szalmafedelet és lövésre készen eloltotta az ajtókat és ablakokat, hogy az alvó sebesültek menekülését megakadályoz­zák. A tűz este 10 óráig tartott. A házban levő valamennyi sebesült elpusztult a lángokban. Pacholek, aki a szomszéd házban tartózko­dott, nem segíthetett a sebesülteken, mert az oroszok ebben megakadályozták. Kunz elöljáró 1914. szeptember 19-én tért vissza Josefinába. Mialatt elhamvadt házát szemlélte, egy orosz katona jött oda, aki 227. számot viselte váll­­szalagján és elmondta, hogy részt vett a ház meggyújtásában és hogy ez parancsnokának rendeletére történt. Amikor Kunz a katonának szemrehányást tett amiatt, hogy sebesülteket elégettek, a katona azt felelte, hogy parancsra cselekedett. Az elégettek csontjait sírba helyez­ték és a sírt jelzéssel láttá­k el. — Francia utcanevek. Még mindig folyik a német nevű francia utcák „álkereszt­elése"*. A Bécsről elnevezett utcát, rue de Vienne-t, amely — mint a Figaro írja — „még mindig bosszantja e párisiakat", Louvain-utcának nevezik el. De a XVI. kerületben lévő rue de Dantzig-nak sem ke­gyelmeznek meg a franciák. „Ez a város — írják — jellegzetesen porosz város, Schoppenhauer szü­lővárosa. Valószínűleg Ipres-utcának keresztelik el Páris egyetlen magyar városról elkeresztelt te­rének, a place de Budapest-nek a nevét már rég­óta megváltoztatták. — Adomány, Purjesz Lajos és Kármán Ala­dár Gellért Mór halála alkalmával koszommeg­­váltás címén 20—20 koronát adományoztak az Ingyen kenyérnek. — Az Áldozatkészség Szobra. Az a lovasszo­­bor, amelyet a honvédelmi minisztérium Hadse­­gélyző Hivatala és az Auguszta­ Alap állít föl a há­borúban elesettek özvegyei, árvái és a harctéren teljesen megrokkant katonák javára, a társadalom figyelmét vonta magára. Még csak az előkészítés munkája folyik és máris nagy arányokban jelent­kezik az adakozó ország. A takarékpénztárak nagy összegeket adományoznak a lovasszoborra. A Gondozó hivatal megsérült katonák részére. A belügyminiszter értesítette a főváros tanácsát, hogy a háborúban történt sérülések következtében keresetképességükben szenvedett katonák részére utókezelő gyógyintézeteket, mesterséges testré­szeket előállító műhelyeket és rokkantiskolákat ál­lított fel. Az utókezelő gyógyintézeteknek célja az, hogy azoknak a sérülteknek az egészsége, akik rendes kórházi kezelés után bénák maradtak, utó­kezelésekkel, műtétekkel, gyógytornákkal és gyógy­fürdőkkel helyreállíttassék. A rokkantiskolák célja pedig az, hogy a bénává vált katonákat, akik ed­digi foglalkozásukat nem tudják folytatni, más pályákra képezzék ki. A tanács az utókezelő gyógy­intézetekbe a rokkantiskolákba való felvétel cél­jából jelentkezések elfogadásával a kerületi elöl­járóságokat bízta meg. Azoknak a katonáknak tehát, akik a háborúban megsérültek és a katona­ság által már végleg lebocsáttattak, a kerületi elöl­járóság megfelelő orvosi vizsgálat után a jelent­kezőket a csonkított, béna és mellbeteg katonákat gondozó hivatalba fogják beutalni, ahonnan a be­hívásokat meg fogják kapni. A gondozó hivatal szeptember 1­én már megkezdette működését az Országisáéban. — Az árvák kastélyában. A Városligetbe ve­zető villák sora mellett a Bajza-utca sarkán gyer­mekkórus hangját hordozta végig ma délelőtt a szél. Az éneklő ház előtt szegény, megroskadt asz­­szonyok, két zsákoló szenesember és egy öreg hordár állott, akik mosolygó arccal néztek túl a rácson, be a Vanderbilt—Széchenyi-kastély ud­varába. Ott az udvar homokjában, falombok alatt, apró gyerekek ültek és énekeltek. Az utca nótá­ját, a háborús világ primitív dalát énekelték: Ne sírjatok budapesti lányok. Visszajövök én hozzátok, Valaha, valaha, valaha. Az elesett katonák kicsi árvái voltak ezek az éneklő gyerekek, akiket gróf Széchenyi Lászlónné Vanderbilt Gladys gyűjtött egybe és óvónőt is fo­gadott melléjük. Sokan bámulták meg a gondta­lanul éneklő csöppségeket és egyel­len néző szem se maradt szárazon. A könnyek jarva fele annak a jóságnak szólt, aki gondjaiba vette a kis senkit­­leneket. Sok autó és fogat száguldott el ugyan­akkor az árvák kastélya előtt, sok berregő, zaka­toló kocsi, amiben pávás dámák ültek. Ha talán megállották volna, ők is meghallották volna az árvák hálaénekét. — Hol kapható zab és korpa. A tanács szep­tember 6-tól kezdve a főváros területén tartott ló- és szarvasma­rhaállomány takarmányozására zabot és korpát utal ki az alábbi feltételek mel­lett: I. A kiutalandó mennyiség a kereskedelmi miniszter által engedélyezett összmennyiséghez ké­pest egyelőre egy lóra napi 2 kg. zab és 2 kg. korpa, egy darab szarvasmarhára napi 2 kg. korpa. 2. Azok az állattulajdonosok, akiknek együttesen húsznál több lovuk és szarvasmarhá­juk van, valamint a főváros által viszonteladással megbízott takarmánykereskedők a címükre postán megküldött fővárosi utalvány felmutatása mellett a kiutalt zabot a közraktárakban, a korpát pedig a megjelölt malomban veszik át. A zab árát a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank áruosz­tályánál (V., Dorottya­ utca 6. sz.), a korpa árát p pedig az illető malom pénztáránál kell az elszál­lítás előtt kifizettetni. 3. Azoknak az állattulajdono­soknak, akiknek állatállománya együttesen húsz darabnál kevesebb, a IV., Gerlóczy-utca II. szám, II. em. 1. ajtó alatti irodában kell jelentkezniök, még­pedig: A—G kezdőbetűsök minden hétfőn. H—K kezdőbetűsök minden kedden. L—P kezdő­­betűsök minden csütörtökön. Q—Z kezdőbetűsök minden pénteken délelőtt 9—­1 óra között vagy délután 5—7 óra közt jelentkezhetnek, amikor egy kijelölt takarmánykereskedőre szóló utalványt kapnak. 4. A Budapesti bértocsik­partársulat, a Budapesti fővárosi fuvarosok ipartársulata, a Bu­dapesti fuvaros- és szállító munkaadók egyesülete, valamint a Budapest és környéke szikvizgvárosok i­partársula­tának tagjai a zab és barnautalván­yo­­kat közvetlenül a maguk testülete utján kap­ják meg. 5. A zab ára m­éterrmázsánkint. zsák nélküle a) a közraktárakban átvéve 35 karpa* 80 fillér b) a takam­ánykereskedésben 37 korona 30 filé­. 6. A korpa ára métermázsánkint. zsák nélkül­ a) a malomban átvéve 18 korona 50 fillér. b) a takarmánykereskedésben 20 korona. — A kárpáti falvak újjáépítése. Huszonötezer koronát gyűjtöttek már a szegediek Kisszeged felépítésének költségeire. Legutóbb az alsótanyai gazdák kötelezett­séget vállaltak arra, hogy Bajat körükből ötezer koronát gyűjtenek. A Szabadok­tatási Egyesület kabaréja szintén min­tegy kétezer koronát jövedelmezett. A most vasárnap tartandó újszegedi népünnepélyből ötezer koronát remél­nek a nemes célra. De más módon is folyik a gyűjtés. Csányi Jánosnak, a szegedi kereskedelmi és hitelbank igazgatójának emlékére tisztelői ko­­szorum­egváltás cimén nagy összeg gyűlt össze. Az összegyűjtött pénzből Kisszegeden Csányi János­­házat épitenek. — Kecskeméten Mariházy Miklós színigazgatónak társulata előadást tartott, melynek jövedelmét a kárpáti falvak felépítésére fordítják. — Borsod m­­egyében mozgalom indult meg, hog­­ az oroszok által elpusztított községek egyikét Borsod­falva néven újra felépítsék. A mozgalom­hoz lelkesedéssel csatlakozott a miskolci járás egyik virágzó, szép községe, Bikkaranyos, ahol legutóbb Mauritz Árpád elnökletével értekezletet tartottak és elhatározták, hogy az új Borsodfalva községben öt házat építenek fel. A jelenlevők kö­zül tíz polgár nyomá­an vállalkozott egy ház fel­építésére, többen pedig tekintélyes összegeket ír­tak alá a többi négy ház i*­­.építésére.­­ Az oroszok által feldúlt ás újjáépítendő, Pozsony vá­rosáról elnevezendő kárpáti falu javára Bar­cal Aurélné védnöksége alatt e hó 2-án szép sikerű hangversenyt rendeztek Pozsonyban. — Szórakoztató délután. A „Jótékonysági Hármasszövetség“ szombaton, e hónap 4-én, fél öt órakor a Nemzeti Parkban „szórakoztató­ délutánt“ rendez. Szarram

Next