Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-03 / 245. szám

015. szeptember 6. • VILÁG Az előírt- objektív itéletű olasz hírlapíró hosszabban kifejti ezután, hogy a szerb had­sereg egymagában semmiesetre .nem­ képes egy erőteljes osztrák-magyar—német offenzíva visszaverésére, sőt szövetségesei további se­gítségére nagyon is rászorul és jobban tenné, ha oktalan intranzigenciával nem nehezítené meg még inkább az entente diplomatáinak amúgy is reménytelen balkáni feladatait. Ci­­vinini ezután szófiai tapasztaltairól is beszá­mol. Megvallja, hogy Szófiában napról-napra entente-ellenesebb a hangulat és megdöbbenve kérdi, hogy az orosz védelmi öv eleste, az osztrák-magyarok és németek halmozódó diadalai s egyidejűleg a szerbek h­ajthatatlan­­sága nem fogja-e Bulgáriát előbb-utóbb a központi hatalmak táborába terelni. B. K. Románia magatartása A bukaresti Miner pá­nzát. jelentik. A szó­fiai russzafil ellenzéki pártok minden áron megegyezést szeretnének létrehozni Szerbia és Görögország között, a bolgár kormány és az őt támogató pártok viszont azt kívánják, hogy Bulgária nemzeti követelményei egészben, tényleg és azonnal teljesíttessenek és hogy a bolgár hadsereg csak azután lépjen akcióba. Szerbia a maga részéről diplomatikusan jár el, mikor a bolgárok által követelt terület egy részét azon feltétel alatt ajánlja fel, hogy Bul­gária e terület megszállása után azonnal ak­cióba lép Törökország ellen, m­íg a fennma­radó területrészt a békekötés utáni időre ígéri,­­ha a béke Szerbiára és a négyesszövetségre nézve kedvező lesz. Miután a bolgár kormány nem elégszik meg ilyen feltételes terület­­átengedéssel, a russzofil ellenzék nyomást igyekszik gyakorolni. A nyomás eszközeihez tartozik Románia Bulgáriával szemben való fellépésének agyréme, melyre állítólag akkor kerülne a sor, hogy ha Bulgária Szerbiától fegyverrel próbálná elvenni ama területeket, melyeket ez önszántából nem hajlandó áten­gedni. Ennek az agyrémnek Szófiában talán van hatása, nálunk azonban semmi jel sem mutat arra, hogy Romániának ilyen szándé­kai volnának. A háború kezdete óta folyton arra törekszünk, hogy a Bulgáriával szemben barátságos viszony szálait szorosabbra fűzzük és e törekvések nem is maradtak látható eredmény nélkül. Különben pedig a bolgár kormány teljesen meg van arról győződve, hogy Románia nemzeti törekvéseit nem a Du­­nán túl, hanem egészen máshol akarja meg­valósítani. Görögország A Secolo jelenti, hogy az Ausztria-Ma­­gyarországban és Németországban lévő görög konzulátusok figyelmeztették volna a görög alattvalókat, hogy legyenek készen az esetle­ges hazautazásra. Venizelosz miniszterelnök és a négyes­­entente követei között megállapodás jött létre, mely egyfelől újból szabaddá tette a görög ke­reskedelmi forgalmat és pedig úgy a be-, mint a kivitelt, másfelől a kormány újból fogja tárgyalni a négyes ententenak Görögországhoz intézett jegyzékét. Az ententebarátok az első közeledést látják ebben Venizelosz politikájá­hoz. Felfogásuk szerint az entente azáltal meg­könnyítette Görögország helyzetét. Az Idea Nazionale Athénbe küldött mun­katársa felkereste Gunaris volt miniszterelnö­köt, aki kijelentette, hogy ha Olaszország azt hiszi, hogy a török hadüzenet következtében annektálhatja az aegei-szigeteket, akkor Gö­rögországgal súlyos konfliktust fog támasztani, mert Görögország szilárdul el van határozva, hogy az őt illető területek jogáról le nem mond senki javára. A görög kamara levette a napirendről az újgörög területek képviselőinek helyzetét sza­bályozó törvényjavaslatot, mert ezáltal véli el­érni azt, hogy a Venizelosz-párt többségét megtarthatja. Az érdekelt képviselők most kerületeikben mindenütt választógyűléseket tartanak, amelyek elkeseredett hangulatban folynak le. Tiltakozó határozatokat fogadnak el a gyűléseken, amelyekben kifejezik a vá­lasztók, hogy a Venizelosz-kormány és pártjá­nak eljárása az újgörög területek választópol­gáraival szemben egyértelmű a tudatos félre­­szereléssel Az olasz fronton Az olasz hadszíntéren a helyzet tegnap se változott. Az olaszok csak a karinthiai ha­tárvidéken támadtak, de ott is jelentéktelen erőkkel. A tiroli harcvonalon és a tenger­melléken tüzérségi harcok voltak. Hivatalos jelentésünk a következő: A helyzet az olasz hadszíntéren tegnap sem változott. A tiroli harcvona­lon a Tonale-védm­­vek, a lovarone- folgariai fensikon pedig a védműveken kívül a Monte Maronián és a Monte Costonon levő támaszpontjaink is ellen­séges tüzérségi tűz alatt állanak. A ka­rinthiai határvidéken a Monte Teralba és a Pladner-Joch ellen intézett gyen­gébb olasz támadásokat utasíttotunk vissza. A tengermelléki harcvonalon a tüzérségi harcok mérsékelt erővel to­vább folytak. Az ellenség műszaki mun­káját több helyen sikeresen megza­varták. Höfer altábornagy: A sajtóhadiszállásról jelentik: A kopen­­hágai Berlingske. Tidende római táviratokat közöl. A távirat szerint Rómában negyven egészen új osztrák-magyar ágyút és 80 gép­fegyvert állítottak ki amelyeket a Karszton zsákmányoltak. Ez a hír olasz lapokban is olvasható. Nehéz dolog ezt a jelentést abból a szempontból megbírálni, hogy az olasz fő­városban csakugyan kiállítanak-e ágyukat s hogy milyen fajtájúak és milyen eredetűek ezek a kiállítási darabok. Az azonban egészen bizonyos, hogy ezeket az ágyukat sem a Karszton, sem olasz frontunk bármely más pontján nem zsákmányolták. A jelentésnek ez a része tisztára hazugság. A román és orosz sajtónak azt híret, hogy olasz csapatok érkeztek a Dardanellák­hoz, még nem erősítették meg. Azok az olasz csapatok, amelyek Tarentoból és Brindisiből indultak tengeri útra, részint Afrikába, ré­szint Szmirnába és Mersinába rendelték. A Florenz melletti Belvedere erődben há­rom hónap óta internált túszokat az erődből elbocsátották és megengedték, hogy Florenz­­ben tartózkodjanak. A városból azonban nem szabad eltávozniuk és hetenként kétszer köte­lesek a rendőrségen jelentkezni. Olasz hírek A torinói katonai akadémiából tegnap három hónapig tartó tanfolyam után frontra küldtek 1200 tartalékos tisztet, nagyobbrészt mérnököket, egyetemi és műegyetemi hallga­tókat. Szeptember 10-ikén újabbb 1000 hall­gató fog belépni az akadémiába. Lorrini tanár a Seccolo-ban sürgeti a marhahús fogyasztás korlátozását, mert Olasz­ország a havonta szükséges 270 ezer szarvas­marhának alig a felét tudja szállítani, ha nem akarja marhaállományát tönkretenni. Sorrini egyszersmind elégtelennek mondja azt a mal­mok számára kibocsátott tilalmat, hogy leg­feljebb nyolcvan százalékig kiörölt lisztet adhatnak pékeknek, kereskedőknek és magá­nosoknak. Meg kell elégedni legalább is ki­lencven százalékos liszttel. Olaszországnak takarékoskodnia és a behozatalt a legkisebb mértékre kell korlátoznia. A háború sokáig fog tartani és az erők teljes megfeszítésére van szükség, ha ki akarnak tartani. A Corriera della Sera felszólítja a kor­mányt, hogy a Svájccal imént megengedett postacsomagforgalmat újra tiltsa el, vagy a csomagok átvizsgálását bízza külön személy­­zere, mert különben az a veszedelem forog fenn, hogy a dugáruszállítás és a katonai kémkedés hatósági védelem alatt új életre kap. Egy kormányintézkedés értelmében a hadügyminisztérium költségvetésébe az 1915/ 1916-ik pénzü­gyi évre további 400­ millió órát vesznek fel, mint mozgósítási kiadást és a tartalékosok családjának segélyezésére szóló összeget Törökország háborúja A Dardanella-arcvonal déli szakaszán, Szedil Bahr-nál tüzérségi harcok voltak. A tö­rök balszárnyat a szövetségeseik heves tűz alatt tartották, de mivel eredményt elérni nem tud­tak, a tüzet beszüntették. A török tüzérség ugyancsak Szedil-Bahrnál hatásosan ágyúzta az ellenség gyalogsági állásait s a tengerszoros bejáratánál több aknakeresőt visszavonulásra kényszerített és más járműveket szétszórt A főhadiszállás közli: A Dardanetla-arcvonalon semmi jelentős nem történt. Szedil-Bahr szakaszában a bal­szárnyon ellenséges tüzérség hiába kísérelte meg lövészárkaink elpusztítását, óriási tömeg muníció el­pazarlásával. Miután a bombavetők által vetett négy bomba közül kettő az ellen­ség saját lövészárkaira esett, az ellenség a bombavetést beszüntette. Augusztus 30-án ten­­gerszoros­ ütegeink aknakeresőket, melyek a tengerszoros bejáratához közeledtek, visszavo­nulásra kényszerítette és szétszórtak több más járművet és aknakeresőt is, amelyek Szedil- Bahr földnyelvének végén mutatkoztak. Ugyan,­ezek az ütegeink hatásosan bombázták a Sze­dil-Bahrnál levő ellenséges gyalogság állását. Más jelentés nem történt. A Manchester Guardian legutóbbi száma­­ban a Dardanelláknál szenvedett vereségről írva, megállapítja, hogy a partraszállított csa­patok kétharmada harcképtelen, úgy hogy a jövő kilátásai nagyon aggasztóak. A lap őszin­tén beismeri, hogy az eddigi ostrom az egész vonalon kudarcot szenvedett. Garmelo Melio tanár, a konstantinápolyi olasz nagykövetség tanácsosa, a Secolo szerint nagy elismeréssel nyilatkozott a török kor­mánynak a konstantinápolyi olasz nagykövet elutazásakor tett rendkívüli figyelmes intézke­déseiről. Törökországban visszamaradt olasz alattvalók sorsáról Melio nagy bizalommal nyilatkozott A Basler Tageblatt jelenti: Abesszinában a szent háború hívei mindenütt plakátokat ragasztottak ki, amelyeken emlékeztetik az olaszokat az 1896. március 1-ei eseményekre,­­ mikor Menelik négus csapatai Aduénál Barachi olasz tábornok csapatait leverték és, 18.000 olaszt megöltek. A plakátok közük azt is, hogy a szent háborúra Etiópia külön had-­­serege is felfegyverkezett, ez mintegy százezer­ kitűnő, gyakorlott harcost jelent Az enafordai csata­ ­Az anafordai háromnapos ütközet a leg­véresebb csata volt,, amelyet Gallipoli török­ védői az angol és francia csapatokkal eddig vívtak. Csütörtökön hajnalban kezdődött és rövid megszakítással szombat estig tartott. Hamilton tábornok lunafordánál valamennyi rendelkezésére álló erővel támadott. Az ütkö­zetnek, amelynek az angol tervek szerint át-]­törésnek kellett volna lenni, órák hosszat tartó ágyútüzelés nyitotta meg, amelynek in-­­tenzivitása csütörtökön a déli órákban érte el­ tetőfokát. A legnehezebb lövegek ezrei borí­­­tották a török hadállásokat. Amikor a szövete­­ségesek a francia osztagokkal az élükön a tö­rök hadállásoknak és különösen az Asznak- Derétől délre húzódó centrumnak kezdtek rob­­bánni, a török védősereg rettenetes tűz alé fogta őket. A gépfegyverek a rohamra indu­lók egész sorait érték, ugy hogy ezek a fedezi­tetlen terepen tömegesen hullottak el. Többi akna robbant fel, főképpen az ausztráliaiak­ pusztultak el. Pénteken a szövetségesek a­ centrum ellen és a jobbszárnyon folytatták nagy makacssággal rohamtámadásaikat. Egyre több csapatot vittek a tűzbe. Szombat­­on, az ütközet harmadik napján a törökök, akik új tartalékokat vetettek harcba, táma­dásba átmentek. Török fogságba úgyszólván senki sem került, kegyelmet se nem kértek, se nem adtak. A szövetségesek legalább húsz­ezer embert vesztettek halottakban és sebe­sülekbent .

Next