Világ, 1915. október (6. évfolyam, 273-303. szám)
1915-10-09 / 281. szám
2 1915. október 3. VILÁG logikát teljesen kiforgatta az ő jogköréből. Nem hivatkozunk a körbeforgás törvényére, nem bízunk benne, hogy ennek a háborúnak önmagába vissza kell térnie, hogy tehát ott kell bevégződnie, ahol megkezdődött. A történelem nem ilyen rendszerető, a világ folyásának épp olyan kedves útja akár a hullámvonal vagy a szabálytalan görbe, mint a kör, a világháborúról tehát nem azért tartjuk, hogy most a Balkán-félszigeten a kibontakozás felé közeledik, mert véletlenül ott kezdődött. Hiszen például a marokkói bonyodalom éppen olyan kiinduló pontjának tekinthető. Ez a háború a világhatalmi imperiumok leszámoolása az új, a veszedelmes imperiummal, Németországgal, s azoknak az akadályoknak eltakarítására való törekvés, amelyek az orosz és az angol világlírás elé tornyosultak. Az osztrák-magyar birodalom és Törökország ilyen akadályok, a francia revanche-vágy és az olasz irredenta pedig segítőeszközök. Ezért kellett a világhatalmi háborúnak a mi monarchiánk ellen irányulnia s ezért kellett Franciaországnak és Olaszországnak az entente háborújában résztvennie. A Balkán-félsziget nem kiinduló perronja a háborúnak, hanem csak véletlen kezdőhelye, de a bevégzésének színhelye azért lehet és azért kell lennie, mert az entente-nak már csak ez az egy helye van, ahol még csak ezután kell megküzdenie céljáért, felvonulásának minden egyéb terén már kudarcot vallott. A lobbi harctereken az entente még egy-egy csatát megnyerhet, de magát a háborút ott már elvesztette, a háború célját ott már nem érheti el, míg ellenben lent, a Balkán-félszigeten, még remélhet, még bizakodhat, még helyt állhat a maga imperialisztikus céljaiért. Nekünk erős hitünk, a körülmények latolgatása alapján egyenesen meggyőződésünk, hogy az entente odalent is elveszti a háborút. Akkor azután nincs miben bizakodnia, nincs miért háborúskodnia. De van mitől félnie, hiszen a Halkan-félszigeti vereség kisugárzik a Keletre, Egyptom, Középázsia és India felé. S az angol világbírás egyszerre szertelenül nagy fronton összeomolhat. Anglia ezt az összeomlást nem várhatja be, hanem azt a végzetes kisugárzást meg kell előznie. Be kell fejeznie a háborút. Nem igaz, hogy Anglia bármennyi vereséget is elbírhat és bármennyi ideig is viselhet háborút. Anglia eddig kénytelen volt iparát hadiiparrá átalakítani, ami miatt elveszti piacait, kénytelen áttérni a védvámokra, kénytelen lesz rátérni az általános védkötelezettségre, ami új termelési rendet és új polgári rendet, új társadalmi berendezkedést, egyenesen új alkotmányosságot jelent számára. Anglia kénytelen volt a mindenre, emberre, magánvagyonra, termelésre kiterjedő állami kisajátítást vállalni, mindezeket talán elbírja, de a Balkán-félszigeten való levezetés következményeit nem bírja el. Azoknak a felsoroltak gazdasági és politikai vereségeknek következményeihez valahogy hozzáilleszkedhetik az angol imperializmus, de a Balkán-félszigeti vereségnek Egyptom és India felé kisugárzása megdöntheti magát az imperiumot. Ezért kell azt feltételeznünk, hogy Anglia, ha a Balkán-félszigeten is elveszti a háborút, kénytelen a békét keresni. Ezért bízhatunk benne a csak azért is szent logika alapján, hogy a háborúnak ez a most meginduló Balkán-bonyodalom véget fog vetni, meggondoljuk, hogy a török tartományokban az iskolaügy teljesen egyházi alapon volt szervezve, a bolgár püspök tehát bolgár iskolákat jelentett az egész egyházkerületben. És Bulgária, a szegény földmíves-ország, épp oly áldozatokat hozott a népoktatás ügyének, mint száz év előtt és később is, egy másik szegény állam, Poroszország. Mind a kettő a néptanítók kezébe tette le hazája jövőjét. 1896-ban 825 bolgár iskola működött Macedóniában, 43.000 tanítvánnyal. 1902-ben csak a szalonikii és monaszteri vilajetben 900 bolgár tanító volt és Bulgária 40 milliót költött a macedóniai bolgár iskolákra. Bulgária azonban nem elégedett meg templomok és iskolák építésével. A nemzeti propaganda Macedóniában nem csupán az írás és a betű jegyében folyt, hanem gyakran rajzolt el kegyetlen testvérharcokká. Bolgár és görög bandák harcoltak egymás ellen, vagy védtelen falvakat pusztítottak ki, a nemzetiségi statisztika javítására. Olykor-olykor pedig Abdul Hamid csapolta le ezt a túlságosan vérmes tartományt. Noha a mürzstegi megállapodásban a monarchia és Oroszország közös eljárásban egyeztek meg a macedóniai viszonyok rendezésére nézve: a két pacifikáló hatalom kölcsönös bizalmatlansága miatt kilátástalan volt ez a beavatkozás. Az európai hatalmak egoizmusból nem likvidálták Törökország európai tartományait: ez az egoizmus Macedóniával szemben volt a legkegyet lenebb. Éppen ezért nem lehetett kétséges, hogy ha valamelyik Balkán-állam felszabadítja Macedóniát, az európai koncert nem követelheti majd a status-ruo helyreállítását. A felszabadításnak azonban egy görög-bolgár megegyezés volt az előfeltétele. A Balkán-háború meghozta a megegyezést és a megegyezés kijátszását is. Venizelosz nem akarta a bolgár konkurrenciát az Égei-tenger partján egy igazán értékes kikötőhöz engedni. Főleg pedig előre látta azt, hogy ha egy hatalmas, gazdaságilag és katonailag erőteljes Bulgária kezébe kerül Szalonikinek és a többi kikötőnek Hinterlandja: ez az ország nem áll majd meg, nem hagyja sokáig legfontosabb útjainak és folyóinak tengerre tartkolását idegen kézben, és így Görögország előbb -utóbb kénytelen lesz újra osztozni Bulgáriával. Zseniális sakkhúzása volt tehát Venizelosznak, hogy Szerbiának vetette oda Macedóniát zsákmányul. Szerbiát ugyanis bolgár alattvalóinak ellenséges viselkedése , természetesen, megbénította ezen a vidékken, és Szerbia különben is az, Adria és nem az Égei-tenger partja felé aspirált. Ugyanezzel a sakkhúzással Venizelosz egy állandó politikai konstellációt teremtett a Balkánon, a szerb-bolgár ellentétet. A bolgár terjeszke- dés tehát a Balkán-háború után Szerbia és nem Görögország ellen irányult. A görög-szerb szövetség viszont gondoskodott arról, hogy Bulgária ne vehessen egyhamar revanche-ot Szerbián. Venizelosz számítása tökéletes volt, csak éppen nem vette számításba a világháború kitörését. A világháború kitörése nélkül belátható ideig senki sem zavarta volna meg Görögország monopolisztikus helyzetét az Égeitenger partján. Ha nem a bolgár kérdést tekintjük Venizelosz politikai alaptételének, akkor csakugyan fantasztának tűnhetik fel ez a hűvös reálpolitikus. Hiszen a kisázsiai parton és a Sporádokon csakugyan majd annyi görög él, mint Görögországban, de Venizelosz bizonyára tisztán látta az ázsiai Törökország feldarabolásának nehézségeit, még az entente győzelme esetére is, és nem felejtette el, hogy a Sporadokat, ha teljesen feljogosítatlanul is, Olaszország tartja megszállva a lausanne-i béke óta. A háború elején mégis úgy tűnt fel, mintha Venizeloszt megrészegítette volna Cavour példája. A kis Piemont a krími háborúban elküldte csapatait a fő angol és a francia hadseregek segítségére Szebasztopol alá, és ez a tél csakugyan nyereséget hozott, mert e nélkül II. Napoleon aligha szánta volna magát az Italia unita életre keltésére. Most Venizelosz görög csapatokat akart Konstantinápoly falaihoz küldeni, és az entente nem tagadhatta volna meg győzelme esetén pártfogását a Nagy-Görögország életrekelésétől. Venizelosz ekkor megbízott, mire újra kormányra került: a helyzet jelentékenyen megváltozott. A szövetséges hadseregek elárasztották Oroszország legértékesebb tartományait: az entente gallipoli-i kalandjának kilátástalanságja nyilvánvaló lett. Azonkívül az entente pártjára állott Olaszország, tehát az entente egyre valószínűtlenebb győzelme esetén a Sporádok Olaszországnnak jutottak volna. Éppen ezért általános volt a meggyőződés, hogy Venizelosz álláspontja a legutóbbi események hatása alatt megváltozott. Venizelosz azonban következetes maradt. És ez feltétlen bizonyítéka annak, hogy először sem kalandos Budapest, október S. uj sorozás Ausztriában. Bécs város ma falragaszokon hozza Bécs közönsége tudomására. „Azotdba, hogy az 1878—77. korosztályt, továbbá a® 1891, 1895. és 1896. évben született, népfölkelésre kötelezettek uj Sorozása október 11-étől november 6-ig fog tartani. Új olasz kudarc Az olaszok új kudarcáról ad hírt ma a Höfer-jelentés. Az olaszok ezúttal a wilgereuthi fensikon próbálkoztak. A Maronia- hegytől északkeletre fekvő egyik támaszpontunknál három olasz zászlóalj támadott és behatolt az akadályokon keresztül, de katonáink szuronynyal verték őket vissza. Az olasz harctérről a hivatalos jelentés a következőket közli: Az olaszok a wilgereuthi fensik ellen tegnap délután az egész arcvonalon nagy haderővel új támadást intéztek; ezt is az eddigiekhez hasonlóan véresen vertük vissza. Különösen hevesen tombolt a harc egyik, a Maronia-hegytől északkeletre levő támpontunk körül. Itt három olasz zászlóalj szorosan zárkózott tömegben ment rohamra: behatolt a szétrombolt akadályokon át, de a felső-ausztriai látszámú gyalogezred osztagai szuronynyal verték újra vissza. Az egész támadás azzal végződött, hogy az olaszok visszamenekültek állásaikba, amelyekből kiindultak. A doberdói fensik északi részén az ellenség újra eredménytelenül támadott. Selznél a 87-ik számú gyalogezred osztagai az olaszokat elűzték egy, a harcvonalunkban fekvő kőbányától, visszavertek egy ellenséges támadást és szétrobbantották az ellenség állását. Höfer, altábornagy. Az olasz terror is Világ tudósítóidtól Melidi, október 8. Az olasz kormány rendületlenül folytatja a terrort a névtelen följelentések, a letartóztatások és internálások szisztémáját, mely egyedüli tartó támasza a népszerűtlen kormánynak s az oktalanul megkezdett hábé