Világ, 1916. február (7. évfolyam, 32-60. szám)
1916-02-10 / 41. szám
g 1916. február 10. VILÁG — A Larokkát és a Spinnhausot lőnni fogjuk. A tisztek a távcsövekhez ülnek. A selzi szövőgyár teli találatot kapott, a Larokkán egy aknát pusztítottak el, aztán az olasz állásokból csaptak felfüstfelhők és néha elborította a lecsapódó gránát füstje a Larokka-magaslat satnya erdőit. A fiatal csikó, ha sokáig istállóba van kötve, ilyen szilaj az első lovaglásnál. Tizennégy napig köd volt, az ágyuk torka koplalt, mert nem lehetett látni, most kitombolják magukat az érccsikók. Számom van a szikla Szaharában, üvöltve, sikítva, bömbölve harsognak az ágyuk érctorkai, tavasz van, langyos meleg, verőfény, látni, amint a tengerre ömlik a napsugár és a sziklák remegnek-Aztán csönd lesz, motorzugás hallatszik, repülő jön. Most nem lőnek, nem szabad elárulni az ütegállásokat, csak elhárító ágyuk fenyegetőznek az acélmadár felé. Két óra. Újra hegyeken mászunk, egy másik hegyre, az utak üreseik, mint forró nyáron az alföldi kocsiút, néha jön egy-egy katona, néha villan valami a hegyek közt, könnyű kék füst száll fel, az ágyuk dolgoznak. Mintha a saját hangjuktól megmámorosodtak volna, egyre hevesebben, egyre sűrűbben. Mintha éreznék, hogy a nap nemsokára szembe fordul velük s akkor az olasz láz s az olasz ágyuk koncertje kezdődik . . . Egy katona jön velünk, arról beszél, hogy Tiszahalmon, ahol a felesége és két gyereke várja, most még ha lehet, furcsa helyeket emleget, ebbe hajóágyúval, abba tarackkal lő az olasz, mindenki úgy ismeri már itt ezt a vidéket, mint a tenyerét ,és egy káplár elmagyarázta, hogy állnak a dolgok Vermeglianónál. S nem tett egy hibát sem. Három óra. Az olaszok is megelevenednek, a nap mád nyugaton áll, az ő idejük következik. Gyalog indulunk visszafelé, az úton két magyar baka beszélget, az olasz síkság felé mutogatnak, amin faluk fehér foltjai látszanak, magyaráz az egyik, pipázva bólogat a másik, mint aki helyesel és a baka, amint a kopott csukaszürkében az olasz síkság fehér falui felé mutogatott, úgy tűnt fel nekem — a napsugár kápráztatta a szememet talán — mint a doberdói hősök szobra, amit majd évek múlva emelnek nekik. Magyar Lajos: SZISTTÉR (E forat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.) A bihari, erdőipar- és mészégető részvénytársaság és tisztikara fájdalommal tudatja, hogy ifjú munkatársa Werner Miklós a bihardobrosdi fűrészgyár tisztviselője, az olasz harctéren 19 éves korában hősi halált halt. Szép reményekre jogosító életet vágott így ketté a végzet, de halála szent áldozat volt a hazáért és emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni. A szabadkőművesség liSpSr %,Wm a mai tudomán... világa nézet szempontjából meg,HT JSB - kapóan öszeállitott bl* 1 ráló ismertetése a Arakor. szabadkőművességnek.— I (Portó 20 fillér.) Kapható a „Világ“ könyv. I osztályában Budapest, VI., Andrássy út 47. !«■■—mmmmmmm—— ■mi... A Matin Berlinben A Matin Berlinbe utaztatta egyik semleges állambeli munkatársát, aki most részletes cikkekben meséli rá, hogy mit látott a németek fővárosában. A francia érzésű semleges újságíró minden el nem titkolható rosszakaratú dacára sem tud kétségbeejtő képet festeni a háborús Berlinről és ezekben foglalja össze minden mondanivalóját: Berlinben müzsölinek a keletiek, támolyoanak a lovak és eltűntek az automobilok. — Berlinig, — mondja a semleges újságíró, — semmi sem idieite. Romi háborús országban fáról. A határon nem volt nehéz átjutnom, az igaz, hogy egy német követségtől való ajánlólevelemre azonnal megnyílt előttem minden ajtó. A vonat a szokott pontossággal haladt, az állomásoknak rendes arcuk van, talán Lipcsét kivéve- amely hajdan a világ egyik legmodernebb pályaudvara volt, most pedig olyan sivár, mint egy kripta. A kalauzok nem kellemetlenkedtek útlevélért, jegyért, senki sem kérdezgetett, kutatott utánam. A vasúti kocsiban egy táblácska figyelmeztetett csak, hogy nem vagyunk a régi időkben, egy kis tábla, melyen ezt olvastam: „Vigyázz, hogy mit beszélsz! Óvalkodjunk a kémektől.“ Az állomáson egy lovasba ültem. Ami legelőször meglepett: valamikor rengeteg taxi volt Berlinben, — tizenháromezer. — ma Dedir? alig van háromszáz és ezek is inkább özönviz előtti automobilokhoz hasonlítanak, mint modern kocsikhoz. Láttam egyet, melynek két kereke fából volt és borzasztó zajt csapva, döcögött az utcán. Németországban meglátszik a gummihiány. A semleges újságíró aztán az egylovassal való kalandos útját írja le. Három kocsira kellett szállnia, min a hoteljébe ért (!), mert útközben kidőltek a lovak (?). De vádaskodása dacára is meg kezd, hogy dicsérje a német rend szeretetet. — Miért nem figyelmeztetett. — szólottam a kocsishoz. — hogy nem bir el pongyászommal a lova,' — írja a Malin munkatársa beszámolójában. — Uram, — felelte a kocsis. — a rendőrségi szabályzat szerint kötelesek vagyunk az utast szállítani. A szállók életéről ezek az újságíró feljegyzései: — A nagy szállók nem érzik a jelenlegi dolgok állapotát. Vannak vendégeik, bár nem olyanok, mint annak előtte. Sok a német tiszt családjaikkal. Az én hotelemben meglepődve hallottam, hogy egy csoportban franciául beszéltek: törökök voltak és bolgárok. Berlinben sohasem láttak annyi keletit, mint most. A törökök vezetnek közöttük, akik Gallipoli kiürítése óta igen büszkék. — Ne feledjék — mondja az egyik —, hogy egyedül űztük el az ellenséget és kényszerítettük a megszállott terület kiürítésére. — Délután — folytatja az újságíró — sétát tettem a városban. Kellemes, szép idő volt. A sétatereiken sok a sebesült. Vöröskeresztes nőkkel sétálgatnak vagy feleségeikkel. Senki sincs gyászban A császár alkarja így, hogy a gyászruhák ne szomorítsák a lakosságot. Ajánlólevelemmel bejutottam egyik kórházba. Itt kilencven vak altisztet ápoltak. Mind az orosz fronton vesztették el szemük világát. (Amint egy ápolónő megjegyezte, azért, mivel az oroszok nagyon magasam lőnek.) A portástól mozi után kérdezősködöm, ahol harctéri felvételeket láthatnék. — Már nem mutatnak harctéri filmeket — mondja. — Ez nem hoz pénzt. A közönség tizenhét hónap után megunta már mindig csak az ágyukat, sebesülteket és csatákat. De vannak érdekes drámák. Azokat nézze meg, urnai, mint az Alvilági aulát, vagy a Neptun leányán Miután erre nem vállalkoztam, azt ajánlotta, hogy verjek egy szöget a vas-Hindemburgba. Óriási ez a szobor. Gipszből és fából 'van. Annak a borzalmas útnak elején, mely a Thiergartenbe vezet , s melynek Siegesallé a neve. Esténként gigászi reflektor vetíti fényét a győzelmi oszlopról, úgy, hogy Hindenburg fantomszerű árnyéka minden útra ráterül. Háromféle szöget lehet verni a szoborba. Egy márkáért vasat, ötért ezüstöt, ötvenért a natívat. A szobor vértezetén pedig ezer márka egy aranylemez. A szoborszörnyeleg egymilliósól nimiszázezer márkát hozott már a Vöröskeresztnek. Semleges voltamban, úgy hittem, elég, ha ötmárkás szöget verek, egy kissé még ez is drága. De öt márkáért megvolt az az elégtételem, hogy felhaladva egy lépcsőn, egy szöget verhettem be Hindenburg marsal jobb karjánakderébe . , , , , , így ír a Malin újságírója, de ebben a cikkben azért minden vád, gúny és csipkedés alól is zeng — a németek dicsérete. CsütörtöE Az olasz szocialisták meggyanusítása Nyilatkozatra szorítják a gyanúsítókat A Világ tudósítójától Zürich, február hó. A bábor kezdete óta számtalanszor meggyanúsították az, olasz szociáldemokrata párttot,hogy a németek megfizették és azért csinált propagandát a háború ellen és a béke érdekében. A gyanúsításokat az olasz párt mindanynyiszor semmibevevéssel utasította el magától és nem adott alkalmat a „hazafias“ sajtónak az ügy felkavarására. Most azonban nyolc hónapos háború után bebizonyult, hogy a szocialista pártnak nagy oka volt ellenezni a háborút és a közvélemény lassanként a helyes útra térve, elég érett arra, hogy a megvesztegetés vádjának nagykérdését előtte letárgyalják. Az olasz szocialista párt hivatalos orgánuma, az Avanta, ezért mai számában bejelenti a harc felvételét. A lap, amely a párttagok és a szocializmus híveinek adakozásából tudja magát fenntartani e nehéz időkben, a következőket írja: „A Giornale d'Italia a „Fevér-esetet“ kommentálván, módot talált ismét arra is, hogy meggyanúsítsa pártunkat, írván: a szocialista párt propagandát csinál a háború ellen német bankokból. Nem ez az első eset — folytatja az Avanta — hogy a fenntnevezett újság e hangnemet érinti s nem akar e kisérleteiről letenni, habár egyszer már el kellett ismernie, hogy: „a szocialista párt korrektsége kétséget kizárólag be van bizonyítva“. (A dr. Náthán— Greulich-féle eset után, amikor az olasz párt az amerikai Carnegietől eredő nagyobb pénzadományt Bolognában méltatlankodva visszautasította. Greulich, aki jóhiszeműleg járt el ez ügyben, még ma is neheztel kissé az olasz pártra, mert ez a semleges részről jövő támogatást oly mereven elutasította.) Mindezekért, folytatja az Avanti!, mivel a Giornale d’ Italia ismét kimerészkedett odújából és mert komoly és becsületes újságnak és újságíróknak kötelességük ez esetben részletesen nyilatkozni, ha tudnak, kategorikusan kérdezzük a Giornale d’ Italiaról: 1. Mily tényekre alapítja azokat az állításait, hogy a szocialista párt pénzt kapott a németektől propagandájáért? 2. A Giornale d’ Italia, ha ismeri e tényeknek csak egyikét is, miért nem publikálja azt. Noha tudatában van, hogy hazafias kötelessége megtisztítani politikai életünket minden reá tapadó folttól? . . Világos és pontos választ várunk. C. P. ÚJDONSÁG! KÖNNYŰ LELKEK Irta: SOMLAY KÁROLY Jóízű magyar humora és a régi idők temantikáját sugárzó elbeszélések. Ara 3 kor. Portó 20 fill. Kapható a VILÁG könyvosztályéban, Budapesten VI kerület, Andrássy ut 47. szám, I-eő emeleten, poooo