Világ, 1916. február (7. évfolyam, 32-60. szám)

1916-02-24 / 55. szám

IO 1916. február 14. VILÁG nincs a jog ellen. Azonkívül a csapatokat a görög miniszterelnök kívánságára küldöttük Szalonikiba, aki e számára nyújtott segítségben kizáróan egy eszközt látott Görögország számára, hogy köte­lezettségeit Szerbiával szemben teljesítse. Szerbia és Montenegró tragédiája Az a bizonytalanság, vajjon Görögország szer­ződésének kötelezettségeit teljesíteni fogja-e, kény- szerítette a szerbeket, hogy bizonyos tartózkodásit tan­osítsanak, mert Görögország közreműködésétől nem akarták megfosztani maguikat. A szerb fő­parancsnokságnak meg volt az a lehetősége, hogy a bolgár mozgósítást egy gyors offenzívával meg­akadályozza. Mindamellett a szerb kormány nem akarta vállalni a felelősséget az iránt, hogy testvérgyilkos háborút kezdjen. De ez a lelki naiv­­ság Görögországban nem talált visszhangra. A gö­rög kormány, Szerbiával szemben való kötelezett­ségeit a málta médján magyarázta. A szerb hadsereg a kitartásnak és vitézségnek csodáit művelte. Si­került is végül Szerbiának, hogy utat törjön magá­nak a tengerig. Most, hála a szövetségesek, külö­nösen Franciaország fáradozásainak, a szerb sere­get Korfuba szállították. Ez a katonai erő biztos záloga Szerbia újjászületésének. Az a tragikus vég­zet, amely egyelőre Szerbiát leigázta, nem kímélte Montenegrót sem. Miklós király családjával és a kormány egy részével elhagyta az országot, hogy egy szégyenletes békét ne kelljen aláírnia. Francia­országiból utasította Mirkó hercegit, hogy mentse meg a montenegrói csapatokat, hogy azok a szer­­bekkel egyesülhessenek és a hercegnek, valamint a hátramaradt minisztereknek megtiltotta, hogy valamelyes tárgyalásokat kezdjenek Ausztria- Magyarországgal. Szemére vetették a szövetsége­sek diplomáciájának, hogy nem sikerült nekik Bulgáriát oldalunkra hozni. Megengedem, hogy a diplomácia nem választotta a legrövidebb és leg­biztosabb utat. Február 3-án Erzerum elesett és csapataink előrenyomultak. Vauból való visszavo­­­nulás­uk után a törökök megsokszorozták az örmé­nyeikkel szemben való kegyetlenkedéseiket. A berlini kalifátus Szaszonov azután Németország és Törökország amaz állítólagos szándékáról beszélt, hogy egy rengeteg germán-muzulmán birodalmat alapítsa­nak, amely a Scheide torkolatától a Perzsa-öbölig terjedne. Ez a birodalom, amely nagyném­i ál­mokban mint új kalifátus jelenik meg és amely bizonyára megérdemli a „berlini kalifátus" nevet, a nagynémetek nézete szerint arra van hivatva, hogy Oroszország és Nagybritannia történelmi fennállásának halálos döfést adjon. Ijesztő álom, de isten könyörületes! A berlini politikusok, akik a merész tervvel foglalkoznak, csak egy dolgot felejtenek el, ami nekünk és angol barátainknak némi vigaszt szerez. Ha ezt a birodalmat a német kalapácsosal meg lehetne kovácsolni, úgy ez egy napig sem tartana, nemcsak belső gyengeségei miatt, hanem elsősorban azért, mert fennállásához a leglényegesebb dolog hiányoznék, nevezetesen a tenger fölött való uralom, amely szerencsére Nagy- Britanniának, dicsőséges szövetségesünkn­ek erős kezében van. Ameddig így lesz, a berlini kalifátus létünket nem fogja fenyegetni. Szaszonov ezután rámutatott a perzsiai zava­rokra, amelyek őt arra kényszerítették, hogy az elmúlt őszszel az ottani orosz kontingens­ meg­szaporítsa. A helyzet azóta az orosz csapatok né­hány döntő akciója után észrevehetően megjavult. A sah kifejezte hódolatát a cár iránt, valamint azt a szilárd szándékát, hogy Oroszországgal és szö­vetségeseivel szemben kedvező politikát folytasson. Az új perzsa minisztérium is belátta, hogy a szom­szédos hatalmakkal, Oroszországgal és Angliával való teljes egyértelműség Perzsiának érdeke. Vi­szonyunk a sah kormányához normális jelle­get ölt. Japán, Kína. Amerika Szaszonov azután kiemelte, hogy Japán foly­tatja a háborúban való részvételét. Ez a közre­működés különösen Oroszországra nézve végtele­nül értékes és oly módon nyilvánul m­­g, amely számos feltétellel van megállapítva és a két or­­szág kölcsönös viszonyait jellemzi. A vihar amely rázúdult a világra, megerősítette az orr - ■ japán viszonyokat és szétszórta az elmúlt c' '''letek utolsó nyomait. Mindkét országnak, ami , szá­mára szép kilátások nyílnak, kölcsönös érdekeiket összhangzásba kell hozniuk és a közös veszedelmek ellen védekezniük. Japánban épp úgy megértik, mint Oroszországban, hogy Németország politi­kai és gazdasági erőszakosságai Kínában állandó fenyegetését alkotják Keletázsia békéjének. King ügyében az orosz kormány a bele nem avatkozás mellett van. Ha az orosz kormány egyértelműen a négy entente-hatalom­mal a kínai végrehajtó ha­talom fejének azt a barátságos tanácsot adta, hogy a dolgok új remijének behozatalát későbbi idő­pontra halassza, úgy ez nem azért történt, hogy Kína szuverén joga megsértessék, hanem hogy arra mutassanak rá, hogy e jelenlegi viszonyok között belső változások Kínára és az entente-hatal­­makra károsak lehetnek. Az az érdeklődés, ame­lyet az amerikai ipar az orosz piac iránt tanúsít, azt a reményt kelti, hogy az Oroszország és Ame­rika között jelenleg fennálló barátságos politikai viszonyokon kívül gazdasági közeledést is tehetni létesíteni. Miután még köszönetet mondott Spanyol­­ország és Hollandia kormányainak az ellenséges külföldön lévő oroszoknak nyújtott védelemért. Szaszonov beszédét a következő szavakkal végezte: Az utolsó szavak, amelyeket itt ma kimondok, azokat a reményeket fejezik ki, hogy a lelkesedés­nek am az ereje, amelyet önök a háború kezdete óta tanúsítottak és amely a külföldön barátaink­nak és ellenségeinknek bebizonyították, hogy önök a kormánynyal együtt éreznek, a haza kultuszában érintetlen marad, hogy senki, sem barát, sem el­lenség ne mondhassa, hogy az hanyatlott, mert ez az erő győzelmünk biztosítéka. LEGÚJABB A cár megnyitó beszéde Lapzárta előtt jelentik Pétervárról: A cár a dum­a ülésének megnyitása előtt a képvise­lőkhöz a következő szavakat intéz­te: örültem, hogy önökkel egyidejűleg hálaimat intézhettem az istenhez azért a dicsőséges győ­zelemért, amelyben szeretett Oroszországunkat és vitéz kaukázusi hadseregünket részesítette. Sze­rencsés vagyok, hogy önök között lehetek, hű né­pem között, amelynek önök itt a képviselői. Isten áldását kérem elkövetkezendő munkáitokra, kü­lönösen ebben a nehéz időben. Szilárdan hiszem, hogy ti, mindnyájan és minden egyes közületek a munkában, amelyért való felelősséget ti a hazáival és velem szemben viselitek, min­den tapasztalatát, a helyi viszonyokról való általános ismeretét és a haza iránt való egész meleg szeretetát latba fogja vetni és hogy ti a munkákban kizáróan e szeretet által fogjátok magatokat vezettetni, amely titokot mindig segí­teni fog és sarkcsillaggal fog szolgálni nektek a hazával és velem szemben való kötelesség­tek tel­jesítésiben Teljes szivemből gyümölcsöző munkát és tökéletes sikert kívánok a birodalmi dumának. Rozanko elnök így válaszolt: Felség! Mélyen meghalva és örömmel hall­gattuk az uralkodó jelentős szavait. Eltelve az örömtől, hogy cárunkat a nehéz időkben körünk­ben láthatjuk és ön ma megerősítette a hit népé­­hez való köteléket, amely megmutatja nekünk a győzelemhez vezető utat. A montenegrói bék­e­árgyaláson Bécsi jelentés szerint Miuskovics­­mon­tenegrói miniszterelnök a francia lapokban kommünikét tett közzé, hogy a madridi osz­trák-magyar nagykövet útján a montenegrói kabinetnek az országban maradt tagjai a királyhoz azt a kérést intézték, hogy hatal­mazza fel őket a békekötésre. De Monte­negró királya és a jogszerű kormány ha­sonló helyzetben vannak, mint Belgium és Szerbia uralkodói és kormányai. Montenegró sorsát egyedül felelős fejei, akik Francia­­országban tartózkodnak a nagy szövetségesek védelme alá helyezték, amelyeknek megvan az a biztosságuk, hogy semmiféle dologról külön tárgyalni nem fognak. Bécsi illetékes helyről e kijelentéshez azt jegyzik meg, hogy a foglalkozásnélküli montenegrói miniszterelnök ez újabb stí­lusgyakorlata alkalmából elegendő, a legutóbb közlésre rámutatni, amely szerint a Monte­negróban visszamaradt montenegrói miniszte­rek tényleg egy előterjesztésben külföldre me­nekült uralkodójukhoz fordultak, amelyben felkérik, nevezzen meg meghatalmazottadat az Ausztria-Magyarországgal való béketárgya­­lások számára. Hogy Miklós király miniszte­reinek ezt a kívánságát teljesíti-e, vagy nem, olyan ügy, amely csak reá és minisztereire tartozik. De ugyanígy kizáróan Miklós király dolga, hogy miképpen védi meg a legjobban a maga és országa érdekeit. Ausztria-Magy­aror­­szágra nézve azonban, amely készségével, hogy a békéről tárgyaljon, csupán a király kérésére adott ígéretét akarta teljesíteni, az a fődolog, hogy a jelenlegi montenegrói állapot a ? ÜDÉK Csütörtök is teljesen megfelel a monarchia érdekeinek és a montenegrói lakosság igényeinek. Forradalom Madagaszkárban a Világ tudósítójától Zürich, február 23. A Le Journal tegnapi száma hosszú jelen­tést közöl Madagaszkár-szigetén kitört nagy­szabású forradalomról, melynek nagyszámú francia hivatalnok és tiszt­est­e áldozatai. A francia gyarmatügyi minisztérium a kedélyek megnyugtatására sietve hivatalos jelentést adott ki, melyben a madagaszkári mozgalmat jelentéktelennek igyekszik feltüntetni, kényte­len azonban elismerni, hogy a lázadás még egyre terjedőben van­ A párisi nacionalista sajtó, szokás szerint, a németeket vádolja ez exotikus forradalom szításával. B. K A cár an­gol tábornagy Rotterdamból jelentik: Sir Arthur Paget Oroszországba utazik, hogy a király nevében átnyújtsa a cárnak az angol tábornagyi pálcát. Görög-bolgár egyezség­ et Világ tudósító­któl Szófia, február 23. Athénból jelentik, hogy Passarov athéni bolgár követ hosszas tanácskozást folytat­ott Szkuludisz miniszterelnökkel és azután külön­­kihallgatáson jelent meg Konstantin királynál. Az 'Uúla „nem jó préda“ Fiuméból jelentik. A Magyar Kelet Tenger­hajózási R­ész­vén­y társasai,’ Attila nevű gőzösét tud­valevőleg az angolok a háború kitörésekor feltar­­tóz­ottak. Hosszas eljárás u­an a személyzetet inter­nálták, a hajó parancsnokát személyzetével együtt hazabocsátot­ák, amit annak idején a lapok közöl­tek is. A lefoglalásnak azonban egy részlete nem jutott eddig nyilvánosságra. Az angol zsákmány­­bíróság havi ütik az Attilát „nem jó prédának“ mon­dot­t ki, ami a nemzetközi tengerjog szerint azt jelenti, hogy a hajó nem követe­l el semmi olyat, ami lefoglalását indokolttá tenné, így oldották fel az Attilát, amely azonban a békekötésig Angliában marad, de a személyzet visszanyerte szabadságát. A társaságnak egy másik hajója is maradt Angliában, melyre nézve a zsákmánybíróság úgy döntött, h hogyha az angol kormány 3 hajó­ használni akarja, előbb tar­ozik a bíróság annak ellenértékét, 25.000 fontot letétbe helyezni. Hősi halált haltatt Az ungvári állami főreálisikola tanári testü­lete gyásznapon tudatja, hogy kartársa, Kiss Gyula 44. gyalogezred hadapródjelölt-őrmestere, az északi harctéren hősi halált halt. Kolarszky Vladimír csáki segédjegyzőt, a 61. gyalogezred önkéntesét, az olasz harctéren halá­los fej­lövés érte. Lőrincz János, a 21. honvédezred hadaspródja, február 5-én Bobul mesénél elesett. L­örincz himen­­egyéves volt. A múlt évben tette le az érettségi vizsgát. — A bolgár király és a trónörökös Bécsben. Ferdinánd bolgár király Károly Ferenc József herceg trónörökösneik a szent Cyrill Method­­rendet és a katonai vitézségi rend negyedik osztá­lyát adományozta. A király Zita főhercegnőnek a bolgár szent Sándor-rend nagykeresztjét adomá­nyozta a gyémántokkal. — Uj pénzügyigazgató. A király Bartha Já­nos pénzügyi tanácsost, komáromi pénzügyigaz­­gat­óh­el­yettest a VII. fizetési osztályban való meg­hagyása és a királyi tanácsosi cián adományo­zása mellett pénzüggyigazgatóvá nevezte ki. — Házasság. Dr. Káldor József és Ferenc Ella házasságot kötöttek.­­ , Dr. Kelényi Jenő budapesti törvényszéki jegyző eljegyezte Wolff­er Lilly­t.

Next