Világ, 1916. május (7. évfolyam, 121-151. szám)

1916-05-13 / 133. szám

Jizomhín A hercegprímás cenzúrája Richter János levele Közöl Általános feltűnést és barátaink körében nagy felháborodást keltett Richter János­­munkapárti képviselőnek mai számunkban leközölt levele. Ez a levél lerántotta a leplet azokról az alattomos fondorlatokról, melyek­kel Csernoch János hercegprímás és kleriká­lis tábora ki akarja ütni lapunkat a katonák kezéből. A szeretetnek és ragaszkodásnak meleg megnyilatkozásai feküsznek előttünk. Mieinktől jönnek, buzdítást hoznak magukkal a harcra a reakció ellen, mely már legelemibb jogainkban is meg mer támadni bennünket, ab­ban az igyekezetünkben, hogy lapunkat olvasóinkhoz juttathassuk. Klerikális cenzúra ez. Az a katona, akinek az ápolónővérek és gyóntató atyák meg nem engedik, az nem olvashatja a Világ­ot. Richter képviselő ma leközölt levele azon- krivül, hogy titkos kémszervezet alakítására hívta fel a hercegprímást a Világ ellen, gya­núsítást is tartalmazott. Azzal vádolta meg a Hadsegélyző Hivatalt, hogy lapunkat a beteg katonák elöl már ott elsülyesztik. Két „had­segélyző“ van. A Hadsegélyző Hivatal, melyet Richter képviselő megvádolt, a hírlapok keze­lésével nem foglalkozik. Kitűnik ez különben Kirchner altábornagy úr, a Hadsegélyző Hiva­tal vezetőjének alábbi leveléből, melyet la­punk szerkesztőjéhez­­küldött s amelyet itt közlünk: Budapest, 1916 május 11­. Nagyságos Purjesz Lajos urnak a „Világ" főszerkesztője Budapest A Népszava ma reggeli számában „A Népszava elsülyesztése“ címmel meg­jelent és a Világ­ot is érintő vezércikkre vonatkozóan kérem annak szíves meg­állapítását és a Világ­ban való leközlését, hogy Richter János munkapárti képviselő úr levelében a Hadsegélyző Hivatal neve csak félreértésből szerepelhet. A m. kir. honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatalának kórházi albizottsága nincs, napilapoknak a frontra való eljuttatásá­val a hivatal nem foglalkozik.­­ A Hadsegélyző Hivatal és az Orszá­gos Hadsegélyző Bizottság teljesen külön­álló intézmények.­­ Kiváló tisztelettel: 1 ■'%./ Kirchner »Vf” ' . cs. és kir. altábornasy Az a hadsegélyző, melyre Richter kép­viselő vádjai vonatkoznak, az Országos Had­segélyző Bizottság és ennek is kórházi albi­zottsága. A Világ elsikkasztásának vádja te­hát ezt a bizottságot terheli. A bizottság nevében Herczeg Ferenc, az Országos Hadsegélyző Bizottság kórházi albi­zottságának ügyvezető alelnöke, a következő nyilatkozat közzétételiére kért fel: Egy, a Népszava hasábjain nyilvános­ságra került magánlevélben olyan állítás foglaltatik, hogy a „Hadsegélyző“-ben a ka­tonai kórházaknak szánt lapok közül azo­kat, amelyek nem vallják a levélíró úr vi­lágnézetét, „egyszerűen elsülyesztették ... de természetesen titokban“. Mivel a kórházaknak olvasmányokkal való ellátása az Országos Hadsegélyző Bi­zottság kórházi albizottságának munkakö­­rök­ébe tartozik, az albizottság nevében ki kell jelentenem a következőket: 1. A lapok, melyeket a magyar lapvál­latok határtalannak mondható áldozatkész­sége a sebesült és beteg katonáiknak juttat, egyáltalában nem fordulnak meg az albizott­ság kezén. Az albizottság beosztja a fölaján­lott lapokat a kórházak között, a beosztás­ról értesíti az érdekelt lapok kiadóhivatalait, amelyek azután a megfelelő példányszámot a maguk költségén közvetlenül küldik a kórházak címére. 2. Az albizottság a háború kezdete óta VILÁG 1916. má­jus Év­n mindig azt az elvet vallotta, hogy nincs joga cenzúra alá venni a lapokat és szigorú kö­vetkezetességgel ragaszkodott határozatához, hogy a háború tartama alatt nem ismer kü­lönbséget magyar lapok között. 3. Az albizottságban semmi sem törté­nik „titokban“. A munka nyilvánosan fo­lyik, az albizottság könyveibe és leveleibe mindenki, akit a dolog érdekel, bármikor be­tekinthet. Az albizottság tagjai és önkéntes munkaerői között p pedig nincs olyan ember, aki lapot vagy akármit ,,elsülyesztene“. Herczeg Ferenc. Erre a nyilatkozatra — Herczeg Ferenc tiszteletreméltó személyét kikapcsolva, — la­punk más helyen adjuk meg a választ. A nyugati harctérről A mai napon a belga fronton arattak jelentékeny sikert a németek. A Hulluch mel­letti Hohenzollern erődtől délkeletre az angol állás több vonalát rohammal elfoglalták, ed­dig 127 sebesületlen foglyot szállítottak be, s több gépfegyvert zsákmányoltak. A Maas területen csupán élénk tüzérségi harcok voltak. A franciák a Thiaumont-erdő­­ben gyenge gyalogsági támadást kíséreltek meg, megismételték az eddigi heves s nagy tömegekkel keresztülvitt ellentámadásaikat A b­iaumonti majornál elért május 7-iki német siker ugyanis rendkívül érzékenyen érinti a franciákat, s ezt a helyzetet szeretnék meg­korrigálni. E francia támadástól eltekintve ma a nyugati front e részén említésreméltó gyalogsági támadásra nem került sor. A mai nap különben a francia hadveze­tőség cáfolata, cáfolja, hogy a verduni csa­tában visszavonulást rendelt volna el. Ellen­kezőleg az összes parancsnokok a mindvégig való kitartásba adtak ki parancsot. Úgy lát­szik, a francia közvélemény idegessége a­­Verdim körüli német sikerek miatt egyre nő. Német siker az angol fronton A német vezérkar jelenti: A Hulluch melletti Hohenzollern erődtől délkeletre pfalzi zászlóaljak az angol állás több vonalát rohammal elfoglalták. Eddig 127 sebesületlen foglyot szállítottak be és több gépfegyvert zsákmányoltak. Az ellenség ezen­felül jelentékeny véres veszteségeket szenve­dett, különösen egy eredménytelen ellentáma­dása alkalmával. Az Argonnokban a franciák­nak a Fille-Morte ellen lángszórók felhasználá­sával intézett támadása meghiúsult. A Maas­­terület mindkét oldalán élénk volt a tüzérség tevékenysége. A franciáknak a Thiaumont-er­­dőben történt gyenge támadási kísérletétől el­tekintve, említésreméltó gyalogsági tevékeny­ségre nem került a sor. Legfelsőbb hadvezetőség. Cáfolnak a francián Egyes lapokban megjelent cikkekkel kapcsolatban a francia hadvezetőség a követ­kező hivatalos közleményt adta ki: A verduni csata egyetlen fázisában sem rendelte el had­­ivezetőségünk a Mass balpartjára való vissza­vonulást. Ellenkezőleg, március 23-án reggel a jobbparton levő csapatoknak előírták, hogy állásaikat mindenáron tartsák, még ha­­ megkerülik, sőt ha teljesen körülzárják is. Csak egy parancsot kövessenek, kitartani. Március 24-én este a hadvezetőség megpa­rancsolta, hogy a Maas és Woevre közti fron­tot minden rendelkezésre álló eszközzel tar­tani kell. A főparancsnokság akkor Castelnau tábornokot küldte Verdunbe. Másnap Castel­nau telefonon kiadta az utasítást, hogy a jobb­parton levő állásokat a főparancsnok paran­csának megfelelően mindenáron tartani kell. 25-én este Petain tábornok, aki aznap vette át a főparancsnokságot, a következő paran­csot bocsátotta ki: Tegnap, 24-én kiadtam a parancsot, hogy a Maas jobb partján Verdun­­től északra ki kell tartani. Minden parancs­nok, aki visszavonulási parancsot ad, hadi­­törvényszék elé kerül. -------------------------------------------------------------------- Az ír forradalom a parlamentben Az angol felsőházban lord Lorebum (sza­badelvű) indítványozza, hogy a Ház mondja ki nagy elégedetlenségét Írországi kormányzása tekin­tetében. A kormány az efajta eseményekre nyitvatj egyáltalában nem volt elkészülve, noha a fegyve­res felvonulások és hadgyakorlatok Dublin utcáin, valamint a lázító irodalmi termékek terjesztése in­telem lehetett volna a kormányra. A szónok alapos vizsgálatot követel. Eirrel csak nem lehet az egyet­len miniszter, akinek tudomása volt az írországi eseményekről. A szónok kifogásolja a parlamenti ellenőrzés hiányát és emlékeztet az antwerpeni ex­pedícióra, a gallipoli és mezopotámiai hadivállal­­k­ozásokra, ahol a haderőt szétforgácsolták, tekin­télyünket csorbították és ezrekre menő emberélet veszett el, anélküli, hogy alapos kritika következett volna és anélkül, hogy tudnánk, hogy kié a fele­lősség. Ugyanez áll most Írországról. A szónok e­­ rettenetes időben ama cél felé törekszik, hogy tisz­tességes békét kössünk, mihelyt az lehetséges és mindaddig minden áldozatot meg kell hozni a hadban álló csapatokért. Lord Middleton több példát sorol fel az ír­országi könnyelműség bebiz­on­yítására. Az állam­titkár tudta, hogy a lázadóknak tetemes fegyver-, muníció- és robbanóanyagkészletük volt, hogy pénzzel rendelkeztek és hogy a fiatal újoncokat el­­csábbítani igyekeztek. Mindamellett semmit sem tett. Ha nem sülyesztettek volna el egy hajót, amelyen­ 1800 tonna tartalmú rakomány volt fegyvereikből, géppuskáikból és bombákból, úgy Írország dél­nyugati rész­ében a nehézségek még nagyobbak lettek volna. Lord Crewe némi gúnynyal azt válaszolta, hogy lord Lorebum nyilván azt kívánja, hogy min­den hadieseményt folytatólagosan tárgyaljanak a parlamentben. Bejelenti, hogy vizsgálóbizottságot küldtek ki, amelynek tagjai között van India volt alkirálya is. Lord Desbar kijelenti, hogy a felkelés idején Írországban volt és igen csodálkozik a londoni optimisztikus felfogáson. Azt mondják, hogy a lá­zadás elmúlt. Lehet, hogy a szervezett­ harcon túl vagyunk, de nem hiszi, hogy a további nyugtalan­ságok veszedelme is elmúlt. A legutóbbi események­nek még az a következménye is lehet, hogy gyűlö­let és szenvedelem fog uralkodni az országban. A Sinn Fein-mozgalom még nem hajt ki s intézke­déseket s kell tenni ellene. Lord Dononughmore gúnyolódik a vizsgáló­­bizottság szerecsenmos­datása fölött és kijelenti, hogy ha India volt alkirálya benne van az íror­szági vizsgálóbizottságban, úgy Birrel volt írországi államtitkárt kellene megtenni a mezopotámiai ese­mények dolgában kiki MSBá és IrFigyalbizott­ság el­nökévé.- ' Kegyetlenen az angolok A Reuter-ügynökség jelenti: A dublini főparancsnok közli, hogy tekintettel a felke­lés rendkívül komoly jellegére az emberélet­ben történt kár nagyságára és a nagy anyagi kárra feltétlenül szükségesnek tartja a leg­súlyosabb büntetés alkalmazását a felkelés szervezőivel és a felkelésben résztvett ír ve­­­­zérekkel szemben. Reméli, hogy ezzel alaposan elriasztja az elégedetlen elemeket és megmu­­­­tathatja nekik, hogy a király hűt alattvalóinak meggyilkolása és az ország­­biztonságát ve­szélyeztető más cselekmények nem maradnak megtorlás nélkül. Hivatalosan jelentik Dublinből: A hadi­­törvényszék a dublini felkelők ügyének tár­gyalását befejezte. Most a vidéken letartózta­­totta­k ügyét fogják tárgyalni. Az angol alsóházban Dillon nacionalista felszólította a kormányt, hogy Írországban a kivégzéseket szüntesse be. A bírósági tárgya­lások legyenek nyilvánosak. Asquith minisz­terelnök rámutatott a megbocsá­thatatlan és provokálatlan gonosztettek sorozatára, melye­ket a lázadók katonák és polgárok ellen elkö­vettek. Nem kevesebb, mint 1315 ember meg­sebesült, közülük 304 meghalt. Még két ve­zért, akik a felkelési szózatot aláírták, fognak kivégezni, többet azonban bizonyára nem. A felkelők nagy, tömegével szemben a kormány kíméletes lesz. Rámutatott végül az írországi mostani lehetetlen állapotokra és zajos, tet'.sts közt kijelentette, hogy azonnal Írországba szándékszik utazni s ott a katonai és polgári hatóságokkal való tanácskozás után az ír álla­potokat akként rendezi, hogy Írország vala­mennyi párt­ja meg legyen elégedve. Á­­v­i Stampa londoni tudósítója jelenti: HU

Next