Világ, 1916. június (7. évfolyam, 152-180. szám)
1916-06-07 / 158. szám
eg. 1316. Június 7. VILÁG kreatúrái voltak, háboríts politikája előtt Asqidthnak is deferálni kellett. Ő volt az angol háboríts párt feje. Hiába fogtak össze ellene több ízben az angol békepártok, még Northcliffe lord és egész sajtója sem tudták pozícióját megingatni. Az ír felkelés gyors és véres letörése is Kitchener kegyetlen energiájához vezethető vissza. Az angol általános védkötelezettség eszméje az ő agyában született Inog és ő volt annak mindvégig legerősebb exponense. Az Orkney-szigetek hullámsírja Németország legféktelenebb ellenségét temette el. Az entente balkáni veresége klán, amikor Anglia Egyptomot a németek támadásától féltette, Ki tehénért bízták meg az egyptomi hadsereg megszervezésével. Úgy látszik, most is hasonló szerepet szántak Kitchenernek Oroszországban. Ez a szerep pedig — nyilván — szorosan összefügg a skagerraki tengeri csatával és egyben döntő bizonyságát szolgáltatja az angol flotta szándékának. Az angol hivatalos jelentés szerint a „Hampshire" hadihajó az Orkney-szigeteknél, tehát Anglia legészakibb flottabázisánál sülyedt el.Kitchener utazásának célja Oroszország volt, ahová a leggyorsabban és a legrövidebb útón akart eljutni: a Skagerrakon keresztül, vagyis ugyanazon az útón, melyet az egész angol flotta keresett. Kitchener bizonyára azzal a tudattal szállthatott hajóra, hogy mire ő a Skagerrakhoz ér, addigra már az angol flotta végzett a német flottával és szabaddá tette az utat a Keleti-tengerhez. Ez a következtetés egyszeribe világosságot vet az angol flotta céljára: áttörni a német flotta vonalát, bejutni a Keleti tengerbe és ott útját állni az állítólagos német flottafelvonulásnak, melylyel a német tengeri haderő az orosz flottabázist megtámadni akarja. Napok óta érkeznek a hitek, hogy a német flotta a Keleti tengeren akciót készít elő, melyet állandóan öszszefüggésbe hoznak Hindenburg Riga ellen való előkészületeivel. Kitchener tervezett útja valószínűleg összefüggésben van ezekkel a hírekkel: az angol flotta diadalmas útján akart a Keleti tengerbe jutni. A német flotta azonban útját állta az angol flottának, megtámadta és megverte azt, végül pedig — hogyan, még nem tudható? — Kitchenerrel is végzett. Kitchener most tehát a halálával cáfolt rá a hivatalos angol győzelmi jelentésekre. Az angolflotta kereste a harcot, de a német flotta, amikor útját állta és meggátolta abban, hogy a keleti tengerbe befuthasson, elérte célját. Vagyis minden angol szépségetés és magyarázat ellenére is győzött. Az utolsó út Hitelmért útjában az Orkney-szigeteknél nyitotta meg a végzet. Az Orkney-szigetek, melyek közelében a Hampshire páncélos cirkáló elsüilyedt, Skóciától északra vannak, az Északi-tenger és az Atlanti-óceán között. A hatvanhét szigetből álló csoportot a Pentlandot (Pentland First) választja el a skót partoktól. Az angol generalisszimuszt vezérkarával szállító hadihajó valószínűleg Jütland és a svéd partok megkerülésével akart orosz kikötőbe jutni. Az Orkney-szigetcsoport Jütland északi partjától mintegy 650 kilométer távolságban van. A Hampshire páncélos cirkáló, melyen lord Kitchener vezérkarával Oroszország felé utazott, 10.850 tonnás csatahajó volt, 139 méter hosszú, 21 méter széles, 7.6 méter mély hajó, 1903-ban épült. Négy 19.45, hat 14.45, két 7.0, huszonkét 4.7 centiméteres ágyú, két golyószóró és két torpedó-lanszírozó volt rajta, legénységének hadilétszáma pedig 1600. A skagerraki csata után még fogadta lord Kitchener az angol alsóház tagjait és megmagyarázta a politikai helyzetet. Ez volt utolsó szereplése. Aztán elindult utolsó útjára. A Világ telefonszámai: Szerkesztőség:58—00 Felelős szerkesztő: 81—58 Közgazdasági rovat: 95—01 Kiadóhivatal. .. 81-90 Az olasz fronton Az olasz frontról ma csak tengerészeti és szárazföldi repülőink tevékenységéről ad hírt a hivatalos jelentés. Egy tengerészeti repülőrajunk megtámadta a livenzamenti San Dona di Piave-i és a latisanai vasúti telepeket, száraföldi repülőnk pedig Verona, Ala és Vicenza pályaudvarait bombázták. A helyzet változatlan az egész fronton. A mai hivatalos jelentés közli a hónap kezdete, vagyis öt nap óta ejtett foglyok számát és a zsákmány mennyiségét. E szerint csapataink az utolsó öt nap harcaiban .0700 olaszt, köztük ISA tisztet fogtak el, 13 géppuskát és 5 ágyút zsákmányoltak. 9700 olasz fogoly A mai hivatalos jelentés közli: ‘A helyzet vadozubin. Egy tengerészeti repülőrajunk tegnap éjjel megtámadta a l.iicenza menti San Dona di Piave-i és a halisana-i vasúti telepeket. Szárazföldi repülőink Verona, Ala és Vicenza pályaudvarait bőségesen bombázták. A hónap kezdete óta több mint 9700 olaszt, köztük 181 tisztet, fogtunk el, 13 gépfegyvert és 5 ágyút zsákmányoltunk. Höfer altábornagy: Az olaszok önzéssel vádolják az enente-ot Rómából jelentik. A Perseveranza írja, hogy Olaszország csak saját magában bízhatik. Örömmel látja ugyan az oroszok mgszabású készülődését és mozgását az osztrákmagyar fronton, de tudja, hogy Olaszországnak bárhol kellene segítséget keresnie, igyekezete hiábavaló volna. Az olaszok barátai és segítői, akik az Alpokon túl és a tenger túlsó partján vannak, kérték a mi segítségünket, de nem az olaszok érdekében. Bár Olaszország a háború legkritikusabb pillanataiban végtelen szolgálatot tett szövetségeseinek, magára vonva nagyobb osztrák-magyar erőket, mégis Oroszország, amikor végre akcióba kezdett nyugati frontján is, Ázsiába vitte erői legnagyobb részét akkor, amikor Olaszországnak , a legnagyobb segítségére volna szüksége. Anglia szettig akadályozza az Olaszországba való árubevitelt, s akadályozza az olasz áruk kivitelét, amikor az angol pénzre égető szükség van. Ahány szövetséges van, az mind csak magára gondol és elsősorban főleg azok tesznek így, akiknek már valami zálog van a kezükben! Hervé az olasz vereségről Nordwijk van Sec, junius 6. (A Világ tudósítójától.) „Osztrák-magyar offenzíva“ ebben foglalkozik Hervé az olasz földön való előnyomulással. Most legalább tudják az olaszok is, mondja, hogy mit kellett nekünk, franciáknak, kiáltanunk Verdunnek. Az olasz front nagyon fontos, ezt sokan nem is tudják értékelni. S az olaszok elég súlyos helyzetben vannak, mert gazdasági nehézségekkel is küzdenek, nincs pénzük. Emberanyagjuk van és egy fronton összpontosíthatják erejüket. Mindenesetre nagy ellenséges erőt kötnek le már egy esztendeje. De fontos lenne, ha az olaszok támadhatnának. Mert Németországot csak Ausztria-Magyarországon át érhetjük el. Vagy Szalonikiből, vagy Olaszországból. Vagy pedig egyszerre, mindkét pontból. És ez lenne a legegyszerűbb m is, Berlin felé. A jövő történetiról nem fogják megérteni, hogy a rettenetes világháború huszonkettedik hónapjában mi, szövetségesek, nem értettük meg, hogy az ut Berlinbe — Becsen át vezet. „La plus grande stupeur des historiens de l’avenir sera de constater que le 22-e mois de la guerre mondiale nous n’avions pas encore compris, nous les Allies, que la route de Berlin passe par Vienne.“ (h. ö.) Mit jelent az olasz vezérkar? A sajtóhadiszállásról közlik az olasz vezérkar jelentését. Június 4-ikéről: A Stelviotól egészen a Garda-tóig tüzérségi harc és egyidejűleg kisebb osztagok sűrűn léptek akcióba.. A Valle Lagarinában az ellenség minden kaliberű ütegei a Pasubioig húzódó állásainkat tartották tűz alatt. E tüzeltet a mi tüzérségünk hatásosan grissonozt. £* Szenta alkalommal az ellenséges csapatokat, ért számos teli találatot állapíthattunk meg. A Posina Asticofront hosszában az ellenséges gyalogság június 2-án este Onuro irányában Arsiero felől áttörési kísérletet tett. Nyomban ellentámadási akciókat léptünk és ennek folyamán visszavertük az ellenséget. Tegnap itt élénk tüzérségi párviadal volt. Délután jelentékeny gyalogsági erők indultak támadásra a Colle di Rome és a Colle di Posina között lévő állásaink ellen, de azokat borzasztó veszteségeik mellett visszakergettük. A Sette Commute fensikon a Monte Cengo birtokáért váltakozó szerencsével folyik a küzdelem. A front többi részein a Brentáig tüzérségi harc. Carniában és az Isonzó táján nincsen jelentősebb esemény. •I rá rn iinr ■Wni^ffiiiM i ifwni ni 'iiiiimiiiir mi rfji itrii V ~~i 'ni r~~ni ninmir Országos többtermelési értekezlet Pest vármegye közgyűlési termében, tegnap és tegnapelőtt egy országos értekezlet, melyet az Orgo hívott egybe, azt a kérdést tárgyalta, hogy miképpen lehetne a magyar földön nagyob terméseket aratni, mint eddig? Az értekezleten figyelemreméltó beszédeket tartottak Kerpely Kálmán, Gyárfás József, Grábner Emil, Székács Elemér, és mások. Ezek a beszédek a többtermelés nagy szakkérdéseit — ugyan nem mindig a legfontosabb oldalukról, — de mégis sok lényeges részükben értékes módon viágították meg. Mivel a hivatalos előadók közül többen határozottan kiemelték, hogy az ország mezőgazdasági termelését a háború után okvetlenül fokozni kell: az értekezlet lefolyása azt a látszatot keltette, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, régebbi felfogásától eltérően, a többtermelés ügye mellé állott. Ennek a lépésnek a horderejét (föltéve, hogy a látszat megfelel a tényállásnak), az, aki az Ornge politikai hatalmát és a gazdaközönségre való befolyását ismeri, alig becsülheti túl. Ha az Ornge komolyan és határozottan a többtermelés mellé állna, akkor Magyarország földmivelésének intenzív irányában való átalakulása és vele egész gazdasági életünk megújhodása hamar bekövetkeznék. Nyílt kérdés persze, hogy az Orge új állásfoglalása a több termelés mellett milyen határig terjed? Milyen leltek fogják követni a tegnapi értekezleten elhangzott szavakat? Erre nézve csak várakozó álláspontot lehet elfoglalni. Elvek fönntartásával azonban nem akarjuk elhallgatni azt a reményünket sem, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület temetés-politikájában a háború kitörése óta talán csakugyan komoly és mélyreható irányváltozás állott be és ez jutott kifejezésre a tegnapi értekezleten. Ez a reményünk egyes, a földmivelésügyi kormányzatban mutatkozó, jeleken kívül több külső, objektív körülményre támaszkodik. Elsősorban arra, hogy a Németországhoz való szoros gazdasági kapcsolódás, amely mindinkább előreveti árnyékát, óriási főleevőképességet, kitűnő piacot ígér mezőgazdasági terményeink számára, aminek következtében a háborút követő új viszonyok között a többtermelés kitűnő üzlet lesz, még a nagy földbirtok számára is. Hozzájárul ehhez még az a körülmény, hogy az állam pénzügyi terhei a háború folytán óriási mértékben emelkedtek, úgy, hogy a békekötés után az államnak is nagy jövedelmekre lesz szüksége, ilyeneket peddig Magyarországon csak a földből lehet kigazdálkodni. A háború után tehetetlen lesz minden olyan pénzügyi politika, amely nem a többtermelésre támaszkodik; a többtermelés állami szükség, lesz, amellyel az Omge-nek is számolnia kell. Szóval a háború után a többtermelés jó üzlet lesz és ugyanakkor állami kényszerűség lesz. Lehet, hogy ennek az új helyzetnek a fölismerése indítja az Országos Magyar Gazdasági Egyesület vezető köreit arra, hogy a többtermelés mellett foglaljanak állást. Ha ez csakugyan így van, amint reméljük, akkor az Orge tegnapi értekezletét úgy kell tekintenünk, mint egy nagy horderejű irányváltozás bejelentését. Ha ez a föltevésünk alaposnak bizonyulna, úgy ez elsősorban nekünk volna elégtétel, akik évek során át meg nem szűnő propagandát fejtettünk ki a többtermelés érdekében.