Világ, 1916. augusztus (7. évfolyam, 212-242. szám)
1916-08-02 / 213. szám
Szerda : A soimnei csata mérlege A legfőbb hadvezetőség ma megállapítjaaz egy hónap óta folyó sommei csata mérlegét. Az angolok „The great sweep“-nek, „nagyttakarítás“-nak keresztelték el azt a mérkőzést, de a nagytakarításukat nem tudták elvégezni. A jelentés hangsúlyozza azt, hogy hetinyi idő alatt az ellenség dicsekvése után adöntésnek már be kellett volna következni. De nemcsak, hogy döntés nincs, de olyan eredményeket sem tudnak felmutatni az angolok és franciák, melyek kárpótolnák őket súlyos veszteségeikért. A „great sweep“ eredménye annyi, hogy a német vonalat 28 kilométer szélességben és négy kilométer mélységben benyomták, de még ők maguk sem akarhatják állítani, hogy azt, akár egy helyen is megingatták volna? Ezzel a területi nyereséggel szemben áll 230.000 főnyi angol és 120.000 főnyi francia veszteség, szóval 350.000 ember. A német vezérkar szerint a németek vesztesége ezzel számszerűleg össze sem hasonlítható, bármilyen sajnálatos is és ezért a veszteségükért kárpótolhatja őket az a tudat, hogy az offenzíva egy hónapja alatt idejük volt újabb állásaikat kiépíteni. A beszámoló még egy a franciáknak fájdalmas utalást tesz a verduni harckra is, amikor a Verdimért folytatott küzdelem egy hónapjának mérlegét összehasonlítja a sommei csatájával: ott 100.000 embert vesztettek a franciák s ezzel szemben áll a németek 60.000 főnyi veszteségük és a sommei csatánál kétszerte nagyobb terület nyereségük. A német vezérkar jelentése újabb harcokról tudósít a nyugati fronton. A Sommetól északra a július 30-iki nagy harcok utórezgései játszódtak le. Kisebb területre szorultak össze a küzdelmek, de elkeseredett harcok folytak. A Foureaux erdőtől északra keskeny arcvonalon angolok nyomultak ide, de ezeket a németek visszavetették. Maurepas vidékén orosz módszerrel próbálkoztak az angolok: nyolcas hullámban vitték támadásra ember- pamrással katonáikat, a németek azonban ezt a támadást is visszaverték. Ez lett a sorsa annak a francia támadásnak is,mely a MomaCo-majornál indult. A Sommetól délre és a vierduni szakaszon fűkárharcok folytak. A Thiaumont—Fleury-szakaszon a franciák kézigránáttal is támadtak, de eredményt nem tudtak elérni. Ellenben a németek Bburytól északra 200 méter kiterjedésben szétrombolták robbantással az ellenség állásait. A tengerészeti vezérkar főnöke új légitámadásról számol be, melyet London és Anglia keleti grófságai ellen intéztek léghajórajok. Erődműveket, védőütegeket és katonai ipartelepeket bombáztak a Zeppelinek és látható eredményt értek el. A szűkszavú jelentés dacára úgy látszik, hogy itt nagyobb légitámadásról volt szó, ha több tengeri léghajóraj vett részt benne. Valamennyi német léghajó sértetlenül visszatért, csonkítva .Egy helyen elhárító ágyúk léptek működésbe, azt hiszik, jó eredménynyel. Részletek hiányoznak. Az angol admiralitás közli: Egyik repülőgépünk reggel öt óra után a keleti parttól 30 mértföldnyire megtámadott és üldözött egy Zeppelint. Az angol pilóta gépfegyvereinek már két muníciós szekrényét kilőtte volt a Zeppelinre és folytatta a tüzelést, amikor a gépfegyver egy része felrobbant és őt rövid időre megfosztotta eszméletétől. Amikor a pilóta ismét magához tért, a Zeppelint nem látta többé és kénytelen volt állomáshelyére visszatérni. A július 28-iki léghajótámattházról a Krosfond nevű stavangi gőzös Bergenbe érkezett legénysége beszélt. Mialatt a hajó a július 28-ára virradó éjszakán Hatiban horgonyzott, egy nagy Zeppelin a legborzalmasabb hatással számos bombát dobott a városra és sok embert megölt és megsebesített. Néhány katonai telep, valamint fegyver- és muníciógyár elpusztult. Az okozott kár több milliónyi pénzértéket képvisel. A léghajó a várost olyan magasságból bombázta, hogy a szárazföldi lövegek teljesen hatástalanok maradtak. Az angol repülők sem tehettek ellene semmit, mert a Zeppelin olyan ügyesen működött, hogy egyetlen repülő sem emelkedhetett feléje lőtávolságba. Egy órai bombázás után a Zeppelin a nagy magassági ködben eltűnt és nyugat felé haladt. Üldözése eredménytelen maradt. A kikötőben is néhány telitalálatot konstatáltak. A lakosság közt nagy pánik támadt, amikor látták, hogy a szárazföldi lövegek a Zeppelinnel szemben egészen tehetetlenek. Krisztiániából jelentik: Angliából érkezett utasok elbeszélése szerint a Zeppelin léghajók támadása július 28-án és 29-én igen nagy kárt okozott és sok ember áldozatul esett vagy megsebesült a támadásnál életben részesült a hadsereg legnagyobb részénél. A francia kormánynak óvakodnia kell a szocialistákkal ujjat húzni. A múlt évben a gyászünnep alkalmat szolgáltatott az ellentüntetésekre, de az idén minden nyugts folyt le, ami megfontolandó körülmény. A németek újra bombáztál Londont és az angol partokat A német tengerészeti vezérkar ma London és a keleti angol grófságok újabb légi bombázását jelenti. Több tengeri léghajóraj a július 31-ről augusztus 1-re virradó éjszaka London és Anglia keleti grófságait eredményesen megtámadta és parti erődműveket, védőütegeket, katonailag fontos ipari telepeket bőségesen és látható eredménynyel bombázott. Londonból jelenti a Reuter-ügynökség. Éjfél előtt több ellenséges léghajó haladt el akeleti és a délkeleti part fölött és a Themse torkolatánál bombákat vetettek le. A támadás még folyamatban van. A Reuter-ügynökség egy másik jelentése ezt mondja: A mai éjszakai légi támadásnálnyilván nagyszámú léghajó bizonyos ideigcirkált Lincolshire, Norfolk, Suffolk, Camsbridge, Essex, Kent és Huntingdon fölött. Válogatás nélkül bombákat dobtak katonailag jelentéktelen helyekre. A Wolff-ügynökség megjegyzése: Az eredeti távirat itt meg van Vanderwsde a haditő háború ellen Bernből jelentik. Az emlékünnepen, amelyet a szocialista párt és „Jaurés barátainak egyesülete“ Jaurés emlékére Parisban tartottak. Levy-Bruhl tanár közölte, hogy a társaság teljes kiadást fog rendezni Jaurés inasaiból és beszédeiből. Vandervelde belga államminiszter emlékbeszédében Henderson Artúr fifigyelsmeztetésére ne feledjék el az internacionálét — emlékeztetést s azután így folytatja: — Nem felejtjük el az internácionálét, az megvan, megmarad, s mindig a mi nagy reményünk lesz. De hogy életben maradhasson és gyarapodhasson, ahhoz a holnap békéjének iratában a felszabadulás békéjét rajta kell lennie és kezességül kell szédgilnia mindenki számára és a népjogok egész területén az önrendelkezési jognak. Nem szabad Európát két ellenséges félre szakadva hagynia azzal, hogy a politikai hálor gazdasági háború formájában meghosszabbítja — egyszóval: ezt a védelmi háborút semmiképpen sem szabad hódítások és megtorló rendszabályok által hódító háborúnak átalakítani. Evégből elég lesz, ha a négyesszövetség népeik hűek maradnak azokhoz az alapékekhez, amelyeket Asquith miniszterelnök így fejezett ki: igazságosság, Belgium helyreállítása, Franciaország felszabadítása, az irredenta száműzése Európából. Ha, Jaurés felemelhetné hangos szavát, melyre ma nagyobb szükségünk lenne, mint valaha, kétségtelenül azt követelné Franciaország miniszterelnökétől, hogy ő is úgy nyiatkozzék, mint az angol miniszterelnök is háborús céljának meghatározásával siettesse a győzelem óráját. A Liberté Jaurés halálának évfordulóján tartott ünnepélyről megemlékezve, kiemeli, hogy a jelen voltak kétharmada szabadságolt katonákból került ki, ami azt bizonyítja, hogy a meggyilkolt szocialista vezét milyen tiszte Az angol cégek megrendszabályozása trorhitból jelentik. Megtorlásul a német cégek felszámolásánál Angliában követelt gyakorlatra, a szövetségi tanács rendeletet adott ki, amely felhatalmazza a birodalmi kancellárt, hogy elrendelte ama vállalkozótok kényszerű likvidációját. aimbléknek tőkéi túlnyomóan angol állampolgárok tulajdonát alkotják, vagy amelyeket angol terüleről irányítanak. Ugyanez történik majd az ingatlanoknál és hagyatékoknál is. A vállalkozásokban részes angol vagyont is kényszerű módon lehet majd likvidálni. A szövetségi tanács által elhatározott megtorló rendelet általában alkalmazkodik az 1916. január 21-iki angol törvényhez, de mint alapvető különbséget azt emelhetjük ki, hogy míg az angol törvény a kormányt kötelezi arra, hogy az ellenséges vállalkozások likvidálását elrendelje, a szövetségi tanács rendeletében arról való döntést, vajjon egy angol vállalkozás felszámolandó-e, a birodalmi kancellárnak tartják fenn. Általában peftig a birodalom vezetőségét az egész ügyben mérséklet irányítja, különösen a likvidációs rendszabályok módja tekintetében. Közel németországi vállalkozásokban részes angoloknak alkalmat akarnak adni, hogy kormányuknál arra hassanak, hogy az angol törvény kezelésénél ne a végrehajtó közegek rosszakarata és a konkurrensek haszonesése legyen irányadó. Ha ez sikerül, úgy angol részről biztosak lehetnek abban, hogy érdekeiket vállalkozásaik likvidálásánál megfelelő módon tekintetbe fogják venni. Ha azonban az angol kormány mm hallgat a józanság szavára, úgy a németországi angol vállalkozások a megtorló rendszabályok teljes súlyát fogják érezni. „A döntés megtörtént." A Norddeutsche Allgemeine Zeitung a háború kezdetének második évfordulója alkalmával kiadott császári rendeletről ezt írja: A császár komolyan és nyomatékosan utal arra, hogy még nehéz feladatok előtt állunk, mert az ellenséges hatalmi tényezők jelszava még ma is Németország megsemmisítése és hogy súlyos küzdelmünket tovább kell folytatnunk, hogy szeretteink biztosságát, a haza becsületét és a birodalom nagyságát megóvjuk. De ez még nem jelenti, hogy ugyanannyit kell még teljesítenünk, mint amennyi megtörtént és helytelen dolog a háború tetőpontjáról beszélni, ha ez azt jelentené, hogy a döntés még nyílt kérdés volna. A császárt sohasem hagyta el az a szilárd bizakodása, hogy Németország ellenfelei túlnyomósága ellenén legyőzhetetlen és minden tény ezt a bizakodást újra megerősíti. A döntés tehát megtörtént és a kérdés csak az, vajjon ellenfeleink vannak-e abban a helyzetben, hogy győzelmünk nagyságát csorbítsák és igy császárunkkal átlépjük küszöbét a harmadik háborító évnek, szellemünk és lelkünk minden erejét a nagy célra irányítjuk. Végleges győzelmünkre. Az áttelepített francia lakosság A Norddeutsche Allgemeine Zeittínara a következő címmel: „A lakosság áttelepítése Srattiaország megszállott területeiről a megszállott Drillet más részeire". Lyoni sziklalávhalók néhány nap óta rágalmakkal illetik ti megszállott francia terület német kormányzóságát azért, mert Litte, és a szomszédos városok területének néhány ezer lakosát a megszállott terület más vidékeire telepítette. Nyilván ismét a megbotránkozás lármáját várhatjuk, amint azt a Németország elleni rágalmazó hadjáratban már megszoktuk. A franciák úgy tüntetik fel, mintha a legnagyobb barbárság történt volna. Azt állítják, hogy embereket ezerszámra mint rabszolgákas elhurcoltak, ugyebánnak velük, mint a barmukkal. Azzel szemben megállapítjuk a következőket: A német kormányzásnak nincs semmi okut annak elhallgatására, hogy francia Vlandrth nagy városaiból sok ezer, mindkét nembeli francia lakost áttelepített és az a szándéka, hogy ezt továbbá meg fogja tenni. Hogy ez szükségessé vált, azt a franciák és szövetségeseik éppen a saját rovásukra írhatják. Arra irányuló népjogellenes rendszabályaikkal, hogy Németországnak a német csapatoktól megszállott területek élelmezését megnehezítsék, érjék el azt, hogy legalább is a megszállott területek nagy városaiban a csatavonal közelében a polgári lakosság ( 1916. augusztus 7. )