Világ, 1916. augusztus (7. évfolyam, 212-242. szám)

1916-08-02 / 213. szám

Szerda : A soimnei csata mérlege A legfőbb hadvezetőség ma megállapítja­­az egy hónap óta folyó somm­ei csata mérle­gét. Az angolok „The great sweep“-nek, „nagy­­ttakarítás“-nak keresztelték el azt a mérkő­zést, de a nagytakarításukat nem tudták el­végezni. A jelentés hangsúlyozza azt, hogy hetinyi idő alatt az ellenség dicsekvése után a­­döntésnek már be kellett volna következni. De nemcsak, hogy döntés nincs, de olyan eredményeket sem tudnak felmutatni az an­golok és franciák, melyek kárpótolnák őket súlyos veszteségeikért. A „great sweep“ ered­ménye annyi, hogy a német vonalat 28 kilo­méter szélességben és négy kilométer mély­ségben benyomták, de még ők maguk sem akarhatják állítani, hogy azt, akár egy helyen is megingatták volna? Ezzel a területi nyere­séggel szemben áll 230.000 főnyi angol és 120.000 főnyi francia veszteség, szóval 350.000 ember. A német vezérkar szerint a németek vesztesége ezzel számszerűleg össze sem ha­sonlítható, bármilyen sajnálatos is és ezért a veszteségükért­ kárpótolhatja őket az a tudat, hogy az offenzí­va egy hónapja alatt idejük volt újabb állásaikat kiépíteni. A beszámoló még egy a franciáknak fájdalmas utalást tesz a verduni harckra is, amikor a Verdimért folytatott küzdelem egy hónapjának mérlegét összehasonlítja a sommei csatájával: ott 100.000 embert vesztettek a franciák s ezzel szemben áll a németek 60.000 főnyi vesztesé­gük és a sommei csatánál kétszerte nagyobb terület nyereségük. A német vezérkar jelentése újabb harcok­ról tudósít a nyugati fronton. A S­ommetól északra a július 30-iki nagy harcok utórezgé­sei játszódtak le. Kisebb területre szorultak össze a küzdelmek, de elkeseredett harcok­­ folytak. A Foureaux erdőtől északra keskeny­­ arcvonalon angolok nyomultak ide, de ezeket a­­ németek visszavetették. Maurepas vidékén­­ orosz módszerrel próbálkoztak az angolok:­­ nyolcas hullámban vitték támadásra ember-­­ pamrással katonáikat, a németek azonban ezt a támadást is visszaverték. Ez lett a sorsa annak a francia támadásnak is,­mely a Mo­­maCo-majornál indult. A Sommetól délre és a vierduni szakaszon fű­kárharcok folytak. A Thiaumont—Fleury-szakaszon a franciák kézi­gránáttal is támadtak, de eredményt nem tud­tak elérni. Ellenben a németek Bb­urytól északra 200 méter kiterjedésben szétrombol­ták robbantással az ellenség állásait.­­ A tengerészeti vezérkar főnöke új légitámadásról számol be, melyet London és Anglia keleti grófságai ellen intéztek léghajórajok. Erőd­­műveket, védőütegeket és katonai ipartelepe­ket bombáztak a Zeppelinek és látható ered­ményt értek el. A szűkszavú jelentés dacára úgy látszik, hogy itt nagyobb légitámadásról volt szó, ha több tengeri léghajóraj vett részt benne. Valamennyi német léghajó sértetlenül visszatért, csonkítva .Egy helyen elhárító ágyúk léptek működésbe, azt hiszik, jó eredmény­nyel. Részletek hiányoznak. Az angol admiralitás közli: Egyik re­pülőgépünk reggel öt óra után a keleti parttól 30 mértföldnyire megtámadott és üldö­zött egy Zeppelint. Az angol pilóta gépfegyve­reinek m­ár két m­uníciós szekrényét kilőtte volt a Zeppelinre és folytatta a tüzelést, ami­kor a gépfegyver egy része felrobbant és őt rö­vid időre megfosztotta eszméletétől. Amikor a pilóta ismét magához tért, a Zeppelint nem látta többé és kénytelen volt állomáshelyére visszatérni. A július 28-iki léghajótámattházról a Kros­­fond nevű stavangi gőzös Bergenbe érkezett legénysége beszélt.­­ Mialatt a hajó a július 28-ára virradó éjszakán Hatiban horgonyzott, egy nagy Zep­pelin a legborzalmasabb hatással számos bombát dobott a városra és sok embert meg­ölt és megsebesített. Néhány katonai telep, va­lamint fegyver- és muníciógyár elpusztult. Az okozott kár több milliónyi pénzértéket képvi­sel. A léghajó a várost olyan magasságból bom­bázta, hogy a szárazföldi lövegek teljesen ha­tástalanok maradtak. Az angol repülők sem tehettek ellene semmit, mert a Zeppelin olyan ügyesen működött, hogy egyetlen repülő sem emelkedhetett feléje lőtávolságba. Egy órai bombázás után a Zeppelin a nagy magassági ködben eltűnt és nyugat felé haladt. Üldözése eredménytelen maradt. A kikötőben is néhány telitalálatot konstatáltak. A lakosság közt nagy pánik támadt, amikor látták, hogy a száraz­földi lövegek a Zeppelinnel szemben egészen tehetetlenek. Krisztiániából jelentik: Angliából érke­zett utasok elbeszélése szerint a Zeppelin lég­hajók támadása július 28-án és 29-én igen nagy kárt okozott és sok ember áldozatul esett vagy megsebesült a támadásnál é­letben részesült a hadsereg legnagyobb részé­nél. A francia kormánynak óvakodnia kell a szocialistákkal ujjat húzni. A múlt évben a gyászünnep alkalmat szolgáltatott az ellentün­­tetésekre, de az idén minden nyugt­s­­ folyt le, ami megfontolandó körülmény. A németek újra bombáztál­ Londont és az angol partokat A német tengerészeti vezérkar ma Lon­don és a keleti angol grófságok újabb légi bombázását jelenti. Több tengeri léghajóraj a július 31-ről augusztus 1-re virradó éjszaka London és Anglia keleti grófságait eredmé­nyesen meg­tá­m­ad­ta és parti erődmű­veket, védőütegeket, katonailag fontos ipari telepe­ket bőségesen és látható eredménynyel bom­bázott. Londonból jelenti a Reuter-ügynökség. Éjfél előtt több ellenséges léghajó haladt el a­­keleti és a délkeleti part fölött és a Themse torkolatánál bombákat vetettek le. A támadás még folyamatban van. A Reuter-ügynökség egy másik jelentése ezt mondja: A mai éjszakai légi támadásnál­­nyilván nagyszámú léghajó bizonyos ideig­­cirkált Lincolshire, Norfolk, Suffolk, Cam­­s­bridge, Essex, Kent és Huntingdon fölött. Válo­gatás nélkül bombákat dobtak katonailag je­­­lentéktelen helyekre. A­­ Wolff-ügynökség megjegyzése: Az eredeti távirat itt meg van Vanderwsde a haditő háború ellen Bernből jelentik. Az emlékünnepen, ame­lyet a szocialista párt és „Jaurés barátainak egyesülete“ Jaurés emlékére Parisban tartottak. Levy-Bruhl tanár közölte, hogy a társaság teljes kiadást fog rendezni Jaurés inasaiból és beszédeiből. Vandervelde belga állammi­­niszter emlék­beszédében Henderson Artúr fi­­figyelsmeztetésére ne feledjék el az interna­cionálét — emlékeztetést s azután így foly­tat­ja: — Nem felejtjük el az int­ernácionál­ét, az megvan, megmarad, s mindig a mi nagy re­ményünk lesz. De hogy életben maradhasson és gyarapodhasson, ahhoz a holnap békéjének iratában a felszabadulás békéjét rajt­a kell lennie és kezességül kell szédg­ilnia min­denki számára és a népjogok egész területén az önrendelkezési jognak. Nem szabad Euró­pát két ellenséges félre szakadva hagynia az­zal, hogy a politikai hálor gazdasági hábo­rú formájában meghosszabbítja —­ egyszóval: ezt a védelmi háborút semmiképpen sem sza­bad hódítások és megtorló rendszabályok ál­tal hódító háborúnak átalakítani. Evégből elég lesz, ha a négyesszövetség népeik hűek ma­radnak azokhoz az a­la­pékekhez, amelyeket Asquith miniszter­elnök így fejezett ki: igaz­ságosság, Belgium helyreállítása, Franciaor­szág felszabadítása, az irredenta száműzése Európából. Ha, Jaurés felemelhetné hangos szavát, melyre ma nagyobb szükségünk lenne, mint valaha, kétségtelenül azt követelné Fran­ciaország miniszterelnökétől, hogy ő is úgy nyiatkozzék, mint az angol miniszterelnök is háborús céljának meghatározásával siettesse a győzelem óráját. A Liberté Jaurés halálának évfordulóján tartott ünnepélyről megemlékezve, kiemeli, hogy a jelen voltak kétharmada szabadságolt katonákból került ki, ami azt bizonyítja, hogy a meggyilkolt szocialista vezét milyen tiszte­ Az angol cégek megrendszabályozása trorhitból jelentik. Megtorlásul a német cégek felszámolásánál Angliában követelt gyakorlatra, a szövetségi tanács rendeletet adott ki, amely felha­talmazza a birodalmi kancellárt, hogy elrendelte ama vállalkozótok kényszerű likvidációját. aim­­b­léknek tőkéi túlnyomóan angol állampolgárok tulajdonát alkotják, vagy amelyeket angol terüle­­ről irányítanak. Ugyanez történik m­ajd az ingat­lanoknál és hagyatékoknál is. A vállalkozásokban részes angol vagyont is kényszerű módon lehet majd likvidálni. A szövetségi tanács által elhatáro­zott megtorló rendelet általában alkalmazkodik az 1916. január 21-iki angol törvényhez, de mint alapvető különbséget azt emelhetjük ki, hogy míg az angol törvény a kormányt kötelezi arra, hogy az ellenséges vállalkozások likvidálását elrendelje, a szövetségi tanács rendeletében arról való döntést, vajjon egy angol vállalkozás felszámolandó-e, a birodalmi kancellárnak tartják fenn. Általában pe­ftig a birodalom vezetőségét az egész ügyben mér­séklet irányítja, különösen a likvidációs rendsza­bályok módja tekintetében. Közel németországi vál­lalkozásokban részes angoloknak alkalmat akar­nak adni, hogy kormányuknál arra hassanak, hogy az angol törvény kezelésénél ne a végrehajtó közegek rosszakarata és a konkurrensek haszon­­esése legyen irányadó. Ha ez sikerül, úgy angol részről biztosak lehetnek abban, hogy érdekeiket vállalkozásaik likvidálásánál megfelelő módon te­­kintet­be fogják venni. Ha azonban az angol kor­mány mm hallgat a józanság szavára, úgy a né­metországi angol vállalkozások a megtorló rend­­szabályok teljes súlyát fogják érezni. „A döntés megtörtént." A Norddeutsche Allgemeine Zeitung a há­ború kezdetének második évfordulója alkal­mával kiadott császári rendeletről ezt írja: A császár komolyan és nyomatékosan­ utal arra, hogy még nehéz feladatok előtt állunk, mert az ellenséges hatalmi tényezők jelszava még ma is Németország megsemmisítése és hogy súlyos küzdelmünket tovább kell folytatnunk, hogy szeretteink biztosságát, a haza becsüle­tét és a birodalom nagyságát megóvjuk. De ez még nem jelenti, hogy ugyanannyit kell még teljesítenünk, mint amennyi megtörtént és helytelen dolog a háború tetőpontjáról be­szélni, ha ez azt jelentené, hogy a döntés még nyílt kérdés volna. A császárt sohasem hagyta el az a szilárd bizakodása, hogy Németország ellenfelei túlnyomósága ellenén­ legyőzhetet­len és minden tény ezt a bizakodást újra meg­erősíti. A döntés tehát megtörtént és a kérdés csak az, vajjon ellenfeleink vannak-e abban a helyzetben, hogy győzelmünk nagyságát csor­bítsák és igy császárunkkal átlépjük küszöbét a harmadik háborító évnek, szellemünk és lel­künk minden erejét a nagy célra irányítjuk. Végleges győzelmünkre. Az áttelepített francia lakosság A Norddeutsche Allgemeine Zeittína­­r­a a kö­vetkező címmel: „A lakosság áttelepítése Sratt­ia­­ország megszállott területeiről a megszállott Dril­let más részeire". Lyoni sziklalávh­alók néhány nap óta rágalmakkal illetik ti megszállott francia terület német kormányzóságát azért, mert Litte, és a szomszédos városok területének néhány ezer lakosát a megszállott terület más vidékeire tele­pítette. Nyilván ismét a megbotránkozás lármáját várhatjuk, amint azt a Németország elleni rágal­mazó hadjáratban m­ár megszoktuk. A franciák úgy tüntetik fel, mintha a legnagyobb barbárság történt volna. Azt állítják, hogy embereket ezer­számra mint rabszolgákas elhurcoltak, ugyebánnak velük, mint a barmukkal. Azz­el szemben megálla­­pítjuk a következőket: A német kormányzásnak nincs semmi okut annak elhallgatására, hogy fran­cia Vlandrth nagy városaiból sok ezer, mindkét nembeli francia lakost áttelepített és az a szán­­déka, hogy ezt tovább­á meg fogja tenni. Hogy ez szükségessé vált, azt a franciák és szövetségeseik éppen a saját rovásukra írhatják. Arra irányuló népjogellenes rendszabályaikkal, hogy Német­országnak a német csapatoktól megszállott terü­letek élelmezését megnehezítsék, érjék el azt, hogy legalább is a megszállott területek nagy városai­ban a csatavonal közelében a polgári lakosság ( 1916. augusztus 7. )

Next