Világ, 1916. szeptember (7. évfolyam, 243-272. szám)

1916-09-24 / 266. szám

Vasárnap Szeptember 22, este 11 óra• A Sommetól északra a nap folyamán két elszigetelt hadműve­letet hajtottunk végre. Combles bejáratánál egyik századunk fényesen végrehajtott rajtaütéssel birto­kába kerített egy különálló s az ellenség által vé­delemre berendezett­ házat és ott körülbelül 100 németet, köztük három tisztet, ejtett foglyul- To­vább keletre több lövészárokrészt foglaltunk el és körülbelül 40 foglyot ejtettünk. Rancourttól délre zárótüzelésünkben meghiúsult az ellenségnek egy arra irányuló kísérlete, hogy árkaiból kijöjjön. Új megállapítások szerint a Somme mellett a francia és angol csapatok által június 1-seje, az offenzíva megindulása óta szeptember 18-áig ejtett foglyok száma 55.800. Ebből 34.050-et francia csapatok fogtak el. Az angol Jelentés Szeptember 22. Az Ancretól délre körül­belül egy mértföld hosszú harcvonalon előbbre jutottunk, amennyiben két sor ellenséges futó­­árkot foglaltunk el Flers és Martinpuich között. Harcvonalun­k csaknem egyenes vonalban húzódik Flerstől északra Martinpuich felé. (Aproximatly direct line north Flers-Martinpuich.) Arrastól délre sikeresen nyomultunk be ellenséges lövész­­árkokba, foglyokat ejtettünk s az ellenségnek nagy veszteségeket okoztunk. Szaloniki, szeptember 22. (Reuter, hivatalos.) Neohori közelében kielégitő eredménynyel bom­bázzák a hajók az ellenséget. A Dorran-fronton fokozódott a tüzérségi tevékenység. Budapest, szeptember 23. A miniszterelnök Bécsben. Gróf Tisza István miniszterelnök ma reggel Marsovszky Ivor dr. miniszteri titkárral Bécsbe érkezett és a bankgassei Magyar házban szállt meg. A miniszterelnök a délelőtt folyamán magán­kihallgatáson jelent meg a királynál, délben pedig báró K­urián István közös külügyminisz­terrel tanácskozott. Gróf Tisza István minisz­terelnök holnap­­reggel visszaérkezik Buda­pestre. Gazdasági, politikai és kultu­rális egyenlőség a Világ programmja A románok és az oroszok most két pon­ton offenzivban vannak. Nagyszebennél a románok, a Dobrudzsában a románok és az oroszok. A mi részünkről egy offenzív és egy defenzív akciót látunk. Offenzívánk a Vulkán­szoros román kijáratánál működik, ahol a szövetségesek román földön állnak. (A hivata­losnak az a jelentése, hogy a Vulkán szorost megtisztítottuk az ellenségtől, nem a fő­akciónk.) Sem itt, sem a Szurdok-szoros ki­járatánál még nem haladtak a szövetségesek beljebb Romániába. Mi itt természetesen tar­tózkodunk attól, hogy a hadvezetéség­ ter­veit illetőleg kombinációkba bocsátkozzunk. Rámutattunk ugyan arra, hogy egy a Vulkán szorosból vagy Szurdok-szorosból Romá­niába való benyomulásnak az lenne a követ­­kezménye, hogy a románok az orsovai front­ról, valamint a szerb Duna mellől kénytele­nek lennének sürgősen visszavonulni. A tér­kép világosan mutatja ezt a helyzetet. Most semleges államok katonai szakértői is meg­állapítják, hogy ha a szövetségesek a két em­lített ponton erélyesen folytatják offenzíváju­­kat, komolyan veszélyeztetik a románok or­sovai vonalát és a Nagyszebennél előnyomuló románokat. Ezt a helyzetet a románok mégis másképp értelmezik és Nagyszebennél meg­kísérelték az Erdély belseje felé való további nyomulást. Az Erdélyben eddig vívott iitk(­ Román offenziva AjJarTsruv _­­j3blCaifei tiV&SatZD, Hteranarsssngtf igykersty ftish­p­b. Ite­emen-hav taros-V&ssrhsh­ocsa&zentmértw Insebesvár Jyd­áfitfrrásk­ojrczj­­[divasártiA rflKrtfrs* fö­­tfsíkrany-b­­íresv# ri­­iCiiBpotonyJ Orsóvái bkapo Mornj-SetfriBV fiáidon­­imna.iev3t 'dnsfJötá^ Vetandl RurJbovar ^ ^ Sttana?lia. ture/e' valamely felé mostoha, ugyanazon percben a katholikum nem katholikum többé, s amerre hatalmaskodik, arra vége hatalmának. Attól tehát, mondom, nem kell tartani, hogy Olaszországnak s ezzel az ententenak a pápával való megegyezése sokat lendítene az entente ügyén, sokat rontana a miénken. De azért ellenségül sem tagadhatnám el, ha a megegyezés létrejönne, hogy, ha nem is döntő nyereség, de örvendetes gyarapulat lesz az entente számára, mert egy rendezéssel több lenne, mely az entente e háborújában az ő kifogásul mondott céljainak valóban irányában történnék, másrészt növelné abbeli tekintélyét is, melyben kivált Anglia ragyog e háborúban, hogy a háború s a kockázat méreteihez képest a stílusa is nagy s nem fukarkodik s nem kicsinyeskedik az árral, mikor céljainak eléréséről van szó. Ám, is­métlem, döntő erőgyarapodást ez sem jelen­tene­ az entente számára, így hát nem volna baj, é­s nem volna baj, mindent összevéve, a haladás s a haladó törekvések szempontjá­ból sem. Tudom, hogy ezt nem minden barátom látja így. Lehet, ha pontosan nem is em­lékszem, hogy valamikor magam sem láttam volna így. De nem szépen tanulni, s még rettentőbb kár volna ez a háború, ha még csak nem is tanulnánk belőle. Én azt tanu­lom, hogy ami hatalma és befolyása megvan a vallásnak s az Egyháznak, megvan világi hatalom nélkül is. Ez a befolyás és hatalom nem lesz nagyobb, ha magának a Vatikán­nak épületén és kertjein kívül még valami kertek és szántóföldek lesznek a pápa bír­toka. Igaz, ezzel a Szentszék kibékül Olasz­országgal s ezen percben megszűnik a kötelező radikal­izmus, melyre Olaszország a Szent­székkel való álandó ellentéte miatt kénte­lenült állandóan. De ha az eljövendő békében a latin radikalizmusnak egyéb gyökere nem lesz, mint a pápával való politikai vagy köz­jogi rossz viszony, akkor sohasem volt gyö­keres. Ha a viszonyok kedveznek akár Paris­ban, akár Rómában a klerikalizmusnak, ez hat, ha nincs is világi hatalma a pápának. Ha nem kedveznek, a világi hatalom nem ad a pápának több erkölcsi hatalmat. Ellen­ben nagy java volna e rémitő háborúnak, ha minekutánna annyi nemzetközi összefüggést meglépett s emberi összetartozandóságot meg­zilált, az emberi összetartozandóságnak egy annyira kézzelfogható intézményét is megte­remtené, mint aminő egy souverain nemzet­közi állam. Nem kell ezt alábecsülni, s nem kell meg­ijedni, h­a e nemzetköziségnek sárgafehér is a színe, nem, mint a Maison du Peuple-é: vö­rös. Nemcsak a szín teszi, de a ház is, és, bármit céloznak is vele, magának egy nem­zetközi államnak valóságát a radikalizmus éppolyan fellegvárának tekinteném, mint ma­gát a Maison du Peuple-t s ha a klerikaliz­­m­us még úgy kezet fog is mindenütt vagy majd mindenütt a nacionalizmussal, az egyes nemzeti életeket egészségben segítene tartani a látvány, hogy ime a nemzeti különbség és jogos önzés nem zárja ki az emberi közös­ségben való találkozást. Nagyon közvetett pe­dagógia ez, nem tagadom — de nem első­­ eset, hogy becsesnek mutatkozik. A mi szű­­­­kebb politikai életünkön belül is volt egyszer ilyen eset, a koalíció idejében, mikor a koalí­ciós kormány plurális választójoggal állt elő, é s ezzel váltotta be azt az ígéretét, hogy álta­lános választójogot fog hozni. A progresszió akkor nagyon utálta ezt a választójogot s azo­kat is, akik így váltották be ígéretüket,­­— én azt tartottam, hogy nemcsak tűrnie kellene, de aktívan hozzá kellene segítenie, hogy törvény­­nyé váljék. Mert úgy láttam, hogy jobb és radikálisabb választójogot az ország mostani hatalmasaitól a közönségnek semmi felbuzdu­lása sem fog kiszoríthatni. Ellenben minden nálunk elérhető választójogok közzül még ezt kellett legbőkezűbbnek ítélnem, s ha pluraliz­musa bántó, mert némiképp szemfényvesztő expediens volt is, viszont ennek révén peda­gógiai erő és jelentőség is vegyült a terve­zetbe. Mert ezen terv szerint valóban minden­kinek lett volna választójoga, ha sokaké nem is lett volna foganatos, é­s én, a mi törté­nelmünk s ennek hagyományai után, mond­­hatatlan nevelő hatásúnak láttam volna, ha nálunk minden ember tudja, hogy van jussa szavazni, de egyben úgy szavazna, hogy nem kap érte semmit s a jussát nem adhatja el, mert az ördög sem veszi meg . . Nem hi­szem, hogy amiket azóta kellett tapasztal­nunk: egyfelől a reakciós, a koalícióénál sok­kal reakciósabb választójog, mely aztán csak­ugyan törvény lett, másfelől az ország közön­ségének és népének ijesztő közömbössége, mi­kor a törvényeket felrúgták s a törvényhozó­kat lefülelték, nem hiszem, hogy ez esemé­nyek s e jelenségek ne annak adtak volna iga­zat, aki a kevésbbé reakciós dolgot az egé­szen reakcióssal szemben a progreszsziónak cselekvő segítségére ítélte volna méltónak, s a közönségnek s a népnek politikai érdeklő­désre való nevelését még azon az áron is elfo­gadta volna, ha e nevelés nem éppen pro­gresszív eszközökkel történik. A pápai intern­acionále bizonyára nem ideálja az internacionáléknak. De interna­­cionále. VILÁG 1916. szeptember 24. 3

Next