Világ, 1916. december (7. évfolyam, 335-364. szám)

1916-12-28 / 361. szám

r­isíi törtök é­ péken, amelyek­­így hollandi társaság tulajdonát alkotják és Moreniban, ahol a telepek főleg ame­­rikai és hollandi kézben vannak, végezték. Hogy az egész petróleumipart el nem pusztították és az óriási mennyiségű semleges érték nem ment ve­szendőibe, az a csapatok gyors előrenyomulásának köszönhető, ami az angol pusztítokat menekülésre kényszer­ítette. .4 A meglévő készletek nagyrészét megmentették, úgy hogy céljukat nem érhették el, sőt az elpusztított üzem­ek egy részét is aránylag rövid időn belül ismét üzembe helyezték. A görög események X Stefani-ügynökség a következő, 2 mi­lká­ról keltezett jelentést közli: Azok a görög csa­patok, amelyek eddig Athén körül állomásoz­tak, nevezetesen a 2. hadosztály és az 5. hegyi tüzérezred, úgyszintén a preveáai 12. hadosz­tály egyes részei áthaladtak a korinthusi öblön. Egy Venizelosz után Szalonikiba érkezett ismeretlen ember az arzenális mellett eldobott egy becsomagolt bombát. A bomba felrobbant és megölte az ismeretlen embert. Azt hiszik, hogy Venizelosz ellen tervezett merényletet. A görög csapatok elvonulása Athén alól A Stefani-ügynökség a következő jelentést­­ közli: A­­görög csapatok, köztük azok, amelyek eddig Athén környékén állottak, nevezetesen a 2. hadosztály és 5. hegyi tüzérezred, vala­mint a previsai 12. hadosztály részei már át­haladtak a Korinti öblön. A háború híre! Az orosz fronton csa­k kisebb harcok vol­tak. —­ A nyugati front több pontján csak tü­zérségi tűz volt. — Az olasz fronton nem tör­tént semmi. Joffre — marsall Parisból jelentik. A kormány elhatározta, hogy Joffre generalisszimusznak* kiváló szolgá­latai elismeréseid Franciaország marsalljának méltóságát adományozza. A Somme iszapjában Berlinből jelentik. Az angol támadási ki­kértetek az Ypern-hajlásban azt célozzák, amit a francia előretörés Verdunnél, hogy pa­lástolják a Somme melletti kudarcot. A Somme és az Ancre melletti viszonyok a nagy off­en­­zíva megrekedése folytán, a támadóra nézve annyira elviselhetetlenek, hogy nincs kizárva, hogy az első Somme-menti csatát egy máso­dik fogja követni. Az angol és a francia pergő­­tüzelés ugyan elpusztította a német vonalak mögött lévő, egykor virágzó helységeket, de az utak és az összekötővonalak érintetlenek, a kutak használhatók és a talajt a lövedékek tömege nem változtatta át feneketlen iszappá, mint a Somme és az Ancre között. A franciák és az angolok támadási területén a viszonyok a német vonalakból történt megfigyelések és a repülők, valamint a foglyok kijelentése sze­­­­rint valósággal rémesek. Az elfoglalt terület­­ egész nagyságában egyetlen, a hullák által­­ pestisessé vált ingoványnyá változott. Egyet­len út nem járható, egyetlen kút nem hasz­nálható többé. Kimondhatatlan fáradsággal kell a szükséges ivóvizet sok órányi távolság­ ,­ból ideszállítani. Minthogy lehetetlen a halot­­­­tak tízezreit eltemetni, egészségi tekintetben­­ súlyos veszedelmek támadtak és így ma, egy­­ év után, az angol hadsereg Gallipoli tikkasztó­­ sziklái helyett, a Somme iszapjában tanyázik,­­ itt is úgy, mint ott, eredménytelenül, szinte­­ reménytelenül. Olasz Készülődés Lugano, december 27.­­ (A Világ tudósítójának távirata.) Olasz­országban bejelentik a vasúti közlekedés csök­kentését, amit a folyamatban levő csapatmoz­­dulatokkal okolnak meg.­­ Benedek, Károly: VILÁG 1916. december 28.­­ A királyi pár bevonulása Ma délután két órakor a főváros ünneplő emberfala között bevonult az ifjú királyi pár a budai várpalotába. Egyszer már jöttek igy együtt: akkor, mint a trón várományosai. S akkor a háború meginduló viharja sodorta őket közénk. Most ismét itt vannak közöttünk, a béke meglengő szellőjében. Egy díszbe öl­tözött ifjú város, egy várakozó nagy nép, egy ország várta és fogadta őket. A bevonulás előtt Reggel ólmos, csatakos köd borult a fő­városra, s az emberek aggodalmára még dél­ben sem oszladozott. Néhány perccel később lasan permetezni kezdett az eső. A tömeg pedig egyre nőtt a mellékutcákból, a legtávo­labbi útvonalakról is elfogyhatatlan csapatok­ban áradt a bevonulás útvonalaira. Programm szerint pontban két órakor kellett a királyi párnak Budapestre érkeznie, de a déli órákban már csak a falak mentén, s az utcatorkolatokban szorongva lehetett he­­­lyet találni. Délben 12 órakor az intézkedő rendőrtisztviselők és a díszruhás rendőrök már a felvonulás egész útvonalán elfoglalták helyeiket. Nem akadt túlságosan sok dolguk. A közönség talán még soha sem tanúsított na­gyobb fegyelmet, mint ma. Simán engedel­meskedtek a rendőri utasításoknak, s az előírt vonalon — a járda szélén, — túl alig valahol nyomultak előbbre. Ez nyilván annak az okos és udvarias intézkedésnek is köszönhető, hogy legtöbb helyen a hölgyeket s a gyermekeket állították az első sarokba. Amikorra a kato­naság megérkezett, már nem akadt egyéb dolga, minthogy odaállt a polgári kordon elé. Fél egy óra tájban a mellékutcákból han­gos trombitaszóval vonultak fel a tüzérek és a huszárok és elfoglalták a nagyobb útke­­resztezéseket Az Oktogon hatalmas tábor ké­pét nyújtotta: a Igét felől az Andrássy-úttól tábori ágyupark választotta el, a Teréz-körút­­tól pedig egy szakasz huszárság. Hasonló ka­tonai apparátussal zárták el a Lipót-körutat, Vilmos császár- és Külső Váci-utat a Berlini tértől, s a Vilmos császár-út kétoldalát az Andrássy-úttól. Itt a közönség a katonaság előtt állott sorfalat. Közel egy órakor elállott az eső, városi al­kalmazottak jelentek meg a felvonulás útvo­nalán és sárga homokkal hintették fel a fekete, sikamlós kocsiutakat. Félóra sem telt el s az imént még csalakos itt helyén puha, sárga sző­nyeg jelezte a királyi pár útját a nyugati pá­lyaudvartól fel egészen a budai várpalotáig. Történt azonban még meglepőbb változás is. Az eső elmúltával, úgyszólván az utolsó pilla­natban, hirtelen toalettet váltottak a pesti ut­cák. Előre elkészített bordó- és nemzetiszínű drapériák jelentek meg az ablaksorok alatt és a­z erkélyeken, hatalmas redőkbe ejtett perzsa­szőnyegek, selymek, permanens bal­dach­inok, színes, piros, zöld, kék, tarka takarók, szala­gok, csokrok, kokárdák, virágok, karácsonyi fenyőgalyák. Az előrelátó pesti utca a­z utolsó pillanatban tárta fel rejtett ünnepi pompáját. Ezalatt természetesen nem maradt látvá­nyosság nélkül a közönség. Fél kettőig, a forga­lom beszüntetése előtt, szakadatlan sora érke­zett az autóiknak, magasrangú katonatisztek­kel, díszmagyaros urakkal, hajdúval, huszár­ral a bakon. Fél kettőkor óriási kocsisor ka­nyarodott le a Várból, udvari fogatok, egy sze­rvét és díszesek, podgy­ás­zkocsik, végül a ki­rályi pár a la Daumont-h­intója, melyen a mil­lenáris kiállítás megnyitásakor Ferenc József hajtatott végig a föllobogózott pesti utcákon Néhány perccel 2 óra előtt ezek a kocsik már mind ott sorakoztak a nyugati pályaudvar ér­kezési oldalán, a királyi váróterem közelében. A belső perronon ekkor még kevesen tar­tózkodtak. Legtöbben: képviselők, néhány mágnás, városi urak, huszártisztek, hírlapírók künn álltak a kocsiérkezőnél. Benn a váróte­remben ezalatt élénk társalgás fejlődött, öre­gebb urak reminiszcenciákat meséltek a 67-es koronázásról. Künn szelíd északi szél sóhajtott az utcáikon, a pályaudvar kis zászlói meglib­­bentek, a nagyobbak súlyos himbálásnak in­dultak a fehér oszlopokon. Egymásután meg­érkeztek a kormány tagjai, háromnegyed kettő felé járt, a hideg megborzongatta a várakozó­kat, bementek a belső perionra, ahol akkor már feszesen állt helyén a disz-század. A pályaudvaron Egy órakor már sűrű embererdő övezte a Berlin-teret, a pályaudvar érkezési oldalát. A rendőrök és katonák kordonja mögött egyre dagadt az emberáradat. Az embersűrüben­, mint a kapuk maradtak nyitva az utcák. A vil­lamosok még közlekedtek. Az érkezési oldalra egymásután érkeztek a fogatok, díszmagyarba öltözött városi urak, a városi bizottsági tagok és a törvényhatósági kiküldöttek. Már félkettő előtt a fogatok hosszú sora állott a pályaudvar udvarán. A várócsarnok előtt a rendezők és a rendőrség emberei. A belső udvarra udvari fo­gatok hajtattak be. Félkettő előtt felvonult a pályaudvari ki­­rendeltség díszőrsége, Segesvári Ödön honvéd - huszárszázados, Putnoky Móric, Magyar Elek és Forró Oszkár főhadnagyok vezetésével. Fel­vonult a budapesti német Übenwachungsstelle küldöttsége is Pysl őrnagy vezetése alatt. A várócsarnokban a városi urak gyülekeztek. Legtöbbjük díszmagyarban — dús sujtással, boglárral — jelent meg. Egymásután érkeztek a katonai méltóságok. Bartha Lajos vezérőr­nagy­, a Ludovika parancsnoka, Bogáth város­parancsnok, Karg gyalogsági tábornok. Az ud­vari méltóságok, a minisztérium tagjai és az arisztokrata hölgyek az udvari váróteremben gyülekeztek. Háromnegyed két órakor már nagy kö­zönség szorongott az üvegcsarnokban. Az első sínpár mellett a gyalogjárón hosszú szőnyeg futott végig s szemben az udvari váróteremmel széles szőnyeg borította a kövezetét. A váróte­rem bejáróját drapériák és pálmák, babérfák és örökzöldek díszítették. A falon fenyőlom­bokból font zöld füzérek, közbül címerek: a magyar címer és a városi címer. A felső ablak­tól a földig torna széles drapériák csüngtek. Középütt a címer a koronával. Háromnegyed kettő után egyenként ér­keztek meg a kormány tagjai. Legelőször Jan­­kovich kultuszminiszter magas alakja tűnt fel. A miniszter egészen egyszerű díszmagyarban volt. Megérkezett báró Hazai Samu honvé­delmi miniszter díszes uniformisban. Közvet­lenül utána jött gróf Tisza István miniszterel­nök a feleségével. A miniszterelnököt üdvözöl­ték a kormány tagjai. Tisza nejével egyenesen az udvari váróterembe ment. Közben Bárczy István polgármester végig­sétált a bizottsági tagok során. A bizottsági ta­gok hangosan üdvözölték a polgármestert. Dr. Boda Dezső főkapitány szintén díszmagyarban jelent meg. A rendőrség részéről Sándor László rendőrtanácsos intézkedett a pályaudvaron. Az udvari bejárótól jobbra állott fel a díszszázad és a zenekar. A baloldalon az első sorokban a kormány tagjai, utánuk hosszú sorokban a fővárosi bizottság tagjai. A Királyi pár érkezése Egy óra tájban gyülekeztek a Királyi­ Szó urak a­ nyugati pályaudvarra: a kormány tagjai, a fő­város tanácsának tagjai és a törvényhatósági bi­zottság kétszáz tagja. A perronon lámpa­lázas türelmetlenséggel les­ték, jön-e már a vonat? Az idegesebbek számol­ták a perceket. — Mindjárt két óra — mondja az egyik — Még­sem jön a vonat! — adja vissza a szót a másik. Pontosan két órakor megdörrentek a® üdv­­lövések, a várban az ágyuk üdvözölték az új ki­rályt. Kossu­th százados vigyázz­t vezényelt. A pá­lyaudvaron a katonabanda rázendített a Gotterhal­­léra. A királyvízó urak kíváncsian dugták előre a fejüket.­­A király vonata méltósággal siklott be a nagy várócsarnok alá.

Next