Világ, 1916. december (7. évfolyam, 335-364. szám)
1916-12-28 / 361. szám
risíi törtök é péken, amelyekígy hollandi társaság tulajdonát alkotják és Moreniban, ahol a telepek főleg amerikai és hollandi kézben vannak, végezték. Hogy az egész petróleumipart el nem pusztították és az óriási mennyiségű semleges érték nem ment veszendőibe, az a csapatok gyors előrenyomulásának köszönhető, ami az angol pusztítokat menekülésre kényszerítette. .4 A meglévő készletek nagyrészét megmentették, úgy hogy céljukat nem érhették el, sőt az elpusztított üzemek egy részét is aránylag rövid időn belül ismét üzembe helyezték. A görög események X Stefani-ügynökség a következő, 2 milkáról keltezett jelentést közli: Azok a görög csapatok, amelyek eddig Athén körül állomásoztak, nevezetesen a 2. hadosztály és az 5. hegyi tüzérezred, úgyszintén a preveáai 12. hadosztály egyes részei áthaladtak a korinthusi öblön. Egy Venizelosz után Szalonikiba érkezett ismeretlen ember az arzenális mellett eldobott egy becsomagolt bombát. A bomba felrobbant és megölte az ismeretlen embert. Azt hiszik, hogy Venizelosz ellen tervezett merényletet. A görög csapatok elvonulása Athén alól A Stefani-ügynökség a következő jelentést közli: Agörög csapatok, köztük azok, amelyek eddig Athén környékén állottak, nevezetesen a 2. hadosztály és 5. hegyi tüzérezred, valamint a previsai 12. hadosztály részei már áthaladtak a Korinti öblön. A háború híre! Az orosz fronton csak kisebb harcok voltak. — A nyugati front több pontján csak tüzérségi tűz volt. — Az olasz fronton nem történt semmi. Joffre — marsall Parisból jelentik. A kormány elhatározta, hogy Joffre generalisszimusznak* kiváló szolgálatai elismeréseid Franciaország marsalljának méltóságát adományozza. A Somme iszapjában Berlinből jelentik. Az angol támadási kikértetek az Ypern-hajlásban azt célozzák, amit a francia előretörés Verdunnél, hogy palástolják a Somme melletti kudarcot. A Somme és az Ancre melletti viszonyok a nagy offenzíva megrekedése folytán, a támadóra nézve annyira elviselhetetlenek, hogy nincs kizárva, hogy az első Somme-menti csatát egy második fogja követni. Az angol és a francia pergőtüzelés ugyan elpusztította a német vonalak mögött lévő, egykor virágzó helységeket, de az utak és az összekötővonalak érintetlenek, a kutak használhatók és a talajt a lövedékek tömege nem változtatta át feneketlen iszappá, mint a Somme és az Ancre között. A franciák és az angolok támadási területén a viszonyok a német vonalakból történt megfigyelések és a repülők, valamint a foglyok kijelentése szerint valósággal rémesek. Az elfoglalt terület egész nagyságában egyetlen, a hullák által pestisessé vált ingoványnyá változott. Egyetlen út nem járható, egyetlen kút nem használható többé. Kimondhatatlan fáradsággal kell a szükséges ivóvizet sok órányi távolság ,ból ideszállítani. Minthogy lehetetlen a halottak tízezreit eltemetni, egészségi tekintetben súlyos veszedelmek támadtak és így ma, egy év után, az angol hadsereg Gallipoli tikkasztó sziklái helyett, a Somme iszapjában tanyázik, itt is úgy, mint ott, eredménytelenül, szinte reménytelenül. Olasz Készülődés Lugano, december 27. (A Világ tudósítójának távirata.) Olaszországban bejelentik a vasúti közlekedés csökkentését, amit a folyamatban levő csapatmozdulatokkal okolnak meg. Benedek, Károly: VILÁG 1916. december 28. A királyi pár bevonulása Ma délután két órakor a főváros ünneplő emberfala között bevonult az ifjú királyi pár a budai várpalotába. Egyszer már jöttek igy együtt: akkor, mint a trón várományosai. S akkor a háború meginduló viharja sodorta őket közénk. Most ismét itt vannak közöttünk, a béke meglengő szellőjében. Egy díszbe öltözött ifjú város, egy várakozó nagy nép, egy ország várta és fogadta őket. A bevonulás előtt Reggel ólmos, csatakos köd borult a fővárosra, s az emberek aggodalmára még délben sem oszladozott. Néhány perccel később lasan permetezni kezdett az eső. A tömeg pedig egyre nőtt a mellékutcákból, a legtávolabbi útvonalakról is elfogyhatatlan csapatokban áradt a bevonulás útvonalaira. Programm szerint pontban két órakor kellett a királyi párnak Budapestre érkeznie, de a déli órákban már csak a falak mentén, s az utcatorkolatokban szorongva lehetett helyet találni. Délben 12 órakor az intézkedő rendőrtisztviselők és a díszruhás rendőrök már a felvonulás egész útvonalán elfoglalták helyeiket. Nem akadt túlságosan sok dolguk. A közönség talán még soha sem tanúsított nagyobb fegyelmet, mint ma. Simán engedelmeskedtek a rendőri utasításoknak, s az előírt vonalon — a járda szélén, — túl alig valahol nyomultak előbbre. Ez nyilván annak az okos és udvarias intézkedésnek is köszönhető, hogy legtöbb helyen a hölgyeket s a gyermekeket állították az első sarokba. Amikorra a katonaság megérkezett, már nem akadt egyéb dolga, minthogy odaállt a polgári kordon elé. Fél egy óra tájban a mellékutcákból hangos trombitaszóval vonultak fel a tüzérek és a huszárok és elfoglalták a nagyobb útkeresztezéseket Az Oktogon hatalmas tábor képét nyújtotta: a Igét felől az Andrássy-úttól tábori ágyupark választotta el, a Teréz-körúttól pedig egy szakasz huszárság. Hasonló katonai apparátussal zárták el a Lipót-körutat, Vilmos császár- és Külső Váci-utat a Berlini tértől, s a Vilmos császár-út kétoldalát az Andrássy-úttól. Itt a közönség a katonaság előtt állott sorfalat. Közel egy órakor elállott az eső, városi alkalmazottak jelentek meg a felvonulás útvonalán és sárga homokkal hintették fel a fekete, sikamlós kocsiutakat. Félóra sem telt el s az imént még csalakos itt helyén puha, sárga szőnyeg jelezte a királyi pár útját a nyugati pályaudvartól fel egészen a budai várpalotáig. Történt azonban még meglepőbb változás is. Az eső elmúltával, úgyszólván az utolsó pillanatban, hirtelen toalettet váltottak a pesti utcák. Előre elkészített bordó- és nemzetiszínű drapériák jelentek meg az ablaksorok alatt és az erkélyeken, hatalmas redőkbe ejtett perzsaszőnyegek, selymek, permanens baldachinok, színes, piros, zöld, kék, tarka takarók, szalagok, csokrok, kokárdák, virágok, karácsonyi fenyőgalyák. Az előrelátó pesti utca az utolsó pillanatban tárta fel rejtett ünnepi pompáját. Ezalatt természetesen nem maradt látványosság nélkül a közönség. Fél kettőig, a forgalom beszüntetése előtt, szakadatlan sora érkezett az autóiknak, magasrangú katonatisztekkel, díszmagyaros urakkal, hajdúval, huszárral a bakon. Fél kettőkor óriási kocsisor kanyarodott le a Várból, udvari fogatok, egy szervét és díszesek, podgyászkocsik, végül a királyi pár a la Daumont-hintója, melyen a millenáris kiállítás megnyitásakor Ferenc József hajtatott végig a föllobogózott pesti utcákon Néhány perccel 2 óra előtt ezek a kocsik már mind ott sorakoztak a nyugati pályaudvar érkezési oldalán, a királyi váróterem közelében. A belső perronon ekkor még kevesen tartózkodtak. Legtöbben: képviselők, néhány mágnás, városi urak, huszártisztek, hírlapírók künn álltak a kocsiérkezőnél. Benn a váróteremben ezalatt élénk társalgás fejlődött, öregebb urak reminiszcenciákat meséltek a 67-es koronázásról. Künn szelíd északi szél sóhajtott az utcáikon, a pályaudvar kis zászlói meglibbentek, a nagyobbak súlyos himbálásnak indultak a fehér oszlopokon. Egymásután megérkeztek a kormány tagjai, háromnegyed kettő felé járt, a hideg megborzongatta a várakozókat, bementek a belső perionra, ahol akkor már feszesen állt helyén a disz-század. A pályaudvaron Egy órakor már sűrű embererdő övezte a Berlin-teret, a pályaudvar érkezési oldalát. A rendőrök és katonák kordonja mögött egyre dagadt az emberáradat. Az embersűrüben, mint a kapuk maradtak nyitva az utcák. A villamosok még közlekedtek. Az érkezési oldalra egymásután érkeztek a fogatok, díszmagyarba öltözött városi urak, a városi bizottsági tagok és a törvényhatósági kiküldöttek. Már félkettő előtt a fogatok hosszú sora állott a pályaudvar udvarán. A várócsarnok előtt a rendezők és a rendőrség emberei. A belső udvarra udvari fogatok hajtattak be. Félkettő előtt felvonult a pályaudvari kirendeltség díszőrsége, Segesvári Ödön honvéd - huszárszázados, Putnoky Móric, Magyar Elek és Forró Oszkár főhadnagyok vezetésével. Felvonult a budapesti német Übenwachungsstelle küldöttsége is Pysl őrnagy vezetése alatt. A várócsarnokban a városi urak gyülekeztek. Legtöbbjük díszmagyarban — dús sujtással, boglárral — jelent meg. Egymásután érkeztek a katonai méltóságok. Bartha Lajos vezérőrnagy, a Ludovika parancsnoka, Bogáth városparancsnok, Karg gyalogsági tábornok. Az udvari méltóságok, a minisztérium tagjai és az arisztokrata hölgyek az udvari váróteremben gyülekeztek. Háromnegyed két órakor már nagy közönség szorongott az üvegcsarnokban. Az első sínpár mellett a gyalogjárón hosszú szőnyeg futott végig s szemben az udvari váróteremmel széles szőnyeg borította a kövezetét. A váróterem bejáróját drapériák és pálmák, babérfák és örökzöldek díszítették. A falon fenyőlombokból font zöld füzérek, közbül címerek: a magyar címer és a városi címer. A felső ablaktól a földig torna széles drapériák csüngtek. Középütt a címer a koronával. Háromnegyed kettő után egyenként érkeztek meg a kormány tagjai. Legelőször Jankovich kultuszminiszter magas alakja tűnt fel. A miniszter egészen egyszerű díszmagyarban volt. Megérkezett báró Hazai Samu honvédelmi miniszter díszes uniformisban. Közvetlenül utána jött gróf Tisza István miniszterelnök a feleségével. A miniszterelnököt üdvözölték a kormány tagjai. Tisza nejével egyenesen az udvari váróterembe ment. Közben Bárczy István polgármester végigsétált a bizottsági tagok során. A bizottsági tagok hangosan üdvözölték a polgármestert. Dr. Boda Dezső főkapitány szintén díszmagyarban jelent meg. A rendőrség részéről Sándor László rendőrtanácsos intézkedett a pályaudvaron. Az udvari bejárótól jobbra állott fel a díszszázad és a zenekar. A baloldalon az első sorokban a kormány tagjai, utánuk hosszú sorokban a fővárosi bizottság tagjai. A Királyi pár érkezése Egy óra tájban gyülekeztek a Királyi Szó urak a nyugati pályaudvarra: a kormány tagjai, a főváros tanácsának tagjai és a törvényhatósági bizottság kétszáz tagja. A perronon lámpalázas türelmetlenséggel lesték, jön-e már a vonat? Az idegesebbek számolták a perceket. — Mindjárt két óra — mondja az egyik — Mégsem jön a vonat! — adja vissza a szót a másik. Pontosan két órakor megdörrentek a® üdvlövések, a várban az ágyuk üdvözölték az új királyt. Kossuth százados vigyázzt vezényelt. A pályaudvaron a katonabanda rázendített a Gotterhalléra. A királyvízó urak kíváncsian dugták előre a fejüket.A király vonata méltósággal siklott be a nagy várócsarnok alá.