Világ, 1918. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1918-02-01 / 27. szám

"Szelesitőséf és Kristfó­vatsi V­., Amdrássy»ut 47. szám. Előfizetési árak a magyar korona országaiba Egész évre 52 kor., félévre 26 kor., negyedévre 13 kor., egy kora 4 korona 60 fillér. A »VILÁG« megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ara Budapesten és vidéken 13 fillér pályaudvarokon 20 fillér. IX. évfolyam Rfráeeetfel lé vétetitek • VILÁG Uadóktagp* eSöckt** JL» Gped eo TaejlM Teactet GífcSa, LeofStf VT®*** Leopold ScáWssi! »«*** Mezei kcdott. ateta 8ero&! Bics’ea Uaasegrdl*i|j^dA M. Oafee3 Naqsí.. Jtcertí offHebea Rolesa. Biblia KW Uatez­ie|| Uaáea 1918 Budapest, PÉNTEK február 1. 27»ik szám ■ A programra ^Wekerle ma elmondotta az uj párt pro­­granmjját és mi tárgyi alapon, minden elfo­­gultság^jj^! akarjuk megvizsgálni, mit je­lent az ország számára az uj párt a maga uj program­m­jával. Nem akarunk most elveszni a részletkérdések nagy tömegében és nem vizs­gáljuk egyelőre, hogy a földkérdés, szociálpo­litikai ígéretek, adóreform, közigazgatási re­form dolgairól és egyéb fontos kérdésekről el­hangzott ígéretei igazi demokráciát jelente­­ttek-e. A magyar politika az utóbbi időben négy nagy kérdés körül forgott. Az önálló nemzeti hadsereg kérdését éppen a kormány tagjai és az új párt vetették fel. Az önálló vámterület kérdését felvetette az a kénysze­rűség, hogy Ausztriával és a külállamokkal most kell kereskedelmi szer­zőléseket köt­nünk. Az általános választójog kérdésének megoldását pedig az ország népe követeli. A negyedik kérdés, amelyet minden jelző nélkül írunk le, a béke dolga. Minden pártpro­­grammot, minden kormányt azon az alapon kell megmérni, hogy milyen álláspontot fog­lal el ezekben a kérdésekben. Nézzük előbb az önálló hadsereg dolgát. Gróf Tisza István ma elmondotta, hogy a hadseregre­formot nemzeti szellemben maga Károly király kezdeményezte, aki a háború tanulságai alapján belátta, hogy a magyar kí­vánságok teljesülése nem árt, sőt hasznát a hadsereg szellemének, védelmi készségeinek. Az új párt nem hozza a hadsereg önállósá­gát, csak bizonyos reformokat ígér a háború utánra. Nem egészen értjük, miért kellett harcot, válságot támasztani ebben a kérdés­ben. A király és a nemzet akarják a re­formot. Mi lehet az akadálya annak, hogy megcsinálják? Az osztrák kormány? Az osz­trák kormány aligha ellenez olyan politikát, amit a király helyesel és különben éppen Weberne ismerte el, hogy Ausztriával is kell tárgyalni erről a kérdésről. Önálló nemzeti hadsereg helyett tehát kaptunk egy ígéretet, hogy majd valamikor a háború után lesz­nek bizonyos hadseregreformok, ha Ausztria is hozzájárul. önálló vámterület, önálló gazdasági be­rendezés dolgában megígérte a kormány, hogy Ausztriával­­ húszéves kiegyezést köt és Né­metországgal vámuniós szellemben köti meg a kereskedelmi szerződést. Elgondolni sem tudjuk, hogyan tudja majd ezt a gazdasági politikát igazolni gróf Apponyi Albert a negy­vennyolcas programm, a függetlenségi poli­tika szempontjából. Bennünket azonban leginkább a választó­jog dolga érdekel és a mi állásfoglalásunkat az új alakulással szemben az szabja meg, hogy mit ígér a programm a választójog kér­désében. Gróf Esterházy kormánya hangsú­lyozta, hog­y választójog a kormány lét­alapja, hogy a kormány a maga választójogi programmjával áll és bukik, hogy a választó­jogot mindenek előtt tárgyaltatja és ha nem kap többséget a javaslatához, feloszlatja e Házat és kiírja az új választásokat. A Wekerle előző kormánya is olyan kijelentéseket tett, hogy a választójog a kormány létalapja, hogy a választójog prioritása vitathatatlan és ha a többség nem járul hozzá a kormány javas­­latihoz, úgy az ország fog dönteni új vá­lasztások útján. Ezekről a dolgokról a mai kormány­­programaiban egyetlen szót sem hallottunk. Az ülés végén Apponyi gróf kijelentette, hogy a kormány választójogi javaslata nem lehet alku, kompromisszum tárgya, de ez a kije­lentés erőtlenül hangzik, mert nincs mögötte az új választásokkal való fenyegetés és a buk­k hangsúlyozása, hogy a kormány Vázsonyi javaslatával áll és bukik. Meg kell állapítani, hogy Wekerle mai kormányának pártja sok­kal lagymatagabbul kötötte le magát Vázsonyi javaslataihoz, mint Esterházy gróf vagy az előző Wekerle-kormány. A kormánynyilatko­zat egészen elmossa a választójog kérdését, ahelyett, hogy hangsúlyozná. Ez a tény még aggasztóbbá válik, ha meggondoljuk, hogy gróf Tisza István és a munkapárt mindenben haj­landók támogatni az új pártot, hajlandók csatlakozni is hozzá, de csal­ egy feltétel alatt. Ez a feltétel: engedményeket kell tenni, kompromisszumot kell kötni a választójog te­rén. Tisza olyan erővel követelte ezt és Ap­­ponyiék, az alkotmány­párt annyira ellent­­mondás nélkül hallgatták végig a reakció ve­zérének egyezkedő ajánlatát, hogy egy kép­viselő oda is kiáltotta az igazságü­gy m­i­n­isz­t­er felé: — Vázsonyi, vigyázz! ’A mai ülés után nem kétséges többé, hogy az új párt a konzervatív erők koncentrációja a felszabaduló és neki­bátorkodó demokratikus erők ellen. Ha vol­tak még jóhiszemű kételkedők, ha voltak még olyanok, akik nemcsak konzervatív és reak­ciós alakulást láttak az új pártban, azoknak a kételyeit eloszlatjuk egy tény elmon­dásával. Wekerle mai beszédének nem volt zajos külső sikere. Ellenben a munkapárt, alkot­­mánypárt, demokratapárt, néppárt, Apponyn­­párt, sőt maga Tisza is harsogó helyesléssel, zugó tapssal köszöntötte a miniszterelnököt, amikor a „vénejét" védte meg. A Pester Lloyd már el is nevezte az új pártot a rend, az „Ordnung“ pártjának. Nem is ír másként róla, mint „Ordnungspartei“­­ról. Ez az elnevezés nagyon találó és akinél a mai rend nagyon tetszik, aki a mostani köz­állapotokkal meg van elégedve, az lépjen be az Ordnungspartelba. úgy halljuk, Apponyiék mindenképpen meg akarják tartani az új párt nevében a negy­vennyolcas jelzőt is. Azt is bánjuk, hogy Szta­­rényi arany cigarettatárcát kínál annak, aki ügyes, okos, népszerű nevet talál az új pár!­ ­ Kibékülnek teate szocialistái? Ittrleh, január hó. (A Világ tudósítójától.) Az angol szo­cialista körök oly konferencia organizálásával foglalkoznak, amelyre meg akarják hívni az entente-államok összes szocialista- és munkás­pártjait. Arthur Henderson, a volt angol mi­niszter, a Labour Party „leader“-je akarja véghezvinni az entense-szocialisták kibékíté­­sének óriási munkáit. A meghívókat a Trade- Unionsok parlamenti kom­itéje fogja kibocsá­tani, a Labour Party nemzeti végrehajtó­­bizottságával egyetértve. Számítanak rá, hogy a konferencián valamennyi entenne-álambeli szocialista és munkáspárt képviseltetni fogja magát. Franciaországban a C. G. T. (Confédéra­­tim General du Travail) és a szocialista párt meg fognak felelni a meghívásnak és részt­vesznek a konferencián, mert a szindikalisták egyik legutóbbi határozatuk értelmében a szo­cialista párttal egyetértésben járnak el. Olasz­ország, Portugália, Románia és Szerbia való­színűleg képviselve lesznek, Belgium minden­esetre. Igen valószínű az is, hogy az amerikai Généről Féderation amenen of Labour, amelynek élén a frankofi­ Samuel Gompers áll, szintén képviseltetni fogja magát, még né­hány kisebb amerikai munkásszövetséggel együtt. Csak Japán fog egészen bizonyosan hiányozni. Igaz, hogy a felkelő nap országá­ban a szocializmus még embriókorát éli és a japánok kissé távol is vannak — mint ezt az angol előkészítő­ komitőben szomorúan kon­statálták ... Nagy nehézségekbe fog ütközni az orosz szocialistáknak a kongresszuson való részvé­tele. Még nehezebbé teszi az oroszok részvéte­lét az, hogy Oroszországban a forradalom óta igen megnövekedett a szocialista pártok és szekciók száma. Végül nem sokat kell törniük Hendersonéknak a fejüket azon, hogy milyen magatartást fognak tanúsítani az entente­­szocialisták kongresszusával szemben Lenin és Trockij. Az angol szocialisták súlyt fektetnek arra is, hogy a kongresszuson az angol gyar­matok, Kanada, Ausztrália, Új-Zeeland és Dél-Afrika szocialistái és munkáspártjai is képviselve legyenek. Ebből arra lehet követ­keztetni, hogy az angol szocialisták a kon­gresszuson az angol­szász többséget akarják maguknak biztosítani. A konferencián részt fog venni Camille Huysmems, az Interna­­cionális Szocialista Iroda titkára is. A kongresszus február 20 án veszi kez­detét Lom­’ix-b­an és t v'ro*“ g test A* első ülései! N. W. Qyden elnököl­ Néhány olyan kérdést is fognak tárgyalni, melyek egész biztosan szenvedélyes vitákat idéznek elő. Az angolok revideálni akarják azokat a hadi­célokat, amelyeket a londoni kongresszus múlt év december 28-án állapított meg és ki akar­ják kérni a revideálás tekintetében a szövetsé­ges államok szocialistáinak a véleményét. Főtárgya lesz azonban a kongreszszusnak egy internacionális szocialista kongresszus összehívásának a megbeszélése. Az angol szo­cialisták egy olyan kongresszust terveznek, amelyen minden állam szocialistái képviselve legyenek, tehát a stockholmi konferencia pen­­dantját akarják, csakhogy azzal a különb­séggel, hogy­­ezt a kongresszust az entente szocialistái határozzák el és ne az Internacio­­nális Szocialista Irodából induljon ki. Ez eset­ben az entente-kormányok nem lesznek majd valószínűleg abban a helyzetben, hogy megta­gadhassák a nemzetközi kongresszusra szóló útleveleket. Francia lapokban azonban már olvasunk olyan megjegyzéseket, amelyek arra vallanak, hogy ennek az angol tervnek a francia hivatalos szocialisták köreiben heves ellenzői lesznek. Bár ez nem sokat fog szá­mítani, ha maga a francia párt elhatározza, hogy részt vesz a londoni konferencián és hogy nem ellenzi a nemzetközi kongresszus össze­hívását. A február 20-iki londoni kongresszus egy másik tárgya az lesz, hogy a világ összes , szocialistáinak kiküldöttei egy kongresszusra

Next