Világ, 1918. március (9. évfolyam, 51-77. szám)

1918-03-01 / 51. szám

Szerkesztőség és kiadófiíratil VI., Andrássy«út 47. szán. Előfizetési árak a magyar korona országaiba Egész évre 52 kor., félévre 26 kor., negyedévre 13 kor., egy hóra 4 korona 60 fillér. A » VILÁG” megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ara Budapesten és vidéken IS fillér pályaudvarokon 20 fillér. VILÁG — , t­jf. TS&rtíteti WjrftátB* Bo^nesS* ■ • * Blockaee *~TfGyofi és Nitígtf' taulirfo társa, Teacser Jignía. Lcopol Gyűlő, Lsopold CoraH Scawars tácséi, Mecei Antal, Mosse Rudolf. Ecfc* Etető Betcát.hirdetési .rodifcfcza — 8éesben: Uaaseimteils és Vogter, M. Dure* Nacht. Rudat! Messe. Berliiben Baden Kolman Bertio KW K­atei­tfes Studen 48/41a IX. évfolyam 1918 Budapest, PÉNTEK március 1. 51*fk szám A reakció offenzivája Az igazságügyminiszter nincs Budapesten és, úgy látszik, ez jó alkalom arra, hogy a vá­­lasztójog ellenségei minden erejükkel, valeme­­lélzzükk­el vonuljanak fel a demokrácia ellen. És a kormány tagjai, akiknek hivatalból kel­lene tudni a választójogi javaslatot, a választó­jogi kabinet tagjai minden szó, megjegyzés, válasz nélkül tűrik, hogy nap-nap után felves­sék a kompromisszum kérdését, hogy a kor­mány úgynevezett egységes pártjának tagjai is nap-nap után hátbatámadják azt a választó­­jogi javaslatot, amely a kormánynak, a kor­mány pártjának létalapja. Ha tegnap Székely Ferenc nem száll síkra egy józan, sugárzó okosságú beszéddel a kormány javaslata mel­lett, úgy válasz, cáfolat nélkül maradtak volna azok a tarthatatlan, nevetséges érvek, amelye­ket a munkapárti reakció jobbak híján felvo­nultatott a Vázsonyi-féle javaslat ellen. ... A kormány tagjainak és támogatói­nak rá kellene mutatni arra a kétszínű, er­kölcstelen taktikára, amelyet az obstruáló munkapárt a választójogi bizottságban folytat. Munkapárti képviselők nap-nap után a nem­zetiségi veszély rémképét festik a falra és egyenesen a nemzetiségek politikai jogait akarják elkobozni. A magyarság soviniszta elemeit akarják megnyerni a demokrácia ellen való küzdelemben, amikor például a magyar írni-olvasni tudáshoz kötik a választójogot. Erdély végveszedelméről szónokol az a párt, amely a becsületes, demokratikus nemzetiségi politika helyett a paktálás politikáját követte. Kiosztott szerepek g/ci­int rémítgetik a magyar­ságot a tót, román veszedelmekkel. A korrup­ció, közéleti erkölcstelenség pártja kifogásolja a nők választójogát és elég vakmerő, elég hipo­­krita ez a társaság, hogy a magyar hadiözve­gyek tízezreit erkölcstelen életmóddal vádolja meg. Az egyik nem akarja megadni a nőnek a választójogot, mert piedesztálon akarja látni. A másik nem akarja megadni a nőnek a vá­lasztójogot, mert a hadiözvegyek szerinte er­kölcstelen, kicsapongó életmódot folytatnak. Tisza­­bester a katonák nevében szónokol a katonák választójoga ellen és a munkapárt éretlennek mondja a választójogra azokat a hősöket, akiknek a hősiessége tette lehetővé, hogy a munkapárt a hősök választójoga ellen zavartalanul szónokolhasson a parlamentben. Hát ez a kétszínű játék nem mehet így tovább. Tisza gróf, aki levelet irt Metia­ua érseknek, amelyben egyedül és kizárólag a románajkú tömegeknek ígért jogkiterjesztést (a magyar ipari munkásságról akkor még nem is beszélt), elveszítette az erkölcsi jogosultsá­gát ahhoz, hogy mint a nacionalista magyar­ság vezetője szerepeljen. Számtalanszor ki­mutattuk, hogy országos átlagban is kedvezőbb a magyarságra a kormány javaslata, mint a Tisza törvénye volt és a legexponáltabb er­délyi vármegyékben is kedvezőbb a magyar­ság és németség számaránya a kormány ja­vaslata alapján, mint a Tisza törvénye szerint. A kerületi beosztást egyenesen a magyar vá­rosok hátrányára és kijátszására csinálta meg a munkapárt. És most ugyanez a munkapárt feláll és megmenti a magyarságot. Tisza gróf nagyon jól tudja, hogy Magyarországon lehe­tetlen az olyan választójog, amely a magyar nyelv tudásához van kötve. Pontosan tudja, hogy ez lehetetlen, mert hiszen Magyaror­szágnak majd tízmillió olyan polgára van, aki nem tud magyarul és ezt a tömeget nem lehet­­ eltüntetni a föld szik­éről a magyar állam lé­tének veszélyeztetése nélkül. Tisza gróf tudja ezt, de ravasz hipokrízissel tűri, hogy a mun­kapárti ifjú és tehetségtelen oroszlánjai a­­ magyar nyelv tudást követeljék, mint jog- , elmet a szavazati joghoz. Tisza szavazati­­ jogot adna az analfabétáknak is, csak föld­birtokosok — tehát konzervatív elemek — legyenek, ellenben az értelmiség vezető szere­pét félti attól a javaslattól, amely értelmi cenzuson alapul. Kettős játék folyik itt. A magyarságot a nemzetiségi veszélylyel akarják szembefordí­tani a demokráciával, holott csak a maguk osztályérdekét féltik az urak. Az értelmiséget pedig szembe akarják fordítani a néppel, hogy továbbra is elnyomhassák a várost és falut egyaránt. Közben pedig kompromisszumba akarják becsábítani a kormányt, amelyet egyre rövidebb időre szóló indemnitásokkal fojtogatnak és obstru­kciós taktikával hozzák a döntést. A munkapárti reakció egyre vak­merőbb, mintha csak be akarná igazolni, hogy mennyire igazunk volt, mikor a Ház feloszlatását követeltük. A kormány és pártja erélytelenül tűri a reakció vakmerő offenzí­­váját és még annyi fáradságot sem vesz ma­gának, hogy leleplezze kétszínű, erkölcstelen, hipokrita taktikáját. A király és nép akarata közé odafeküdt a munkapárt. Mikor takarítják már el az útból ezt az itt felejtett roncsot, amely gyökér, igazi alap, hatalom nélkül áll a népakarat útjába? Mikor asszik már vissza a reakció offenzívéját? (A diánság értéke­­s ércékeitetése • Irta: Jászi Oszkár (Jegyzetek egy el nem mondott beszédből) A magyar diákság mai nyomasztó helyzete nemcsak anyagi, de erkölcsi válságon is alap­szik, mely közös minden szellemi munka válságos helyzetével Magyarországon. Mint­hogy társadalmunk nincsen tisztában a szel­lemi munka értékével, nem is értékelheti e­zt megfelelően. Az első feladat tehát helyes köz­felfogást teremteni a szellemi munka társa­dalmi jelentőségéről. A szellemi munka feladata a kor civilizá­ciójának és kultúrájának a szolgálata. Egy korszak civilizációján mindazon be­rendezések és intézmények összességét értjük, melyek az emberek testi és lelki szükségletei­nek kielégítésére szolgálnak. Egy korszak kul­túrája a testi és lelki tökéletesedés tényleg elért foka. A szellemi munka embereinek fel­adata azon dolgozni, hogy a civilizáció minél fejlettebb legyen. A civilizáció annál fejlet­tebb, minél töb­b ember számára biztosít­ja a legtökéletesebb kultúrát. A kultúra annál tö­kéletesebb, minél több embert tesz önállóvá,­­ minél több embernek adja meg a lehetőséget­­ arra, hogy egyénisége domináns tehetségeit i­s kifejleszthesse . Ennélfogva a szellemi munkások felada­tai a kultúra szolgálatában: Olyan technikai és gazdasági organizációt teremteni, mely fo­kozza a termelést. Olyan jogrendet, mely igaz­ságosan osztja fel a termés eredményét s mely megvédi az egyén testi-lelki szabadságát min­den irányban. Oly erkölcsiséget, mely a sze­mélyiségnek abszolút értéket tulajdonít, mely fejleszti az egyéni felelősségérzetet és a társa­dalmi szolidaritást. Oly vallást, mely termé­szetfeletti szankcióval látja el a helyes jogot és erkölcsiséget. Oly tudományt, mely minél nagyobb uralmat biztosít saját magunk és a kültermészet felett. Oly művészetet, mely ne­mes örömök segítségével kitágítja az egyénisé­get, mely a kultúra legfejlettebb értékeit érzé­­kíti meg s mely öncélúvá teheti az életet akkor is, ha ez tényleg eszközzé is vált a jelen szo­morú realitásában. S végül oly politikát kell teremteni, mely azon dolgozik, hogy az emberi tevékenység összes ágai elérjék a kor erőfor­rásai mellett lehetséges optimum-állapotukat. Csakis egy ilyen széleskörű és ideális célkitűzés adhat komoly értéket a szellemi munkának. Sajnos, a szellemi munka nálunk, csaknem teljesen elveszítette az összeköttetést ezekkel a ragyogó feladatokkal. A legtöbb szel­lemi munkás pályájában alig lát egyebet, mint a megélhetés eszközét s nem érzi az alkotás hivatását, büszkeségét és morális felelősségét. Csoda-e, hogy egy hivatást, mely magát, ily kevéssé értékeli, a társadalom sem értékel­heti! Aki bármely szellemi munka közben

Next