Világ, 1918. május (9. évfolyam, 104-128. szám)
1918-05-03 / 104. szám
SzűtóMicw* * WaáókVaal VT., Andrássy K út 47. szám, Flldetési árak a magyar korona országaiba. Egész évre 52 kor., ötévre 26 kor., negyedévre 13 kor., egy bóra 4 korona 60 fillér. A * VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. A* Budapesten és vidéken IS fillér pályaudvarokon 20 fillér.VILÁG IX. évfolyam 1918 Budapest, PÉNTEK május 3. 104-ik szám Paktum Minden Jel arra mutat, minden információnk amellett szól, hogy Wekerle és Tisza megegyeztek a választójog kérdésében. Beavatott körök úgy tudják, hogy Wekerle a megegyezés alapján fog kabinetet alakítani és a baloldali pártok jórésze, a negyvennyolcas alkotmánypárt többsége elkíséri ezen az úton. A megegyezés lényegét is ismerjük olyan forrásból, amelynek jólértesültségében nincs okunk kételkedni. A főjogcím a négy elemi iskola elvégzése helyett a hat elemi lesz. Négy elemi csak azoknál lesz jogcím, akik tudnak magyarul beszélni. A Károlykereszteseknek igazolniuk kell az imi-olvasni tudáson kívül egy külön jogcímet is, mint az adócenzus, hat elemi, betegpénztári tagság stb. Ezek azok amódosítások, amelyekhez Wekerle hozzájárult. A miniszterelnök legutóbb is kijelentette, hogy a választójogi javaslat „lényegéhez" nem enged hozzányúlni. Gyakran kijelentette azt is, hogy a szavazók számától, a jogkiterjésztés terjedelméből kalkudni nem enged. Úgy látszik, Wekerle azt hiszi, hogy ezek az engedmények nem érintik a javaslat „lényegét." A miniszterelnök azt hiszi, hogy főnéháriy -r polgár akik igy kiesnek a fiát. Rábízzak Wekerlére és azokra, akik a hatalom kedvéér' k* 'Vető: íugyére* hogyan akarják, milyen indokolással, , kifogásokkal, 'ürügyekkel elhitetni az országgal, hogy ezek a módosítások a lényeget nem érintik. Rábízzuk Wekerlére és társaira, hogyan egyeztetik össze ezt a paktumot Wekerle azon ígéreteivel,, amelyeket a munkások küldöttsége előtt tett. Nem is bíráljuk egyelőre részleteiben ezeket a megállapodásokat és egyelőre nem fejtegetjük, hogy milyen hatása lesz az így eltorzított választójogi törvénynek a nemzetiségi kérdésre, milyen hatásokat vált ki külföldön és főként nem magyarajkú honfitársaink között. Fenntartjuk a részletes bírálat jogát arra az időre, amikor hitelesen ismerjük már a munkapárt és Wekerle paktumát. A baloldal egy része kész arra, hogyminiszteri tárcák kedvéért, állásokért, a hatalom birtokáért elfogadja, támogassa ezt a paktumot, alávesse magát a munkapárti diktatúrának, amely az újkormány személybeli összeállítására vonatkozólag is érvényesül. Lényegében ez azt jelenti, hogy a baloldal bevonul a munkapártba és az országot igazán nem fogja megtéveszteni az, ha a Wekerle kabinetje támogatói nem lépnek be a látszat kedvéért a Tisza gróf pártjába. A látszat kedvéért megtarthatják különállásukat, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a munkapárt kegyéből kormányoznak és Tisza gróf politikáját csinálják. Hogy az egykori ellenzéki pártok, melyek annyit mennydörögtek a munkapárt ellen, miként tudják igazolni ezz a pálfordulást választóik előtt, az a képviselők és a választók dolga lesz. A helyzet az, hogy a paktum alapján jön más kormány, és a paktumot anépjog rivására kötötték. Wekerle nem tárgyalt, nem is próbált tárgyalni a választójog érveivel. A választójog dolgában a választójog ellenségeivel egyezett meg. Nem a széles néprétegek kívánságai érvényesültek, hanem Tisza parancsa. A jogot követelő millióknak a paktumhoz nincs közük, az eltorzított javaslatban nem nyugosznak meg. Hogy a porosz választójogi kérdés fejlődése, a porosz kormány energikus helytállása még fokozza, növeli ezt a hangulatot, az több, mint természetes. Amikor a funkciuralom és Dreiklassenwahlrecht országában is előnyömul a demokrácia, a magyar tömegek nem nyugodhatnak meg abban, hogy a demokratikus világáramlatban a mi parlamentünk legyen a reakció Araráthegye. Tisza már megpróbálta egyszer hatalmi szóval, a munkapárt formális többsége alapján elintézni a választójog kérdését. 1913-ban keresztülerőszakolta a maga javaslatát. A kérdés ezzel nem jutott nyugvópontra és Tisza gróf keservesen tapasztalta, hogy a jogból kiszorított tömegek akarata képesel akkora feszítőerőt, amely napirenden tudja tartani a népjog ügyét. Most mód és alkalom lett volna egy kompromisszumos megoldásra, amely -»* konzervatív szemponttal legalább anynyira számít mint a radikálissal. Tisza - WH› rí : tttértek erre’ w a táp. .iw~’me?v ‡ \ ' lív AH dtrírtr tdilftí H-Cfttk j'Uc nyugvópontra. A küzdelem folytatódik. Az események be fogják bizonyítani, hogy Tisza gróf rosszul számított, mikor hatalmi szóval akarta elintézni a népjog kérdését. Victorliugo parlamenti beszéde a tanítás szabadságáról (18‘á. január 15-én.) A klerikális pártnak sikerült elérni, hogy Bonaparte Lajos Falcoux-t nevezte ki közoktatásügyi miniszterré. Alighogy a törvényhozó gyűlés (assemblée législatma összeült, melyben a reakció emberei voltak többségben, Falloux egy törvényjavaslatot nyújtott be, mely a tanítás szabadságának ürügye alatt a valóságban a klérus monopóliumának biztosítását és a laikus tanítás háttérbe szorításával, a felekezeti szellem érvényesülését célozta. A törvényjavaslatot 1850 január 14-én kezdték tárgyalni. A vita második napján Berthélemy frt, Hilaire után, Victor Hugó szólalt föl. Ebben a beszédben történik először hivatkozás a mennek jogára. Uraim, mikor az ország legkomolyabb és legéletbevágóbb érdekeit érintő kérdésről folyik a vita, kötelességünk azonnal, kertelés nélkül a kérdés velejére áttérni. Azon kezdem tehát, hogy megmondom, mit akarnék, azután majd megmondom, hogy mit nem akarok. Uraim, minden kérdésnek megvan a maga ideálja. Az én felfogásom szerint, ennek a kérdésnek ik oktatás kérdésének az ideálja: ■gyenes J.v kötelező oktatás. Kötelezd az első fos ■t.*.. ingyesíés valamennyi lókon. Mozgás a jobboldalon. Helyeslés a baloldalon.) A kötelező elemi oktatás, a fit érmék ioga, amely — higyték el — szentebb az apa jogánál és összeesik az állam jogával. Ez, uraim, a kérdés ideálja, melynek elérésitől ne i s nagyon távol vagyunk, mert ennek a problémának, mint a jelen valamennyi társadaöm ' problémáiénak, megoldása igen nehéz pór '.ügyi kérdést foglal magában. A'fcMW, ^ükééne&stoktoristtaat gat a* ideált jelezni, mert mindig meg kell mondanunk, hogy milyen cél felé törekszünk. De ennek az ideálnak részletes kifejtésével nem akarom a t. Törvényhon- gyűlés idejét tölteni, hanem áttérek mindjárt e kérdés jelenlegi radio és pozitív formájának tárgyalására. A jelen alapotnak ezen korlátozott, de szakorlati szempontjából tehát kijelentem, hogy én igenis akarom a tanítás szabadságát, de az állam ellenőrzése alatt és mivel ezt az elenőrzést hatékonynak akarom, az államot laikusnak, tisztán laikusnak, kizárólag laikusnak akarom. Az igen 4. Guizot úr már megmondta előttem: a tanításbólfában az állam nem lehet más, mint laikus. Én tehát akarom a tanítás szabadságát az állam ellenőrzése alatt és az állam képviselete* ebben az oly kényreré oly nehéz ellenőrzésben csak olyam férfiakra engedném bízni, akiknek semmiféle, sem lelkű imerek, sem polidkai érdekük nem c-Hertkeak a. nemzet '■s'vsújével ■ Ez anynyit jelent, hogy sem az idlet kitűréssel megbízott felsőbb tanácsban, sem . .. alsóbb tanácsokban püspöknek, vagy püspöki ,‘jegbizottosi helye nem lehet. Lenn alkarom tartani, sőt ha kell, még jobban elmélyíteni az egyháznak és államnak azt, az üdvös különválasztását, mely apáink utópiája volt és ezt a különválasztást akarom éppent az egyház érdekében, mint az állam érdekében. ( Helyeslés a Lakddsl a. TSHcntcorvlás a jobboldalon.) Megmmodtam fotót önöknek, hogy mit akarnék. Most majd megmondam, i**v mit nem akarok. , • Ktírj --karom. «t a tildrépyt, aaul osuk rtp fort tűztél Uuc. Miért ! Uraim, ez a törvény fegyver. A fegyver magát ota véve seonui, vsát csak a kéz ad neki, amely forgatja. Nos tehát, eneluik az a kéz, mely ezt a törvényt forgatni akarta. Ez a kérdés ugrópontja. Uráim, ez a kés a klerikális párt keze. (Igaz!' Igaz! -r HoísKHjtartí: xadigás.l Jér fíacettsu t«veacB* r. &. b féwv. Schuwarr Jócse Merd AatapMssíc Btan Sal& Bei- \ ^ etera Beraiág hiríetsí kotátó**. ■— \ f ’H-xts vn ílaaBeaitel-flé* Vogter, \ M. Dáké* Natíik RwéoP Moss?, ■ PsCitbett Ritö-jíí bcSb»a. Berfts KV?, Unterlenicc’r, fSZfa* A német adójavaslatok tárgyalása Írta: Szende Pál A német birodalmi gyűlésnek nincs ahhoz joga, hogy minisztereket buktasson. A birodalmi gyűlés úgy segített magán, hogy nem a minisztereket, hanem a’javaslataikat szavazta le. Még Bismarck vaserélye sem tudott ezen az állapoton segíteni. A birodalmi gyűlési képviselők választása titkos szavazással történik és így a német kormánynak nincs módjában a parlament ellenzésén magát úgy túltenni, hogy azt feloszlatja és tetszés szerinti többséget vásárol össze magának. A német kormány adójavaslatai ritkán kerültek be változatlanul a törvénytárba, a birodalmi gyűlés hol javított, hol rontott rajtuk. A legutóbbi rontás 1909-ben történt, amikor a fekete-kék blokk, a centrum és a konzervatívok szövetsége felforgatta a kormánynak eléggé liberális javaslatait, köztük az örökségi adót is és helyükbe a tömegfogyasztást terhelő adókat helyezett. A kormány adójavaslatai a sajtó és a közvélemény részéről igen kedvezőtlen fogadtatásban részesültek. A várható három milliárd márka bevételi többletből az oroszlánrész 3 fogyasztási és forgalmi adókra estin e mr'ík gazdaság á- kfilör.ösm - nspy’nyjré ?‚■'.•‚ -• I wrrí.lnv-3 dl • Trj . ..1 Handinst i ‚‚-•££*-- ^ .vr* \ ‚.»í f‚. ..!■ • ...dei tnv ífcit ffpfc lvcrf-ilvást gyakorolt. TtáKM-cr a te. blokk időleges gyö/éhniH kero-ii •kijózanodás követte, a választ a német nép az 1949-eIS választásokon adta meg, amikor a konzervlat pártok megsemmisítő vereséget szenvedtek, a centrum is fő mandátumot vizitelt ás a szociáldemokrata képviselők száma 43-ról 110-re emelkedett.