Világ, 1918. június (9. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-01 / 129. szám

A nők szavazati joga A reakciónak ma jó napja volt. Gróf Zichy János kultuszminiszter Eger­ben mondott programmbeszédet, amelyből csak úgy árad a reakciós szellem. Ez a Zichy nagyon mulatságos alakja a magyar politiká­nak. Mindenki — Tisza, Heydebrand, Re­­ventlow, szóval a legreakciósabbak is — azt mondják, hogy a háború tanuságai, tapaszta­­­­latai alapján mennek el a jogkiterjesztésben , messzebb. Ez a dilletáns gróf — saját vallo­mása szerint — a háború előtt liberálisabb volt a szavazati jog kérdésében és a háború tapasztalásai folytán lett reakciós. A kultusz­­miniszter vallomást tett arról is, hogy ő nem híve az iskolák államosításának ellenben a nemzetiségi iskolákat igenis államosítani fogja. Az államosítás tehát büntetés lesz. A nemzetiségek, akik „rosszul”” viselik magukat, büntetésül a silány, nívótlan felekezeti iskola helyett kapnak jó állami iskolát. A magyarok és azok a nemzetiségek, akik „jól viselték magukat**, járathatják továbbra is gyerekeiket a silány, nívótlan felekezeti iskolába. Ez a gróf Zichy János kultúrpolitikája... ... A reakciónak ma jó napja volt. A választójogi bizottságban Balogh Jenő lépett Vázsonyi Vilmos örökébe és ő járta a verbungost­­a „hazaárulók** és az „izgatók4* ellen. Beletették a törvénybe, hogy senkinek sem lesz szavazati joga, akit „közhatóság4* hazaárulónak tart. Tehát nem a bíróság álla­pítja meg, hogy ki a hazáruló, hanem minden­féle közhatóság. A katonaság, tanfelügyelő, egyházi, közigazgatási hatóságok azt lökik ki ezen a címen a választók névjegyzékéből, akit éppen akarnak. A reakciónak ma jó napja volt. Báró Ghyllány, ez az ércesen reakciós­­ férfiú, aki Magyarországon árpolitikájával a drágaságot csinálta, beleszorította a javas­latba, hogy a mezőgazdasági munkások közül­­ csak az éves cselédeknek legyen szavazati­­ joguk. Az aratómunkás, napszámos — az­­igazi mezőgazdasági proletariátus — szava­zati jogát újra megnyirbálták. Rafcsvszky Iván, ez a lángeszű állambölcs, meg is mondta, hogy miért. Azért, mert a mezőgazdasági munkások közül ez az elem hajlik leginkább a szocialista és radikális tanok felé. A cseléd, a béres úgyis a nagybirtokossal szavaz­­— mondotta gróf Tisza — a mezőgazdasági munkást pedig alaposan kiverték a szavazók közül. A reakciónak ma jó napja volt... Tizenegy szavazattal tíz ellenében a választó­­jogi bizottság elvetette a női szavazati jog­ot. Tiszának és elvbarátainak nem kellenek a magyar nők, mint szavazók. A nő szüljön, szakadjon meg a munkában, verejtékezzék a gyárakban, szántóföldeken, dolgozzék a bol­tokban, műhelyekben, irodákban nevelje a jövő generációt, adja fiait a hazának, fizessen adót, tartsa fenn az államot, társadalmat, csa­ládot, míg a férfiak harcolnak, de ne­ szavaz-­­ zon, ne szavazhasson. Nem, a világért sem fogjuk felsorolni itt azokat az érveket, ame­lyek a női szavazati jog mellett szólanak. Nem fogjuk elsorolni azokat az államokat, ame­lyekben a női válasz­jog elve már diadal­maskodott. Nem vagyunk tréfás kedvünkben és nem kérdezzük Wekerle miniszterelnöktől, hogy él-e most a feloszlatási felhatalmazással? Vagy a női választójog sem vág lényegbe, ez sem elvi kérdés, ezt is el lehet paktálni ? Nem is tulajdonítunk túlságosan nagy jelentőséget a választójogi bizottság döntésének és nem tartjuk fontosnak, mit határoz ez az önmagát túlélt, lejárt parlament. Most a reakció az úr, ő kormányoz. És a reakció katasztrófa­politikát csinál, amikor pillanatnyi sikereitől és hatalmától megrésze­gedve az egész vonalon keresztülerőszakolja a maga politikáját. Napok, hetek kérdése csupán, hogy a reakciós dagályt kövesse az apály. Ezt az időt mi kö­nnen, bizakodva kivárhatjuk, mert bizonyosan el fog érkezni. És a reakció mai tobzódása közben csak az­on mosolygunk, hogy a jó urak azt hiszik, hogy az ő idejük lejártával is csak a választójogról lesz majd szó. Megjósoljuk nekik, hogy sú­­lyosan tévednek. A reakció bukása után, ami hamarosan be fog­­következni, Wekerle bu­kása után, amely közelebb van, mint gondol­nák, nemcsak a választójog, hanem az egész demokratikus programm megvalósításáról lesz szó. A reakciónak ma jó napja volt. Elgán­csolta a nők szavazati jogát is. Nem baj, mert hiszen a reakció napjai meg vannak ámlálva.­­ Huszonhét milliárd írta : dr. Bernát Ottó Mikor a múlt héten részletes jelentés érke­zett arról, hogy a svájci pénzpiacon az ameri-­­­kai dollár 4 frank alá esett s hogy a frankra, angol, amerikai pénz a béke­árfolyamhoz viszonyítva 25—30 százalé­kot vesztett értékéből, nálunk sokan fel­­lélegzettek, s arra gondoltak, hogy ilyen kö­rülmények közt a mi pénzünknek értékcsök­kenését sem kell valami tragikusan felfog­nunk, mert hisz nem mi vagyunk az egyetle­nek, akiknek pénzértéke a külföldön dispari­­tásba jutott. Azzal vigasztalódtak, hogy amint a francia frank, az angol sovereign és az ame­rikai dollár vissza fogja nyerni a háború előtti értékét, úgy fogja visszanyerni a korona is, hisz a pénz devalvációjának igazi oko­zója a háború, a béke tehát valutáris téren is majd rendet fog teremteni. Én magam is optimista hajlandóságú vagyok és sem a re­ménységgel, sem a bizakodással nem hagyok fel egykönnyen, de azért ilyen egyszerűnek még sem látom a helyzetet, sőt kétségtelen­nek tartom, hogy minden probléma közt, melyet a­ háború reánk zu­dított, a vakita­­probléma lesz a legnehezebben megoldható , hogy a háború után következő évtizedek­nek minden nagy feladata közt, melyet el kell végeznünk, az lesz a legsúlyosabb, hogy pén­zünknek a nemzetközi forgalomban ismét visszaszerezzük azt az értéket, azt a becsü­letet, azt a bizalmat, melyet a háború előtt élvezett.­­ Kétségtelen ugyan, hogy minden hábo­­­­rús állam pénzének értéke a nemzetközi vi­szonylatokban csökkent, de azért sem az okok nem egészen azonosak, melyek ezt az értékcsökkenést Franciaországban s főleg Angliában és Amerikában előidézték, sem a pénzügyi és gazdasági hatása ennek az érték­­csökkenésnek nem az, mint nálunk. így például a múlt heti árfolyamcsökke­nésnek az volt az oka a svájci piacon, hogy az Egyesült Államok rengeteg amerikai dollárt adott el s helyette rengeteg holland forintot vásárolt, mert az entense által szekvi­­rált holland ha­jók fuvardíját s­em dollárok­ban, hanem holland forintokban kell kifizet­nie. Ez a dollár-eladás és holland forint-vásár­lás arra vezetett, hogy a svájci piacon, hol ez a tranzakció végbement, az amerikai dollár árfolyama csökkent s a holland forinté emel­kedett és ez az eltolódás magával rántotta lefelé a frank és sterlingkurzusokat is. Ez te­hát nem olyan szervezeti baj, mint aminő bajban a mi valutánk szenved. Nem olyan szervi betegség, mint az, amely a korona­­kurzu­s egisét előidézte. Kraft osztrák birodalmi gyűlési képviselő tegnap levelet intézett Wimmer osztrák pénz­ügyminiszterhez, melyben felvilágosítást kér tőle: minő stádiumban vannak a magyar kor­mánynyal megkezdett s a bankjegyek for­galmának csökkentésére irányuló tárgyalások, mert szerinte ma 23 milliárd korona névér­tékű bankjegyünk van forgalomban, míg a háború előtt már akkor is súlyos aggodal­maink voltak, ha a bankjegyforgalom 214 milliárdot tett ki. Hivatalosan­­túlzottnak nemdi­k ugyan Kraft képviselő adatait, de annyit koncedálnak, hogy a mai bankjegy­ 1918 JUN. l­ / «f«ivitatnék UadapcMtB $ giLAG kiadóhivatalában. Btocfcnc? |£JL Györi éa Nagy. laulus és Cém,­­rkyczc­ Gyula. Leopold J,eop8ffl Cornél, Seb «r arc I^Eset. Mezei Antal, Mosse Rudolf, Be Bteia 15e.nát hirdetési­­romákban. — IJécs»en: Maasenntcifl és Véglet* M. Vufces Nacht„ Rudolf Mosse. Berlinben: Rudolf Kolban. Berlio NW Untei deo -Stodén fil'lía S*Ac»etisísr­é* feladónivattí VI., Andrássyr­ot 47. szám. Előfizetési árak a magyar korona országaiba Egész évre 52 kor., félévre 26 kor., negyedévre 13 kor., egy hóra 4 korona 60 fillér. A »VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ara Budapesten és vidéken 10 fillér pályaudvarokon 20 fillér. IX. évfolyam 1918 Budapest, SZOMBAT júniusi, 129-ik szám a Y / A magyar bíró írta: dr. Sándor Aladár kir. táblai bíró A Világ hasábjain dr. Supk­a Géza több­ször felhívta a magyar állam és társadalom figyelmét arra, hogy ez a háború a magyar középosztály életerejét támadja meg. Rámuta­tott arra, hogy a fejmunkásokat a háború szervezetlenül, készületlenül találta s amely osztály nincs szervezve, az érdekeit megvé­deni nem tudja. A fejmunkások harcában még hiányzik Marxnak dogmatikája; hiányzik a nagy gon­dolkozó, aki a fej­munkások, a fejükkel ke­nyerüket keresők gazdasági problémáit rend­szerbe foglalja, és megjelölje az utat, amelyen haladva, munkájuknak anyagi és erkölcsi gyümölcsét valóban megkapják. S ha még ezek az általános tanok is hiányoznak, mennyivel inkább tapasztaljuk a rendezetlenséget a fejmunkások különböző foglalkozási ágaiban. Az állam és társadalom keretei óriási mé­retekben nagyobbodtak. A megnagyobbodott kereteken belül az állam munkája számtalan ágra oszlott. Az állam mindenütt nagy munka­erővel kénytelen dolgozni. Gazdaságpolitikai törekvése tehát mindenütt az államnak az, hogy olcsó, jó munkaerőket biztosítson ma­gának, így teremtett magának a m­i államunk is többi, egyéb foglalkozásra beosztot tisztviselője mellett igazságszolgáltatásunknak 1871-ben bekövetkezett teljes államositásával olcsó, jó bírói kart is. Az 1848. évi IV. t.-c. részben a rendi­­or­szággyűlés helyébe a népképviseleti ország­gyűlést lépteti a képviselőház ujjászervezésé­­­­vel, de azért még a polgári törvénykezési­­ rendtartás (1868:LIV. t.-c.) is a polgári bírás­kodást a közigazgatási hatóságok kezében hagyta. Az igaz, hogy rövid ideig, mert az

Next