Világ, 1918. június (9. évfolyam, 129-150. szám)
1918-06-01 / 129. szám
A nők szavazati joga A reakciónak ma jó napja volt. Gróf Zichy János kultuszminiszter Egerben mondott programmbeszédet, amelyből csak úgy árad a reakciós szellem. Ez a Zichy nagyon mulatságos alakja a magyar politikának. Mindenki — Tisza, Heydebrand, Reventlow, szóval a legreakciósabbak is — azt mondják, hogy a háború tanuságai, tapasztalatai alapján mennek el a jogkiterjesztésben , messzebb. Ez a dilletáns gróf — saját vallomása szerint — a háború előtt liberálisabb volt a szavazati jog kérdésében és a háború tapasztalásai folytán lett reakciós. A kultuszminiszter vallomást tett arról is, hogy ő nem híve az iskolák államosításának ellenben a nemzetiségi iskolákat igenis államosítani fogja. Az államosítás tehát büntetés lesz. A nemzetiségek, akik „rosszul”” viselik magukat, büntetésül a silány, nívótlan felekezeti iskola helyett kapnak jó állami iskolát. A magyarok és azok a nemzetiségek, akik „jól viselték magukat**, járathatják továbbra is gyerekeiket a silány, nívótlan felekezeti iskolába. Ez a gróf Zichy János kultúrpolitikája... ... A reakciónak ma jó napja volt. A választójogi bizottságban Balogh Jenő lépett Vázsonyi Vilmos örökébe és ő járta a verbungosta „hazaárulók** és az „izgatók4* ellen. Beletették a törvénybe, hogy senkinek sem lesz szavazati joga, akit „közhatóság4* hazaárulónak tart. Tehát nem a bíróság állapítja meg, hogy ki a hazáruló, hanem mindenféle közhatóság. A katonaság, tanfelügyelő, egyházi, közigazgatási hatóságok azt lökik ki ezen a címen a választók névjegyzékéből, akit éppen akarnak. A reakciónak ma jó napja volt. Báró Ghyllány, ez az ércesen reakciós férfiú, aki Magyarországon árpolitikájával a drágaságot csinálta, beleszorította a javaslatba, hogy a mezőgazdasági munkások közül csak az éves cselédeknek legyen szavazati joguk. Az aratómunkás, napszámos — azigazi mezőgazdasági proletariátus — szavazati jogát újra megnyirbálták. Rafcsvszky Iván, ez a lángeszű állambölcs, meg is mondta, hogy miért. Azért, mert a mezőgazdasági munkások közül ez az elem hajlik leginkább a szocialista és radikális tanok felé. A cseléd, a béres úgyis a nagybirtokossal szavaz— mondotta gróf Tisza — a mezőgazdasági munkást pedig alaposan kiverték a szavazók közül. A reakciónak ma jó napja volt... Tizenegy szavazattal tíz ellenében a választójogi bizottság elvetette a női szavazati jogot. Tiszának és elvbarátainak nem kellenek a magyar nők, mint szavazók. A nő szüljön, szakadjon meg a munkában, verejtékezzék a gyárakban, szántóföldeken, dolgozzék a boltokban, műhelyekben, irodákban nevelje a jövő generációt, adja fiait a hazának, fizessen adót, tartsa fenn az államot, társadalmat, családot, míg a férfiak harcolnak, de ne szavaz- zon, ne szavazhasson. Nem, a világért sem fogjuk felsorolni itt azokat az érveket, amelyek a női szavazati jog mellett szólanak. Nem fogjuk elsorolni azokat az államokat, amelyekben a női válaszjog elve már diadalmaskodott. Nem vagyunk tréfás kedvünkben és nem kérdezzük Wekerle miniszterelnöktől, hogy él-e most a feloszlatási felhatalmazással? Vagy a női választójog sem vág lényegbe, ez sem elvi kérdés, ezt is el lehet paktálni ? Nem is tulajdonítunk túlságosan nagy jelentőséget a választójogi bizottság döntésének és nem tartjuk fontosnak, mit határoz ez az önmagát túlélt, lejárt parlament. Most a reakció az úr, ő kormányoz. És a reakció katasztrófapolitikát csinál, amikor pillanatnyi sikereitől és hatalmától megrészegedve az egész vonalon keresztülerőszakolja a maga politikáját. Napok, hetek kérdése csupán, hogy a reakciós dagályt kövesse az apály. Ezt az időt mi können, bizakodva kivárhatjuk, mert bizonyosan el fog érkezni. És a reakció mai tobzódása közben csak azon mosolygunk, hogy a jó urak azt hiszik, hogy az ő idejük lejártával is csak a választójogról lesz majd szó. Megjósoljuk nekik, hogy súlyosan tévednek. A reakció bukása után, ami hamarosan be fogkövetkezni, Wekerle bukása után, amely közelebb van, mint gondolnák, nemcsak a választójog, hanem az egész demokratikus programm megvalósításáról lesz szó. A reakciónak ma jó napja volt. Elgáncsolta a nők szavazati jogát is. Nem baj, mert hiszen a reakció napjai meg vannak ámlálva. Huszonhét milliárd írta : dr. Bernát Ottó Mikor a múlt héten részletes jelentés érkezett arról, hogy a svájci pénzpiacon az ameri-kai dollár 4 frank alá esett s hogy a frankra, angol, amerikai pénz a békeárfolyamhoz viszonyítva 25—30 százalékot vesztett értékéből, nálunk sokan fellélegzettek, s arra gondoltak, hogy ilyen körülmények közt a mi pénzünknek értékcsökkenését sem kell valami tragikusan felfognunk, mert hisz nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek pénzértéke a külföldön disparitásba jutott. Azzal vigasztalódtak, hogy amint a francia frank, az angol sovereign és az amerikai dollár vissza fogja nyerni a háború előtti értékét, úgy fogja visszanyerni a korona is, hisz a pénz devalvációjának igazi okozója a háború, a béke tehát valutáris téren is majd rendet fog teremteni. Én magam is optimista hajlandóságú vagyok és sem a reménységgel, sem a bizakodással nem hagyok fel egykönnyen, de azért ilyen egyszerűnek még sem látom a helyzetet, sőt kétségtelennek tartom, hogy minden probléma közt, melyet a háború reánk zudított, a vakitaprobléma lesz a legnehezebben megoldható , hogy a háború után következő évtizedeknek minden nagy feladata közt, melyet el kell végeznünk, az lesz a legsúlyosabb, hogy pénzünknek a nemzetközi forgalomban ismét visszaszerezzük azt az értéket, azt a becsületet, azt a bizalmat, melyet a háború előtt élvezett. Kétségtelen ugyan, hogy minden háborús állam pénzének értéke a nemzetközi viszonylatokban csökkent, de azért sem az okok nem egészen azonosak, melyek ezt az értékcsökkenést Franciaországban s főleg Angliában és Amerikában előidézték, sem a pénzügyi és gazdasági hatása ennek az értékcsökkenésnek nem az, mint nálunk. így például a múlt heti árfolyamcsökkenésnek az volt az oka a svájci piacon, hogy az Egyesült Államok rengeteg amerikai dollárt adott el s helyette rengeteg holland forintot vásárolt, mert az entense által szekvirált holland hajók fuvardíját sem dollárokban, hanem holland forintokban kell kifizetnie. Ez a dollár-eladás és holland forint-vásárlás arra vezetett, hogy a svájci piacon, hol ez a tranzakció végbement, az amerikai dollár árfolyama csökkent s a holland forinté emelkedett és ez az eltolódás magával rántotta lefelé a frank és sterlingkurzusokat is. Ez tehát nem olyan szervezeti baj, mint aminő bajban a mi valutánk szenved. Nem olyan szervi betegség, mint az, amely a koronakurzus egisét előidézte. Kraft osztrák birodalmi gyűlési képviselő tegnap levelet intézett Wimmer osztrák pénzügyminiszterhez, melyben felvilágosítást kér tőle: minő stádiumban vannak a magyar kormánynyal megkezdett s a bankjegyek forgalmának csökkentésére irányuló tárgyalások, mert szerinte ma 23 milliárd korona névértékű bankjegyünk van forgalomban, míg a háború előtt már akkor is súlyos aggodalmaink voltak, ha a bankjegyforgalom 214 milliárdot tett ki. Hivatalosantúlzottnak nemdik ugyan Kraft képviselő adatait, de annyit koncedálnak, hogy a mai bankjegy 1918 JUN. l / «f«ivitatnék UadapcMtB $ giLAG kiadóhivatalában. Btocfcnc? |£JL Györi éa Nagy. laulus és Cém,rkyczc Gyula. Leopold J,eop8ffl Cornél, Seb «r arc I^Eset. Mezei Antal, Mosse Rudolf, Be Bteia 15e.nát hirdetésiromákban. — IJécs»en: Maasenntcifl és Véglet* M. Vufces Nacht„ Rudolf Mosse. Berlinben: Rudolf Kolban. Berlio NW Untei deo -Stodén fil'lía S*Ac»etisísré* feladónivattí VI., Andrássyrot 47. szám. Előfizetési árak a magyar korona országaiba Egész évre 52 kor., félévre 26 kor., negyedévre 13 kor., egy hóra 4 korona 60 fillér. A »VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ara Budapesten és vidéken 10 fillér pályaudvarokon 20 fillér. IX. évfolyam 1918 Budapest, SZOMBAT júniusi, 129-ik szám a Y / A magyar bíró írta: dr. Sándor Aladár kir. táblai bíró A Világ hasábjain dr. Supka Géza többször felhívta a magyar állam és társadalom figyelmét arra, hogy ez a háború a magyar középosztály életerejét támadja meg. Rámutatott arra, hogy a fejmunkásokat a háború szervezetlenül, készületlenül találta s amely osztály nincs szervezve, az érdekeit megvédeni nem tudja. A fejmunkások harcában még hiányzik Marxnak dogmatikája; hiányzik a nagy gondolkozó, aki a fejmunkások, a fejükkel kenyerüket keresők gazdasági problémáit rendszerbe foglalja, és megjelölje az utat, amelyen haladva, munkájuknak anyagi és erkölcsi gyümölcsét valóban megkapják. S ha még ezek az általános tanok is hiányoznak, mennyivel inkább tapasztaljuk a rendezetlenséget a fejmunkások különböző foglalkozási ágaiban. Az állam és társadalom keretei óriási méretekben nagyobbodtak. A megnagyobbodott kereteken belül az állam munkája számtalan ágra oszlott. Az állam mindenütt nagy munkaerővel kénytelen dolgozni. Gazdaságpolitikai törekvése tehát mindenütt az államnak az, hogy olcsó, jó munkaerőket biztosítson magának, így teremtett magának a mi államunk is többi, egyéb foglalkozásra beosztot tisztviselője mellett igazságszolgáltatásunknak 1871-ben bekövetkezett teljes államositásával olcsó, jó bírói kart is. Az 1848. évi IV. t.-c. részben a rendiországgyűlés helyébe a népképviseleti országgyűlést lépteti a képviselőház ujjászervezésével, de azért még a polgári törvénykezési rendtartás (1868:LIV. t.-c.) is a polgári bíráskodást a közigazgatási hatóságok kezében hagyta. Az igaz, hogy rövid ideig, mert az