Világ, 1918. november (9. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-01 / 256. szám

!Szertéeszt­5s£g ét kiadó avatal VI., And­rássy­ ut 47. szám. Előfizetési árak a magyar korona országaiba: Egész évre 88 kor., félévre 41 kor., negyedévre 22 kor., egy bóra 7 korona 80 fillér. A » VILÁG” megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ara Budapesten és vidéken 30 fillér pályaudvarokon 40 fillér. f%gms MOV. ai. v X.. ÁTVETTE X­IX. évfolyamVILÁG SstritUmk ItMtttoA Bnifc[ n*n • / VILÁG kMoUvaeUbta. Btocfcacr L Győri is Nagy, lautta és lám, Tenet­er Gyula, Leopold Gyula, Leo­pold Cor­nél, Schwars Jessel, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eilke­stein Bernét hirdetési irodákban. — Bécsien Haanensten és Vogter, M. Dosces Nachf, Rudolf Mosse. Berlinbeai Rudolf Kolbau, Berlin NW tinfer dei­ Lieden 4015 n 1918 Budapest, PÉNTEK november 1. 256-ik szám Az uj Kötelességek ! Egy fonó izgalmu este, egy örjöngően zakatoló éjszika, és győzött a forradalom. Meleg szívvel és hideg fejjel nézünk vissza rá. Óriás, s­zat oszió, a torz, fekete körvonalaik mögött kibor Műben izzik elő egy hátul égő lángolás. Maj­d beszélünk még róla, majd írunk még róla. Most nincs rá érkezésünk. Nézzünk körül és lassul új k­telességek után. A Károlyi Vmnair­nak legelső teendője az, hogy vasökcsel állítsa helyre a rendet Bu­dapesten és 'Statarországon. Értsük meg jól: a felfordulást mem­ a forradalom csinálta. A háború bűne és a háborús kormányok bűne a bomlásnak és­­ oszlásnak az a rettenetes állapota, amely otl Magyarország van. A for­radalom azért­­­.- m nert nem lehetett to­vább nézni ezt a pusztulást és pusztítást. A forradalom itt a padért, a békés fejlődésért, az állami élet utoló lehe­tőségeiért, a jobb jö­vendőért tör ki. Halálos ellensége a forrada­lomnak és halálos elensége Magyarországnak mindenki, aki a nőtésnek­ kétségbeesett el­szántsága munkája meg akarja zavarni. Alap­jaiban és felépítésben át kell alakítani Ma­gyarországot, de ak fel akarná gy­ujtani, az gonosztevő és áruló És aszerint kell vele el­bánni. A Karc­si-okrmány tehát először te­remtse meg a rend­ befelé. Azután teremtse meg a békét kifelé. Magyarország i­jesztő helyzetben van. Az olasz fronton haperegünk még nem ka­­pott f­egy versz­ün­et A déli határon ott áll az ellenség. Hot­ország felől szervezett rablóbandák betörése lenn­­eti a határszélt. Fájdalom: a román határt is fenyegetett­­nek kell tekintn­iünk. És ugyanakkor egy ellenállhatatlan k-.atal­- vik­i­ koalíció kegyel­métől függ Mag­ .K­orsg területi integritása, és a magyar politika év­tizedek óta mindent megtett volt rá, hog­y román és a tót testvérnépet elidegenít a magyar néptől, a mely­­vel most őszinte szeret­etben és ter­­mészetes összefon ed-ág­a élhetne és a­mely mellett most test úri tagságot tehetne. És az országot az el­vér­zés meggyengitette, fel­dúlta és kifosztotta az é­ven hónapon át megátalkodottan elhúzot háború. Az éh­ínség fenyeget. A teljes esti lerongyoltság fenyeget. A gazda­s­gi és teljes összeomlása fenyeget. Honnan vegye erőt egy véges­ erejű kormány arra, hogy it megmentse azt, am­i még megmenthető? Vegye ezt az erőt a­,Károlyi-kormány abból a tudatból, hogy rend­almi kormány. Forradalmi kormány pedigem azért, mert forradalom adta kezébe a talmat, hanem azért, mert forradalmi teerek várnak rá. Láttunk mi már fog­adalmjellegű megmoz­­dulásokat Magyarországon; vége mindig az lett, hogy a forradalom azok a használt, akik ellen csinálódott. Ez a forra­lom nem vál­hatok ilyen gonosz történet tréfává. A Károlyi-kormánynak Magyarszág békés, nagy átalakítását forradalú elszántsággal kell megkezdenie. Azzal a stelen parla­menttel, amely, szinte kilenc­­tendeig, átka volt Magyarorságnak, szóba­n szabad áll­nia. Meg kell teremteni­ a női­­g kiterjedő, igazi általános választój­ogot. I­zufin a föld legyen azé, aki megiz íveli. Államosításra megérett ipari és más gaz­dg­ üzemek pedig menjenek át a nemze­ti jaj,bparába. Békét! Rendet! A „ hős nűbé" felé gyógyuló, megerősödő, kivirágz szép Ma­gyarországot! Az uj Magyarországhoz veze út küszö­bén holttest fekszik. Tisza István e­ssze — egyelőre ismeretlen katonák — ásán le­lőtték. Elkomorodva nézünk­­ h­olttestére. Ezt a sorsot senki se szánta neki ők közül, akik vele szemben állottak. A Nemzeti Tanács a mai nap legelső, lázas óráiban megtett min­dent, hogy biztosítsa azoknak az életét, akik­ről tudni lehetett, hogy a tömegek haragja mindenekelőtt ellenük fordul majd. Sajnos, a csendőrőrizet sem használt. Az ismeretlen katonák fegyverei eldördültek és Tisza István haldokolva esett össze. Utolsó szavai — így szól a tudósítás — ezek voltak, tudtam, hogy ennek így kell történnie. Mit mondjunk az ötvenhónapos háború után ehhez a megrendí­tő búcsúzáshoz, amelyben a tragédia fensége szólal meg? Tisza István kemény férfi és ha­talmas vezér volt. Az ő acélszorításu ökle tartotta össze a magyar feudalizmust és, fáj­dalom, az ő acélszorításu­nkle vitte bele Ma­gyarországot a pusztulásba. Magyarország tragikus sorsával most egygyé lett az ő tra­gikus sorsa. A történelem majd ítél róla. Holt­testénél a kiengesztelődés igéjeként elmond­hatjuk talán azt, amit —­ a magunk számára __ életében is annyiszor elmondottunk, hogy az új Magyarországnak olyan vezéreket kí­­vánunk, mint amilyen vezére ő volt a régi Magyarországnak. És az ő holttestétől az élő, az amúgy is még mindig vérző ország felé fordulva, meg kell mondanunk, hogy ennek az életnek sem kellett volna elpusztulnia, ha csak há­rom nappal ezelőtt végre eszükre tértek volna Magyarország urai és bárgyú kisérte­­tezések helyett lehetővé tették volna a Ká­rolyi Mihály kormányrajutását. Átkozottul kevés bölcseséggel vezették eddig Magyar­­országot. Ezentúl több bölcseségre és több előrelátásra lesz szükség. Ezért a legelső, amit követelnünk kell, elég volt a vérontás­ból. Egyetlenegy csepp vérnek nem szabad többé idebent kiontatnia. Aki ezt nem akarja belátni, azt kényszeríteni kell a belátásra. Minden eszközzel. Nem új vérontásért lett ez a forradalom, hanem a békéért. Nem bosszúért, hanem kiengesztelődésért. Nem sebek ütésére, hanem sebek gyógyítására. Nem Magyarország lángbaborítására, hanem Magyarország megmentésére. Aki ezt nem akarja megérteni, azt meg kell rá tanítani. A Károlyi-kormány az egész ország támogatá­sára és fegyelmére számíthat ebben a mun­kában. Biró Lajos. A nemzethez "A kormány tagjai este 10 órakor gróf Károlyi Mihály elnökletével minisztertanácsot tartottak, amely a késő éjjeli órákba nyúlt be. A minisztertanács a legsürgősebb állami feladatokat és a belső rend fenntartásához szükséges teendőket tárgyalta. A miniszter­tanács a következő kiáltványt bocsátotta ki: Polgártársak! Dicsőség, tisztelet és hódo­lat Budapest diadalmas népének!­­A nép forra­dalma győzött! Magyarország első népkormá­nya megalakult és átvette az ország ügyeinek vezetését. Legelső és legsürgősebb dolga lesz a­­béke megkötése. Azonnal megtörténik min­den ahhoz, hogy pár nap, alatt létre­jöjjön a fegyverszünet és a katonák’ hazatérhessenek. Bízunk’ benne, hogy igen rövid idő alatt kivezetjük a népet a háború kínszenvedéséből és reméljük, hogy sikerülni fog megmentenünk az ország területi épségét Magyarország teljes állami függetlensége bizto­sítva van,a saját külügyminisztere is ki lesz ne­vezve. Szabadok vagyunk s mint szabad nemzet nyújtunk testvéri kezet a hazánkban élő többi nemzeteknek és a világ összes szabad népei­nek. Mindent megteszünk a kivívott népura­lom biztosítására és szervezésére. Helyreállít­juk azonnal az ország elkobzott szabadságait: a sajtószabadságot, az esküdtszéket, a gyüle­kezési és egyesülési jogot. Katonai és polgári amnesztiát hirdetünk. Hazabocsátjuk az összes internáltakat. A legsürgősebben beadjuk a tör­vényjavaslatot a képviselőházi, törvényható­sági és községi általános, egyenlő, titkos, községenként választójogról, amely a nőkre is kiterjed s a választókerületek igazságos és egyenlő beosztásáról. Minden tőlünk telhető módon gondoskodni fogunk; hazatérő kato­náinkról és a háború szerencsétlen áldozatai­ról. Azonnal hozzáfogunk a szociálpolitikai és munkásvédelmi tennivalókhoz és olyan erő­teljes birtokpolitika megvalósításához, amely a nép Wft.SV tömegeit földbirtokhoz juttatja. Ha programjunknak bármely pontját a mos­tani képviselőház el nem fogadja, azonnal fel­oszlatjuk és a nemzethez fordulunk. Polgártársak! Mi hisszük, hogy bár az előző kormányok bűnei miatt olyan irtózatos és kétségbeejtő helyzetben van ma az ország, amilyenben Mohács óta nem volt, mégis a nép felszabadult életereje által szebb, jobb és boldogabb jövő fog virradni a mi megkínzott, szegény hazánkra. Hogy így legyen, az most elsősorban Budapest népétől függ, mert an­nak alapfeltétele az, hogy a törvényes rend gyorsan helyreálljon a fővárosban és a vidé­ken is. Győztünk polgártársak, munkások, kato­nák, elértünk mindent, amit elérni akartunk, nincs okunk 'most tovább folytatni a harcot. Ötödféléven át végeztették velünk a halál kár­­hozatos munkáit, jöjjön most az élet újjáte­­remtő munkája, harcoltunk, most dolgozzunk. Nyugalmat, türelmet és bizalmat kér Magyar­­ország népétől az első magyar népkormány. Budapest, 1918 október 31. Gróf Károlyi Mihály miniszterelnök és pénzügyminiszter. Gróf Batthyány Tivadar belügyminiszter Lovászy Márton vallás- és közoktatásügy-­ miniszter, Linder Béla hadügyminiszter, Garami Ernő kereskedelemügyi miniszter, Búza Barna földmivelésügyi miniszter, Nagy Ferenc közélelmezési miniszter, Jászi Oszkár minis­zter, Z­y­s­igmond

Next