Világ, 1918. november (9. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-01 / 256. szám
HIÚIK a végigszáguldó ováció üdvözli a fináncodat.A derék pénzügyőrök az Astoria-szálló felé tartanak, hogy felesküdjenek a népkormánynak. Az események központja a Nemzeti Tanács főhadiszállása, amely előtt egész autótábor van. A munkások, akiket ma ünnepi sztrájkra szólított fel a szociáldemokrata pártnak a forradalom győzelmét lejelentőkiáltványa, tömegesen vonulnak fel vérpiros lobogójuk alatt. A piros zászló egyébként ott leng számos autón, kocsin és testvériesen ölelkezik a trikolorral. A délelőtt folyamán egy csapat megrohanta a fegyver raktárakat és autókra pakolva szállítottak el rengeteg Mamu ehért. A világoskedvü katonák sok polgárt fölfegyvereztek és a fegyvert nem látott civil vállak büszkén hordták a puskákat. Többen ki is próbálták a puskákat, nem kis iriadalmára az utca népének. A reggel megindult villamosüzem, a szociáldemokraták felszólítására, a többi ipari üzemmel együtt beszüntették a munkát. Ünnepi csönd volt ma minden műhelyeiben és a munkásnép a váratlan pihenőt arra használta fel, hogy félelmetesen impozáns tüntetést rendezzen a népkormány mellett. Szabadok a politikai foglyok A mai nap meghozta a szabadságot a politikai foglyok számára is Csapatok vonultak a katonai börtönök elé és megnyitották a cellákat, ahol a régi kormány bűnéből sínylődtek azok, akik szabad eszméket meriek hirdetni. Szabad immár a Galilei Kör két elítélt áldozata, Ducsinszki Ilona és Sugár Tivadar és megnyitották Leitners Lékai Jánosnak, a ma agyonlőtt Tisza István merénylőjének börtönét is. Lékait vállán vitte a nép és katonaság az Astoria-szálló elé, ahol az a következő beszédet mondotta: Munkások, elvtársak, katonák, testvéreim! így képzeltem el az én kiszabadulásomat, a ti harcos vállatokon, a forradalom nagyszerű szelében. A népek milliói vonaglottak négy és fél esztendőn keresztül ott lenn a végeken. Vágóhídra küldték őket a hatalom urai. De most visszaadjuk az emberiségnek, ami az övé, az életét és szabadságát, a jogait, flljen a forradalom! Éljen a munkásság! Éljen minden dolgozó munkása ennek az országnak! A lelkesedés percekig viharzott Lékai beszéde után, Lukachich felesküszik X Nemzeti Tanács ma délután átköltözött a Városházára, a Katonatanács pedig a régi parlamentbe. Az Astoria-szálló azért megmaradt főhadiszállásnak, illetve az adminisztráció fontos pontjának. Itt történt délután, hogy Lukachich altábornagy, Budapest karhatalmi parancsnoka, aki tegnap vonakodott a Nemzeti Tanácshoz csatlakozni, megtörve tudatta a Tanácscsal, hogy felesküszik. Kényes szemmel, mélyen megindulva tette le az esküt. Az Astoria erkélyéről ezt ki is hirdették a szálló előtt egybesereglett óriási néptömegnek, melyet katonai kordon tartott távol. A nép, főként a katonaság azonban nem bízott az altábornagy megtérésének őszinteségében és tombolva követelte, hogy Lukachich megbűnhődjék. Az izgalom, mely már-már kitöréssel fenyegetett, csak hosszú idő múltán csillapult el, amikor a józanság lett úrrá a nép pillanatnyi bosszúérzésén. Lukachich altábornagy az esti órákban polgári ruhába öltözött és így távozott az Astoria-szállóból. Halál a rozetta miatt Az a sapka-rozettavadászat, melyet a katonaság, az utcákon végighaladó katonai csapatok végeztek, egy halálos incidensre is vezetett A Nagymezős utcában egy katona eléje állt egy vele szembejövő tüzérfőhadnagynak és felszólította, hogy vegye le a sapkájáról a rozettát és tűzzön kokárdát a helyébe. A fiatal huszártiszt talán nem tudta, hogy a régi Magyarország, az Ausztriához láncolt huszonnégy óra alatt a múlté lett, vagy talán nagyon makacsul ragaszkodott a régi rendszerhez. Ellenkezett és kijelentette, hogy ő felesküdött a királynak. A katona VILÁG 1518. november 5. 3 '■ 1 11,1 ■ ----------------------------------------------—........— erre revolvert rántott és lelőtte. Holtan rogyott össze. Fosztogatások A forradalmi átalakulással vele járó kisebb-nagyobb eltévelyedéseket Budapest forradalma sem kerülhette el, de ezek a lopások és rablások semmi esetre sem voltak olyan arányúak, mint ahogy azt rémhírek hirdették. Újpesten, a rákosi pályaudvaron több vagyont kifosztottak. A Ferencvárosi pályaudvaron élelmiszerszállítmányokat dézsmáltak meg szabaddá tett olasz foglyok, akiket a nép katonái fegyvereztek le rövid csetepaté után. Ugyancsak fosztogatások voltak a Sikló környékén is. Az Angyalföldön egy csőcselékből összeverődött tömeg a vasúti állomáson kirabolt pár vasúti kocsit. Az őrség segítségkérésére kivonult katonaság letaróztatta a fosztogatókat. A rend és közbiztonság oltalmára különbéni őrjáratokat rendeltek ki az utcára, melyek garanciái lesznek annak, hogy a forradalom tiszta és szent ügyét veszélyeztető kihágások nem ismétlődhetnek meg. Várkonyi Titusz: A Nemzeti Tanács a városházán Ma délelőtt tíz órakor a főváros tanácsa Bódy Tivadar polgármester elnöklésével rendkívüli ülést tartott és egyhangúlag elhatározta, hogy csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz és aláveti magát a Nemzeti Tanács akaratának. A tanács megbízásából dr. Harrer Ferenc alpolgármester és dr. Vita Emil tanácsnok jelentették be a Nemzeti Tanácsnak, hogy a főváros aláveti magát a Nemzeti Tanács határozatainak, a városházát átengedi a Nemzeti Tanács helyiségeiül, kitűzte a zászlót a városházára és kéri a Nemzeti Tanácsot, hogy vele együtt működjék. Azonkívül kérte az adminisztráció zavartalan fenntartását és a közrendnek megóvását. A Nemzeti Tanács képviseletében azután Szende Pál vezette vissza a küldöttséget a városházára, ahol Bódy polgármester fogadta őket. Szende Pál beszédet intézett a polgármesterhez, amelyben főként azt hangoztatta, hogy a magyar katonák vívták ki a magyar szabadság megteremtését. Kérte a polgármestert, hogy a főváros összes hivatalai és üzemei zavartalanul folytassák működésüket. Egyúttal arra is kérte, hogy a Nemzeti Tanácsnak megfelelő helyiséget bocsásson rendelkezésre. Ezután átadta a Nemzeti Tanács üdvözletét azzal a hozzáadással, hogy, a Tanács mindent el fog követni a főváros újjáébredése és fejlődése tekintetében. Beszédét a küldöttség lelkesen megéljenezte. Bódy Tivadar polgármester megköszönte a Nemzeti Tanács üzenetét és kijelentette, hogy, a tanács ma reggeli ülésén már elhatározták, hogy a Nemzeti Tanácscsal, a szabadság, függetlenség és a demokrata uralom hivatott tényezőjével karöltve mindent el akarnak követni, hogy a lakosság ellátása szükséget ne szenvedjen, amihez feltétlenül szükséges a Tanács támogatása, mert ebben a pillanatban egyedül a városháza ereje kevés ehhez. Szende Pál a Nemzeti Tanács nevében tudomásul vette a polgármester nyilatkozatát és kijelentette, hogy meg van győződve róla, hogy az új idők szelleme beköltözik a főváros adminisztrációjába is. A közellátásnak egy, napig sem szabad csorbát szenvednie. Kevés vártásva megjelent a városházán gróf Károlyi Mihály is. Felkereste Bódy Tivadar polgármestert, aki épp a tanácsban elnökölt. Károlyi üdvözölte a főváros tanácsát és kijelentette, hogy mindent el fog követni a béke, a rend, a nyugalom és a békés munka felvétele érdekében. A Nemzeti Tanács mindjárt lefoglalta a tanácstermeket, amelyekben Magyar Lajos, Gábor Andor, Rónai Zoltán, Pogány József és Bálint Lajos foglalták el hivatalukat, akik a legitimációk kiadásával, az intéző bizottság dolgaival és az őrség beosztásával vannak megbízva. Külön termeket bocsátottak rendelkezésére dr. Nagy Ferenc közélelmezési államtitkárnak, Harrer alpolgármesternek és Landler Jenőnel, aki a katonaság és a polgárság élelmezési ügyeit intézi. Attól fogva, hogy a Nemzeti Tanács hivatalos helyiségét áttette a városházára, a városháza és környéke olyan volt, mint egy megszállott vár. A kétszázesztendős épület hatalmas folyosóin délelőtt tizenegy óra óta rajzott a sokaság. Katonák, tisztek és közvitézek, diákok, munkások, politikusok, küldöttségek jönnek, mennek. Mindenki ideges, mindenki lelkesedik, mindenki hangos és mindenki akar valamit. A legtöbb ember be szeretne jutni abba a terembe, ahol az igazolványokat osztogatják. A katonaőrség csak páronként bocsátja be a terembe az embereket. Közben újabb és újabb küldöttségek jelentkeznek, mind csatlakozását jelenti a Nemzeti Tanácshoz. A Déli Vasút alkalmazottai nagy csoportban vonultak föl, akiket a Városházutcában várakozók nagytömege lelkes éljenzéssel fogadott. A Városház utca különben állandóan hangos a lelkesedéstől. Fehér őszirózsa a gomblyukban és a lelkesedés púrossága az arcokon . . . Délután öt órakor a főváros alkalmazottai is gyűlést tartottak és egyhangúlag kimondták, hogy csatlakoznak a Nemzeti Tanácshoz. Dietz Károly az új főkapitány Tegnap éjszaka egy rendőrtisztviselő és egy detektív, két tiszt és egy katona segítségével vér nélkül elfoglalta a budapesti főkapitányságot és átadta a Nemzeti Tanácsnak. A dolog híre hamarosan eljutott az összes őrszobákba és a rendőrlaktanyákba. Valamennyi rendőr csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz. A főkapitányság elfoglalója dr. Környei Zoltán rendőrségi fogalmazó, a rendőri sajtóosztály vezetője, mindössze 29 éves fiatal,ember. Környei Zoltán és Kormos Károly detektív, — mindketten tagjai a Nemzeti Tanácsnak — tegnap este az Astoria mellett mentek el, ahol nagy tömeg halgatta Károlyi beszédét. Károlyi épp akkor jelentette be a népnek, hogy egy század elfoglalta a tőrparancsnokságot, aztán bejelentették, hogy a posta, a távíró, a keleti pályaudvar, a telefon mind a Nemzeti Tanács kezén van. A hallottaktól felbuzdulva Környei és Kormos fölmentek a pártba, jelentkeztek Károlyinál és Jászi Oszkárnál és kijelentették, hogy ,,ha parancsolják, elfoglalják a főkapitányságot is“. Kijelentésük nagy örömet kettett:-"Mdlőjük adtak két tisztet, néhány közlegényt és egy orvost. Jászától és Károlyitól Környei megkapta a fölhatalmazást, hogy vegye át az államrendőrség vezetését. Környei útközben Kormos detektie bízta a főkapitányság vezetését. Beállították a központi ügyeletre, ahol Keresztessy Gyula rendőrtanácsos volt a vezető. Környei bejelentette neki, hogy a Nemzeti Tanács nevében átveszi a főkapitányságot. Esőután Sándor László főkapitányt kereste fel, előzőleg azonban a főkapitányság telefonközpontját foglalta le Kormos detektív, nehogy segítséget lehessen hívni. Környei bejelentette a főkapitánynak is, hogy a Nemzeti Tanács megbízásából átveszi a főkapitányságot. A főkapitány, miután meggyőződött, hogy már jóformán az egész város a Nemzeti Tanács kezén van, kijelentette, hogy aláveti magát a Nemzeti Tanács parancsainak. Ezalatt nagy lelkesedéssel a Nemzeti Tanácshoz csatlakozott a főkapitányság egész ügyeletes tisztviselőkara. Közben az a rémhír terjedt el a főkapitányságon, hogy harminc csendőr jön a főkapitányság segítségére. Erre a katonaság bevonult."a főkapitány szobájába és el akarta kísérni. A főkapitátty kijelentette, hogy helyéről nem távozik, mert a Nemzeti Tanács felhatalmazottjától, Környeitől megbízása van arra, hogy a főkapitányságot tovább vezesse. A katonák erre eltávoztak. Ezután megkezdődött a szervezés és a rendfenntartásnak munkája. A Teréz-központot egy csapat bosnyák katona meg akarta támadni és géppuskával összelövöldözni. A rendőrök megvédték a telefonközpontot. A rendőrtanácsos hat megbízható tagját a többi tiszviselők mellé osztotta be Környei. Páll György rendőrfogalmazót a Nemzeti tanácshoz osztotta be szolgalat tételre; Nagy Endre rendőrfogalmazót Andreka Károly rendőrtanácsoshoz, a politikai osztály vezetőjéhez, Kormos detektívet Jeszenszky Gellért főtanácsos, detektivfőnök mellé; Benyovszky Károl detektívet a Károlyipárba rendelte,Jucsik ,Bálnetidőirt a laktanyába a főparancsnok[1]pgrlé.)Köz 13en egymásután érkeztek a főkapitányságra a főtisztviselők, akik egymás- A forradalom vívmányai szentek. Rendizéke, fegyelem tartják fenn azokat