Világ, 1919. október (10. évfolyam, 96-122. szám)
1919-10-23 / 115. szám
Áfium Essy dologban a magyarság máig se tudta leleti jellegét levetkőzni: a mesét ma is jobban szereti, mint a valóságot. Az illúzió inkább ínyére van, semmint az igazság; vagy amint az öregebbik Ábrányi Kornél mondotta: ,,Az a történelem, amely tanít, nem kedves a magyar ember előtt; csak az, amely dicsekszik.“ Ez a tétel pedig abból az alkalomból ötlik elénk, hogy olvassuk gróf Czernin leleplezéseit Ferenc Ferdinánd magyargyűlöletéről. Hiszen valamelyest már mi is sejtettünk ebből, még a néhai trónörökös életében. De amikor ő aztán olyan tragikus módon elhunyt, a kormány sajtója nem győzte eléggé belénk verni, hogy téves az a hiedelem, mintha Ferenc Ferdinánd nem szerette volna a magyarokat, sőt . . . sőt . . . Majdnem, hogy azt magyarázták belénk, hogy a konopiszi rózsák szirma azért vörös meg fehér s a levele azért zöld, mert hogy ez a magyar trikolor. És nem akadt a trónörökös életében a magyar államférfiak között egy se, aki megmondta volna, hogy a legitimitás szent törvényénél fogva a magyar trónusra olyan ember fog kerülni, aki ádázul gyűlöli alattvalóit. S a szerajevói tragédia után nem akadt egyetlen ember se, aki elég gerinces lett volna hozzá, hogy tiszta bort töltsön a nép poharába s megmagyarázta volna, hogy undok játék folyik itt egy nép lelkéért és véréért. Aki kiállott volna és őszintén megvallotta volna: nem a trónörökös haláláról van itt szó, aki benneteket úgyis szívéből gyűlölt, hanem más, egészen más dolgokról, agrárérdekekről, nehézipari érdekeltségekről, imperializmusról, nagyhatalmi álmokról, Berlin—Bagdadról, Gottstrate Engaudról, revancheról és a többiről. Ehelyett még hivatalosan is hónapokig az a fikció járta, hogy a monarchia tényleg a királyurfiért visz balkáni vérboszú-hadjáratot. S annak ellenére, hogy szinte napról-napra élesebben kitűnt, hogy a trónörökösnek — Andrássy politikájával ellentétben agresszív és a magyarság létérdekei ellen való — délszláv törekvései voltak a háború egyik legmélyebb oka, a magyar parlament többsége, évekig szállította e magyarellenes poltika számára a magyar fiatalságot s a magyar parlament többségének egy szava sem volt ez ellen a felülről tenyésztett hazug áfium ellen. S ez csupán egy — persze fölöttébb kirívó — iskolapéldája annak, hogy a magyar közélet vezetői mind lelkiismeretlen könnyelműséggel űzték mindenkor mérgező mesterségüket, az áfiummal maszlagoló népbódítást. Felkapják egy szép napon a nemzeti eszme jelszavát, s ahelyett, hogy eke szarvát, ásó nyelét, kalapács markolatot faragnának belőle, bunkónak használják úgyszólván mindenki ellen, aki a szótalan munkában keresi a nemzeti eszme értékeit. A „fajmagyarság“ képviselői, t. i. bezirkerek itt maradt csökevényei, koncért renegáló ősök gyermekei állanak ki a prozeliták türelmetlenségével a piacra s mellüket verik a „honfoglaló őseik“ nevében. Közben elhallgatják, hogy az a nemzeti eszme, amelyet az ország legátfogóbb elméi, legmagyarabb magyarjai fogantak, éppen az ellenkezője annak, amit ezek a szószátyár demagógok a tömegek lelkébe kevernek; katasztrofális politikájukat is a nemzeti eszmeharsonás jelszava alá bujtatták. S amikor áfumos, hazug poitikájuk rettenetes eredménye itt áll, akkor hirtelen új bódító mérget szednek elő, nehogy a kijózanodó nép számon kérje tőlük politikájukat. Most pedig újabb árumot kaparnak elő középkori lomtárukból, a „keresztény valláserkölcsöt“. Akarnokok, tülekedők, politikai tezőrök, a Fekete internacionale exponensei, hadseregszállítók, szegények kiuzsorázói, ezerholdas oligarchák, lelketlen prókátorok mernek ma a fórumra kiáltani, hogy a keresztényi valláserkölcs újjászületését hirdessék. Hiszen, ha ízlésünk nem tiltaná, sorra meg tudnák mondani, hogy közülök a leghangosabbak is minő szöges ellentétben élnek a Krisztus legelemibb igazságaival. Az elvekhez való erkölcsös hűség, az apostoli lelkesültség, a felebaráti szeretet igazán nem az ő kenyerük. Velük szemben mi mindenkor emelt fővel valljuk, hogy — bár nem öblös a szánk a „valláserkölcs“ kenetteljes igéjétől —, vallásosabbak vagyunk, mint az ő egész gyülekezetük, amelyet az olcsó fa és a féláru cukor csábít az „édes iga“ alá. De bűnnek tartanák, ha a magunk vallását, amelynek mi köze sincs az embert embertől elválasztó szűkkeblű felekezetieskedéshez, hogy ezt a hitvallásunkat embertársaink bódítására használjuk fel. És még kevésbbé mérnök a szeretet vallásának szenvedéses szimbólumát ólmos bottá lealjasítani . , , Keresztény renaissance-ot hirdetni és gyűlöletmagot hinteni, ez áfium; keresztényi szocializmust hirdetni s a nagybirtok és a mammon uralmát visszacsinálni, ez áfium; az erők egységesítését hirdetni és mindenkit, aki a húsos fazekakra nézve veszedelmes lehet, kiebrudalni, ez áfium; 1918. októberében a nemzeti tanácshoz futni s egy év múlva a forradalom jogosultságát is letagadni, ez áfium; demokráciát hirdetni s titkon az oligarchia uralmát visszacsinálni, ez áfium; zsidógyűlöletet hirdetni és zsidók meg zsidó bankok pénzén élősködni, ez áfium; az októberi forradalomért szerintük felelős emberek tetemre hívását követelni, de az egész háborúról megfeledkezni, ez áfium; nagyhangú jelszavak leple alatt kicsinyesen önző üzleti po- képeit Szovsss - Oroszországnál Trockijné és Bucharinné Áprilisban Budapesten járt Bruilsford, az angol alsóház munkáspártjának egyik tagja, tanulmányozni a magyar proletárdiktatúrát. Bruilsford szakértője a tanácsköztársaságoknak. Két-három hónapot töltött Oroszországban és látta a Münchenben előadott véres szovjet operettet is. Moszkvai emlékei közül beszélte el Bruilsford ezt a kis történetet. — Nem szabad bántani a magyar népbiztosokat. Az oroszok sem különbek. Azok ugyan nem vehetnek fel párisi toaletteket és majomszőr-kalapok,, mert az orosz forradalmárnők öltözködését kötelezik a tradíciók. De előkelő szabónőknél dolgoztatnak, minduntalan autó-kirándulásokat rendeznek és szeazékra hívják meg ismerőseiket a Kremlbe. A népbiztosnék miatt mentek ellenzékbe a moszkvai munkásasszonyok. __ Trockijné és Bucharinné a hangadók a szovjet hölgyek társaságában. Versenytársak és így természetesen örökös harcot vívnak egymás ellen. Trockij néhány hétig még Pétervárott maradt, amikor a kormány Moszkvába költözött. Mikor azután Trockijék is a Kreml tizennyolc tornya alá költöztek, már csak egy nagyhercegi lakosztály jutott nekik. Bucharinné foglalta le a legszebb lakást, egy régi carina gyönyörűen bútorozott terméit. Trockijné nem tudott megnyugodni ebben. Egyszerre lázasan kezdett érdeklődni az iparművészet iránt és tagja lett az iparművészeti direktóriumnak. Néhány héttel utóbb a direktórium műemlékké nyilvánította Bucharinné lakását és Bucharinék kénytelenek voltak kiüríteni a carina csodálatosan szép termeit. Hiába, a nők hiúságán megtörik a népbiztosok energiája is. Az utitárnak Mikor Kornilov, Kaledin, Alexejov és Denikin Rosztovban kibontották az ellenforradalom zászlaját, a volt aktív tisztek egy része sietve csatlakozott a tábornokokhoz. Csakhogy a tisztek jórésze Pétervárott, vagyMoszkvában élt és innen csak Trockij katonai vonatain lehetett eljutni Rosztovba. A tisztek közül az elszántabbak azért megtették az utat. Egyenruhájuk ugyanaz volt, mint a vörös gárdáé, tehát kis csoportokba oszlottak és elvegyültek a Rosztov ellen küldött csapatok közé. Komilov barátai és ellenségei együtt tették meg a hosszú utat a lóvagyonokban. Eleinte óvatosak voltak a tisztek, később már nem vigyáztak. A vörös gárdisták katonaviselt emberekből kerültek ki és megismerték volt tisztjeiket tartásukról, viselkedésükről, de nem bántották őket. Tudták róluk, hogy kezüket a revolver agyán tartják és nem adnák olcsón amúgy is elveszett életüket. Tehát inkább együtt utaztak volt tisztjeikkel, mert a vörös hadsereg egy ideig nem szerette a fölösleges lövöldözést, kivált az olyan helyeken, ahol visszalőttek az új eszmék katonáira. Trockij csak lassanként tudta legyőzni hadseregének antipátiáját az ellenséges fegyverek iránt. Ezért tarthatta magát hónapokig az ellene küldött hetven-nyolcvanezer vörös katonával szemben Kornilov három-négyezer embere. A vörös hadsereg makacs következetességgel lőtávolon kívül maradt és onnan ostromolta Rosztovot. Csak a hadifoglyokból szervezett csapatok megérkezése változtatta meg a helyzetet. Ezeknél a csapatoknál a Dienstreglementvolt érvényben és nem a szovjet alkotmány. Hiába, saját jószántukból nem szeretnek meghalni az emberek. Legénységet nem tudott találni Kornilov hadserege sem. A százhuszas szakaszokban két-három olyan ember akadt, aki nem volt liszt. Vezérkari őrnagyok sikálták a rosztovi kaszárnyaszobák padlóját. Ezredesek és századparancsnokok mentek éjszakánként őrjáratra- Néhány nő is csatlakozott a rosztovi táborhoz. Rode bárónő Alexejev tábornok mellett szolgált, parancsőrtiszt gyanánt. Egyenruhát ■viselt, mellén a volt vezérkari főnök Szent Andráskeresztjével. Alexejev akkor ajándékozta a keresztet parancsőrtisztjének, amikor az két sebbel tért vissza egy lovasrohamból. A cárnő egyik szépségéről híres, fiatal udvarhölgye, Tserkaskaja hercegnő hadnagyi uniformisban esett el, egy őrjárat élén. Az ember egészséges életösztöne ébredt fel a vörös hadsereg soraiban. A rosztovi tábor pedig feltámasztotta a rég elmúlt daliás idők romantikáját. Azóta sorozott, diszciplínáit hadsereg harcol a vörös zászló alatt és a vörös zászló ellen. A háborúról újból lekopott a romantikus zománc. Ma már nem utazhatnak katonavonatokon Moszkvából Kurszk, felé a volt aktív tisztek, hogy csatlakozzanak Deuskin tábornokhoz. ( Berg: matróz 1917. november hetedikén a puccs hírére Kerenszki matróznak öltözve menekült Pétervárról, anélkül, hogy megkísérelte volna a védekezést. Berg matróz vezetésével egy maroknyi tengerészcsapat fogta el Kerenszki Péterváron maradt minisztereit, ellenállás nélkül hatalmába kerítette a pétervári középületeket és másnap reggel Lenin, Trockij és népbiztos-társaik bevonulhattak az elhagyott, üres miniszteri palotákba. Némelyik mi- Ganzzivati Se ni inet a Hirdetések felvétetnek Bnánpisten e VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J., Győri és Nagy, Jaunus és Tsa, Tenczer Gyula, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Mezei Antal, Messe Rudolf, Eckstein Bernit bird, irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, Mi Dukes Nacht, Rudolf Messe. Berlinben Rudolf Keiben, Berlin SW. Unter den linden 40/4x8. Szerkesztőség és kiadóhivatal VL, Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A„VILÁG” megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér. X. évfolyam Budapest, 1919 CSÜTÖRTÖK október ^*£^15-ik szám