Világ, 1919. október (10. évfolyam, 96-122. szám)
1919-10-08 / 102. szám
2 1919. október 8. | ■ ______________________ VILÁG nyugodott, hogy Friedrichék mindenképpen a helyükön akarnak maradni. így történt, hogy a harc megindításában Friedrichék megelőzték őket és a támadás helyett most védekezésre kényszeríti a liberális polgári pártokat. Ennek azonban a kibontakozás szempontjából megvolt az a rögtöni előnye, hogy a liberális pártokat a kooperáció teréről a fúzió felé tömörítette. A demokrata párt, a szabadelvűpárt és az országos liberális párt fúziója megtörtént. A Lovászy-párt és a Heinrich-féle magyar polgári párt között is elvben kész a megegyezés. Hogy a fúzió ezek között a pártok között még nem történt meg, annak az az oka, hogy a munkapártnak az a része, amely a fúzióban részt akar venni, késik a végleges állásfoglalással, ez pedig sokak szerint arra vezethető vissza, hogy Friedrichéknek sikerült befolyásolni a munkapárt reakciósabb elemeit, akik mindent elkövetnek, hogy a párt liberális tagjait ettől a fúziótól visszatartsák. A liberális pártok ezek szerint végleg tisztában vrrzak azzal, hogy Friedrichékkel lehetetlen a békés megegyezés. Harci taktikájuk részleteire nézve még nincs meg közöttük a teljes egyetértés, de abban máris egyetértenek, hogy a kibontakozás érdekében kénytelenek felvenni a harcot a kormány megbuktatására, annál is inkább, mert Friedrich és párthívei a politikai élettől független események segítségére számítanak. Mindenesetre nagyon fontosnak és sürgősnek tartják azt, hogy az entente előtt dokumentálni tudják, hogy a szervezett klerikális táborral, szervezett és hatalmas liberális tábor áll szemben és hogy az ország igazi közvéleményét ők képviselik. A helyzet gyors kialakulásához mindenesetre nagyban hozzá fog járulni a liberális pártok harci fellépése és siettetni fogja úgy a még hátralévő fúziókat, mint azután a liberális blokk létrejöttét. A demokrata párt körül tömörülő pártok álláspontja azonban az, hogy a harc megindításával nem szabad tovább késlekedni és semmiesetre sem szükséges ehhez bevárni a blokk megalakulását. Egy nagy demonstrációt terveznek gyűlésekkel és felvonulásokkal, amelytől nagy hatást várnak. Úgy tervezik, hogy a gyűléseken, amelyeken valószínűleg részt vesz majd Budapest és az egész ország liberális polgársága, határozatot fogadtatnak el, amelyben követelni fogják, hogya Friedrichkormány az ország érdekében adja át helyét egy koalíciós kabinetnek. A határozatot azután közölni fogják a budapesti entente-missziókkal, azzal a kéréssel, hogy juttassák el Parisba. Minden remény megvan arra, hogy ezeken a gyűléseken a szocialisták is részt fognak venni. I MBga —mmxm-----------------------—--------——---------------------------------tarkukon — egymásután csúfolták meg a marxizmus legalapvetőbb politikai és gazdasági követeléseit. A marxizmusnak elsőrendű követelése a termelő eszközök köztulajdonba vétele. Erészben az történt, hogy a termelőeszközök legfontosabbikát, a földet magántulajdonban hagyták és pedig az életszükségleteket messzi meghaladó 100 holdnyi menynyiségben. A másik legfontosabb termelési tényezőt, a munkát pedig visszaszorították az akkord-rendszerbe, tehát olyan munkaszolgáltatási formába, amelynek eltörléséért a munkások ezrei utcán ontották már a vérüket az utóbbi évtizedek során. Ez a kampány különböző címeken folyt le: a keserű pilulát mindenféleképen iparkodtak megédesíteni. „Több bért a többet termelőknek“ volt az egyik jelszó; „szakítás a merev órabérrendszerrel“ a máj sík; „prémiumrendszer“ a harmadik; amíg végül is felbukkant a „darabszámos vagy munkateljesítményes fizetési rendszer“ újra bevezetése (Népszava, 1919 július 9.). Erős propaganda indult meg egyúttal a Taylor-rendszer keresztülhajtása mellett. Még, súlyosabb tehertételt jelentett a „8X8X8“ felirású régi szocialista dogmára a munkaidő meghosszabbítása, «.melyet földiucka, majd muníció* gyártás tárnán vezettek be v ra. Vá..az antikapitalista eszmevilágnak valósággá-i arculcsapása volt a 4%-os bankkamatláb ujraélsztése s ezzel a „tőkés kizsákmányolás“ csiráinak az elültetése, amivel már alapelvileg is szoros lelki rokonságban állott a Kormányzótanács LV. számú rendelete, amely megengedte, hogy magánhitelező javára a munkabérek is lefoglalhatók legyenek. Lehet-e ilyen körülmények között csodálkoznunk, ha a pénzgazdaság kiküszöbölésének folytonos hangsúlyozása ellenére a világgazdaságban páratlanul álló papírinflációt teremt a szovjet rendszer és szinte hétről-hétre újabb bankótípusokat s ezzel újabb valutákat kreált. Ezt a gazdaságpolitikai hibátt ,melybe különben már az orosz rendszer is belebotlott, a bolsevizmus magyarországi formája még tetézte azzal a hallatlan ténynyel, hogy az Osztrák-Magyar Bank jegyeit egyszerűen hamisította. Ilyen körülmények között igazán csak vagy bűnös ■h,pokrizis, vagy őrült vakság diktálhatta, ha a rendszer hivatalos lapjai szüntelen arról harsonáztak, hogy a magyar Tanácsköztársaság pénze már rövidesen egész Európa legjobb hitelű pénze leszen — holott a hivatalosan is leszögezett tény az volt, hogy a főváros közvetlen közelében levő Munkástanácsok hivatalosan is csak „kék“ pénzt fogadtak el, sőt maga a Tanácsköztársaság is — a „kék“ pénz forgalmának eltiltása után is — a maga hivatalos élelmiszerbevásárlóit „kék“ pénzzel bocsátotta útnak. A Tanácskormány eme részben jól tudott, részben önmaga által is elismert, sőt vezetett pénzpolitikája mellett valósággal struccmadár-politikát folytatott a rendelteiben: rendeletei egy imaginárius világnyi távolságban jártak a való tények felett s ezt a tömegösztön által hamarosan észrevett erkölcsi hiányt — ismét csak a papírpénz özönével iparkodott elfedni: nyár kellős közepén szénsegélyek; 24.000 koronás katonai alapfizetések; a tulhangos szálaknak banknótával való betömése; két-, három-, négyszeres fizetéseik, munkabérsegélyek, stb., stb. majd csak öregbítették a papírpénz elértéktelenedését s a „kék“ és „zöld“ pénz között való diszázsiót a tanácsuralom utolsó napján 1000 :3400-as arányra fokozták. Ezzel szemben és az unos-untig hangoztató’. ..munka“-programmal szemben a pénz elér,étlen idlére a legteljesebb munkátalanságra, r.::::::akerülésre vezetett, viszont a zugkereskedelem eddig soha nem látott virágzásnak indult, amit csak alátámasztott a kispolgári fogyasztási szövetkezeteknek új életre való keltése, a ,,kátyúzás“ eltiltása, valamint egyéb hibás gazdaságpolitikai rendelkezések, amelyek végül is teljes anarchiába zúdultak össze. A gazdasági anarchia gyökerét azonban nem csupán ezekben a téves rendszabályokban, hanem már magában az elvi felépítés körül való ingadozói tudatlanságban is kell keresnünk. Ennek kiütő példája a Tanácskormány első napjaiban kelt bútorrendelet, amely mondotta, hogy a bútorokat a lakásokból az elköltöző félnek elvinnie általában nem szabad, mert az köztulajdon! A termelő eszközt, a földet tehát meghagyták magántulajdonban, ellenben a használati eszközt, a bútort, köztulajdonba vették. Ezt a kommunisztikus gallimatlászt ugyan már másnap korrigálni iparkodtak, de a Tanácskormány rendeleteivel szemben a tömegekben ez a folytonos foltozás (pl. az iskolai bzalmi rendszer, a nemi felvilágosítás, a lakásdiktatúra kezelése, stb. stb.) jogos bizalmatlanságot ébresztett. A Tanácskormány lakásügyeinek egymásután való négy főintézője például abban találta első kötelességét, hogy hivatalba lépése napján, a nagy nyilvánosság előtt lecsepülje az elődjét. A másodiknak még csak ellőtték, de a harmad - és negyedik már csupán korlátolt hitelre találhatott. A központi hatalomnak ez a teljesen hiányzó, erkölcsi, és ingadozó tudásbeli alapja s a következményeképpen felfakadt bizalmatlanság okozta, hogy, a központi rezsim többé nem bírt a centrifugális erőkkel, a tanácsokkal, a helyi diktátorokkal, amik, mindannyia egyszerűen és rövid uton fittyet hányt, mindenfajta központi intézkedésnek; ezen pedig sem a terrorcsapatok, sem az — esetleg még borzalmasabb — agitátorok és propagandaplakátoik nem tudtak segíteni A hazug erkölcsi alapok és a gazdaságpolitikai felvetések mind rohamosabban vitték lejtőre a Tanácsuralmat s igazat adtak azoknak a szocialistáknak, akik mint Kautsky és Garami nyíltan vallották, hogy a szocialista társadalmi ideált vesztett a háború után, kiuzsorázott termelés alapján, fáradtlelkű tömegekkel megvalósítani nem lehet. Feosteimi Mimi s tashak tilts A tanárok fegyelmije ügyében a Világ már rámutatott egy és más szabálytalanságra, és amint értesülünk, a fegyelmi bizottság már igyekszik is azon a fegyelmi eljárásban a szabályszerűségnek legalább a látszatát megmenteni. Hogy ez nem sikerülhet, az az egész eljárás eredendő hibáiban, elhamarkodott és végig nem gondolt voltában leli magyarázatát. A középiskolai tanárságnak fegyelmi törvényei vagy szabályai nincsenek. A fegyelmi eljárásban a többi tisztviselői kategóriák fegyelmi törvényeinek analógiája és az ezek alapján kialakult joggyakorlat volt irányadó. A most folyó monstre fegyelmiekre vonatkozólag kiadott miniszteri rendelet igen kategorikusan előírja, hogy az eljárásnak a tantestület előtt való önigazolással kell kezdődnie. Ez a legtöbb helyen nem történt meg. Előírja a rendeleet azt is, hogy ezután következtetik csak a fegyelmi vizsgálat elrendelése. Ez természetes is és csak ez az egyedüli logikus menete a dolgoknak, mert hiszen könnyen lehetséges, hogy az igazoló eljárás során a vádak megdőlnek. Amióta a szabálytalanság kipattant, azóta most már megcsinálják ezt az önigazolást formailag, úgyhogy az egyik teremben folyik ez a művelet, de a másikban már ott várja a vádlottat a fegyelmi bizottság a már előre elkészült és magával hozott miniszteri rendelettel, mely a fegyelmi vizsgálatot illetőre vonatkozólag elrendeli. A szegény vádlott, mint a gőzfürdőben az emberek, az egyik medencéből egyenesen a másikba kerül. De még ez a formális önigazolás sem történik a rendelet szerint, mert az azt kívánja, hogy a tantestület minden tagjára terjedjen ki. Most pedig úgy csinálják, hogy csak a vádlott tanárok adják elő mentségüket, a többi pedig nyugodtan hallgatja a páholyból. Pedig amint értesültünk, nemcsak a vádlottaknak volna okuk és szükségük ilyen önigazolásra, hanem az egyes testületek számos más tagjának is. Lapunknak bő és feltétlenül megbízható adatgyűjtemény áll e tekintetben már most is rendelkezésére. Ha szükséges lesz, a nyilvánosság elé fogjuk vinni. De a legtöbb tantestület igen leegyszerűsíti a dolgot. Kiküld négy tagot: ez a vádbizottság, — őket ki igazolta? — és ez a négy ember kipécázi néhány ’ kollégáját, összeállít róluk egy vádlajstromot, a többiek pedig — ők maguk is, — ezzel már igazolva vannak. Hát ez nem komoly és nem felnőtt emberekhez való dolog! Legkevésbbé pedig az erkölcsi felelősség tudatában cselekvő emberekhez és az új nemzedék erkölcsi nevelőül ez illő dolog! Vannak azonban egyéb hibák is a kréta körül. Huszár Károly miniszter egy adott esetből kifolyólag megállapította, hogy az, ami a fegyelmi bizottság előtt folyik, az már fegyelmi tárgyalás. Aminthogy sok vádlott már úgy is kapta az idézését, hogy az ekkor vagy akkor tartandó fegyelmi tárgyaláson, jelenjen meg. Hol marad akkor a középső eljárás, a fegyelmi vizsgálat? A tanítók fegyelmi szabályzata, egész világosan megkülönbözteti ezt a három fokozatot. Azután miért nem adják meg a védekezés teljeslehetőségét? Vagy a védekezés úgy is fölösleges, talán már az ítélet is készen van? Eleinte még a vádpontokat sem adták ki a vádlott tanárnak. Újabban ezt megteszik ugyan, de akkor is tartogatnak még meglepetésül néhány vádpontot, amit nem közölnek az érdekelttel előre, nehogy a védelemre teljesen felkészülhessen. A vádlott tanait nem idézik meg, a terhelő tanukat pedig egyszerre vonultatják fel, egyiket, a másik jelenlétében hallgatják ki, de a vádlottak, akkor kiküldik. Úgyhogy a vádlottnak nem áll módjában a tanuk vallomásait ellenőrizni, vagy hoz, rájuk kérdéseket intézni. De még a maga védelmét sem adhatja elő mindig zavartalanul és úgy, ahogy, ő akarja. Hát erre csak igazán nem mondhatja senki, hogy a védelemnek teljes lehetőségét megadják. Minek akkor az egész fegyelmi eljárás? Tessék, egyszerűen azokat a tanárokat, akik a Nemzeti Szövetség tanári csoportjának nem tetszenek, megbüntetni vagy elcsapni és ne játsszunk igazságszolgáltatást! Még egyet! A vádak között — amiknek gyűjteményéből egyébként a Borsszem Jankónak jó néhány száma tennék ki — nagyon gyakran szerepel olyan is, hogy X vagy Y a Kálvin-téren, vagy az első emeleti folyosónak ezen vagy azon zugában, ennek vagy annak privátbeszélgetésben ilyet vagy olyat mondott, ami azt mutatja, hogy az illető kommunista volt vagy hazaellenes gondolkodású. Persze ezek a kijelentések se sztenogrammban, se fonogrammban megörökítve nincsenek. Hát hogy az ilyen vádak milyen értékűek, azt a tanár urak ne is bíráktól, jogászoktól vagy pszichológusoktól kérdezzék meg, hanem saját kicsit tanítványaiktól. És a fegyelmi bizottság ezeket a vádpontokat is a legkomolyabban tárgyalja, sőt döntő momentumnak vagy bizonyítéknak veszi. Hát így megy végbe most az iskolákban a nagy erkölcsi restitúció! Szerda Mindenkor az volt egyik első alapelvem, hogy felkelések alkalmával az egyénekkel el kell bánni, de az országot magát kímélni kell. Főz: parlamenti beszédeiből.