Világ, 1920. január (11. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-01 / 1. szám
2 1920. január 1. VILÁG ozott a remény, hogy ezzel az ötven százalékos devalvációval sikerül helyreállítani, vagy legalább megközelíteni az egyensúlyt a semleges valuták és a cseh korona között. Azóta egészen hét-nyolc centime-ig sülyedt a szokás. Talán ez jellemzi leginkább a korona tragédiáját. A koronát egy ideig legalább kissé túlbecsülte a semleges pénzpiac, most viszont reális vásárlóerejének csak kis részét adja meg érte. A háború végén, egy év előtt, vagy akár csak egy fél esztendeje Svájcban jobban élhetett, vagy többet vásárolhatott tízezer koronáért a magyar utas, mint odahaza: ma egy hétig élhet meg annyi koronából, mint itthon egy egész hónapig. A svájci és a magyar árakról nincsenek olyan index-számok, amelyek alapul szolgálhatnának a pontos összehasonlításra, de szemmérték szerint az árak a mai deviza-árfolyamok mellett átlag négyszer olyan magasat Svájcban, mint Magyarországon. Tízezer korona négyszer annyi árut jelent nálunk, mint a tízezer koronáért vásárolt háromszázhetvenöt frank Svájcban. Más szóval, a tízezer korona vásárlóereje magyar területen ezerötszáz és nem háromszázhetvenöt frank. És a korona vásárlóerejének ez a hetven-hetvenöt százalékos devalvációja az igazi nagy veszedelem a magyar gazdasági életre és Magyarország szociális békéjére nézve. Ez azt jelenti, hogy a világpiaci árak többszörre magasabbak a korona jelenlegi árfolyama következtében, mint a magyarországiak. A monarchia volt Európa legdrágább országa a háború előtt és ma a világ legolcsóbb, országává lett, amint valaki idegen valutával jön ide vásárolni. És ha rövidesen nem sikerül a korona árfolyamát megháromszorozni-megnégyszerezni, akkor múlhatatlanul bekövetkezik a gazdasági és a szociális életnek új, nagy földrengése, az árak újabb háromszorosra-négyszeresre emelkedése. Az angol export szén tonnája az angol kikötő 5 font 5 shillingre emelkedett, tehát métermázsánként kétszázhetven koronára. Egy quarter búza ára az új gazdasági évben 68 shilling lesz, tehát egy métermázsa mintegy nyolcszáz korona. A 73 frankos francia búzaár közel ezer koronának felel meg, a jelenlegi korona-árfolyam szerint tehát a magyar ár ötszörösének, a szén és a gabona árával arányosan alakulnak az egyéb árak. A korona most kialakult árfolyamának irrealitása, a nagy diszparitás a korona belföldi vásárlóereje és külföldi értékelése között talán akkor tűnik ki legvilágosabban, ha a magyar állami kiadásokat számítjuk át idegen valutára. A háború előestéjén mintegy százmillió font sterlinget adott ki a magyar állam, míg most, a Korányi pénzügyminiszter által minap említett egymilliárd havi kiadást véve alapul, alig huszonötmillió font sterling az állam szükségtödött. Aki tehát azt a hitet kelti, akarva, vagy nem akarva, hogy a német militarizmus nem halt meg, csak alszik, az a német nép legnagyobb ellensége, a német birodalom legerősebb kezű sírásója. Azok a porosz generálisok, akik a balti tartományok német kisebbségeit az entenie akarnia s a hivatalos német kormány (mert van egy nem hivatalos katonai kormány is) kifejezett parancsa ellenére fegyveres erővel védik, akik ifjúsági egyesületekben és a vagy félmilliónyira növekedett .A polgárőrs-alakulatokban a véres katonai szellemet ápolják, ezek a jóhiszemű, de szerencsétlen kezű generálisok a német népet csakúgy tönkreteszik, mint az az admirális, aki a hadiflottával a hamburgi, brémai és stetlini kikülőmunkások kenyerét is a tengerbe sülyesztette. Tönkreteszik, mert folyton élesztik a francia gyanút, holott Németországot csak a francia bizalom mentheti meg. „Mert hiába, Franciaország mindig tengelye marad az európai kontinentális politikának. Negyven esztendeiga francianémet viszony körül forgott Európa , míg a kazán fel nem robbant. És higgyék meg, uraim, az elkövetkező negyven esztendőben sem szabad a francia véleményt, hangulatok akaratát figyelmen kívül hagyni, mert az eljövendő negyven esztendőben is a francia-német viszony körül forog majd Európa .. Itt egy közbeszólás szakította meg a szónokot. Egy nyugodt, kemény, döbbentő hang: — Migi kazán fel nem robbant. Csönd lett. A szónok mm talált választ. Néhány másodperc múlva folytatta beszédét. De már hiába beszélt. Én és vetem sokan csak azt a furcsa koponyájú, nagyon hadnagy képű urat néztük, aki a szívei legmélyéből szólt azok nevűjei, akik a kazánt fűlik é lete, tehát negyedére fogyott volna, pedig a győztes és a forradalom hullámaitól megkímélt Angliában a békekiadások nyolcszorosáról számol be a költségvetés. És Angliában, nem csupán Amerikában akad hat-nyolc olyan ember, akinek évi jövedelme meghaladja azt a bevételt, amelyre a magyar állampénztár számíthat most egy esztendőben. Ez a néhány megzavartban paradox szám mutatja azt a paradox helyzetet, amelybe a magyar gazdasági élet került, azáltal, hogy a korona az objektív és szükségszerű árfolyamcsökkenésen kívül még egy véletlen és szubjektív természetű devalváción is átesett. És ebből a paradoxonból rövidesen nagy tragédia lesz, ha nem sikerül a korona árfolyamát a jelenlegi szubjektív elértéktelenedés színvonaláról az objektív elértéktelenedés fokára, a korona tényleges vásárlóerejének aequivalensére emelni: tizenöt centime-os koronaárfolyam, vagy az árak megnégyszereződése az a probléma, amelynek szerencsés megoldása nélkül még sötétebb nyomos, még több nélkülözés, új nagy megrázkódtatások várnak Magyarországra. Erről a problémáról alig esik szó, pedig nem volna szabad szem elől téveszteni egy pillanatra sem. A legnagyobb nehézség a megoldás útján az, hogy a korona természetesen lefelé, tendál. Elsősorban a bankjegyprésnek kell még fedeznie a magyar állam deficitjét csak úgy, mint a német-osztrák köztársaságét, és a mi költségvetésünk deficitje alig kevesebb, mint kiadásaink összege. Hiszen az állami bevéte'lek javarésze csak papiroson folyik be, de nem a valóságban, így aztán a jegybank most néha két-három hét alatt bocsát ki annyi bankjegyet, mint a háború elején egy év folyamán. 1918 november elsejétől harminc milliárdról ötvenegy milliárdra szaporodott a bankjegyforgalom, tehát a háború négyszázötvenmilliós havi állaga ezerötszázmillióra szököttfel, pedig a proletárdiktatúra négy hónapja legalább ebben az irányban némi megtakarítással járt. A háború alatt a monarchia ötvenkétmilliós lakossága között oszlott meg a négyszázötvenmilliós szaporulat havonként, most az ezerötszázmilliós szaporulat tizenhat-tizenhétmillió emberre jut. A korona belföldi vásárlóereje tehát hónapról-hónapra lemorzsolódik és a külföld értékelését úgy is lehet tekinteni, hogy a semleges pénzpiac indi előre eszkomptálta a korona legmélyebb sülyedési pontját és csak olyan áron veszi át a koronát, hogy ne veszítsen rajta a legrosszabb esetben sem- A pesszimizmus ellen nehéz a harc, akkor is, ha a pesszimizmus jogosulatlan, és kivált nehéz fegyverre kelni a jogosult pesszimizmussal szemben. De a megoldás felé kell törekednie a magyar pénzügyi politikának akkor is, ha csak féleredményt érhet el, hiszen életről-halálról van szó. A legsürgősebb tennivaló ma az, ami már a legsürgősebb lett volna egy év előtt: a magyar bankjegyforgalom szeparálása, a magyarországi bankjegyek felülbélyegzése, hogy ne nehezedjék reánk még tovább az egész volt monarchia financiális csődtömege. Amíg ez a különválasztás nem történik meg, addig céltalan volna minden más lépés. Hiszen egyelőre még mindig sok felülbélyegzetten, tehát „magyar*4 bankjegy szivárog ki a külföldre Német Ausztriából és talán nem egészen alaptalan feltevés az, ha arra gondolunk, hogy Csehország most újból tömegesen fog exportálni koronabankjegyeket. Csehország ragasztótt és nem nyomatott bélyeggel ismerte el magáénak a cseh és az észak-magyar területen bemutatott bankjegyeket. Most , folyik az így felülbélyegzett cseh papírpénz felcserélése újonnan kibocsátott szokol-bankjegyekre és így a cseh pénzügyminiszter jó egynéhány milliárd olyan bankjegy fölött fog rendelkezni, amelyről csak a bélyeget kell leválasztani, hogy visszaváltozzon osztrák-magyar, illetőleg „magyar“ bankjegygyé. Ezeket a milliárdokat Csehország megsemmisítheti, vagy — értékesítheti harmincöt—harmincnyolcmillió frankjával. Az értékesítés jobb üzletnek látszik, de csak látszik. Hiszen már Rasin tapasztalhatta, hogy hibát követett el, amikor a cseh felülbélyegzés megejtése után száz- és százmilliószámra dobta a semleges piacokra a korona-bankjegye*'' ban a feltevésben, hogy a cseh valutalenné vált az osztrák-magyar bankjogi zusáték A tömeges piacradobás követ természetesen meredeken hanyatlott a korona árfolyama és a koronát hűségesen követte a lejtőn lefelé a szokol. Hiszen ezer szál fűzte a cseh gazdasági életet a monarchiához és ezeket az eleven szálakat nem lehet néhány bélyeg felragasztásával egyszerre átvágni, sőt azzal sem, ha pirosakkal cserélik fel a kék bankjegyeket. De saját kárukból is csak ritkán tanulnak az országok, a másokéból soha. Nem lehetetlen tehát, hogy a cseh köztársaság most megismétli Rasin tévedését és exportáljaa kicserélt bankjegyeket. Hiszen minden kkv. nyert harmincöt—harmincnyolcmillió frank szokásokban vagy négyszázmilliót jelent és ez nagy kísértés. De mi nem viselhetjük a kockázatot azért, hogy ,, Csehország fog-e experimentálni a fiti bőrünkre, vagy sem, és minél előbb szilárd bázist kell leraknunk ,a korona árfolyamának konszolidálására, ha nem akarjuk, hogy egy új, és minden idáig átszenvedettnél végzetesebb árforradalom hullámai söpörjenek végig Magyarországon, amint megindul a behozatal a világpiacról. A magyar bankjegyek effektív vásárlóerejének és külföldi értékelésének kiegyenlítését nem szabad összetéveszteni a végleges valutarendezés problémájával. A kiegyenlítés múlját meg kell találni, inkább ma, mint holnap, a végleges valutarendezés pedig hosszú évek fokozatos munkája. Talán igaz, sőt valószínűleg igaz, hogy a termelés fokozásán és a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának helyreállításán kívül nincsen más eszköz a Valuta rendezésére, de aki ugyanezt a gyógymódot ajánlja a korona belföldi vásárlóerejének és zürichi árfolyamának kiegyenlítésére, az már igazán úgy tesz, mint az olyan orvos, aki Luxort és Karnakot említi, a tüdőbeteg munkásasszonynak. A kiegyenlítés nehézségeit eléggé hangsúlyoztuk. De van egy fontos momentum, amely megkönnyíti a kiegyenlítés hídjának felépítését. A behozatalt amúgy is csak valutakölcsön és pedig hosszúlejáratú valutakölcsön segítségével lehet finanszírozni, és ezen a popfon válik megoldhatóvá az, ami megoldhatatlannak tűnik fel. A látszat-megoldásoknak, la .végzetes könnyelműségeknek politikusai a Tuta-kölcsön varázsigéjével akarják ata.id ."eltüntetni azt a súlyos veszedelmet, amelyet a korona reális s nominális értékének nykonszázszázalékos különbözete jelent. Pedig a valutakölcsön, még a minden reménykedésnél nagyobb összegű, kedvezőbb feltételű és sros- Szabb lejáratú valutakölcsön sem a megoldás: balréul csak egyik eszköze a megoldásnak.. . Feleky Géza.. Csütörtök A fiumei kérdés megoldása. A Világ bécsi tudósítójárnak telefonjelentése: • A New York Times arról értesül, hogy Kitti Parisban a fiumei kérdés megoldásáról részletes javaslatot visz magával. Fiume lakossága már hozzájárult Sitli javaslataihoz . D’Art mizíció minden hatalmát elvesztette Fiumében, ahol terveinek nincsenek már támogatói. Sitli javaslatainak részleteiről még nem került semmi nyilvánosságra,de azt hiszik, hogy a Sea felsőbb tanács elfogadja ezeket a javaslatokat. — A munkáskérdések rendezése. A kereskedelemügyi minisztériumbuti tegnap Hivatalosan két Volt, melyen az összes miniszterimnek, a Jtáv., a pol.i igazgatóság és az Áj vizsgálóbizottság képviselői vettek részt. Megvitatták azokat a módozatokat, melyekkel a munkabéreket a mai viszonyok között rendezni lehetne. Döntés nem történt, azonban elkészítettek néhány tervezetet, melyeket az érdekképviseletek bevonásával legközelebb törtendő ankéten fognak megvitatni. Itt említjük meg, hogy néhány héttel ezelőtt a Gyáriparosok Országos Szövetsége a kormánynak azt a javaslatot tette, hogy a munkások élelmezésének javítására, a kormány havonta negyven millió koronát bocsásson rendelkezésre. A kormány ezt a kívánságot teljesíthetetlennek találta,mirről csak azért is, mert a kormány a munkaadók kötelezettségeit nem hajlandó elvállalni. Az Országos Iparegyesület most újra foglalkozott ezzel a kérdésül ,és Kaszab Aladár indítványára, azt határozta, hogy a tervezett munkabéremelés helyett a munkaadók élelmiszerekkel fizessék a többletet és így munkásaikat részben természetben díjazzák. Az Országos Iparegyesüület ezen határozatát ,az illetékes fórumok elé írtügji terjeszteni- mit ■ :rrr.Ila Briíli Anstt S&3B I J írót viszek s Kertégi ékszerész, Királaica 85.I