Világ, 1920. szeptember (11. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-11 / 215. szám

(Itt egy köéleményünket a cenzúra nem engedélyezte} Eltolódás a román politikában (A Világ bécsi tufósitójától.) a bécsi romén kérik szerint az elmúlt hetekben határozott eltolódás következett be e román politikában de kivott az erdélyi kérdés mérlegelésinél merültek fel új szempontok. Azok a remény politika*, körök, amelyek idáig az erős emiraliemue mellett foglaltak ellőtt, ma egyre inkább erre az álláspontra Helyezkednek, hogy „éppen a politikai centralizálás a legsúlyosabb veszély a román királyság egységére nézve, mért számolni. Jr el azzal a veszélylyel, hogy Erdély, Beszarábia és Bukovina képe esetén összefognak a régi Be mentor pártjaival szemben. Ezért Bukarestben kezdenek már megbarátkozni az erdélyi autonómia- gottdorsted, vagy legalább komolyan szánba veszik Erdély önkormányzatának lehetőségét, annál is inkább, mert az erdélyi román társadalom vezető rétegei ma már szinte egyöntetűen követelik az autonómiát, a másik eltolódás az erdélyi kérdés tekintetében az, hogy egy ideig szívesen látták a magyar inllektuális osztály kivándorlását, mert úgy gondolkoztak, hogy ez megkönnyíti Erdély elromámosítását. Most azonban az erdélyi gazdasági életben egyre kirívóbban mutatkoznak a szakemberek távozásának következményei. Éppen ezért a román kormány szívesen látná az elüldözött magyar értelmiség visszatérését, a román politika, új orientálódásának köövetkez■lénye az, hogy elhalasztották a gyulafehérvári koronázást, amely legalább egy időre fait accompli-t teremtett volna az erdélyi kérdésben. És a bécsi román körök jelentőséget tulajdonítanak annak is, hogy Ferdi- Bánad király egyik meghitt emberét, Tacea ezredest szemlélte ki budapesti meghatalmazottjának. A román politika frontváltozására részben az adott okot, hogy az orosz hadsereg déli szárnya Besszarábia határán áll és Bukarestben ma szilárdabb támasznak tartják Magyarországot Oroszországgal szemben, mint, a kis entente-ot. Hiszen Csehországban és Jugoszláviában egyrészt a szocialista pártok hatalma szabja meg az Oroszországgal szemben követett politika irányát, másrészt az a körülmény, hogy a csehek és főleg a szerbek még mindig testvérnépet látnak régi pártfogójukban, az oroszokban és idegenkednek az oroszellenes politikától, bármilyen kormány áll is Oroszország élén. Amint itt értesülünk, a román-magyar tárgyalásokon már legközelebb lesz egy pozitív eredmény is, amenynyiben a hosszú szünet után már legközelebb újból megindul a vasúti forgalom Magyarország és Románia között, igaz, hogy egyelőre csak nagyon korlátolt terjedelemben. És Bukarestben hír szerint volna hajlandóság arra is, hogy még a politikai megállapodások tisztázása előtt Magyarországgal is kössenek egy olyan terjedelmű és olyan jellegű gazdasági szerződést, amilyent Ausztriával kötött két hét előtt a román kormány. Szeptember huszadikára várják az ír felkelés kitörését Londonból jelentik. Miután meghiúsultak azok a tárgyalások, amelyeket Sir Roger Borne közmunkaügyi miniszter füstylátott a bányamunkások vezéreivel, majdnem teljes bizonyossággal kell várni a szénbányák általános sztrájkjának bekövetkezését szeptember huszadikára. Ekkor telik le ugyanis a három ..él az általános sztrájk ügyében megejtett szavazás eredményének kihirdetésétől, márpedig az angol szakszervezetek határozata szerint általános sztrájkot mindig csak három, héttel a határozat kimondása után szabad megkezdeni, hogy egy idős alkalom adódjék az egyezkedési tárgyalások lelkiismeretes megejtésére. Az angol politikai körök úgy vannak értesülve, hogy a finnfenipírt a szénbányászok sztrájkjával egyidejűleg szeptember huszadikán akarja kibontani a felkelés zászlaját. Loyd George egyébként ma újból nyilatkozik és azt mondja, hogy Anglia számára ütött az óra, amelyben határoznia kell arról, hogy iztrvráp megmaradjon-e az angol állam kötelékében, vagy sem. A független ír A yorki polgármester tegnap éhségsztájkjának tagjai kezdenek érzésteltekké válni. köztársaság megalakulása Lloyd George szerint olyan súlyos csapás volna Angliára nézve, hogy ezért az angol kormány semmiesetre nem vállalhatja. A felelősséget,uszonnyolcadik napját töltöttük be. Állapota rossz. Az orosz békedelegátusok elindultak Rigába Vargai jelentés szerint a lengyel offenzíva véget Moszkvából jelentik. Az orosz béküldöttség mi Moszkvából Rigába, utazott. Csicsergi jegyzéke a rigai béketárgyalásra kiküldött proja- delegátusok neveit a következőkben sorolja Jelteffiek: Joffe, első delegátus; Manirnov földraivelésügyi népbiztos, a második delegátus Opolenszki, a pénzügyi népbiztoséig tagja. A jegyzékből kiderül, hogy az a hír, mely szerint a szovjetkormány nem küld delegátusokat Rigába, alaptalan. Varsói hírek szerint a rigai tárgyalások nem keztődnek meg szeptember 18. előtt. Minthogy a lengyel békeküldöttségnek Danzigból Rigába való utazása akadályokba ütközik, a lengyel kormány angol cirkálót kért a békeküldöttség elszállítására. A litván kormány javaslatot tett a lengyel kormánynak arra, hogy a lengyel-litván kérdést a lengyelet és a csapatok a Curzott vonalon sáncolták el magukat, orosz tanácskozások alkalmával beszéljék meg. Litvánia elhatározta, hogy Suvalkiról lemond, ezzel szemben azonban feltétlenül ragaszkodik Vilna birtokához, amelyet Litvánia fővárosául szemelt ki. Kapieha herceg, a lengyel külügyminiszter, közölte a litván kormány külügyminiszterével, Puricky-vel, a lengyel tárgyalási feltételeket. A lengyel-litván határ az egykori Suvalki-kormányzóság területén vonul végig, ahogyan azt a legfelsőbb tanács Párisban 1919 december 8-án megállapította. Lengyelország a semlegesség megsértésének tartja, ha a vörös csapatok Litvánia területén vonulnak fel, vagy litván területet használnak bázisul. A Pravda szerint a Lettországgal és Litvániával kötött szerződések szeptember 13-án lépnek érvénybe. Ellenforradalmi kormány Podoliában A Kettes "Wiener Journal jelenti Stockholmból. A szovjet kormány nehéz helyzetéről szóló híreket megemltjtk. Szovjetoroszország nagyrészében, korpái# ztá&uTétel: vannak. A nyugtalanesgwlwri^Qen okot a vörös hadsereg által végrehajtott ló- és gabonarekvirálás, valimirri Trockij ama rendelete adott, amely a parasztság •• Mta-lánzss mozgósítását rendelte el. A 361. bolsevik ezred Tireszpolban föllázadt és átvette az egész lázadás katonai vezetését, amely már az egész podóliai kormányzóságra átragadt. A lázadók ellenkormányt állítottak föl. 1932 millió márkával szaporodott a német bankjegyforgalom A német birodalmi bank augusztus,harmincegyedikével lezárt heti jelentése szerint 1745 milió márka bankjegyet és III millió márka kincstárjegyet bocsátottak ki, úgy, hogy egy hét alatt 1932 millióval növekedett meg a fizetési eszközök forgalma, amely most elérte a 71,667 milliót, tehát több, mint kétszeresére szaporodott az elmúlt év alatt. Ennek ellenére a német kormány megcáfolja azt a hírt, mintha kényszerkölcsönkibocsátását tervezné. Főleg azért tettek le a kényszerkölcsön tervéről, mert ez csökkentené a német ipar hitelképességét, amelyre pedig nagy szükség van a nyersanyag-import biztosítása végett. Déri Ferencre nem lehet szavazni az alpolgármester-választáson A főváros kijelölő választmánya ma délben tartott ülésén ejtette meg a jelölést a, két alpolgármesteri és az alpolgármesteri hatáskörrel felruházott tanácsnoki állásra. Jelölték pedig első helyen: Polkásházy Lajost és Rényi Dezsőt; második helyen Piperkovits Bátort és Buzáth Jánost; harmadik helyen Antóny József esztergomi polgármestert és Csupor Józsefet.. A harmadik alpolgármesteri állás jelöltjei: első helyen Buzáth János; második helyen Csupor József és harmadik helyen Berctei Jenő. Városi dolgokban járatlanok részére el kell mondanunk, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai csak azokra szavazhatnak, akiket a kijelölő választmány kandidál. Dr. Dóri Ferenc alpolgármestert a kijelölő választmány nem jelölte, tehát Déri Fereccre a f6-én tartandó alpolgármesteri választáson nem lehet szavazni. Íme, tehát, huszonötesztendei becsületen és értéken munkásság jutalmaképpen elküldik Déri Ferencet, mint egy rossz cselédet. Tudtuk, hogy kegyetlen a politika, de az, amit a főváros kijelölő választmánya, ezúttal megcselekedett, precedens nélkül való a főváros történetében. Kinek ártott volna, ha Déri Ferenc rákerül is a „hivatalos listára"? A kijelölő választmány azonban, úgy látszik, nem bízott a tulajdon pártjában; félt, hogy a keresztény községi párt tagjai között mégis csak akad néhány, aki a vezérek intenciója ellenére, is méltányolja és megbecsüli azt az értékes és eredményes munkát, amelyet Déri huszonöt esztendő alatt a főváros érdekében végzett és Dérire adja szavazatát. Azonban a főváros közönsége, melynek érdekében egy negyedszázadon keresztül becsülettel annyit dolgozott Déri alpolgármester, igazságosabb kritikus lesz, mint amilyen a kijelölő választmány veit. mrtetisek felvétetnek Budapest** • ViLáG kirdőbivatlában, Brockner !„ Győri e»U*gyJ*plus és Tsa.TenderGyula. Hegyi Lajos, Klein Simon és Tsa. Leopold Gyula. Leopold Correl, Schwarx J0. eset, Sikray, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernit bnd. irodákban. Bécset® Hausenstein és Vogler, M. Lukes Nacht, Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Kelkas, Berlin KV, Onter den Linden «o,'« ie \ 'u“* 0- / / ' ^ ^2.0 SI T / A ^ \s Szerkesztőség és kiadóhivatal VT, Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 280 sutána, félévre 140 korona, negyedévi* 70 korona, egy hóra 25 korona. AVILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 1 korona. XI. évfolyam Budapest, 1920 SZOMBAT szeptember II. 215-ik szám A Duna A Volga után a Duna az európai kontinens leghatalmasabb folyama. 2860 kilométert fut be forrásától a Fekete-tengerig és ennek a nagy útnak jó felét a magyar határokon innét* tette meg, a régi jó időkben. Nagy értéket jelentett a Béke-Magyarországra nézve a Dana, nagy értékűt, amely kiaknázatlan kincs maradt, mint »3s más lehetőség, amelyet csak most tudnak megmérni valódi súlya szerint, most, amikor már elveszítettük. Elsősorban Magyarországnak lett volna nagy gazdasági érdeke, hogy megvalósuljon az a csatotarendszer, amely összekötötte volna a Rajnát a Dunával, a Fekete-tengert az Északi-tengerrel. Magyarországnak volt olyan súlya az osztrák-magyar monarchiában és b, monarchiának Berlinben, amely elég lett volna a régóta tervezett csatornahálózat kiépítésére, akkor, ha a magyar külpolitika, a produktív magyar külpolitika programpontjává és pedig jelentőségéhez mérten elsőrendű programpontjává teszi a sokat emlegetett Mitteleurópának ezt a hidrográfai megalapozását. Hiszen Németország orientális érdekeit is szolgálta volna, annyira a Dunának és a Rajnának, Kölnnek és Odesszának ez az összekapcsolása, mint a jóval költségesebb és külpolitikai kisugárzásainál fogva jóval kockázatosabb Bagdad-vasút, csak éppen II. Vilmos a gazdaságpolitikában szerette a romantikus színeket, a festői perspektívákat és ebben a tekintetben a Duna—Rajna-csatorna nem versenyezhetett a Bagdid-vasúttal. Németország egyetlen szövetségesének erélyes fellépése Berlinben bizonyira nyomott volna annyit a latba, mint a Bagdadvasút romantikája, nálunk azonban alig volt érdeklődés a Duna és a Rajna összekapcsolásának terve iránt, hiszen mi nem aknáztuk ki a Dunát közvetlenül Budapest fölött és Budapest alatt sem. A Duna hatalmas víztömegeivel könnyű lett volna az Alföldön működésben tartani az öntöző sátoraiknak egy olyan hálózatát, amely az esőben ritka magyar nyár szárazságának ellensúlyozásá- val kikapcsolta volna legalább nagyobbrészt az időjárás szeszélyeinek kockázatit a magyar mezőgazdaság számvetéséből. Az alföldi öntözőcsatornák terve felbukkant Jókainak, majd pedig Herczeg Ferencnek egyik regényében és néha a kereskedelmi miniszter vagy a földmivelésügyi miniszter programbeszédében, mint dekoratív ékítmény. Azonban még közvetlenül a Duna partvidékén sem értékesítettük azt a gazdasági értéket, amelyet ez a kimeríthetetlen víztartály jelentett. Túlzás, de talán nem nagy túlzás azt mondani, hogy hosszú, vonalakon át a Duna nem volt más, mint közlekedési akadály az Alföld és a Dunántúl között. Ha valaki megtette a Rajna-utat és azután a hajókirándulást Budapesttől Orsováig vagy Turn-Severinig, akkor órákon át az volt az érzése, hogy a Duna egy más világrészen és nem csupán egy más országon vezet át, mint a Rajna. A Duna kincsét nem tártuk fel, amíg a miénk volt, a szerencsés években. És amikor a rossz napok sötét sors következett: a Duna boszút állt és balvégzetévé lett a szerencsétlen Magyarországnak. Komáromot és a Csaléközt azért vesztettük el, a csehek azért követeltek és kaptak meg színmagyar vidékeket, a cseh határ azért ereszkedett le egészen Budapest kapujáig, mert a cseh gazdasági imperializmus akarta kiaknázni azokat a Duna által ígért lehetőségeket, amelyeket kiaknázatlanul hagyott a magyar nemtörődömség- A Duna-határ súlyos politikai hátrányait bizonyára tisztán látták Prágában, tisztában voltak legalább sokan azokkal a kockázatokkal, amelyeket az ilyen nagy lesiklás jelent az etnográfiai összetartozóság bázisáról, azonban a Duna-hatának, a Duna fölött gyakorolt Impériumnak előnyeiért vállalták a hátrányokat és a kockázatokat. Clemenceau pedig magáévá tette és kíméletlen energiájával érvényesítette a csehek aspirációját. A Világ ismételten megvilágította Clemenceau cseh politikájának összefüggéseit a volt francia miniszterelnök germanophobiájával, valamint Franciaország szövetségesének, a régi orosz birodalomnak összeomlásával. Azonban még ezek a motívumok sem magyarázzák meg eléggé a reális lehetőségeknek teljes semmibevételét Clemenceau részéről. Minden magyarázat hiányos, amely nem szögezi le azt, amit a Hatin csütörtöki vezércikke szögez le brutális nyíltsággal: Clemenceau tudatlanságát, Clemenceau vétkes közömbösségét minden „részletkérdés“ iránt. Hiába, Clemenceau egyik klasszikus példája a pártharcokban nagyranőtt parlamentáris politikusok osztályának, annak az embertípusnak, amely többet vétett a népek boldogsága és Európa haladása ellen, mint nem egy sötétemlékű abszolút fejedelem: annak a típusnak, amely a jelszópolitika egyenes vonalait nem akarja letompítalni és megbontani „részletkérdések” figyelembevételével, akkor sem, ha ezeknek a részletkérdéseknek megoldásán vagy megoldatlanságán fordul meg egy ország összeomlása vagy feltámadása. A politikában az marad felül, aki olyan értelmetlenül nézi a gazdasági élet, a társadalmi haladás, a produktív munka, törvényeit, mint a rinocerosz a vasúti síneket, Wells egyik regényének kegyelen mondása szerint. Elsősorban a francia politika bűne Magyarország képtelen megcsonkítása, a tiszta magyar nyelvterületek elszakítása, a magyar gazdasági élet fölött kimondott halálos ítélet. Azonban most már kétségtelen az, hogy elsősorban Franciaország akar jóvátenni egyet és mást abból, amit a trianoni béke vétett Magyarország ellen. Most, amikor Parisban tanácskoznak a nemzetközi Dunabizottság székhelye fölött, a francia kormány nyílt zisakrostélylyal száll uikra Budapest mellett és atig.