Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)
1921-05-04 / 96. szám
Szerda A négy intelligencia (A Világ tudósítójától.) Egy magyar iparvállalat igazgatója, aki most ért haza Bukarestből és beutazta Erdélyt is, néhány érdekes benyomást mondott el útjáról: Páris, Kolozsvár, Bukarest — Az amúgy is éles politikai és nemzeti ellentéteket Nagy-Romániában még fokozza az, hogy az értelmiségi osztály sem egységes, hanem négy olyan részre tagozódik, amelyek idegenül, sőt ellenségesen helyezkednek el egymással szemben. A román bürokrácia egy része Parisban végezte az egyetemet, francia műveltséggel ment már ki járásba, nem vesztette el azóta sem kapcsolatát a francia kultúrával és igy fölényesen viselkedik az erdélyi román intelligenciával szemben. Azonban az erdélyi román értelmiség magyar iskolákat végzett, magyar egyetemekre járt és igy igen erősfölényben van a királyság olyan értelmiségelemeivel szemben, akik nem jutottak el külföldre és csak Romániában végezték tanulmányaikat. Ezek az erdélyi románok, akiknek magyar diplomájuk van, nem tartják magukkal egyenlőrangúaknak azokat, akik Bukarestben szereztek diplomát. A negyedik kaszt az intelligenciában azerdélyi magyar és német értelmiségi osztály. Assisi Szent Ferenc Azonban a négy intelligencia ellenére is túl kevés az olyan képzett ember, aki hivatott volna a közigazgatási és a gazdaságpolitikai funkciók elvégzésére. Nagy-Romániának sokkal több állása van hivatalnokok számára, mint ahány embere van, akik alkalmasak hivatalviselésre, kivált addig, amíg a magyarokat mellőzik. Ez azután igen különös helyzetekhez vezet. Az a határrendőrkapitány, akivel nekem dolgom volt, elmondotta, hogy, ezelőtt a magyar csendőrségben szolgált, mint szakaszvezető. Az a fiatal hivatalnok, aki a vámvizsgálatot végezte, megpillantotta nálam Assisi Szent Ferenc Fioretti-jét, megnézte a könyvet és néhány szót mondott, amiből kitűnt, hogy tisztában van Szent Ferenc jelentőségével. Mikor ezen kissé meglepődtem, a vámhivatalnok azt mondotta, hogy tavaly még teológián járt és csak a nagy hivatalnokinség miatt lett pénzügyi tisztviselővé. Általában igen sok közigazgatási hivatal jutott a pópáknak, ami nem azt jelenti, hogy Romániában erős az egyház befolyása, hanem más iskolavégzett emberek hiányában kénytelenek a románok a pópákra bízni a közigazgatási teendők felvégzését. duón Vileae Bukarestben sok a magyar. Sokan kerültek ide Budapestről, akik ezelőtt a magyar fővárosból vezettek erdélyi vállalatokat és sok az erdélyi magyar is. Bukarestben most újból megjelenik egy magyar napilap, a Bukaresti Újság, amelyet Szabó Gáspár szerkeszt, a román képviselőház tagja. Bukarestben sok a könyvkereskedés és a kirakatokból is látni, hogy sok román könyv jelenik meg. Itt is, de főleg az erdélyi román könyvkereskedések kirakataiban, majd mindenütt megtaláljuk Juon Viteaz képét a kirakatban. Juon Viteaz nem más, mint Vitéz János, Janus Pannonius, Mátyás király váradi püspöke és esztergomi érseke, a pozsonyi egyetemnek, az Academia Istropolitana-rsak megalapítója, akit a románok mint Várad volt püspökét és Bihar örökös főispánját a román nemzeti irodalom egyik őse gyanánt tartanak nagy tiszteletben, noha Vitéz János Horvátországban született, nem Erdélyben, és csak egyházi hivatala a révén került Nagyváradra. Lakmé Erdély, még mindig hadizóna, ahol a katonai parancsnokságok közigazgatási teendőket is végeznek, ami természetesen sok összeütközésre vezet a katonai és a polgári hatóságok között. Itt például Aradon Graur térparancsnok megszüntette a cenzúrát, amelyet odáig tisztek gyakoroltak: erre a prefektus még ugyanazon a napon rendeletet adott ki és polgári cenzúra alá vetette a lapokat. Nagyváradon voltam, amikor az ottani színház csütörtök estére tűzte ki Lakmé premierjét. Erre kedden délben a színigazgatónál megjelent egy főhadnagy és lefoglalta csütörtök estére a színházat egy műkedvelő előadás számára, ahol román tisztek játszották a szerepek egy részét Sudermann egyik darabjában. A Lakmé bemutatóját pedig nem volt szabad elhalasztani, hanem csütörtök délután kellett megtartani félig telt ház előtt A színház nagy ambícióval készült az operaelőadásra és így természetesen nagyon deprimálta a színészeket ez a különös katonai aktus. Nagyváradon egyébként nem olyan erőszakos a románosítás, mintAradon. Nagyváradnak csak a főutcáit keresztelték át és a román cégtáblák mellett megmaradtak a magyarok, míg Aradon a főutcákon egyáltalában nincsenek magyar cégtáblák, vagy magyar felírások és a mellékutcákban is a nagy román cégtábla mellett legfeljebb egy egészen kis magyar felírást lehet találni* ^ *'' - VILÁG 1921. május 4. Londonba rendelték a jóvátételi bizottságot .A jóvátételi bizottságot Párisból Londonba rendelték. A bizottság holnap este érkezik Londonba, ahonnan jegyzőkönyvet küld Németországnak és erre Németországnak május tizenkettedikének éjjeli 12 órájáig kell megadni a választ. Kilenc magyar filmgyár nem dolgozik (A Világ tudósítójától.) Kilenc filmgyár van Budapesten, ahol a magyar silozidarabok készültek. A kilenc filmgyár most nem dolgozik. A műtermek üresen ásítoznak, megszűnt bennük minden élet. A moziszínészeknek éves szerződésük van, rendes havi fix fizetésük, azonkívül a legtöbbnek minden darabnál, amelyben szerepel, külön fellépti díja és külön napidíja. A filmszínészeknek külön kára van abból, hogy a mozifelvételek megszűntek és külön kára van az úgynevezett jelmezkölcsönző intézeteknek is, mert a farsang elmúltával legfőképpen a mozigyárak vették igénybe a jelmezeiket. De legeslegfőképpen egész magyar kultúránkat veszélyezteti és minden eddigi külföldi filmsikerünket veszélyezteti a filmgyárak bezárása. A magyar filmipar a háború kitörése előtt olyan lendületet vett, hogy a legelsők közé emelkedett a nemzetek filmháborújában. A háború után minden elért eredmény és minden kivívott siker csökkenni kezdett, most pedig beállott a katasztrófa. A 84.000 tzoénás filmtől a négymilliósig az első fragyar film 1912-ben készült.. Ezena helyi mozt csak az anyagi sikerével szabad foglalkozni és meg kell állapítanunk, hogy megjelenése után elérte azt, ami a legfontosabb . A nyers felvétel, az egész kép, ami a közönség előtt a mozivásznon lepereg , a magyarországi forgalomból kifizetődött. Ez azt jelenti, hogy a filmgyár kiadásait az utolsó fillérig behozta a magyarországi mozik kölcsöndíja. Négy esztendőn keresztül megmaradt ez az állapot és ennek a négy esztendőnek minden magyar mozidarabja kifizetődött a filmgyárnak — a magyarországi bevételekből. 1917-ben a filmfelvételek költsége emelkedni kezdett és 1918-ban a magyar film kiadásainak csak 50 százalékát vették be a gyárak a hazai üzletekből. A következő évben ez a százalék 25-re csökkent és az elmúlt esztendőben már úgy kalkulálták a gyárosok üzleti számításaikat, hogy a magyarországi bevétel a mozidarab összes költségeinek csak 15 százaléka. A Corvin filmgyárnál készült el 1914-ben a Lión Lea! A felvétel költsége akkor 84.000 korona volt. Ugyanennek a gyárnak a Névtelen vár című mozidarabja 1920-ban már 3 millió és 800.000 koronába került. 1914-ben A falu rossza költségei 26.000 koronát tettek ki és most van előkészületben a Sárga rózsa, amely az előzetes számítások szerint két és félmillió koronába kerül. Azaz csak kerülne, mert a felvételt éppen azért nem kezdi meg a gyár, mert kétséges, hogy a jelenlegi viszonyok mellett milyen anyagi eredménnyel végződne,ennek a mozidarabnak az elkészítése. 50 százalékkal olcsóbb a külföldi film !Magyarországon, már a régi Magyarországot értem, 680 mozgófényképszínház volt, ma már csak 2380.A kétszázharmincnyolc mozi közül több mint 100 csak egyszer játszik egy héten. Ötven mozi egy héten kétszer játszik, naponta tehát csak 68 mozi tart előadásokat. Azelőtt minden magyar mozidarabról átlag négy levonat készült a gyárak műhelyeiben. Ami azt jelenti, hogy egyszerre négy példányban kerültek forgalomba a képek. Most már az utolsó időkben a negatívokból két példány sem fizetődön ki. Ennek oka a konkurencia, vagyis a megmaradt mozik közül egyszerre, egy és ugyanazon időben, sohasem akarja kettőnél több bemutatni a képet. A moziipar vidéki városait majdnem mind elveszítettük. A mozisok, az ő saját külön szempontjukból, három osztályba sorozták a vidéki városokat. Budapest, Szeged és Debrecen elsőrangú városoknak számítódtak, a másodrangú mozivárosaink közül húszból csak kettő maradt meg és a harmadrangúaknál negyvenből alig négy-öt. A magyar mozik kölcsöndíjait is csoportokba sorozzák. A monopol-színházak, amelyek csak egyedül mutatják be legelőször a kész darabot, 70— 100.000 koronát fizetnek egy eredeti magyar darab első heti bemutatási jogáért. Az úgynevezett „második hetes“ mozik ugyanezért a filmért már csak 3—4000 korona kölcsöndíjat fizetnek. Érdekes itt megemlíteni, hogy pontos kimutatások szerint egy elsőrangú monopol-mozi napi kiadása 22—25.000 korona. Második hetes mozi napi kiadása 8—10.000 korona, harmadik hetes mozi napi kiadása 6—8000 korona. És nincs egyetlen magyar mozgófényképszínház sem, ahol a kiadások összege naponta kevesebb lenne 5000 koronánál. Persze a külföldi képek most, a valutánk javulásával, egyre olcsóbbodnak. A múlt hónapban 25 százalékkal, ma már pedig 50 százalékkal kevesebbe kerülnek a mozisnak, mint egy magyar mozidarab. , Amerikai rekord, magyar rekord A külföldi filmdarabok olcsóságának nagyon egyszerű magyarázata van. Fönt már leírtam, hogy nálunk minden új képből két kópia készül. Ezzel szemben az elsőrangú amerikai film egyszerre 2—300 példányban hagyja el a gyárat, a német film pedig 100—120, példányban. A magyar rekordot a Corvin filmgyár érte el a Névtelen várral. Ez egyszerre 46 kópiában került forgalomba. Utána a Faun filmje következik, ez is itt készült Pesten és 42 kópiában indult körútjára. De még ez a két film is csak a felvétel költségeit hozta be, úgynevezett „haszon** még nem volt rajta. Eredeti magyar filmdarab legjobb esetben 2 millió koronát jövedelmezhet a gyárnak. Kivételt tesznek azok, amelyeket Amerika is megvásárol. Csakhogy, Amerika nagyon válogatós és az ottani filmkölcsönzővállalatok direkt katalógust állítottak össze, amelyben az van, hogy minek nem szabad lenni egy olyan mozidarabban, amit a tengeren túl esetleg megvásárolnak. s Amerika diktálja ma a mozi-iramot. Az amerikai filmek elkényeztették a közönséget és ha a magyar, mozigyárak csak közelségében akarnak maradni az amerikaiaknak, akkor egyre fokozni és fejleszteni kell a darabok kiállítását. A külföldön városok és káprázatos világrészek épülnek föl egy-egy mozifelvételnél, mindez csak úgy emészti a milliókat. A külföldi színészek a legválogatottabb trükkökkel és tehetségük legjavával állnak a filmoperatőr gépe elé és milliós fizetéseket kapnak. Nálunk szerényen és egyszerűen megy minden és a legolcsóbb 4—5 felvonásos mozidarab még így is minimálisan kétmillió koronába kerül. Városrészeket nem építünk és színészeinket a színházakból kell kölcsönözni. Még így is nagyon sok baj van. Hihetetlen például, de az összes mozigyárak azt panaszolják, hogy Budapesten nem lehet moziszínésznőt találni. Az egyik legnagyobb gyár például a múlt esztendőben nyolc hölgynek adott szerepet. A nyolc között volt híres pesti színésznő, híres pesti szépség és kezdő, fölfedezetlen „tehetség... Szomorú, de közülök egy se vált be. Másodszor már nem is kaptak szerepet a gyárban. ■■ Mozirendelet, voltura, bojkott . . . Mindezt eddig azért írtam le, hogy aki olvassa" megérthesse az igazi okát annak, hogy, miért nem dolgoznad, most a pesti mozigyárak ? Ami eddig van : élénken rávilágít, hogy a magyar mozidarab kockázatos és veszélyes üzleti vállalkozás. Ennek ellentmond az, hogy kilenc mozigyárunk dolgozott az utolsó időkben, de a kilenc közül hat csak azért alakult, mert a mozibarátok kedvüket lelték benne és csak nagyon kevés anyagi és erkölcsi sikerrel járt. Ilyen volt a helyzet akkor is, mikor az új mozirendelet megjelent. Ez aztán végleg megadta a kegyelemdöfést a magyar moziiparnak. A gyárosok még nem tudják, hogy milyen viszonyok alakulnak ki az új rendelet folytán. A minimális üzleti érdek azt kívánja, hogy a front 25 százalékát a magyarországi kölcsöndíjakból kell fedezni. A többire eddig valószínű fedezetet jelentett a magas külföldi valuta. Mind a kettő kétséges és bizonytalan. A mozikat új tulajdonosok kezelik, akiket nem ismernek a gyárosok. Előfordulhat például, hogy, valamelyik gyárnak ma 140 rendes hazai vevője van, de az új tulajdonosok közül tízzel sem tud megállapodni. Addig tehát, míg a gyárak meg nem ismerik új közönségüket, az új mozi tulajdonosokat, csak vaktában dolgozhatnának, hiszen úgy kell a számításaikat megcsinálni, hogy a világpiacról befolyó összegen felül a magyarországi bevétel biztosítsa nekik a befektetett tőke kamatait. A magyar korona javulásával kapcsolatosan a világpiaci árakkal is baj van, legalább is nem tisztázódott még a helyzet. Amíg az idegen pénz magas kurzuson állott, igen csekély külföldi kölcsöndíj vagy vásárlási összeg is jókora részét fedezte a filmek költségeinek. Most már magas külföldi árakat kellene megszabni a magyar darabokért, hogy ugyanennyi bevételt érhessenek el. A magas árakat viszont nem tudjuk elérni a külföldi darabok versenyében, hiszen eddig legfőképpen azért vásárolták idegenben a mi filmjeinket, mert dollárért, frankért vagy Ináért nagyon kevésbe került a külföldnek. Sajnos, más országokban ilyen nem fordulhat elő. A külföldnek nem kelll a mozirendeletre és a valuta