Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)

1921-05-04 / 96. szám

Szerda A négy intelligencia (A­ Világ tudósítójától.) Egy­ magyar ipar­vállalat igazgatója, aki most ért haza Bukarest­ből és beutazta Erdélyt is, néhány érdekes benyo­­mást mondott el útjáról:­ Páris, Kolozsvár, Bukarest — Az amúgy is éles politikai és nemzeti ellen­téteket Nagy-Romániában még fokozza az, hogy az értelmiségi osztály sem egységes, hanem négy olyan részre tagozódik, amelyek idegenül, sőt el­lenségesen helyezkednek el egymással szemben. A román bürokrácia egy része Parisban végezte az egyetemet, francia műveltséggel ment már ki já­rásba, nem vesztette el azóta sem kapcsolatát a francia kultúrával és igy fölényesen viselkedik az erdélyi román intelligenciával szemben. Azonban az erdélyi román értelmiség magyar iskolákat végzett, magyar egyetemekre járt és igy igen erős­­fölényben van a királyság olyan értelmiség­­elemeivel szemben, akik nem jutottak el külföldre és csak Romániában végezték tanulmányaikat. Ezek az erdélyi románok, akiknek magyar diplo­májuk van, nem tartják magukkal egyenlőran­­gúaknak azokat, akik Bukarestben szereztek diplomát. A negyedik kaszt az intelligenciában az­­erdélyi magyar és német értelmiségi osztály. Assisi Szent Ferenc Azonban a négy intelligencia ellenére is túl kevés az olyan képzett ember, aki hivatott volna a közigazgatási és a gazdaságpolitikai funk­­­ciók elvégzésére. Nagy-Romániának sokkal több állása van hivatalnokok számára, mint ahány em­bere van, akik alkalmasak hivatalviselésre, kivált addig, amíg a magyarokat mellőzik. Ez azután igen különös helyzetekhez vezet. Az a határrendőr­­­kapitány, akivel nekem dolgom volt, elmondotta, hogy, ezelőtt a magyar csendőrségben szolgált, mint szakaszvezető. Az a fiatal hivatalnok, aki a vámvizsgálatot végezte, megpillantotta nálam Assisi Szent Ferenc Fioretti-jét, megnézte a könyvet és néhány szót mondott, amiből kitűnt, hogy tisztá­ban van Szent Ferenc jelentőségével. Mikor ezen kissé meglepődtem, a vámhivatalnok azt mon­dotta, hogy tavaly még teológián járt és csak a nagy hivatalnokinség miatt lett pénzügyi tisztvi­selővé. Általában igen sok közigazgatási hivatal jutott a pópáknak, ami nem azt jelenti, hogy Ro­mániában erős az egyház befolyása, hanem más iskolavégzett emberek hiányában kénytelenek a románok a pópákra bízni a közigazgatási teendők felvégzését. duón Vileae Bukarestben sok a magyar. Sokan kerültek ide Budapestről, akik ezelőtt a magyar fővárosból vezettek erdélyi vállalatokat és sok az erdélyi ma­gyar is. Bukarestben most újból megjelenik egy magyar napilap, a Bukaresti Újság, amelyet Szabó Gáspár szerkeszt, a román képviselőház tagja. Bu­karestben sok a könyvkereskedés és a kirakatok­ból is látni, hogy sok román könyv jelenik meg. Itt is, de főleg az erdélyi román könyvkereskedé­sek kirakataiban, majd mindenütt megtaláljuk Juon Viteaz képét a kirakatban. Juon Viteaz nem más, mint Vitéz­ János, Janus Pannonius, Mátyás király váradi püspöke és esztergomi érseke, a po­zsonyi egyetemnek, az Academia Istropolitana-rsak megalapítója, akit a románok mint Várad volt püspökét és Bihar örökös főispánját a román nem­zeti irodalom egyik őse gyanánt tartanak nagy tiszteletben, noha Vitéz János Horvátországban született, nem Erdélyben, és csak egyházi hivatala a révén került Nagyváradra. Lakmé Erdély, még mindig hadizóna, ahol a katonai parancsnokságok közigazgatási teendőket is végez­nek, ami természetesen sok összeütközésre vezet a katonai és a polgári hatóságok között. Itt például Aradon Graur térparancsnok megszüntette a cen­zúrát, amelyet odáig tisztek gyakoroltak: erre a prefektus még ugyanazon a napon rendeletet adott ki és polgári cenzúra alá vetette a lapokat. Nagy­váradon voltam, amikor az ottani színház csü­törtök estére tűzte ki Lakmé premierjét. Erre kedden délben a színigazgatónál megjelent egy fő­hadnagy és lefoglalta csütörtök estére a színházat egy műkedvelő előadás számára, ahol román tisz­tek játszották a szerepek egy részét Sudermann egyik darabjában. A Lakmé bemutatóját pedig nem volt szabad elhalasztani, hanem csütörtök dél­után kellett megtartani félig telt ház előtt A szín­ház nagy ambícióval készült az operaelőadásra és így természetesen nagyon deprimálta a színészeket ez a különös katonai aktus. Nagyváradon egyéb­ként nem olyan erőszakos a románosítás, mint­­Aradon. Nagyváradnak csak a főutcáit keresztel­ték át és a román cégtáblák mellett megmaradtak a magyarok, míg Aradon a főutcákon egyáltalában nincsenek magyar cégtáblák, vagy magyar felírá­sok és a mellékutcákban is a nagy román cég­tábla mellett legfeljebb egy egés­zen kis magyar felírást lehet találni* ^ *'' - VILÁG 1921. május 4. Londonba rendelték a jóvátételi bizottságot .A jóvátételi bizottságot Párisból Londonba rendelték. A bizottság holnap este érkezik Londonba, ahon­nan jegyzőkönyvet küld Németországnak és erre Németországnak május tizenkettedikének éjjeli 12 órájáig kell megadni a választ. ­Kilenc magyar filmgyár nem dolgozik (A Világ t­u­d­ó­sí­­t­ó­j­á­t­ó­l.) Kilenc filmgyár van Budapesten, ahol a magyar silozidarabok ké­szültek. A kilenc filmgyár most nem dolgozik. A műtermek üresen ásítoznak, megszűnt bennük min­den élet. A moziszínészeknek éves szerződésük van, rendes havi fix fizetésü­k, azonkívül a legtöbbnek minden darabnál, amelyben szerepel, külön fellépti díja és külön napidíja. A filmszínészeknek külön kára van abból, hogy a mozifelvételek megszűntek és külön kára van az úgynevezett jelmezkölcsönző intézeteknek is, mert a farsang elmúltával legfőkép­pen a mozigyárak vették igénybe a jelmezeiket. De legeslegfőképpen egész magyar kultúránkat veszé­lyezteti és m­inden eddigi külföldi filmsikerünket ve­szélyezteti a filmgyárak bezárása. A magyar film­ipar a háború kitörése előtt olyan lendületet vett, hogy a legelsők közé emelkedett a nemzetek film­­háborújában. A háború után minden elért eredmény és minden kivívott siker csökkenni kezdett, most pedig beállott a katasztrófa. A 84.000 tzo­énás filmtől a négymilliósig az első fragyar film 1912-ben készült.. Ezen­­a hely­i mozt csak az anyagi sikerével szabad foglal­kozni és meg kell állapítanunk, hogy megjelenése után elérte azt, ami a legfontosabb . A nyers felvé­tel, az egész kép, ami a közönség előtt a mozi­vásznon lepereg , a magyarországi forgalomból ki­fizetődött. Ez azt jelenti, hogy a filmgyár kiadásait az utolsó fillérig behozta a magyarországi mozik kölcsön­díja. Négy esztendőn keresztül megmaradt ez az állapot és ennek a négy esztendőnek minden magyar mozidarabja kifizetődött a filmgyárnak —­ a magyarországi bevételekből. 1917-ben a filmfelvételek költsége emelkedni kezdett és 1918-ban a magyar film kiadásainak csak 50 százalékát vették be a gyárak a hazai üzletek­ből. A következő évben ez a százalék 25-re csök­kent és az elmúlt esztendőben már úgy kalkulálták a gyárosok üzleti számításaikat, hogy a magyar­­országi bevétel a mozidarab összes költségeinek csak 15 százaléka. A Corvin filmgyárnál készült el 1914-ben a Lión Le­a! A felvétel költsége akkor 84.000 ko­rona volt. Ugyanennek a gyárnak a Névtelen vár című mozidarabja 1920-ban már 3 millió és 800.000 koronába került. 1914-ben A falu rossza költségei 26.000 koronát tettek ki és most van elő­készületben a Sárga rózsa, amely az előzetes számítások szerint két és félmillió­ koronába kerül. Azaz csak kerülne, mert a felvételt éppen azért nem kezdi meg a gyár, mert kétséges, hogy a jelenlegi viszonyok mellett milyen anyagi eredménnyel vég­ződne,­ennek a mozidarabnak az elkészítése. 50 százalékkal olcsóbb a külföldi film !Magyarországon, már a régi Magyarországot értem, 680 mozgófényképszínház volt, ma már csak 2380.­A kétszázharmincnyolc mozi közül több mint 100 csak­ egyszer játszik egy héten. Ötven mozi egy héten kétszer játszik, naponta tehát csak 68 mozi tart előadásokat. Azelőtt minden magyar mozidarabról átlag négy levonat készült a gyárak műhelyeiben. Ami azt je­lenti, hogy egyszerre négy példányban kerültek forgalomba a képek. Most már az utolsó időkben a negatívokból két példány sem fizetődön ki. Ennek oka a konkurencia, vagyis a megmaradt mozik kö­zül egyszerre, egy és ugyanazon időben, sohasem akarja kettőnél több bemutatni a képet. A moziipar vidéki városait majdnem mind el­veszítettük. A mozisok, az ő saját külön szempont­jukból, három osztályba sorozták a vidéki városo­kat. Budapest, Szeged és Debrecen elsőrangú vá­rosoknak számítódtak, a másodrangú mozi­városaink közül húszból csak kettő maradt meg és a harmad­­ran­gúaknál negyvenből alig négy-öt. A magyar mozik kölcsöndíjait is csoportokba sorozzák. A monopol-színházak, amelyek csak egye­dül mutatják be legelőször a kész darabot, 70— 100.000 koronát fizetnek egy eredeti magyar darab első heti bemutatási jogáért. Az úgynevezett „má­sodik hetes“ mozik ugyanezért a filmért már csak 3—4000 korona kölcsöndíjat fizetnek. Érdekes itt megemlíteni, hogy pontos kimutatások szerint egy elsőrangú monopol-mozi napi kiadása 22—25.000 ko­rona. Második hetes mozi napi kiadása 8—10.000 korona, harmadik hetes mozi napi kiadása 6—8000 korona. És nincs egyetlen magyar mozgófénykép­­színház sem, ahol a kiadások összege naponta ke­vesebb lenne 5000 koronánál. Persze a külföldi képek most, a valutánk javu­lásával, egyre olcsóbbodnak. A múlt h­ónapban 25 százalékkal, ma már pedig 50 százalékkal kevesebbe kerülnek a mozisnak, mint egy magyar mozidarab. , Amerikai rekord, magyar rekord A külföldi filmdarabok olcsóságának nagyon egyszerű magyarázata van. Fönt már leírtam, hogy nálunk minden új képből két kópia készül. Ezzel szemben az elsőrangú amerikai film egyszerre 2—300 példányban hagyja el a gyárat, a német film pedig 100—120, példányban. A magyar rekordot a Corvin filmgyár érte el a Névtelen várral. Ez egyszerre 46 kópiában került forgalomba. Utána a Faun filmje következik, ez is itt készült Pesten és 42 kópiában indult körútjára. De még ez a két film is csak a felvétel költségeit hozta be, úgynevezett „haszon** még nem vo­lt rajta. Eredeti magyar filmdarab legjobb esetben 2 millió koronát jövedelmezhet a gyárnak. Kivételt tesznek azok, amelyeket Amerika is megvásárol. Csakhogy, Amerika nagyon válogatós és az ottani filmkölcsönző­­vállalatok direkt katalógust állítottak össze, amely­ben az van, hogy minek nem szabad lenni egy olyan mozidarabban, amit a tengeren túl esetleg megvá­sárolnak. s Amerika diktálja ma a mozi-iramot. Az amerikai filmek elkényeztették a közönséget és ha a magyar, mozigyárak csak közelségében akarnak maradni az amerikaiak­nak, akkor egyre fokozni és fejleszteni kell a darabok kiállítását. A külföldön városok és káprázatos világrészek épülnek föl egy-egy mozifel­­vételnél, mindez csak úgy emészti a milliókat. A­ külföldi színészek a legválogatottabb trükkökkel és tehetségük legjavával állnak a filmoperatőr gépe elé és milliós fizetéseket kapnak. Nálunk szerényen és egyszerűen megy minden és a legolcsóbb 4—5 fel­­vonásos mozidarab még így is minimálisan kétmillió koronába kerül. Városrészeket nem építünk és színészeinket a színházakból kell kölcsönözni. Még így is nagyon sok baj van. Hihetetlen például, de az összes mozigyárak azt panaszolják, hogy Budapesten nem lehet mozi­­színésznőt találni. Az egyik legnagyobb gyár például a múlt esztendőben nyolc hölgynek adott szerepet.­ A nyolc között volt híres pesti színésznő, híres pesti szépség és kezdő, fölfedezetlen „tehetség..­. Szomorú, de közülök egy se vált be. Másodszor már nem is kaptak szerepet a gyárban. ■■ Mozirendelet, voltura, bojkott . . .­­ Mindezt eddig azért írtam le, hogy aki olvassa"­ megérthesse az ig­azi okát annak, hogy, miért nem dolgoznad, most a pesti mozigyárak ? Ami ed­dig van : élénken rávilágít, hogy a ma­gyar mozidarab kockázatos és veszélyes üzleti vál­lalkozás. Ennek ellentmond az, hogy kilenc mozi­gyárunk dolgozott az utolsó időkben, de a kilenc kö­zül hat csak azért alakult, mert a mozibarátok kedvü­ket lelték benne és csak nagyon kevés anyagi és er­kölcsi sikerrel járt. Ilyen volt a helyzet akkor is, mikor az új mozi­rendelet megjelent. Ez aztán végleg megadta a ke­gyelemdöfést a magyar moziiparnak. A gyárosok még nem tudják, hogy milyen viszonyok alakulnak­ ki az új rendelet folytán. A minimális üzleti érdek azt kívánja, hogy a fr­ont 25 százalékát a magyarországi kölcsöndíjakból kell fedezni. A többire eddig valószínű fedezetet jelentett a magas külföldi valuta. Mind a kettő kétséges és bizonytalan. A mozikat új tulajdonosok kezelik, akiket nem ismernek a gyá­rosok. Előfordulhat például, hogy, valamelyik gyár­nak ma 140 rendes hazai vevője van, de az új tulaj­donosok közül tízzel sem tud megállapodni. Addig tehát, míg a gyárak meg nem ismerik új közönségü­ket, az új mozi tulajdonosokat, csak vaktában dolgoz­hatnának, hiszen úgy kell a számításaikat megcsi­nálni, hogy a világpiacról befolyó összegen felül a magyarországi bevétel biztosítsa nekik a befektetett tőke kamatait. A magyar korona javulásával kapcsolatosan a világpiaci árakkal is baj van, legalább is nem tisz­tázódott még a helyzet. Amíg az idegen pénz magas kurzuson állott, igen csekély külföldi kölcsöndíj vagy vásárlási összeg is jókora részét fedezte a filmek költségeinek. Most már magas külföldi árakat kellene megszabni a magyar darabokért, hogy ugyanennyi­ bevételt érhessenek el. A magas árakat viszont nem tudjuk elérni a külföldi darabok versenyében, hiszen eddig legfőképpen azért vásárolták idegenben a mi filmjeinket, mert dollárért, frankért vagy Ináért na­gyon kevésbe került a külföldnek. Sajnos, más országokban ilyen nem fordulhat elő. A külföldnek nem kelll a mozirendeletre és a valuta

Next