Világ, 1921. június (12. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-11 / 126. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal vr.­ Andrássy­ út 47.sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 kor., félévre 240 kor., negyed­évre 120 kor., egy hóra 40 kor. A „VILÁG" megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudva­rokon 2 K, Ausztriában 2 magyar k­­istirgeteses rervetem­ei Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J., Brau­­ , Bokor, Benkő és Társa, Győri és N Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, J Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernét hirdetési iro­dákban Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nacfefolge­, Rudolf Mosse. XII. évfolyam Budapest, SZOMBAT 1921 június 11. 126-ik szám Újabb bonyodalmak Tomcsányi miatt Öről Ráday Gedeon mellett Tomcsányi Vilmos Pál az a miniszter, aki a kisgazdapárt teljes bizalmatlanságát élvezi. Tegnapelőtt történt, hogy a kisgazdapárt egy erélyes hangú határozatot ho­zott, amelyben felszólították Rádayt, hogy ismer­tesse álláspontját a választójog és a közigazga­tási reform kérdésében. Politikai körökben ennek a mozgalomnak a várható fejleményeit külön­bözőképpen ítélik meg. Az optimisták hangoz­tatják, hogy ennek a határozatnak komolyabb konzekvenciái nem lesznek, csupán az fog tör­ténni, hogy Ráday valóban megjelenik a kisgazda­­párt egyik értekezletén, előadja terveit, amelyeket a párt tudomásul fog venni. A kisgazdapárt in­­tranzigens elemei ezzel szemben a mozgalom je­lentőségét abban látják, hogy sikerült végre a belügyminiszter iránt érzett lappangó elégedet­lenségüket s a mindinkább növekvő bizalmatlan­ságukat kifejezésre juttatni. Ráday működését ugyanis a kisgazdapárt az első pillanattól kezdve el nem leplezhető idegenkedéssel figyelte és Rá­­dayban a régi munkapárt előretölt őrszemét lát­ták, akinek minden egyes intézkedését mint az újra szervezkedő reakció és amint Berky Gyula mondotta, a feudális osztálypolitika egyik el­szánt harcosának próbálkozásait könyvelték el. A kisgazdapárt egyik vezető politikusa, aki nagy­atádi Szabó István közvetlen környezetéhez tarto­zik, munkatársunknak erre vonatkozólag a kö­vetkezőket mondotta : Legteljesebb mértékben bizalmatlan ■— Nincsen kizárva, hogy Ráday valóban megjelenik a kisgazdapárt hétfői vagy keddi érte­kezletén és a párt Ráday előterjesztését tudomásul fogja venni. A kialakult helyzeten azonban ez semmit sem fog változtatni. Rádaynak tudomásul kell vennie, hogy a kisgazdapárt a legteljesebb mértékben bizalmatlan iránta, mert Ráday nem tartozik a párthoz és eddigi működésével csak hozzájárult ahhoz az ellenszenvhez, amelyet Rá­­daynak az aktív politikába való bekapcsolódása a kisgazdapártban keltett. A pártban megvan minden hajlandóság arra, hogy nagyatádi Szabó Istvánnal együtt ellenzékbe menjen és a kormány poli­tikájával szemben a kisgazdapárt eredeti­­programmját az ellenzéki padsorokból igyekezzék, valóra váltani. Nagyon sok szempont szól amellett, hogy az eddigi kompromisszumos politikát foly­tassuk és az adott helyzetben a kisgazdapárt eredeti foglalását az a szempont fogja irányítani, hogy a választójog demokratikus megvalósítását milyen módon lehet leginkább biztosítani. Ha mi Rádayt az értekezleten leszavazzuk, számítani kell azzal, hogy a kormány ennek az állásfoglalásnak a konzekvenciáit olyan értelemben vonja le, hogy mielőtt a kisgazdapárt ellenzékbe vonulna, elna­polja a Házat és a választójogot rendeleti úton valósítja meg, a választásokat pedig a nemzetgyű­lés és a kisgazdapárt ellenőrzése nélkül folytatja le. Mi a célunkat elértük. A közvéleménynek, ha burkolt formában is, de tudomására juttattuk, hogy a kormányt támogató pártok sorában egy je­lentékeny többség gróf Ráday Gedeon politikájá­nak fejleményeit bizalmatlansággal figyeli. Hogy ezt az első lépést követni fogja-e egy második döntő állásfoglalás, azt a körülmények fogják meg­határozni. Mi a magunk részéről meg vagyunk elégedve azzal, hogy a meglehetősen ellentétes célkitűzésekből és hátsó gondolatokból kialakult és nagyatádi Szabó István körül tömörült pártot sikerült végre egy taktikai lépést illetőleg, egységes állásfoglalásra bírni. Sub auspiciis régin . . . n Gróf Ráday Gedeon ügye a kisgazdapárt egyik jövő heti értekezletén fog eldőlni. Mielőtt azonban, a Ráday, ellen irányuló akció végső kifejezéséhez érkezett volna, a kisgazdapártnak a nemzetgyűlés mai ülésén alkalma nyílott, hogy Tomcsányi Vil­mos Pállal szemben is napvilágra juttassa igazi érzéseit. Tomcsányinak ugyanis rossz napja volt. A nemzetgyűlés délelőtti ülésén beszéde végén kérdést intézett az elnökhöz arra nézve, hogy a határozati javaslatokra vonatkozóan álláspontját a délutáni ülésen, az indítványok felolvasása al­kalmával ismertetheti-e. Kenéz Béla, aki a nem­zetgyűlés üléseit vezette, felvilágosította az igaz­ságügyminisztert arról, hogy a házszabályok értel­mében erre joga van .Nem tette hozzá Kenéz Béla, aki egyetemi tanár, azt, hogy kollégái az egyete­men egész biztosan megbuktatnák az első szigor­laton azt az egyetemi hallgatót, aki közjogból vizsgázik és nem tudja, hogy a miniszternek joga van bármikor felszólalni. Kenéz Béla ezt a nemz­­­zetgyűlés iránti tiszteletből és a tekintélyek meg­­­­oltalmazásának elve érdekében nem közölte a mi­niszterrel, azonban a rosszmájúak nyomban meg­állapították, hogy Tomcsányi Vilmos Pál igazság­ügyminiszter ezzel a kérdésével okot szolgáltatott arra, hogy az emberek fejcsóválással vegyék tudo­másul azt, hogy annak idején sub auspiciis regis avatták doktorrá. — Szilágyi Dezső forog a sírjában — mon­dotta a folyosón egy kisgazdapárti képviselő. Amihez egy ellenzéki képviselő nyomban hoz­zátette, Hegyeshalmyra való célzással: — Baross és Szilágyi versenyt forognak! Ez történt délelőtt. Délután azután az a kelle­metlenség érte Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy­­minisztert, hogy miután erélyesen állást foglalt Rassay Károly indítványával szemben, amelyben Rassay a párbaj büntetésének megszigorítását kö­vetelte, a Ház többsége Rassay indítványát elfo­gadta. Pista bátyám hova mész? Nagyatádi Szabó István, aki Tomcsányi Vil­mos igazságügy miniszter mellett ült a bársonyszék­ben, ráütött az asztalra és valami kellemetlent mondhatott Tomcsányinak, mert Tomcsányi, mikor nagyatádi Szabó István fölkelt a helyéről, aggódva érdeklődön: — Pista bátyám hova mésze. — Engem a költségvetés további tárgyalása már nem is érdekel! — volt a válasz. A Nagyatádi és Tomcsányi között lefolyt pár­beszédnek a folyosón lett folytatása, amikor Nagyatádi annak a véleményének adott kifejezést, hogy Tomcsányi leghelyesebben tenné, ha lemon­dana és levonná magára nézve leszavaztatásának konzekvenciáit. Tomcsányi erre kifejtette Nagy­atádi elött, hogy Nagyatádinak is le kell monda­nia, mert a kisgazdapárt tagjai megsértették 11 pártfegyelmet és Nagyatádi elnöke a kisgazdapárt­nak. Nagyatádi, mint beszélik, erre azt felelte Tomcsányinak, hogy a nemzetgyűlés állásfoglalása elsősorban Tomcsányi ellen irányult, így tehát nem látja szükségét annak, hogy Tomcsányival együtt távozzon a miniszteri székből. Nagyatádi és Tomcsányi ezután autóba ül­tek és a miniszterelnökségre mentek, ahol minisz­tertanács volt. Hogy itt mi történt, azt nem sike­rült megállapítani, azonban beavatott politikai kö­rökben a helyzetet meglehetősen pesszimisztiku­­san ítélik meg. A kisgazdapárt tehát gróf Ráday Gedeon után ma Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminisz­ter iránt érzett ellenszenvét is kifejezésre juttatta és lehetetlennek tartják, hogy az ellentéteket, amelyek a kisgazdapárt és a kormány két tagja között felmerültek, békés után eliminálni sike­rülne. A kisgazdapárt agresszív magatartása áll a politikai helyzet megoldásának tengelyében és minden attól függ, hogy a párt többsége kitart-e a miniszterek ellen indított offenzíva végső ki­fejtéséig, vagy ismét arra az útra tér, amelyet az elmúlt hónapok során járt és amely lehetővé tette gróf Bethlen István miniszterelnök kormány­alakítását olyan miniszterek bevonásával, akik a kisgazdapárt szemében az egyre inkább erősödő reakció exponensei. Beniczky a f­érje Politikai körökben hire terjedt, hogy a kor­mányzóság több hivatalnoka provokálta Beniczky Ödönt a nemzetgyűlésen elhangzott beszédének egyes passzusai miatt. Értesüléseink szerint Be­niczky nem hajlandó elégtételt adni és álláspont­ját a nemzetgyűlés egyik legközelebbi ülésén fogja megvilágítani. A liberális blokk és a főkapitány végzése ■■d JU Polgárok és Munkások Szövetségének intéző­bizottsága pénteki ülésén megütközéssel vette tudo­másul a főkapitány végzését, amely szerint Bárczy Istvánnak a Tattersallban tartandó beszámolóját azon a címen, hogy a Tattersall nem esik az ő kerületébe, nem engedélyezi. A Szövetség képviselő­tagjai a közszabadság e megsértése miatt oly városi kételfitben, ahol közel 20.000 választó vám nagyobb párthelyiség pedig nincs, egy beszámoló helyett esetleg két hétig tartó folytatólagos beszámolókat lennének kénytelenek tartani. Drózdy volt képvise­lőt másféléves meghurcoltatása után történt fel­mentése alkalmából üdvözölték. A vidéki szervez­kedésekről szóló jelentés után a Magyarországi Iparosok Országos Szövetségének csatlakozását vették tudomásul . Beszámoló Különös eset az, amely tegnap megesett. Bu­dapest egyik nemzetgyűlési képviselője beszá­molót akart mondani másfél év alatt végzett munkájáról. Ez a nemzetgyűlési képviselő nem olyan politikus, akiből tizenkettő tesz egy tucatot, hanem van valamelyes múltja és valamelyes súlya is.­ Egy évtizeden át vezette ez a képviselő Bu­dapest közigazgatását, vezette úgy, hogy keze alatt szemlátomást nőtt, gyarapodott, szépült és gazdagodott a magyar főváros. Budapest polgár­­mesterének fogalma elválaszthatatlanul összefor­rott Bárczy István nevével, Bárczy István adja meg a mértéket, vele hasonlítják össze azokat, akiket Bárczy távozása óta az elárvult polgár­­mesteri székbe emelt a városi közgyűlés több­sége és vele fogják összehasonlítani még jóideig Budapest polgármestereit, akik Bárczy utódai lesznek annak a nemzedéknek szemében, amely látta Bárczyt a polgármesteri íróasztal mellett­ dol­gozni. Amíg a város első hivatalnokának felada­tait látta el Bárczy, addig céljait, terveit, eredmé­nyeit gyakran kikezdte a kritika. Amióta Bárczy nem podeszta többé Budapesten, minden év és min­den hónap növeli a Bárczy-korszak presztízsét. Mióta lehet összehasonlításokat tenni, azóta ezek az összehasonlítások elnémítják a kritika szavát és nem hagynak szóhoz jutni mást, mint azt, aki hálásan gondol a lázas tempójú haladás és fejlő­dés évtizedére, amelyet Bárczy István polgármes­tersége hozott meg Budapestnek a nagy összeom­lás előtt. Most, amikor a végzet olyan kegyetlenül és könyörtelenül fordult ellenünk, Budapest hosz­­szú időkig olyan fog maradni, amilyenné Bárczy István formálta és ma, amikor nem lehet tovább­építeni, nem lehet mulasztásokat helyrehozni, nem lehet hézagokat betölteni , nagy érdem nem csupán Budapest történetében az, hogy Bárczy István egyetlen napot sem hagyott elveszni évti­zedes polgármestersége alatt. Akik szerettek volna lélegzethez jutni Bárczy idejében és nem juthat­tak lélegzethez, mert Bárczy mindig előre akart jutni és nem állott meg soha, azok akkor kifogá­solhatták a polgármester városfejlesztési politi­kájának kissé erőszakolt tempóját. De hol van az, aki most merne panaszkodni azért, amiért Bár­czy egy negyedszázad lehetőségeit és munkáját sajtolta egy decennium szűk határai közé. Ma mindenki, akinek szájában nem üres szólam, vagy az üres szólamnál is rosszabb üzleti mottó a magyar politika, a magyar jövő érdeke, Ma­gyarország feltámadása , köteles és kénytelen há­lával gondolni Bárczy Istvánra, aki ennek a Bu­dapestnek kiépítésével kiépítette a magyar jövő legszilárdabb és legszélesebb bázisát. Csonka- Magyarország fővárosában nem lehet kritizálni azt, aki Nagy-Magyarországhoz méltóan nagy vá­rossá tette Budapestet és id kritizálhatná Wolff Károly Budapestjében Bárczy István Buda­pestjét . . . Minden irányban összezsugorodtak a formátumok, de talán a legkiáltóbb példa a for­mátumok megfogyatkozására az, ha egymás mellé állítjuk Bárczy Istvánt és Wolff Károlyt, ha egy­más mellé állítjuk azt, amit Bárczy István végzett bármelyik évben polgármesterségének decenniuma alatt azzal, ami Budapesten történt, amivé Buda­pestet tette Wolff Károly közgyűlése egyetlen év alatt. Amióta Bárczy nem polgármester többé, be­töltötte például nem a forradalom alatt, hanem az ellenforradalom idején a magyar igazságügy­miniszteri tárcát. Ezért és más okokért nem le­het csodálni azt, hogy a volt igazságügyminiszter szükségesnek tartja tájékoztatni választóit arról, amit végzett és arról, amit tervez. Nem lehet túl­ságosan csodálkozni azon sem, ha Bárczy hívei érdekes esemény gyanánt várták a beszámolót és úgy hitték, hogy az érdeklődés befogadására a Tattersall lesz a legalkalmasabb helyiség. Erre azután, mint ismeretes, a rendőrség betiltotta a beszámoló megtartását azzal az indokolással, hogy, a Tattersall kiortlesik Bárczy választókerületének határain. A közigazgatási jog nagy és bonyolult tudo­mányág volt Magyarországon már a régi jó idők­ben is és még nagyobb, még bonyolultabb jogi diszciplínává lett most. Azonban a közigazgatási jognak nincsen olyan kézikönyve, amelyben parag­rafust találnánk az említett indokolás alátámasz­tására. A rendőrség megtilthatja Bárczy István nemzetgyűlési képviselőnek " beszámolóját, mint ahogy még néhány más régebben becikkelyezett és újabb keletű közigazgatási hatóság megtilthatja

Next