Világ, 1921. augusztus (12. évfolyam, 169-192. szám)
1921-08-02 / 169. szám
Rakovszky ma szólal fel a nemzetgyűlésen Ismételten rámutattunk arra, hogy az a magatartás, amelyet a kormány a Beniczeffy-ügyben és Rakovszky István elnök lemondása néikül tanúsított, megcáfolhatatlanul jele annak is mélyreható változásnak, amely a kormány politikájában bekövetkezett. Bethlennel Beniczkárt beszédeire adott válaszát a kisgazdapárt részéről minden egyes alkalommal sokkal zajosabb-tetszés kisérte, mint az Andrássy-párt részéről és Bethlen ennek ellenére egyre erélyesebben fordult szembe Beniczkyvel és nem törődött az Andrássy-párt érzékenységével akkor sem, amikor Rakovszky ügyében a leghatározottabban ragaszkodott álláspontjának érvényesítéséhez. Rakovszky lemondása, illetőleg a kormány állásfogalása Rakovszkyval szemben végső kifejtéséhez segítette azokat a terveket, amelyeket Bethlen a bizonytalan parlamenti helyzet szanálására felépített. Bethlennek régi kedvenc gondolata ugyanis az egységes párt megalakítása, de eddig az egységes pártot az Andrássy-pártból kiindulva akarta felépíteni olyképpen, hogy az Andrássy-párthoz csatolja a disszidenseket és a kisgazdapártnak azt a részét, amely nem tartozik nagyatádi Szabó István közvetlen környezetéhez. Beniczky sorozatos támadásai most frontváltoztatásra kényszerítették Bethlent, aki meglepetve tapasztalta, hogy a kisgazdapárt részéről a leglelkesebb támogatásra számíthat akkor, ha a közjogi kérdésekben bizonyos közeledést mutat a kisgazdapárt felfogásához. A helyzetnek ez a felismerése bírja rá Bethlent arra, hogy a Beniczkyüggyel kapcsolatban egyre határozottabban arra az útra térjen, amely számára biztosítani tudja a nemzetgyűlés legnagyobb pártjának egységes támogatását. A helyzet ma az, hogy Bethlen az egységes párt megalakítását teljesen új oldalról kísérli meg és ezt a kisgazdapárt teljes bevonásával, esetleg a disszidensek egy részének és az Andrássypárt kis töredékének felhasználásával akarja összekovácsolni. Ellenzékbe megy az Andrássy-párt Az Andrássy-pártban természetesen aggodalommal kísérik a miniszterelnök új refdentációját és a pártban egyre erőteljesebben is nyilvánulnak meg azok a kifogások, amelyek jó miniszterelnök politikájával szemben felnígyulj. Tisztán látják, hogy a miniszterelnök új utakra téri és tisztán látják azt hogy ha Bethlen tovább halad ezen az úton, akkor az Andrássy-párt nagy része ellenzékbe fo szorulni. Itt egyébként úgy tudják, hogy a miniszterelnök számol ezzel a lehetőséggel, sőt maga is azon van, hogy ez a helyzet minél előbb bekövetkezzék, mivel szerinte a legfontosabb az, hogy az egységes párt létrejöhessen. Andrássyék Beniczky felszólalásait el nem leplezett szimpátiával kísérték, mégis tartózkodtak attól, hogy ebben a kérdésben nyíltan szint valljanak, mivel attól féltek, hogy ebben az esetben Bereiczky támadásai kihatással lehetnek a kormány pozíciójára. Rakovszky lemondása azonban már súlyosabban érintette az Andrássy pártot és rossz néven vették a miniszterelnöktől azt, hogy nem volt tekintettel a párt érzékenységére, pedig Beniczky akciója közül a leglojálisabban jártak el. Éppen ezért az Andrássy-pártban ma már a nyílt elégedetlenség jelei tapasztalhatók és számítani kell azzal, hogy Beniczky és Rakovszky ellenzéki felszólalásai alkalmával a párt nem fog tartózkodni attól, hogy a maga felfogásának kifejezést ne adjon, ami természetesen súlyos konzekvenciákkal fog járni. Rakovszky beszéde Ebből a szempontból nagy jelentőséget kell tulajdonítani Rakovszky István holnapi szűz beszédének, miután az, elterjedt hírek szerint Rakovszky holnap éles kritika tárgyává szándékozik tenni a kormány egész politikáját és különösen azokra a körülményeibe fogja fölívni a miniszterelnök figyelmét, ameyek eddiit lehetetlenné teszik a jogrend megszilárdulhat. Rakovszky követelni fogja a szabadságjog teljes helyreállítását, a katonai bíráskodás megszüntetését polgári személyekkel szemben és a Duna—Tisza közén történt események tekintetében azonosítani fogja magát Beniczky fölszólalásával. Rakovszky nagy debatteri készsége, és parlamenti gyakorlata arra engednek következtetni, hogy holnapi beszéde szenzációként fog hatni a nemzetgyűlésen annál is inkább, miután Rakovszky a nemzetgyűlésen még nem beszélt és politikai fölfogását még eddig nem ismertette. Rakovszky az Andrássy-párt egyik legnépszerűbb tagja és így teljesen kizártnak kell tekinteni azt, hogy az Andrássy-párt ne támogassaakovszkyt még akkor is, ha esetleg beszédjében, amivel pedig számolni kell, élesen szembefordul a kormánnyal. Rakovszky lemondásával kapcsolatban egyébként olyan hírek terjedtek el, hogy Rakovszky holnap bejelenti kilépését az Andrássy-pártból. Rakovszky ezt a hírt megcáfolta, amiből arra lehet következtetni, hogy fönn akarja tartani az összeköttetést pártjával és dokumentálni kívánja Bethlennel szemben azt, hogy a kormány politikájáról vallott fölfogásában az Andrássy-párt azonosítja magát vele. Bethlen frontváltoztatása minden valószínűség szerint most már meggyorsult tempóban fogja megértetni a megváltozott helyzet konzekvenciáit és így nincsen kizárva, hogy még a nyári szünet előtt fontos események fognak történni a politikában. A nemzetgyűlés egyébként holnap folytatja a gazdasági felügyelőkről szóló törvényjavaslat vitáját, ami után a hazaárulók vagyonának elkobzásáról és a szeszadóról szóló törvényjavaslat következik. A vagyonváltság csak ezeknek a javaslatoknak a letárgyalása után kerül napirendre, sokkal, bankárokkal, újságírókkal, de a sok közül bizonyára nem volt egy sem, aki ne kapott volna fejéhez és ne kiáltott volna fel így Sipőcz láttára. És ez az ember Budapest polgármestere ... Budapest becsülete, Budapest tekintélye, a Budapest iránt érzett rokonszenv bizonyára hatalmasan megnövekedett mindazokban, akik Sipőcz Jenő személyében megismerték Budapest első polgárát. Jobb propaganda-eszközt keresve sem lehetett volna találni, mint amilyen az volt, amikor Sipőcz Jenő férfias áldozatkészséggel nem nézte a hőmérőt, megszakította konstruktív munkáját, amelynek minden órája felbecsülhetetlen érték és kiment Paksba öregbíteni Budapest, öregbíteni Magyarország becsületét. A korona most éli át a legválságosabb órákat, most dől el az, hogy visszaesik-e újból egy centime-ra, vagy fölemelkedik 7—8 centime-ra, Hegedűs ígérete és jóslata szerint. Nos tehát, mi kimondjuk bátran és nem félünk attól, hogy szavunkat bárki is hízelgésnek fogja látni. Aki Parisban találkozott Sipőcz Jenővel a külföld pénzemberei közül, aki Parisban szintél-szinte látta Budapest első polgárát, az nem habozhatik többé a dilemmával szemben, hogy egy centime-ra becsülje-e a magyar koronát, vagy nyolc centime-ra. Elég volt Sipőcz Jenővel it szót váltani és többé nem habozhatott... Csak az a kár, az igen nagy kár, hogy Korvin Mátyás nem vitte magával Szilágyi Mihályt a francia fővárosba, csak az a kár, hogy Sipőcz Jenő Wolff Károly nélkül tette meg az utat. Mert ha ez a két férfiú egyért és együtt megy ki Párisba, akkor többé nem kellene félteni Budapest és Magyarország jövőjét. Egy új csillag jött India felől, mondotta első kritikusa a fiatal Rudyard Kiplingről. India egy csillagot tudott csak küldeni, pedig négyszázmillió lakosa van, de ha Wolff Károllyal megy ki Sipőcz Jenő Párisba, akkor a francia főváros dermedt csodálattal látta volna, hogy a megkínzott, elvéreztetett, keresztrefeszített Csonka-Magyarország fővárosa felől egyszerre két új csillag kúszott fel Európa firmamentumára. Sipőcz Jenőt látni Wolff Károly nélkül, vagy Wolff Károlyt látni Sipőcz Jenő nélkül, csak fél boldogság. De ha valaki együtt látta ezt a két férfiút, akkor már nincsen célja annak, hogy tovább éljen és igazán elmondhatja: Nápolyt látni és azután meghalni .. . Vannak még kicsinyes emberek. Így például tegnap egy kétségkívül elsőrendű szakember tollából olvastunk egy igen alapos és minden adatában kétségbevonhatatlan tanulmányt, amely kimutatta azt, hogy az új nagy budapesti kereskedelmi kikötőt még tavaly is felépíthettük volna saját erőnkből, nem túlságosan nagy áldozatok árán, akkor, ha a főváros vezetősége olyan, komolysággal foglalkozik ezzel a tervvel, mint tette azt a régi vezetőség. Illetőleg akkor, ha az új vezetőségnek nem lettek volna olyan nagy ideális céljai, amelyek mellett háttérbe kellett szorulniuk a főváros materiális érdekeinek. Ha ez az új kereskedelmi kikötő feléssül, akkor az iskoláknak nem kell szénszünetet tartaniuk, mert a kikötő építéssel kapcsolatosan adódik a Duna vízi energiájának olyan értékesítése, amely százezer tonna szenet tud pótolni, ha a kereskedelmi kikötő kiépül, vagy legalább erős tempóval megkezdődik a kiépítése, akkor Budapest lett volna a Duna-bizottság székhelyévé, nem pedig Pozsony, amely most ennek következtében amerikai tempóban fejlődik, ha a kereskedelmi kikötő kiépül, akkor Budapest pozíciója megjavul Béccsel szemben, amely az osztrák császárság legboldogabb óráiban sem volt annyira centruma a Duna-medence gazdasági életének, mint amenynyire az lett Budapest új vezetőségének tettre kész segítségével. Sipőcz Jenő és Wolff Károly bizonyosan látták ezt és látták a következményeket akkor is, amikor félretoltak itt más hasonlóan nagy, perspektívájú tervet. De kicsinyesség volna ezért egyetlen szó kifogást ejteni, mert tiszta sor az, hogy előbb Wolff Károly monumentális terve szerint le kell bontani azt, ami 1848 március 15-től fogva Wolff eljöveteléig épült és amíg ez a mindennél fontosabb nagy munka nincsen befejezve, addig nem szabad az erőket szétforgácsolni másodrendű feladatok megoldására. Wolff Károly egyik látnoki szellemtől sugall beszédében tiz évben jelölte meg a lebontás nagy művéhez szükséges időt. Budapestnek csak tiz évig kell éheznie, Budapestnek csak tíz évig kell rongyokba járnia, Budapestnek csak tíz évig kell télen át fagyoskodnia, Budapestnek csak tíz éven át kell fizetnie, a teljes keresetnélküliségből a fantasztikusan megnövekedett községi adókat, de aki túléli a rombolásnak ezt a tiz esztendejét, azt Wolff Károly,és Sipőcz Jenő elviszi az ígéret földjére. Poz son ynak ma már lyjáfi §6Á2£iSI Budapest első polgára Párásban Egy örvendetes hír jelenti a mai esti lapokban azt, hogy Sipőcz Jenőpolgármester útban van hazafelé. Néhány hetet töltött a franasti fővárosban, de most már Tirollus szellői sinsítgatják magas homlokát, majd a Balaton hullámai fogják körülölelni testét, és az ullítu/óó/ közöttünk lesz a várva-várt /ér/ntgmlliós főváros reménysége, akit fiatalon és szerény múlt után ültettek a legnehezebb időkben, a lét vagy nem lét kérdése elé vetett Budapest polgármesteri székébe azok, akiknek éles szeme fölismerte Sipőcz feje fölött az ingénium csillagának ragyogását. Még néhány nap a türelmetlen várakozás, és azután újból elfoglalja helyét Íróasztala előtt Sipőcz Jenő. Ennek az Íróasztalnak már fönntartott helye van a Fővárosi Múzeumban, hiszen ennek az Íróasztalnak lapjáról indul el Sipőcz kezének nyomására az a száz hatalmas áram, a világos észnek, a teljes tudásnak, a bátor energiának száz hatalmas árama, amely megtöri a magyar fővárosra mért balsorsot, termékenyít, ahol aszály volt, a jólét tiszta forrásvizét fakasztja, ahol idáig a gyomor mocsara poshadt, munkaalkalmat ad a munkanélkülieknek, boldogulást a szorgalomnak, gazdag jövőt annak a városnak, amely fölött kárörömmel hirdették ki a halálos ítéletet ellenségeink. Mátyást mostan választotta Mind ez ország királyságra, Mert őt küldte Isten nekünk Mennyországból oltalmunkra. . . . _ , Hollós Mátyás királlyá választásának ide.jén keletkezett népdal juthatott eszébe mindenkinek, amikor az uj Szilágyi Mihály, a tapasztalt, érett bölcseségű Wolff Károly megtalálta, és a város élére állította az uj fiatal lángészt, Sipőcz Jenőt. Meglátni és megszeretni, egy pillanat műve volt: ez a mondás talán még soha nem mutatkozott olyan igaznak, mint Sipőcz Jenő esetében. Addig a napig, amíg a polgármesteri székbe ült, néhány barátján kívül senki, de senki nevét nem ismerte, és másnap már övé volt az egész főváros szeretete, rajongása, tisztelete. Mindenki látta azt, ami egyébként is bizonyos volt, látta azt, hogy Wolff Károly sasszeme fedözte föl azt az erős vállat, amelyre támaszkodva, elvégezheti nehéz munkáját, és a pokol minden ördögével dacolva, megkezdheti Budapest nagyszerű jövőjének megalapozását, amint elvégezte a szükséges előkészületet és lebontotta azt, ami 1848 és 1918 között épült Budapesten. Mert ugyan ki vonná kétségbe azt, hogy ez a legelső kötelesség? ,4. átmenet fázisa ugyan bizonyos kényelmetlenségekkel jár Budapest lakosságára nézve, de az átmenet fázisa után jön a nagyszerű föllendülés, mondják Bucharin, Lenin és Wolff Károly. De most nem erről van szó. Most arról van szó, hogy Budapest közönségének ünnepélyesen, diadalkapuval, bandériummal kell fogadnia Sipőcz Jenőt, aki a kánikula ellenére is heteket töltött Parisban és ezzel bizonyosan nagy szolgálatot tett szegény országunknak. Hiszen Páriában sok emberrel találkozott, sokféle emberrel, .uaLinku. Kiülezéset felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mosso Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes Rachfolger, Rudolf Mosse. Szerkesztőség és kiadóhivatal W, Andrássy út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 kor., félévre 240 kor., negyedévre 120 kor., egy hóra 40 kor. A „VILÁG “ megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes számára Budapesten,vidéken és pályaudvarokon 2 K, Ausztriában 2 magyar K. XII. évfolyam Budapest, KEDD 1921 augusztus 2. 169-ik szám