Világ, 1921. augusztus (12. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-02 / 169. szám

Rakovszky ma szólal fel a nemzetgyűlésen Ismételten rámutattunk arra, hogy az a ma­gatartás, amelyet a kormány a Beniczeffy-ügyben és Rakovszky István elnök lemondása néik­ül tanú­sított, megcáfolhatatlanul jele annak is mélyreható változásnak, amely a k­ormány politikájában be­következett. Bethlennel­ Beniczk­árt beszédeire adott válaszát a kisgazdapárt­ részéről minden egyes al­kalommal sokkal zajosab­b-tetszés kisérte, mint az Andrássy-párt részéről és Bethlen ennek elle­nére egyre erélyesebben fordult szembe Beniczky­­vel és nem törődött az Andrássy-párt érzékenysé­gével akkor sem, amikor Rakovszky ügyében a leghatározottabban ragaszkodott álláspontjának ér­vényesítéséhez. Rakovszky lemondása, illetőleg a kormány állásfogalása Rakovszkyval szemben végső kifejtéséhez segítette azokat a terveket, amelyeket Bethlen a bizonytalan parlamenti hely­zet szanálására felépített. Bethlennek régi kedvenc gondolata ugyanis az egységes párt megalakítása, de eddig az egységes pártot az Andrássy-pártból kiindulva akarta felépíteni olyképpen, hogy az Andrássy-párthoz csatolja a disszidenseket és a kisgazdapártnak azt a részét, amely nem tartozik nagyatádi Szabó István közvetlen környezetéhez. Beniczky sorozatos támadásai most frontváltozta­­tásra kényszerítették Bethlent, aki meglepetve ta­pasztalta, hogy a kisgazdapárt részéről a leglelke­sebb támogatásra számíthat akkor, ha a közjogi kérdésekben bizonyos közeledést mutat a kis­gazdapárt felfogásához. A helyzetnek ez a felis­merése bírja rá Bethlent arra, hogy a Beniczky­­üggyel kapcsolatban egyre határozottabban arra az útra térjen, amely számára biztosítani tudja a nemzetgyűlés legnagyobb pártjának egységes tá­mogatását. A helyzet ma az, hogy Bethlen az egy­séges párt megalakítását teljesen új oldalról kísérli meg és ezt a kisgazdapárt teljes bevonásával, eset­leg a disszidensek egy részének és az Andrássy­­párt kis töredékének felhasználásával akarja összekovácsolni. Ellenzékbe megy az Andrássy-párt Az Andrássy-pártban természetesen aggoda­lommal kísérik a miniszterelnök új refdentációját és a pártban egyre erőteljesebben is nyilvánulnak meg azok a kifogások, amelyek jó miniszterelnök politikájával szemben felnígyulj­. Tisztán látják, hogy a miniszterelnök új utakra téri és tisztán látják azt hogy ha­ Bethlen tovább halad ezen az úton, akkor az Andrássy-párt nagy része ellen­zékbe fo­­ s­zorulni. Itt egyébként úgy tudják, hogy a miniszterelnök számol ezzel a lehetőséggel, sőt maga is azon van, hogy ez a helyzet minél előbb bekövetkezzék, mivel szerinte a legfonto­sabb az, hogy az egységes párt létrejöhessen. Andrássyék Beniczky felszólalásait el nem leple­zett szimpátiával kísérték, mégis tartózkodtak attól, hogy ebben a kérdésben nyíltan szint vall­janak, mivel attól féltek, hogy ebben az esetben Bereiczky támadásai kihatással lehetnek a kor­mány pozíciójára. Rakovszky lemondása azonban már súlyosabban érintette az Andrássy pártot és rossz néven vették a miniszterelnöktől azt, hogy nem volt tekintettel a párt érzékenységére, pedig Beniczky akciója közül a leglojálisabban jártak el. Éppen ezért az Andrássy-pártban ma már a nyílt elégedetlenség jelei tapasztalhatók és számí­tani kell azzal, hogy Beniczky és Rakovszky ellen­zéki felszólalásai alkalmával a párt nem fog tar­tózkodni attól, hogy a maga felfogásának kifeje­zést ne adjon, ami természetesen súlyos konzek­venciákkal fog járni. Rakovszky beszéde Ebből a szempontból nagy jelentőséget kell tulajdonítani Rakovszky István holnapi szűz beszé­­­­dének, miután a­z, elterjedt hírek szerint Rakovszky holnap éles kritika tárgyává szándékozik tenni a kormány egész politikáját és különösen azokra a körülményeibe fogja fölívni a miniszterelnök fi­gyelmét, ameyek eddiit lehetetlenné teszik a jog­rend megszilárdulhat. Rakovszky követelni fogja a szabadságjog teljes helyreállítását, a katonai bí­ráskodás megszüntetését polgári személyekkel szemben és a Duna—Tisza közén történt esemé­nyek tekintetében azonosítani fogja magát Be­niczky fölszólalásával. Rakovszky nagy debatteri készsége, és parla­menti gyakorlata arra engednek következtetni, hogy holnapi beszéde szenzációként fog hatni a nemzetgyűlésen annál is inkább, miután Rakov­szky a nemzetgyűlésen még nem beszélt és politi­kai fölfogását még eddig nem ismertette. Rakov­szky az Andrássy-párt egyik legnépszerűbb tagja és így teljesen kizártnak kell tekinteni azt, hogy az Andrássy-párt ne támogassa­­­akovszkyt még ak­kor is, ha esetleg beszédjében, amivel pedig szá­molni kell, élesen szembefordul a kormánnyal. Rakovszky lemondásával kapcsolatban egyéb­ként olyan hírek terjedtek el, hogy Rakovszky holnap bejelenti kilépését az Andrássy-pártból. Rakovszky ezt a hírt megcáfolta, amiből arra lehet következtetni, hogy fönn akarja tartani az össze­köttetést pártjával és dokumentálni kívánja Beth­lennel szemben azt, hogy a kormány politikájáról vallott fölfogásában az Andrássy-párt azonosítja magát vele. Bethlen frontváltoztatása minden valószínű­ség szerint most már meggyorsult tempóban fogja megértetni a megváltozott helyzet konzekvenciáit és így nincsen kizárva, hogy még a nyári szünet előtt fontos események fognak történni a politi­kában. A nemzetgyűlés egyébként holnap folytatja a gazdasági felügyelőkről szóló törvényjavaslat vi­táját, ami után a haza­árulók vagyonának elkob­zásáról és a szeszadóról szóló törvényjavaslat kö­vetkezik. A vagyonváltság csak ezeknek a javas­latoknak a letárgyalása után kerül napirendre, sokkal, bankárokkal, újságírókkal, de a sok közül bizonyára nem volt egy sem, aki ne kapott volna fejéhez és ne kiáltott volna fel így Sipőcz láttára. És ez az ember Budapest polgármestere ... Buda­pest becsülete, Budapest tekintélye, a Budapest iránt érzett rokonszenv bizonyára hatalmasan megnövekedett mindazokban, akik Sipőcz Jenő személyében megismerték Budapest első polgárát. Jobb propaganda-eszközt keresve sem lehetett volna találni, mint amilyen az volt, amikor Sipőcz Jenő férfias áldozatkészséggel nem nézte a hőmé­rőt, megszakította konstruktív munkáját, amely­nek minden órája felbecsülhetetlen érték és ki­ment Pak­sba öregbíteni Budapest, öregbíteni Ma­gyarország becsületét. A korona most éli át a leg­válságosabb órákat, most dől el az, hogy vissza­esik-e újból egy centime-ra, vagy fölemelkedik 7—8 centime-ra, Hegedűs ígérete és jóslata sze­rint. Nos tehát, mi kimondjuk bátran és nem fé­lünk attól, hogy szavunkat bárki is hízelgésnek fogja látni. Aki Parisban találkozott Sipőcz Je­nővel a külföld pénzemberei közül, aki Parisban szintél-szinte látta Budapest első polgárát, az nem habozhatik többé a dilemmával szemben, hogy egy centime-ra becsülje-e a magyar koronát, vagy nyolc centime-ra. Elég volt Sipőcz Jenővel i­t szót váltani és többé nem habozhatott... Csak az a kár, az igen nagy kár, hogy Korvin Mátyás nem vitte magával Szilágyi Mihályt a francia fővárosba, csak az a kár, hogy Sipőcz Jenő Wolff Károly nélkül tette meg az utat. Mert ha ez a két férfiú egyért és együtt megy ki Párisba, akkor többé nem kellene félteni Budapest és Ma­gyarország jövőjét. Egy új csillag jött India felől, mondotta első kritikusa a fiatal Rudyard Kipling­­ről. India egy csillagot tudott csak küldeni, pedig négyszázmillió lakosa van, de ha Wolff Károllyal megy ki Sipőcz Jenő Párisba, akkor a francia fő­város dermedt csodálattal látta volna, hogy a megkínzott, elvéreztetett, keresztrefeszített Cson­­ka-Magyarország fővárosa felől egyszerre két új csillag kúszott fel Európa firmamentumára. Sipőcz Jenőt látni Wolff Károly nélkül, vagy Wolff Ká­rolyt látni Sipőcz Jenő nélkül, csak fél boldogság. De ha valaki együtt látta ezt a két férfiút, akkor már nincsen célja annak, hogy tovább éljen és igazán elmondhatja: Nápolyt látni és azután meg­halni .. . Vannak még kicsinyes emberek. Így például tegnap egy kétségkívül elsőrendű szakember tol­lából olvastunk egy igen alapos és minden adatá­ban kétségbevonhatatlan tanulmányt, amely kimu­tatta azt, hogy az új nagy budapesti kereskedelmi kikötőt még tavaly is felépíthettük volna saját erőnkből, nem túlságosan nagy áldozatok árán, akkor, ha a főváros vezetősége olyan, komolyság­gal foglalkozik ezzel a tervvel, mint tette azt a régi vezetőség. Illetőleg akkor, ha az új vezető­ségnek nem lettek volna olyan nagy ideális céljai, amelyek mellett háttérbe kellett szorulniuk a fő­város materiális érdekeinek. Ha ez az új kereskedelmi kikötő feléssül, ak­kor az iskoláknak nem kell szénszünetet tarta­­niuk, mert a kikötő­ építéssel kapcsolatosan adó­dik a Duna vízi energiájának olyan értékesítése, amely százezer tonna szenet tud pótolni, ha a ke­reskedelmi kikötő kiépül, vagy legalább erős tem­póval megkezdődik a kiépítése, akkor Budapest lett volna a Duna-bizottság székhelyévé, nem pe­dig Pozsony, amely most ennek következtében amerikai tempóban fejlődik, ha a kereskedelmi kikötő kiépül, akkor Budapest pozíciója megjavul Béccsel szemben, amely az osztrák császárság leg­boldogabb óráiban sem volt annyira centruma a Duna-medence­ gazdasági életének, mint ameny­­nyire az lett Budapest új vezetőségének tettre kész segítségével. Sipőcz Jenő és Wolff Károly bizonyo­san látták ezt és látták a következményeket akkor is, amikor félretoltak itt más hasonlóan nagy, perspektívájú tervet. De kicsinyesség volna ezért egyetlen szó kifogást ejteni, mert tiszta sor az, hogy előbb Wolff Károly monumentális terve sze­rint le kell bontani azt, ami 1848 március 15-től fogva Wolff eljöveteléig épült és amíg ez a min­dennél fontosabb nagy munka nincsen befejezve, addig nem szabad az erőket szétforgácsolni má­sodrendű feladatok megoldására. Wolff Károly egyik látnoki szellemtől sugall­ beszédében tiz évben jelölte meg a lebontás nagy­ művéhez szükséges időt. Budapestnek csak tiz évig kell éheznie, Budapestnek csak tíz évig kell ron­gyokba járnia, Budapestnek csak tíz évig kell té­len át fagyoskodnia, Budapestnek csak tíz éven át kell fizetnie, a teljes keresetnélküliségből a fantasz­tikusan megnövekedett községi adókat, de aki túléli a rombolásnak ezt a tiz esztendejét, azt Wolff Károly,és Sipőcz Jenő elviszi az ígéret föld­jére­. Poz son ynak ma már lyjáfi §6Á2£iSI Budapest első polgára Párásban Egy örvendetes hír jelenti a­ mai esti lapok­ban azt, hogy Sipőcz Jenő­­polgármester út­ban van hazafelé. Néhány hetet töltött a fran­asti fővárosban, de most már Tirol­l­us szellői sinsítgat­­ják magas homlokát, majd a­ Balaton hullá­mai fogják körülölelni testét, és az ullítu/óó/ kö­zöttünk lesz a várva-várt /ér/ntg­mlliós főváros reménysége, akit fiatalon és szerény múlt után ültettek a legnehezebb időkben, a lét vagy nem lét kérdése elé vetett Budapest polgármesteri székébe azok, akiknek éles szeme fölismerte Sipőcz feje fö­­lött az ingénium csillagának ragyogását. Még néhány nap a türelmetlen várakozás, és azután újból elfoglalja helyét Íróasztala előtt Si­­pőcz Jenő. Ennek az Íróasztalnak már fönntartott helye van a Fővárosi Múzeumban, hiszen ennek az Íróasztalnak lapjáról indul el Sipőcz kezének nyo­mására az a száz hatalmas áram, a világos észnek, a teljes tudásnak, a bátor energiának száz hatal­mas árama, amely megtöri a magyar fővárosra mért balsorsot, termékenyít, ahol aszály volt, a jó­lét tiszta forrásvizét fakasztja, ahol idáig a gyomor mocsara poshadt, munkaalkalmat ad a munkanél­külieknek, boldogulást a szorgalomnak, gazdag jö­vőt annak a városnak, amely fölött kárörömmel hirdették ki a halálos ítéletet ellenségeink. Mátyást mostan választotta Mind ez ország királyságra, Mert őt küldte Isten nekünk Mennyországból oltalmunkra. . . . _ , Hollós Mátyás királlyá választásának ide­.­jén keletkezett népdal juthatott eszébe mindenki­nek, amikor az uj Szilágyi Mihály, a tapasztalt, érett bölcseségű Wolff Károly megtalálta, és a vá­ros élére állította az uj fiatal lángészt, Sipőcz Je­nőt. Meglátni és megszeretni, egy pillanat műve volt: ez a mondás talán még soha nem­ mutatkozott olyan igaznak, mint Sipőcz Jenő esetében. Addig a napig, amíg a polgármesteri székbe ült, néhány barátján kívül senki, de senki nevét nem ismerte, és másnap már övé volt az egész főváros szeretete, rajongása, tisztelete. Mindenki látta azt, ami egyéb­ként is bizonyos volt, látta azt, hogy Wolff Károly sasszeme fedözte föl azt az erős vállat, amelyre támaszkodva, elvégezheti nehéz munkáját, és a po­kol minden ördögével dacolva, megkezdheti Buda­pest nagyszerű jövőjének megalapozását, amint el­végezte a szükséges előkészületet és lebontotta azt, ami 1848 és 1918 között épült Budapesten. Mert ugyan ki vonná kétségbe azt, hogy ez a legelső kötelesség? ,4. átmenet fázisa ugyan bizo­nyos kényelmetlenségekkel jár Budapest lakossá­gára nézve, de az átmenet fázisa után jön a nagy­szerű föllendülés, mondják Bucharin, Lenin és Wolff Károly. De most nem erről van szó. Most arról van szó, hogy Budapest közönségének ünnepélyesen, diadalkapuval, bandériummal kell fogadnia Si­­pőcz Jenőt, aki a kánikula ellenére is heteket töl­tött Parisban és ezzel bizonyosan nagy szolgálatot tett­ szegény országunknak. Hiszen Páriában sok emberrel találkozott, sokféle emberrel, .uaLinku­. Kiülezéset felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mosso Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési iro­dákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes Rachfolger, Rudolf Mosse. Szerkesztőség és kiadóhivatal W, Andrássy­ út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 kor., félévre 240 kor., negyed­évre 120 kor., egy hóra 40 kor. A „VILÁG “ megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám­ára Budapesten,vidéken és pályaudva­rokon 2 K, Ausztriában 2 magyar K. XII. évfolyam Budapest, KEDD 1921 augusztus 2.­­ 169-ik szám

Next